Darwin állatpsychologiája

Darwin egy 1879-ben írt levelében a jövő életre vonatkozólag úgy nyilatkozik, hogy mindenkinek jogában áll önállólag dönteni az »ellenmondó és határozatlan valószínűségek« között. — 1881-ben az öt meglátogató dr. Avelingnek és istentagadó társainak azt ajánlotta, hogy inkább agnostikusoknak nevezzék magokat, minthogy ez a szó sokkal jobban fejezi ki tényleges álláspontjukat mint az atheista elnevezés. — A kereszténységről 40 éves korában mondott le1 a kővetkező indokolással: »Nem támogatják érvek lépésemet, s hogy oly sokáig várakoztam elhatározásommal, annak az az oka, mert nem volt időm e dologról gondolkodni.« Nyugodtan megmaradhatott volna a kereszténységben, gondolom, még azon absurd esetben is, ha egyáltalán nem volt képes magának egy kis időt szakítani a kérdés megvizsgálására. A kereszténység történetileg és bölcseletileg van olyan tekintély, hogy lehet neki hinni, ha nem is igen vizsgálhatja meg valaki tüzetesebben tanait. S ha Darvin, a természettudós, természettudósokat kívánt volna maga mellé, a keresztény meggyőződésű Linné, Copernicus, Kepler, Newton, Herschel, Davy, Oersted, Ampere, R. Wagner, Madler, Hyrtl, J. R. Mayer, K. E. v. Baer, Cuvier, Caucliy stb., remélhetőleg elég tűrhető társaság lenne. Csakhogy, amint a hittudósok meg a bölcselők tanítják, ez a dolog az akaraton fordul meg. A hitetlenségre mód felett találó Götlie megjegyzése: »Minden az érzülettől függ; aminő ez, olyanok a gondolatok is.« Nyíltan megvallom, ha tán nem egy világi tudósmik megütközésével találkozom is, hogy én ezeket a kendözetlen nyilatkozatokat nem olvashatom igazi, mélységes megbotránkozás nélkül. Mi lehetett oka ennek a nagy közönynek, hanyagságnak ilyen természetű kérdések körül ? Hiányzott a hozzájuk szükséges értelem, képzettség, a szükséges kitartás elvont természetüknél fogva, a jóakarat, vagy ezek a kérdések csakugyan olyan irreleváns természetűek, hogy tökéletesen mindegy: velők foglalkozni vagy azokat teljesen elhanyagolni ? A kereszténység, ez a legmagasztosabb, tiszteletre legméltóbb vallás, amely minden tudománynak igazi, nemes lendületet adott s bevégzettséget ad, amely kitörölhetetlenül erős betűkkel irta magát be az egész emberiség történetébe, s írja naponkint a jó indulati! emberek szíveibe; a kereszténység, amely egész Európa, e legműveltebb világrésznek, az értelmi s erkölcsi hegemóniát annyi évszázadon át biztosította...