Sohasem tartoztam a duci kisgyerekek közé. Világéletemben inkább vékonyka voltam, kiálló bordájú, ijesztően sovány. Az iskolaorvos komoran végigmért a rendszeres éves felülvizsgálat alkalmával, és csak annyit mondott, hogy egyél sok húst és főzeléket, kisfiam. A kövérség távoli és ismeretlen volt számomra, mint Ausztrália hegy- és vízrajza, és a legmerészebb jós sem álmodta volna meg, hogy valaha közöm lesz hozzá. Ehettem bátran mindenből, amennyi csak jólesett, a töltött káposztától a mákos bejgliig, a pörköltszaftban úszó nokedlitől a csokoládétortáig, a melegszendvicstől a jégkrémig. Ettem két pofára, mégse híztam. Paradicsomi esztendők voltak…

Aláfestő zene: Tamás Károly: Meditations

««« Vissza