A pécsi egyetem

Tekintetes Akadémia! 1890-ban, magyar hazánk ezeréves fennállásának évfordulóján választott a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. Rá tizenkét évre, 1908-ban meg rendes tagjai közé emelt. E nagyfokú kitüntetésben eddigi tudományos munkálkodásom igazolását látom. S midőn ezért a megválasztatásomért a legbensőbb köszönetemet fejezem ki, Ígérem, hogy életemet ezután is a tudomány szolgálatára szentelem. Most pedig, kötelességemhez híven, ,,A pécsi egyetem“ czímmel megtartom rendes tagi székfoglalómat. | Nemzetünk kiművelésében az egyetemeknek kiváló részük van. Életük művelődésünk történetének legbeszédesebb fejezete. A történetíró vizsgálódó figyelmét, a történeti fejlődés szempontjából, különösen a legelső magyar egyetem, a pécsi studium generale kelti föl. De míg a szomszéd Prága, Krakkó és Bécs egyetemének még legrégibb anyakönyvei és statútumai is megmaradtak: addig a mi pécsi egyetemünkről eddig csak tizenegy kiadott oklevelet ismertünk; s ezeket is egytől-egyig a római vatikáni levéltár őrizte meg. A pécsi egyetemnek tehát magyar földön eredeti okleveles nyoma nincs. Ez a jelenség a magyar történetírót lehangolja ugyan, de kötelességül rója rá, hogy tovább kutasson, gyűjtse az anyagot, vizsgálja a kérdést az európai alakulás és művelődés magasabb szempontjából, állapítsa meg a történeti tényeket, küszöböljön ki minden olyan mozzanatot, a mi az igazság keretén kívül esik, s igy illeszsze be a pécsi egyetemet a magyar művelődés keretébe. A középkori egyetemeknek, a legszigorúbb elemzés szerint, két typusa van: a párisi és a bolognai. Amaz alapformája a franczia-, angol- és németországi egyházi mesteregyetemeknek (universitas magistrorum); emez meg Olaszországban és a Pyrenaei félszigeten a tanulók egyetemeinek (universitas scolarium) szolgált mintául.