Harminc év az ujságiró-pályán (3/1.) corvina logo

Szerző: Róna Lajos
Cím: Harminc év az ujságiró-pályán (3/1.)
Alcím: Békében, háboruban, forradalomban
Megjelenési adatok: Szerző, Budapest, 1930.

coverimage Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanúja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget tíz utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jelent a régebbi múlt romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi hálószobájába is, ott vagyunk gyakran a dolgozószobájában, ahonnan a napi eseményeket nemcsak a ma, hanem esetleg a történelem számára is irinyitják. Nagy tudósokkal, írókkal, művészekkel, politikusokkal nap-nap mellett közvetlenül érintkezik az újságíró, a kornak ezek a hatalmas egyéniségéi közelebbről megmutatják magukat a sajtó munkásainak s így a mi szemmértékünk is más, s elfogulatlanabbul, előítéletek nélkül, tisztán és világosan látjuk az eseményeket. Az ember a társadalomban álarcban jár, pláne a közélet embere. A társaságnak, a társas együttélésnek annyi formáját erőszakolták az emberiségre, papok, uralkodók, divatfik és más domináló egyéniségek, akik után mindig indulnak az emberek ezrei, hogy a valóságok állandóan maszkírozva vannak és csak a letépett álarc mögött jelenik meg az ember, az esemény a maga igazi valóságában. Ne értsen félre a tisztelt olvasó, eszemágában sincs kiállni a porondra purifikátornak. Nem szándékozom letépni az álarcokat és kiszellőztetni a közéleti férfiak, a politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti alkimisták titokzatos műhelyeit. Nem azt az életet akarom megmutatni, amelyik közelről nézve igen gyakran rut, visszataszító és kiábrándító lenne, hanem a múlt embereinek előrehozásával, a múlt érdekes és nagyszabású eseményeinek felfrissítésével respektálni óhajtom az emberek, az olvasók romantikus hajlamait, idealizmusát és idealizáló vágyakozását.
Kategóriák: Irodalomtudomány
Tárgyszavak: Életrajz, Magyarország, Sajtó, Újságírók életrajza, Hírlap, Újságírás
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék