A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége (3/1.) corvina logo

Szerző: Eötvös Károly
Cím: A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége (3/1.)
Megjelenési adatok: Révai, Budapest, 1934.

coverimage Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, ama szenvedélyeket táplálják, sőt fokozzák is. Akadnak gyakran politikai pártok is, kik a sorstól haszonbérbe veszik a tömegek szenvedélyét. A lányka eltűnése után alig telt el néhány hét: az eltűnés esetéből a nagy történelmi vérvád alakja képződött ki. S a sajtónak nagy része, a közönségnek sok rétege, a közélet kikiáltói s mindazok, a kik kedvelik a zajt és zavart, az igazság leplét öltötték odaálltak közvádlók gyanánt a nyilvánosság elé s követelték a gyilkosok megbüntetését. Birósági ügy lett az esetből. A mekkora szigort mivelt államban alkalmazhat a biróság: akkora szigort alkalmaztak a magyar bíróságok az ügyben. A vizsgálatnál csak ugy, mint a tárgyalásnál s az itéletek megalkotásánál. S a bíróságok ártatlanoknak találták azokat, a kiket a tömeg szenvedélye bűnösnek gondolt. Fölkeltette az ügy az egész müvelt világ figyelmét. Minden világrész minden mivelt elméje naponként nagy érdeklődéssel nézte az ügy fejlődését s gondolkodott a kibonyolódás esetlegei fölött. Bírósági ügyet se azelőtt, se azóta akkora figyelemmel nem kísért a világ. Csak Francziaországnak volt azóta egy bírósági ügye, mely a közérdeklődés felköltésében némileg megközelítette a szegény leányka eltűnésének nagy kérdését.

Tartalomjegyzék