Hazám lelkes Leányai!
Nem kétlem, mi szerint a haldokló haza fájdalmas szavai, — mellyek arabszolgát is fölköl-
tik porából, mellyek a néma sírok mélyéből is szánakozó sóhajt fakasztanak, — érzékeny
kebletekben keresett viszhangra találnak.
E szavakra a férfiú fegyvert ragad hona védelmére, s a vérmezőn bátran tekint a ha-
lál szemébe, és — kuz«l —
A hölgy pedig ruhákat készít a bajnokok sebére, s kedves ajándoka kellemessé teszi
azoknak a fájdalmak szenvedését, örömmé a jég kebellel ölelő kora halált.
Nyissátok meg tehát kebleteket ti földi angyalok a haza forró könnyeinek ! édesebbek
azok bár forróbbak is a búcsúzó kedves könnyeinél ; de csak addig égnek szende szíveteken ,
mig szánakozó kezeiteket segedelmére föl nem emelitek.
Emeljétek föl tehát szép kezeteket az áldozat oltárához, s bár milly csekély lesz is a
szívesen nyújtott áldozat, kedvesen veendi a szenvedő haza tőletek.
Tépetet, kötelékeket, fehér-neműt, vagy bármit------------------, mivel a szükségen se-
gíthetni véli finom lelketek.
Isten tudja, mellyik pécsi vitéz szükségeit fedezi, mellyik rokon kebel, mellyik testvér
sebeit kötözi a kedves női ajándok!
Adakozzatok tehát minél előbb ti is pécsi, és vidéki hon-leányok ! s a bajnokul
elhaltak szellemei az alkonyi szellők fuvalmaiban sóhajtják köszönetöket ; a fölgyógyultak pedig
a világnak is átadandó neveteket meleg tisztelettel, s hodoló hálával hordozandják emlékük-
ben. És a megmentett, a szabaddá lett haza, hálásan emlékezik meg dicsöleányairól.
A szent áldozatot t. ez. Náraynö Asszonyság szives Ieend, — úgy allul irt is, —
elfogadni.
Asztalos Jenő,
Köz- és Váltó ügyész.
Pécsett, nyom. a Lyc. Nyomdában.