I. IMRE SÁNDOR MŰVELŐDÉSPOLITIKAI NÉZETEINEK KIALAKULÁSA, FORMÁLÓDÁSA
12-34
1. Imre Sándor „a szociáldemokraták és a katolikusok” oktatással neveléssel kapcsolatos céljairól, nézeteiről (1909)
22-28
2. Tudományos viták, pedagógusok, haladás, politika
28-34
2.1. A nyitott tudományos diskurzus és a haladás kapcsolatáról (1909)
28-30
2.2. Pedagógiai gondolkodás és haladás (1910)
30-31
2.3. Pedagógusok és a politika (1911)
32-34
II. A KORABELI OKTATÁSI RENDSZER LÁTLELETE A „NEMZETNEVELÉS SZEMPONTJÁBÓL”, S AZ IMRE SÁNDOR SZERINT SZÜKSÉGES, ÉS LEHETSÉGES TERÁPIA
35-80
1. Diagnózis „a nemzetnevelés szempontjából” (1912)
35-37
2. Egy a nemzetnevelés szempontjából optimálisnak vélt terápia körvonala (1912–1914)
38-45
3. Kitartó szervezőmunka terve a belátható időn belül valószínűtlen, ám elengedhetetlennek vélt átfogó reform előfeltételeinek megteremtéséért (1912–1914)
46-48
4. Exkurzus I.: Tudós kortárs pályatársak reflexiója, véleménye
49-63
4.1. Egy konzervatív katolikus professzor: Kornis Gyula értékelése
49-55
4.2 Schneller István evangélikus professzor a társadalmi nevelésről
56-63
5. Exkurzus II. Imre Sándor velleitásai
64-75
5.1. A Radikális Párt és a Károlyi-párt művelődéspolitikai programjai
64-69
5.2. Csatlakozása a Magyar Társasághoz
70-75
6. A református nevelés feladatai – baljós előjelek között
76-80
III. A „NAGY HÁBORÚ” SODRÁBAN – KÜLSŐ MUNKATÁRSKÉNT A VKM-BEN (1914–1918)
81-142
1. A háború és az iskola
81-93
1.1. A háború és a pedagógia
82-86
1.2. Világháború – közerkölcs és háború
86-93
2. A békére való felkészülés nevelésügyi kérdései – külső munkatársként a VKM-ben
93-137
2.1. A köznevelés egysége és a nemzeti egység
94-95
2.2. Első munkái, javaslatai a minisztériumban
96-100
2.3. Kétségei, felvetései a háború utáni helyzetre való felkészülés kapcsán
101-106
2.4. Gr. Apponyi Albert miniszter részvételre kérte „az egységes magyar nemzeti népnevelés és népművelés” kialakításában
106-109
2.5. Exkurzus III. Adalék a „nemzetnevelés” korabeli recepciójához: Kornis Gyula, Fináczy Ernő, Schneller István, Alexander Bernát játszmája Imre Sándor és Weszely Ödön pozsonyi professzori pályázatának elbírálása során
110-127
2.6. Imre Sándor első átfogó reformjavaslata a VKM számára
128-137
3. Állásfoglalásai a háború utolsó heteiben, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának időszakában
138-142
IV. MINISZTÉRIUMI SZEREPVÁLLALÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI, HELYETTES ÁLLAMTITKÁRI TEVÉKENYSÉGE (1918. NOVEMBER 7. – 1919. MÁRCIUS 21.)
143-
1. „Hogyan lehetséges, hogy engem nevezett ki a forradalmi kormány…, ha nem tartoztam közéjük?”
144-152
2. Széles hatáskörrel indult, ám fokozatosan szűkülő befolyású tevékenysége a minisztériumban
153-177
V. ISMÉT A PEDAGÓGIUM ÉLÉN A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉS A PEIDL-KORMÁNY IDEJÉN (1919. április 14. – augusztus 6.)
