XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon

Értekezésem világraszóló nagypolitikai helyzetekről és a falu tornya körül forgó helyi aprólékosságokról szól. Mindkettőnek feltárására egyenlő gondot fordítottam. Svédországot a nagyhatalmiságban az itt tárgyalt események során váltotta fel Oroszország. E fordulatot mindenekfölött siettette XII. Károly távolléte birodalmától, melynek már az egykorúak is nagyon meg tudták ítélni végzetes következményeit. Azt azonban soha senki nem mutatta ki, miért nem rohant hát a király azonnal vissza a földre, mely őt Antaeusként nyomban talpra állíthatta volna? A svédek nagy történetírója, Fryxell szerint «a király büszkesége nem engedte, hogy kilenc győzelmes év után, a tizedikben a szerencse tengerén hajótörött gyanánt térjen vissza hazájába». Ám e föltevést végkép megcáfolja a királynak művemben bemutatott tömérdek hazatérési kísérlete. Arra a nagy kérdésre, hogy miért vesztegelt XII. Károly hatodfél évig a török birodalomban? — azt hiszem jelen értekezés adja meg a világirodalomban először a minden ízében okiratokkal igazolt elfogadható feleletet. Meijerfelt küldetése Rákóczihoz, az áttörés lehetetlensége Lengyelországon keresztül, az angol politika hirteleni irányváltozása, Eugen és Görtz szerepe, a császár félrevezetése épen Eugen által, Welczek szándékos elkésése és a magyarországi pestis közbejötte, főkép pedig mindezeknek nagy összefüggése, — teljesen tisztázza a kérdést s amellett annyira új álláspont, hogy nagyon szeretném, ha művem svéd vagy más fordításban is megjelennék. A király és a svéd sereg magyarországi útjának állomásról-állomásra való megállapítása oly helyrajzi és nyelvi ismereteket követel, hogy e feladatot csakis magyar történetíró oldhatta meg szabatosan. Amit eddig tudtunk róla, tele van mesével és tévedéssel: külföldi íróknál a magyar, magyaroknál a svéd és a nemzetközi viszonyok körüli tájékozatlansággal. Az átvonulásnak különösen magyar művelődéstörténeti vonatkozásait, — alapos előmunkálatoknak mondhatni teljes hiánya miatt — természetszerűleg más, mint vérbeli magyar hisztorikus nem hozhatta tisztába. Művem elsősorban itinerarium, ami magyar tudományos akadémiai felolvasásomnak címében is benne volt. E tekintetben részint a kiadatlan, részint a már közzétett kútfők nagy tömege alapján, eredeti feladatomat, mely kézzelfogható realisztikus jellegű munka, sikerült minden ízében megoldanom. Napról-napra, helyről-helyre pontosan és minden hézag nélkül állapítom meg mikor, hol és minő körülmények között tartózkodott úgy XII. Károly, mint serege és kísérete Magyarországon, sőt — rövidebbre fogva — Török- és Németországban is. Művem nyomán rengeteg téves állítás dől halomra s helyébe lép, azt hiszem maradandó biztossággal a megdönthetetlen történelmi igazság. Igaz, hogy csak egy részletkérdésben; de mégis számottevő eredménynek tartom, hogy a világirodalom, amennyiben foglalkozik e tárggyal, megbízható kalauzul fogadhatja el dolgozatomat...