A poltavai csata jelentősége az orosz és a svéd történelemben

Az olvasó annak a konferenciának az előadásait veheti kezébe, amely 2009. november 10-én, Pécsett került megrendezésre, a PAB Kelet- és Közép–Európa Története Munkabizottságának szervezésében, a poltavai csata 300. évfordulójának alkalmából. A poltavai csata, ahogy az erről szóló egyik angol nyelvű könyv címe írja, olyan összecsapás volt XII. Károly svéd király illetve Nagy Péter orosz cár közt, amely „megrengette Európát”, hiszen Péter Európa egyik legütőképesebb haderejét győrte le. Leibniz ezt írta a győzelem első visszhangjairól a bécsi orosz követnek: „Azt mondják, hogy a cár egész Európa számára félelmetes lesz, és amolyan Észak Törökje válik belőle.” Leibniz megfogalmazása nagyon jól visszaadja azt, hogy miként tekintettek a 18. század elejéig Oroszországra a nyugati kultúrkör országai. A 16–17. században Oroszországot kulturális értelemben nem tartották Európa részének. Az európaiak számára „az oroszok közelebb álltak a hitetetlen törökökhöz, mint a magukat egyedül civilizáltnak tartó európai népekhez, akik viszont önmagukat egy barbár keletiben megtalált másikkal való szembeállítás révén határozták meg”. (S. Dixon). A kor számára az egyik ilyen „barbár keleti” a moszkovita volt, a másik pedig a török. Ugyanakkor a poltavai csata következményeként 1712-ben már egy olyan írás jelent meg egy francia szerző tollából, amely Oroszországot egyértelműen az európai hatalmak sorában említi, mintegy megelőlegezve Oroszország nagyhatalmi szerepét. Következményeit tekintve valóban megkérdőjelezhetetlen a csata jelentősége, melynek érzékeltetésére mindössze három tényezőt emelek ki. 1. Lengyelország orosz befolyás alá került, ami ahhoz vezetett, hogy 1717-ben, orosz nyomásra, 12.000 főben maximálta a szejm a lengyel haderőt. 2. Ukrajna korábbi státusa is csorbát szenvedett, amit előrevetített a hetmani titulatúra átalakulása: 1710 előtt „Isten és Ő Cári Felsége kegyelméből” hivatalba kerülő hetmanokról szólnak a források, de 1710 után az orosz befolyás erősödésének hatására megszűnik az Isten-kegyelmiségre való hivatkozás. 3. Belpolitikai tekintetben, a hatalom imázsa szempontjából is nagy jelentőségű volt a csata, mivel a diadal megünneplése egyértelműen mutatta, hogy Oroszországban a győzelmi bevonulások vették át a korábbi egyházi rituálék helyét: a nagy győzelmek napjai pedig, mint a poltavai csatáé is, az egyházi ünnepek sorába emelkedtek. A tanulmányok a csata szűkebb és tágabb összefüggéseit vizsgálják meg svéd, orosz, ukrán szempontból, illetve a csata főszereplőinek értékelését az utókor által.