178-202
1. Igazgatói, tanári tevékenysége a Pedagógium és a polgári iskolai tanítónőképzők védelmében
178-187
2. Imre Sándor további reflexiói, feljegyzései a Tanácsköztársaság művelődés- és oktatáspolitikájáról, a KN tevékenységéről
188-202
VI. ÜGYVEZETŐ MINISZTERI TEVÉKENYSÉGE A FRIEDRICH-KORMÁNY IDEJÉN (1919. AUGUSZTUS 7-15.)
203-243
1. Váratlan megbízatás
203-209
2. Egy a nagypolitika világától, módszereitől idegenkedő, elveihez hű szakértelmiségi a Friedrich-kormányban: Imre Sándor feljegyzései a kormányülésekről
209-225
3. Imre Sándor összegző véleménye a Friedrich-kormány létrejöttéről, tevékenységéről, miniszterelnökéről
226-228
4. Imre Sándor kezdeményezései, törekvései a minisztériumban ügyvezető minisztersége napjaiban
228-243
VII. ADMINISZTRATÍV ÁLLAMTITKÁRSÁGA (1919. AUGUSZTUS 16. – 1922. JÚNIUS 15.)
244-302
1. Szigorodó miniszteri ellenőrzés mellett, egyre szűkülő mozgástérrel
244-291
1.1. Viszonylag nagy hatáskörrel, önmagát is túlterhelve – Huszár Károly minisztersége idején
244-263
1.2. Haller István miniszter, aki Imre programjának jelentős részét sajátjaként tálalta, ám alkotóját marginalizálta
263-270
1.3. Továbbra is szűk hatáskörrel, „ellentmondásos, bizonytalan helyzetben” Vass József minisztersége alatt
271-291
2. Az Imre Sándor által fontosnak ítélt rendeletek, intézkedések a nemzeti önismeret, az együttműködési készség fejlesztésére
292-302
VIII. VITÁK KERESZTTÜZÉBEN I.
303-355
A „bűnös, liberális Budapest” községi iskolái államosításának kísérlete 1919–1920-ban
306
1. Imre Sándor államtitkár a fővárosi iskolák feletti állami befolyás növelésére irányuló kezdeményezéséről
306-308
2. A fővárosi törvényhatósági bizottság átszervezésének folyamatáról – röviden
308-310
3. A VKM tanácskozásai a fővárosi iskolák államosításáról, állami kezelésbe vételéről
310-316
4. A fővárosi iskolák állami kezelésbe vételére vonatkozó törvénytervezet, s a fővárosi Tanács azt elutasító véleménye
316-324
5. A fővárosi iskolák államosítási tervének visszhangja a sajtóban, a pedagógusok körében, s a Nemzetgyűlésben (1920. április–május)
324-332
6. Értekezlet „a fővárosi iskolák államosításáról” az érintett pedagógusok szervezeteinek képviselőivel a VKM-ben, 1920. május 20-án
332-341
7. A törvényjavaslat indokolása: vádirat a „bűnös, liberális” Budapest oktatáspolitikájáról, pedagógusainak a forradalmakban játszott szerepéről
342-350
8. Végjáték
350-355
IX. VITÁK KERESZTTÜZÉBEN II.
356-371
Imre Sándor az ifjúság „nemzeti”, „katonás” és testi neveléséről, s a várható békeszerződés nyomán elhelyezendő katonatisztek alkalmazásának lehetőségéről folytatott minisztériumközi viták során 1919. október – 1920. január között
356-371
X. PERGŐTŰZBEN: „EGY ADAT A »KERESZTÉNY NEMZETI KURZUS« EMBERVADÁSZATAIBÓL”
372-401
1. Az Imre Sándor ellen folytatott sajtótámadások, vizsgálat, s az általa indított rágalmazási sajtóper rövid áttekintése
372-378
2. Imre Sándor véleménye a forradalmak utáni felelősségre vonásokról
379-401
2.1. Részlet Imre Sándor 1922. évi publikálatlan visszaemlékezéséből
379-387
2.2. Kiegészítő megjegyzések, források e memoárhoz
387-401
2.2.1. Adalékok Benedek Marcell naplójából
389-390
2.2.2. Dénes Lajos 1919 augusztusi levelei Imre Sándorhoz és Friedrich Istvánhoz
390-393
2.2.3. Kisebb források Somogyi Béla ügyéhez
393-395
2.2.4. Czakó Ambró iskolán kívüli szereplései és előadásai a Tanácsköztársaság alatt
395-401
XI. KÉRÉSZÉLETŰ ÁLLAMTITKÁRSÁGA, A VKM REFORMJÁRA VONATKOZÓ UTOLSÓ TERVEZETE KLEBELSBERG KUNO MINISZTERSÉGÉNEK ELSŐ HÓNAPJAIBAN
