Bevezetés az ökofilozófiába

A huszadik században egy olyan életforma és olyan műszaki eljárások terjedtek el világszerte, amelyek szinte minden tekintetben különböznek attól, ahogyan az emberek odáig éltek és ezután élni fognak. Míg az előző félezer évben - úgy a tizennnyolcadik századig - az átalakulás forrásvidékén, az európai civilizációban zajló mélyreható minőségi változások nem jártak sem a népesség, sem a gazdasági teljesítmény számottevő növekedésével, addig az utolsó száz esztendőben a Föld lakóinak száma a négyszeresére emelkedett, ami fő oka és egyben következménye is a természeti források eltartó-képességüket jelentősen meghaladó igénybevételének. Társadalmi-gazdasági berendezkedésünk lételeme a terjeszkedés és a növekedés, ennek nélkülözhetetlen természeti feltételei azonban többé nem állnak rendelkezésre. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy utódaink egészen másfajta életet fognak élni. Hogy az a miénknél rosszabb lesz vagy jobb, elsősorban rajtunk, ma élőkön múlik. Ez tehát politikai kérdés, napjainkban ez „a” politikai kérdés. A második ezredforduló korszakhatárt képez az emberiség történetében. Mivel az ökológiai komplexum elemei - a népesség, a technológia, az uralkodó intézmények és a természeti ellátórendszerek - közötti egyensúly végérvényesen és jóvátehetetlenül megbomlott, alapvető változások kezdődnek, melyek irányát és kimenetelét nem láthatjuk előre. A jelenlegi világrend fenntartása érdekében tett kétségbeesett erőfeszítések - ahogyan az egy rendszer végnapjaiban történni szokott - csak súlyosbítják a helyzetet: olyan technológiai megoldásokat vesznek igénybe az eltarthatatlan méretű embertömeg (és a féken tartásukra kiépült intézményrendszer) túlélése érdekében, amelyek felgyorsítják a földi ökoszisztéma összeomlását. A következő száz esztendőben ugyanúgy bekövetkezhet a népességszám radikális visszaesése - természeti katasztrófák, háborúk, járványok következtében -, mint az emberi ellenőrzés alól kicsúszó, mindenhatónak vélt technológiai rendszerek rémuralma, esetleg új társadalmi intézmények megjelenése, amelyek elősegítik az alkalmazkodást a nehezen vagy sehogy sem változtatható természeti feltételekhez.