Az öregember ott ült a fa alatt, lehunyt szemmel. Az ifjú sokáig figyelte, de az nem mozdult. Úgy tűnt, mintha az öreg aludna, nem mozdította meg tagjait, ült mozdulatlanul. Az ifjú kíváncsian figyelte, majd kis idő elteltével lassan, bizonytalanul megindult a fa felé. Hosszasan nézte az öreget, majd leült mellé. Az idős ember még mindig nem mozdult. A fiú zavartan tekingetett körbe, de senkit sem látott a közelben. Ahogy vette a levegőt, egyre jobban érezte, hogyan nyugszik meg a lelke. Oda-oda pillantott az ismeretlen emberre, de az mintha tudomást sem vett volna róla, ült nyugodtan lehunyt szemmel mozdulatlanul.

Aláfestő zene: Glendalough (Mystic Ireland)

««« Vissza