Magyarországi boszorkányperek oklevéltára

A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszorkányüldözés, mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi; egyúttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdéseket tár fel. Önmagában véve az, hogy az emberek ily nagy tömege pusztult el, oly vádak súlya alatt, melyeknek hangoztatását is most esztelen badarságnak tekintjük, komoly figyelmet követel. Fokozza a megdöbbenést az a látszólagos ellentmondás, hogy a középkori babonáknak ez a vészes kialakulása legádázabban, nem a középkor sötét századaiban dühöngött, hanem az újkor ragyogó hajnalán: a felfedezéseknek, a művészetek virágzásának, a tudományok újjáéledésének korában; melyet egyúttal . a lelkiismeret és a gondolatszabadság kivívása korának szokás tekinteni. A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kísérőt érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatalmába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkányfogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak megfigyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszorkányüldözések szaporításában; és kivált, hogy az inquisitio kebelében az eretnekek kutatására, kiirtására kifejlesztett eljárás, a mely az eretnekségnek tekintett boszorkányság ellen is alkalmaztatott s a mely irgalmatlan kegyetlenséggel és körmönfont ravaszsággal kieszelve, a maga nemében legtökéletesebben Sprenger és Institoris, világhírűvé vált és a boszorkányüldözéseknek mintegy hivatalos codexeül elfogadott »Malleus maleficarum«-jában áll előttünk, mily mértékben felelős az üldözések tömegesebbé tételében és a tévhit áldozatai számának borzasztó megnövesztésében. Az elme- és idegorvosokat érdekli, hogy azok a szerencsétlen asszonyok, a kik a legcsodálatosabb, hihetetlenebb dolgokat vallották magukra, nem voltak-e tébolyodottak vagy nagy mértékben hisztérikusak. A néplélektan kutatójának és a mythologusnak érdekes anyagot nyújtanak, a tanúkihallgatások alkalmából, a népszájából elhangzott és hitelesen feljegyzett babonák. Ezeknek megfelelően, majdnem minden európai nyelven számos, részben kiváló jeles munka, nagy irodalom foglalkozik e kérdésekkel. Tudományos irodalmunkban a boszorkányperek alaposan tárgyalva, legalább a nyilvánosság előtt még nem voltak; csakis egy német nyelvű mű, Müller Frigyesnek »Beitráge zur Geschicbte der Hexenprocesse in Siebenbtirgen« foglalkozik velük. De e könyv kizárólag az erdélyi szászföld pereire szorítkozik és kevés adatra támaszkodva, téves eredménynyel.