Jártál már úgy, hogy valaki megbántott, és minden elhatározásod ellenére sem olvastál be nekik, mert nem akartál viszályt? Ugye, tudod, milyen az, amikor már ott van a nyelveden a szó, a torkodban kezd felgyűlni a kiszabadulni vágyó hangerő, de aztán valami megmagyarázhatatlan dolog miatt mégsem dől le a gát? Elgondolkodtál már azon, hogy kinek a jobb: neked, aki bölcsen mérlegelve gondolod át a helyzetet, és inkább nem kezded el kiosztani a másikat, vagy annak, aki a földhöz vágva a kezében lévő dolgot kiadja magából a sérelmeit? Eszedbe jutott már, hogy mikor volt utoljára precedens arra, hogy őszintén, tiszta szívből a szemébe vágtad valakinek a véleményed? Na? Még gyerekként? Vagy előfordul még mostanság is, de egyre ritkábban?

A szerző írása a Merengő Fanfiction oldalon olvasható teljes egészében. A Merengő HangosFic részlegében további hangos művek hallhatóak az előadó tolmácsolásában.

««« Vissza