A közigazság törvénye Magyarhonban (3/1.)

A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és annál maradtam. Az irásban pedig három főszabályom van: 1. a’ mit a’ szokás megállapított, azt megtartom,habár alkalmatlan vagy hibás, tehát ly, ny, sz, zs; nem különben gy, nem dy; 2. hol a' szokás meg nem állapodott, azt választom, a mit a' kiejtés kíván, tehát attya, annya, adgya; végre 3. kétes esetekben a' szó származására tekintek, tehát adta, szedte. Ezekbül folynak a' többiek. De magam véleményét senkire sem tolom; és elesmerem, hogy az ide tartozó kérdésekre nemcsak széles és mély tudomány szükséges, hanem azonkívül jó ízlés; millyen eddig a’ legdicsőbb nemzeteknél is ritkán fejlődött, és rövid ideig tartott mindenütt. Ki az a’ ki nálunk ennyivel dissekedhetne? És azért "veniam petimusque damusque."