Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században (3/1.)

Ősapáink, ősanyáink életmódja, viselete, benső családi élete, valamint nemzeti szokásaink vizsgálata az utóbbi időkig nem igen volt kimerítőbb kutatás tárgya, pedig már régen felismerték ennek szükségét. Hatvankét évvel ezelőtt Kovachóczy «Arpadia» czímű zsebkönyvében egy névtelen író, midőn Thurzó Imre lakadalmi rendjét kiadta, ezt irta: «Ha visszatekintünk előkorunkra, fájdalommal kell megvallanunk, bogy szokásairól vagy semmit, vagy igen keveset tudunk s ezen szempontból tekintvén Thurzó Imre, a nevezetes nádor fiának lakadalmát, — senki rosszaim nem fogja, hogy itt közrebocsátjuk. De több figyelmet is, ébreszthet ezen közlés a szemes vizsgálódóban s a történetírót (több) kérdés megfejtésére is serkentheti.». Az érdekes kis közlemény figyelmet bizonyára ébresztett, de a történetírókat valami nagyon nem serkentette, igen sok volt meg más irányban teendő. Évtizedek évtizedek után múltak, de ezen a téren egyes adatoknak elszórtan való közlését kivéve, nem sok történt. A hozzánk közelebb eső korban örvendetes változás állott be, nagybecsű dolgozatok jelentek meg egyes udvartartásokról. Ilyenek pl. a Nyáry Albert, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos által írott értekezések plyppolit érsek, II. Lajos király, I. Apáti Mihály udvartartásairól, valamint Csánki Dezső «I. Mátyás udvara» és Demkó Kálmán «Polgári családélet» Lőcsén czímű munkája. De nem találkozott mégsem az egész tárgy anyagának rendszeres gyűjtője; feldolgozója sem akadt Kővári László kivételével, ki kizárólag Erdélyt tartva szem előtt, a nemzeti fejedelmek korából irta le a «Viseletek és Szokások »-at jórészt az egykorú írók adataira támaszkodva. Ezek az egykorú erdélyi emlékírók, pl. Bethlen Miklós is «Önéletírás»-ában kétségtelenül igen érdekes adatokat és leírásokat hagytak reánk, de mindenekfelett mint elsőrendű forrásról Apor Péter Metamorphosisáról kell itt megemlékeznem. Cserey Mihály szerint Apor István, változó, hitvány elméjű embernek tartotta ugyan Apor Pétert, de a ki azért hitvány elméjével megbecsülhetetlen szolgálatokat tett az utókornak, leírván Erdélynek «régi együgyű gazdagságából e mostani kevély, czifra, felfordult állapotában koldusságra való változását. Egészben véve rendkívül értékes Apor leírása. Néha zsémbel ugyan ok nélkül, itt-ott túlságosan egyszerű életmódot is akar az ősöknek tulajdonítani, mely azoknak bebizonyítható fényűzésével és pompaszeretetével nem egyezik, de ezek az apró zsörtölődések, érdemeiből nem vonnak le semmit.