„Nem hallotta? Jobb is olyat meg se hallani. Az a pléhkezü Mucsár Jóska nálam a kocsis, megverte az isten, a kihez az szegődik, különben jóra való ember, de nem győzi az italt, egy-két gyüszünyi nem sok, de a mint benyeli mindjárt megárt a természetének, mert nem minden ember egyforma kérem alásan. Mihelyt, mondom, megiszik egy-két kortyot, az mindjárt elzárja a jobbik eszén a csapot. Ott ült a mihasznavaló a szekeren s mégis ellopták a ködmönt mellőle. Hát hallott valaha ilyet a tekintetes ur? Pedig a tekintetes ur sem mai gyerek. Ösmertem még az édes tatáját is. Az volt még csak a derék ember! Hja, ha az élne, sima volna az én fejem. Pedig van is rajta egy behegedés, ahol ni, a bal fülem fölött, épen a restellaczión törték be, a mikor szolgabirónak választottuk.”

««« Vissza