Jelenleg sokféle szkenner kapható a piacon, ezért nem tudhatjuk, hogy a munkahelyünkön éppen melyik fajtájával találkozunk majd. Azonban nem kell megijednünk, hiszen a szkennerek kis eltéréssel, de nagyjából mégiscsak azonos módon működnek. Általában a kisebb irodai munkahelyeken az asztali A/4-es síkágyas lapszkennerek a legelterjedtebbek, vagy a multifunkcionális szkennelő/fénymásoló/fax/telefonok.



Ezek kezelése könnyedén elsajátítható. A szkennereknek több extra funkciója is van, de nekünk a legtöbbször csak az alapfunkciókra lehet szükségünk. Irodai munkavégzésünkhöz ezek az alapfunkciók teljességgel elegendőek, hiszen az irodában a legtöbb esetben maximum pár oldalas számla, levél, irat vagy más egyéb papírdokumentum digitális tárolására, iktatására, archiválására fogjuk használni a szkennert.

A szkennereknek a számítógéphez való csatlakoztatása manapság már USB porton keresztül történik, a szkennerhez a gyártó CD-n mellékeli a telepítendő driver-eket, de sok esetben ezek a meghajtó driver-ek az interneten keresztül a gyártó cég honlapjáról is letölthetőek. Ezeknek a szkennerkezelő programoknak a telepítése általában nagyon egyszerű, lépésről lépésre, kell elfogadnunk a felkínált opciókat. Az egész folyamat nem tart tovább 1-2 percnél.

Tudnunk kell azonban, hogy sok esetben a szkennerekhez adott meghajtó programok kicsit nehézkesen működtethetőek. Amennyiben nem vagyunk elégedettek ezekkel a programokkal, illetve a beszkennelt képet tovább szeretnénk szerkeszteni, célszerű beszerezni egy képmanipuláló programot.

A komolyabb képszerkesztő és fotójavító programok legálisan általában csak bolti forgalomból beszerezhetőek, azonban próbaverziók és free-verziók az internetről is letölthetőek.

Ebben a filmben mi a Corel gyártójának 100 dollár alatt elérhető Paint Shop Photo Pro X2-es képszerkesztő programját használjuk szkennelésre. Ez a program az átlagfelhasználóknak minden igényét tökéletesen kielégíti. Szkennelés után lehetőségünk van a kép további szerkesztésére, átalakítására is amennyiben ez szükséges.

Ha csatlakoztattuk a szkennert a számítógépünkhöz és rendben felinstalláltuk a szükséges driver-ket, akkor már el is kezdhetjük a munkát. A képszerkesztő program elindítása után két lehetőségünk van a szkennelés megkezdéséhez.

A felső menüsor alatt megkeressük a szkenner ikonját és ráklikkelünk, vagy a felső legördülő menüben import bevitelként kiválasztjuk a csatlakoztatott periféria, azaz a szkenner meghajtóját.

Pár pillanatnyi várakozás után a szkenner vezérlő program el is indul, amire a homokóra figyelmeztet. Ezen a grafikus felületen a szkenner alapvető beállításait tudjuk végrehajtani. Ezek a beállítások szükségesek ahhoz, hogy egy jó minőségű szkennelt oldalt kaphassunk munkánk végén a digitalizálandó papírdokumentumról. Láthatjuk, hogy többféle fülecske alatt is beállíthatunk sok mindent. Azonban nekünk a legtöbbször elegendőek csak az alapbeállításokkal foglalkoznunk.

A legfelső beállítást hagyományos papírdokumentum esetén érdemes az alapbeállításon hagynunk, azonban láthatjuk, hogy többféle formátumot is kezelni tud szkennerünk. A színbeállításnál választhatunk fekete-fehér, szürke-skálás, színes valamint fekete szöveges bevitelt.

A beviteli felbontásnál még több lehetőségünk van, azonban érdemes arra figyelnünk, hogy a nyomdai elvárások általában 300 dpi-t ajánlanak. Ha nagyon kisméretű a szkennelendő papírforrásunk, akkor használhatjuk a 600 dpi-s felbontást is.

A papírméret beállításánál szintén több formátum közül választhatunk, ha az alapbeállítást meghagyjuk, akkor a szkenner a teljes üvegfelületet bedigitalizálja, amit aztán később a szerkesztő programmal, már kedvünkre módosíthatunk.