402-412
XII. KÉNYSZERSZABADSÁGOLÁSA, ÖNVIZSGÁLATA, B-LISTÁZÁSA (1922. SZEPTEMBER 18. – 1924. MÁJUS 22.)
413-428
1. Kínzó, szigorú önvizsgálata
414-417
2. Gr. Bethlen István miniszterelnökhöz írt levele
418-428
XIII. KONSZENZUSKERESÉSE FIASKÓJÁNAK FORRÁSAI: „A KÖZÖS MUNKA LELKI AKADÁLYAI”
429-442
1. A magyarság belső állapota és nevelésünk feladatai (1914)
429-432
2. Az újjáépítés, a közös munka lelki akadályai (1923)
432-442
XIV. A KÖZTISZTVISELŐK, PEDAGÓGUSOK FELELŐSSÉGE A NEMZET SORSÁÉRT
443-484
1. A közélet erkölcsi követelményei s a nemzet iránti felelősség
444-450
2. A „nemzetnevelés” fogalmának pontosítása, politikai kisajátítása, újabb megfogalmazása
450-
2.1. A nemzet fogalma mai nevelésünkben (1927)
450-456
2.2. Imre Sándor reflexiói „a nemzetnevelés” recepciójáról, kisajátításáról, szimplifikálásáról a harmincas és negyvenes években
456-484
2.2.1. Nemzetnevelés és „a neveléstudomány magyar feladatai”
466-468
2.2.2. Exkurzus: Imre Sándor és Nagy László öröksége, rövid elnöksége a Magyar Gyermektanulmány Társaságban
468-481
2.2.3. A nemzetnevelés fogalmának újabb összefoglalása
481-484
XV. IDŐS EGYETEMI TANÁR AZ ÚJABB VILÁGÉGÉS ÁRNYÉKÁBAN
485-543
1. Nyugtalan idők, nyugodt nevelés
485-486
2. Professzorként, rektorként, egyházi vezetőként a törvényes kirekesztés, s az önkényes erőszak éveiben
487-500
2.1. Kapcsolata, levelezése a zsidónak született, unitárius vallású Kemény Gáborral, a II. zsidótörvényről, s a pedagógia, pedagógusok feladatairól, az egyetemi hallgatók helyzetéről
490-496
2.2. Egyetemi és egyházi vezetőként 1941–1944-ben
496-500
3. A küldetéses nemzetnevelő utolsó művelődéspolitikai szerepvállalásai a Társadalomtudományi Egyesület elnökeként, s az OKT alelnökeként
501-543
3.1. Imre Sándor a nevelés válságáról a „28 éves világháborúban”
503-507
3.2. Kétségek közt a lehetetlen megkísérlése: Imre Sándor OKT alelnöksége 1943–1944
508-543
3.2.1. Az „úgyis hiába” és az „annál inkább!” között vívódva
509-517
3.2.2. Imre Sándor művelődéspolitikai hattyúdala: előadása az OKT feladatairól
518-524
3.2.3. Navigare necesse est – lapok az OKT 1943-1944. évi dokumentumaiból
525-543
Epilógus: kortársak Imre Sándorról (Ravasz László, Kemény Gábor, Juhász Béla, a Budapesti
544-549
Református Gimnázium tanárai (Mester Miklós)
549-552
Levéltárak, kézirattárak rövidítései
553
Felhasznált irodalom
553-577
Donáth Péternek a Trezor Kiadónál korábban megjelent munkái