Dicsőült Erzsébet királyné emlékére 1915. évi november hó 21-én tartott ünnepélyes egyetemi közgyűlés

(2. füzet) -- Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Dicső emlékezetű Erzsébet királynénk gyászos megöletését követőleg az ország kormánya 1898. év október hó 4. napján kelt rendeletével az összes tanintézeteknek meghagyta, hogy Erzsébet napján „hőn szeretett dicsőült királynénknak, a haza jótevő Nemtőjének“, emlékezetét megünnepeljék. A pozsonyi m. kir. tudományegyetem „Magyarország örökemlékezetű királynéjának“ nevét viselvén, nemcsak a kormányrendelet meghagyásának tesz eleget, midőn Erzsébet napja alkalmából ünnepélyes közgyűlést tart, hanem oly kegyeletes kötelességet is teljesít, mely önként következik abból a tényből, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége 1912. évi október 19-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán néhai örökemlékezetű királynénkat a pozsonyi egyetemnek nevet adó védő szelleméül kell tekintenünk. A magyarországi egyetemek az elmúlt tanévben semmiféle nyilvános egyetemi ünnepélyt nem ültek meg s a háború folytán fiaik nagyobb részétől megfosztott "almamater"-ek az elmúlt tanévben a rendes egyetemi ünnepélyek cselekményeit a külső diszt megadó keretek nélkül csak belső szűk körben teljesítették. Igy cselekedett a pozsonyi m. kir. tudományegyetem is, amidőn a múlt év Erzsébet napján megdicsőült királynénkról megemlékezett. Ifjúságunk eltávozott része még most sem tért ugyan vissza és hallgatóságunk körében még a múlt évinél is nagyobbak a hézagok, az egyetemi tanács ez alkalommal mégis illőnek találta, hogy az erzsébetnapi ünnepélyes közgyűlést abban a keretben tartsuk meg, amelyet rendes időkben ilyenül megállapítani kivánunk, mert azt hisszük, hogy nem vétünk sem elesett társaink és fiaink emlékezete, sem messze földön harczoló hőseink iránt tartozó tisztelet és elismerés ellen, ha eme napon a mindennapi munka és gond közepette megállapodunk, a zord idők és nehéz körülmények daczára is ünnepi köntöst öltünk és összegyülekezvén mindnyájan, akik itthon vagyunk, egyrészt azokkal időzünk, akik már csak voltak, másrészt a jövendő fejlődés első hírnökét üdvözöljük és az élet küzdelmes pályájára falaink közül kilépőt útjára bocsátjuk.