A digitális képfájl végső, pontos méretét a szkenneren inch-ben, centiméterben és pixelben is megnézhetjük. Nyomdai munkák esetén a digitális képfeldolgozásban a pixel méretet szokták megadni, azaz így láthatjuk, hogy a végső digitális kép vízszintesen és függőlegesen hány képpontból fog állni.

Közben megnyomtuk a preview gombot, amivel a dokumentum előszkennelése történt meg, így képernyőnkön máris láthatóvá vált a beszkennelendő papírlap.

Ezt az egérrel körbejelölhetjük, megadva a szkennernek, hogy a dokumentum mely területét szeretnénk digitalizálni. Amennyiben pontosabban szeretnénk megadni a kijelölést, használjuk a ZOOM gombot. Ekkor a szkenner kinagyítja a képet, amennyiben az addig nem töltötte ki a hasznos felületet a képernyőn. Ha A/4-esnél kisebb lapot szkenneltünk, akkor használhatjuk ki ezt a funkciót.

Ha pontosítottuk a kijelölést, akkor kezdhetjük meg a dokumentum végleges szkennelését. Ez a felbontástól függően lassabban vagy gyorsabban történik meg, kisebb felbontásnál gyorsabb, nagyobb felbontásnál lassabb a munkafolyamat.

A dokumentum ezután már fizikailag is digitalizálásra került és megjelenik a képszerkesztő ablakában, ekkor a szkennerkezelő programból már ki is léphetünk.

Most a nyomdai elvárásoknak megfelelően 300 dpi-vel szkenneltük a papírlapot, így igen nagy képmérete lett. Az egérrel a képszerkesztő programban tetszés szerint kicsinyíthetjük vagy nagyíthatjuk a képnézetet. Láthatjuk, hogy a 100%-os nézetben is kitűnő a kép minősége.

Ha elégedettek vagyunk a végeredménnyel, akkor nincs más teendőnk, minthogy elmentsük a képet. Mentéskor válasszuk ki azt a meghajtót, ahová szeretnénk a digitalizált képünket elmenteni. Szükség esetén létrehozhatunk a meghajtón egy mappát, ahová majd ezután minden szkennelt képet elmentünk majd.

Adjunk nevet az elmentendő fájlunknak, majd válasszuk ki azt a képformátumot, amibe menteni szeretnénk képünket. Láthatjuk, hogy sok fájlformátum közül választhatunk. Az interneten a legelterjedtebb fájlformátum a JPG. Ezt a formátumot a legtöbb képkezelő gond nélkül megnyitja. Figyelnünk kell a tömörítési arány helyes beállítására, hiszen a JPG előnye, de egyben hátránya is, hogy nem veszteségmentes tömörítést használ. A kisebb méretű fájlnak természetesen mindig ez áll a hátterében. A tömörítés nagyságát minél erősebbre állítjuk, annál kisebb lesz a fájl méret, azonban a kép minősége is annál jobban leromlik. Ha végeredményként szép képminőséget szeretnénk, akkor a tömörítést célszerű minél kisebbre állítanunk. Ezután már nincs más teendőnk, mint hogy lementsük a fájlt!

A fájl mérete a 300 dpi-s felbontás miatt igen nagy lett, ezért ha e-mail-en szeretnénk tovább küldeni, akkor célszerű kisebb felbontásban ismét beszkennelni.

Ha újra elindítjuk a szkenner meghajtó programot, láthatjuk, hogy az megjegyezte az utolsó beállításokat. Amennyiben a papírlap a szkenner üvegfelületén van, akkor csak a felbontást kell alacsonyabbra vennünk és máris szkennelhetjük újra. Most a kisebb felbontás miatt gyorsabban megkapjuk a végeredményt. Ha bezárjuk a szkennelő programot, az újabb képet megpillanthatjuk a képszerkesztőnkben.

Ha az előző képpel azonos méretűre kicsinyítjük a nézetet, máris láthatjuk a százalékos fizikai eltérést a két kép között. A kisebb felbontású kép 100%-os nézete is jóval kisebb, mint az előzőé. Ezt a képet is elmentjük a megadott mappába, de természetesen más más fájlnéven. Ez a fájl ebben a felbontásban már alkalmas arra, hogy elküldjük e-mail-en. Ha végeztünk a munkával fejezzük be képek szerkesztését. (ambrusa)

««« Vissza