Rajzok a török világból (3/1)

Negyedszázada lesz, hogy először kerültem a bécsi levéltárakba. A régi magyar műveltség emlékeit kutatgattam, a mikkel Bécs nagy levéltárai oly igen bővesek. Időjártára dr. Thallóczy Lajos úr ő kegyelmessége jóvoltából állandó bécsi lakos lettem. Közel két évtizeden át azután a kepe mellett gyűjtögethettem a magyar cultura kalászait. Azaz, hogy állandóan a levéltárakban dolgozhattam. Ugyancsak Thallóczy Lajos jóvoltából hosszabb ideig kutathattam a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, a passaui, a brünni, a gráczi, a laibachi stb. levéltárakban. Mint bécsi lakos feledhetetlen időt töltöttem abban a magyar oázisban, melynek Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos voltak lelkei. Ez évek csak egyetlen fájó érzést hagytak lelkemben: eltüntek, mint a lefolyt vizek, melyek soha többé vissza nem térnek. Thallóczy Lajos és színmagyar társaságának mindnyájunktól tisztelt és szeretett seniora: dr. Károlyi Árpád, évek hosszú során át, a hazai és a külföldi irodalom minden valamire való termékét megvitatták egymás közt. Nekem tehát egész sereg irodalmi tervről, szebbnél szebb eszmékről, magas színvonalon álló kritikai megfigyelésekről volt alkalmam hallani. S én, mint az ismeretlen vidéken bolygó utas a patak friss vizét, mohón szívtam magamba szavokat. Láttam az ő ideális czóljokat, átéreztem hivatásukat, s követőjök lettem; mert a munkában ilyen férfiakat követni dicsőség! És reákeltem én is a dologra. S ha szép hazánknak, derék népünknek múltjában ismeretlen adatra bukkantam, úgy éreztem magamat, mint a ki patkószeget keres és aranyat talál. Igen! Az eredményes kutatásnak is megvan a maga gyönyörűsége. S ez a gyönyörűség felemeli az embert, erőt s kedvet ad a további munkára. Károlyi Árpád minden törekvő és munkás embert támogatván, engem is szeretettel fölkarolt. S Bécs erdőkoszorúzta hegyei között számtalanszor tárgyalgattuk kutatásaimnak eredményét. Minden sikeremnek ő örvendett legjobban; ha tévedtem, ő vezetett át az általúton; ha valamit nem ismertem, megnyitotta előttem páratlan ismeretei kincses tárházát. Európa egyik legkiválóbb levéltára az ő vezetése alatt állván, minden kitelhető módon megkönnyítette ott a munkámat. Szóval, mint a többi történetírónak, ügy nekem is, gyámolom, tanácsadóm és buzdítóin volt. A tűzkő önmagától nem tüzel, hanem kemény aczéllal kell a tüzet belőle kikeresni. Károlyi volt a mi aczélunk, az ő ismeretei csalták ki belőlünk a szikrákat! Fejtette vágyainkat, gyarapította ismereteinket, fegyverezte erőnket.