Az ujkor erkölcstörténete (3/3.) corvina logo

Szerző: Fuchs, Eduard
Cím: Az ujkor erkölcstörténete (3/3.)
Alcím: Polgári kor
Fordítók: Gergely Győző; Bálint Lajos
Illusztrátor: Somfay István
Megjelenési adatok: Világirodalom könyvkiadóvállalat Weiler és Társa, Budapest, 1926.

coverimage Az ancien régime egyik főtárgya, amelyről a legkülönfélébb dokumentumok maradtak fenn, a nőknek, ahogy azt e korban mondtuk, „a gáláns szolgálat”-ért való állítólag határtalan lelkesedése. A nők férfibolondsága ezek szerint soha sem volt ennyire általános jelenség. Az asszonyok az ancien régimeben mindig „gáláns”-ak; és a legtöbbnek az a legnagyobb becsvágya, hogy “vérbeli gáláns”nak tartsák. Nincs nő, akármilyen országbeli, rangbeli és korbeli, akit e korban máskép lehetne találni, mint gáláns helyzetben. Legkisebb kétséget sem hagytak a nők feltűnően grasszáló férfibolondságát illetően. Maga a nők kezébe szánt „Frauenzimmerlexikon” a cikkek egész sorában beszél a nők túlhajtott szerelemkívánásáról, mint „az asszonynép rendes állapotá”-ról. A nőknek ezt az állapotát azonban természetesnek tartják. A „bujaság” címszó alatt mondja: Bujaság, amelyet az orvosi nyelven Salacitas-nak neveznek, az asszonynépnél a szereleműzés után való szakadatlan vágyakozás és állandó étvágy, amely a test ama részének nedvdús, gyengéd és kéjes struktúrájából keletkezik és ezáltal ezt mind több és több kéjvágyra ingerli. Épp oly természetesnek találja a szerző, hogy ha ez a szerelemkívánás „szakadatlanul” kielégítetlen marad, a legtöbb leánynál vagy asszonynál valóságos férfi után való őrület, úgynevezett „hisztéria” következik be. Hisztéria, férfiőrültségnek is nevezik, orvosi nyelven furor uterimus. Asszonyoknál esik meg, sokszor szüzeket is gyötör ez a baj és általánosságban bujaságból, egy szép férfiszemély fantasztikus elképezléséből és megtagadott velehálásból származik olyképen, hogy először szomorúak, nyugtalanok, búskomorak lesznek és végül tombolni is kezdenek. Némileg kevéssé tárgyalják e témát az erkölcsprédikátorok. Az 1720-ban megjelent „a fügefalevelükből kivetkőzött Adám és Éva” című könyv a következő mondatokkal kezdi a „hajadon asszonynép” férfibolond viselkedéséről szóló hosszú fejezetet: A hajadon asszonynép olyan „pajzán és vad, mint (ahol másutt ilyen hasonlattal élni szabad) egy fiatal tehén tavasszal, amelyet bika hiányában, minduntalan a többi tehénre felugrálni lát az ember. Szemei, amikor egy fiatalembert megpillantanak, mindjárt tüzesek, mint egy mérges karfunkulus-daganat, röviddel annak halála előtt, akit ez megfertőzött. Igen, vágyai tüzességét már a hajában is észre lehet venni olyannyira, hogy még anyja is kénytelen, hogy félrehívja és bátorságát éles rendreutasítással megfékezze, nehogy oly tüzes szerelmi lázba és tombolásba essen, amelytől heves vágyakozásában kitörjön és anyai reményeit megcsalja és mielőtt még valódi szűzi éveit elérné, az egész társaság előtt nemét és szüzességét megszégyenítse. Ha anyja tekintete alól kijut és azzal a hatalma alól, hogy őt megfékezze, kissé is kikerül, olyan vidám és örvendező, mint egy gombolyaggal játszó fiatal macska és olyan csodálatosan tud viselkedni, mint a csikó, amely soha lovaglót nem hordott és amelyet soha kocsiba nem fogtak. Körültáncol a teremben és ügyes lábaival egész testét oly rendkívül poziturákba dobálja ide-oda, mintha ő maga, vőlegény segedelme nélkül akarná magát szüzessége terhétől megszabadítani.
Kategóriák: Etika
Tárgyszavak: Művelődéstörténet, Etika, Erkölcstan
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék