Wlassics Gyula elnöki megnyitó beszédei

Midőn a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének közgyűlésén elnöki minőségemben először van szerencsém megjelenni, az első érzés, melynek kifejezést kell adnom, a köszöneté, azért a megtisztelő bizalomért, melylyel engem e helyre szólítani méltóztattak. E hivó szózat előtt, habár a magyar kultúra szerény munkásai között ez idő szerint is oly hivatalos állást foglalok el, a mely egy egész ember tevékenységét és munkaerejét, kell hogy igénybe vegye, meg kellett hajolnom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a magyar közművelődés nemzet- és államfentartó munkájából mindenkinek rendes hatáskörén túl is ki kell vennie részét, de különösen teljes lelkesedéssel, illő elfogulatlansággal és bátor meggyőződéssel kell szolgálnia a közművelődés ügyét annak, kit a sors hosszabb időn át a magyar közművelődési ügyek első hivatalos és felelős munkásává rendelt és a kinek erkölcsi felelőssége is fennáll a nemzet előtt ma is mindazért, a mit a magyar közművelődés hivatalos szolgálatában tett. Csakis így tudtam magamat elhatározni arra, hogy oly kiváló férfiak örökébe lépjek, mint Széli Kálmán és Berzeviczy Albert, kiknek elnöki munkásságához részben az úttörés, részben a továbbfejlesztés eredményes dicsősége fűződik és a mely munkásságról csak kötelességét teljesíti a Szövetség közgyűlése, midőn legteljesebb elismeréssel emlékezik meg. A második érzés is, a mely ajkamra adja a szót, a hála érzete, de már nemcsak az én személyem hálája, hanem az egész Szövetségé. Hála Temesvár város törvényhatósága, nagyérdemű közönsége és előkelő fenkölt gondolkozású vezetői iránt, kik szövetségünket megtisztelő meghívásukkal tüntették ki, és ezzel is jelezni kívánták azt a komoly törekvést, meleg szeretetet, melylyel a magyar közművelődés ügyét felkarolják. Csak újabb tanúbizonyságot tettek, Uraim, Önök arról, mint ezt már számtalan esetben tanúsították, hogy a város megérti a nagy hivatást, melyet itt a Délvidéken a magyar közművelődés munkájában teljesítenie kell és megérti a magyar kultúrpolitikának azt a senkitől vissza nem utasítható gondolatát, hogy hazánk nagysága, jövője, fénye, dicsősége lényeges részben attól függ, mennyire leszünk képesek az ország; minden részében belterjes kulturális élettel biró nagy magyar góczpontokat teremteni.