Magyar
English
Napjainkban, amikor egy olyan nagy jelentőségű évfordulóhoz közeledünk, amilyennel kevés ország dicsekedhet a világban — tudniillik a Magyar Királyság megalakulásának, a magyar államiság fennállásának ezeréves évfordulójához, büszkeséggel kell hogy eltöltsön bennünket népünk, nemzetünk életrevalóságának, szívósságának, rátermettségének ama nagyszerű bizonyítéka, amit Kitaibel Pál ragyogó tudósi életpályája jelent. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert kulturális és közéletünket több oldalról is számos vélemény, megnyilatkozás borzolja, amelynek rejtett vagy kimondott célja nemzeti identitásunk tudatának lekicsinylése, elbizonytalanítása. Pedig abban, hogy a magyarság koronként kisebb vagy nagyobb mértékben, de folytonosan jelen volt Európa kultúrájában, politikájában és történelmében, magyarság-tudatunk jelentős fenntartó erőként működött.
Ahogyan a középkorban, a lovagi tornákon, egy-egy nagyhírű bajnok győzelmeivel messze földön ismertté tette népe, nemzete kiválóságát, később, a renaissance idején a mesterségek és a művészetek művelői szereztek hírt és megbecsülést országuknak. A felvilágosodás korától kezdve a tudomány is belépett a kiválóság mértékei közé. A török hódoltság 150 éve alatt, majd a Rákóczi szabadságharcban kivérzett ország már a 18. század végére felmutatja Európának az első magyar polihisztort, a kémiában …
Tovább a műhöz
A m. tud. Akadémia Fáy András születésének százados évfordulója alkalmából a Lévay Henrik-alapítványból 500 frt jutalmat tűzött ki «Fáy András életrajza s munkáinak kritikai méltatása» czímű pályakérdésre. A kitűzött határidőre (1887. szept. 30.) négy pályamű érkezett be. Az 1888. május 3-án tartott nagygyűlés elfogadván az I. osztály javaslatát, e munkának itélte a jutalmat a következő birálat alapján: «A II. sz. minden tekintetben felülmulja társait. A Fáyra vonatkozó adatokat úgy látszik teljesen felkutatta és összehordta s a családi levéltárból és Fáynak igen gazdag kézirati hagyatékából számos ismeretlen adatot először hoz napfényre. A szerző ez adatgyűjtő buzgalmát kiegészíti kutatásának sokoldalúsága; épen úgy érdeklődik hősében az író, mint a nyilvános élet és egyházi ügy bajnoka iránt, mindeniket érti és méltatja, több-kevesebb szerencsével jellemzi. Előadása mind végig gondos, bár egyenlőtlen és terjengős. A sok részlet nem egyszer, a helyett, hogy a hőst kidomborítaná, elnyomja; máskor meg az alap túlszéles, Fáy-alakjához képest. De egyforma szeretettel vázolja Fáy kiváló és sokoldalú munkásságát a közügyek terén, s bár a túlbőség itt is nehezíti az áttekintést, a munkában újabb irodalom- és műveltségtörténetünk becses adalékot nyer. Az I. osztály jutalomra érdemesnek itéli a müvet; s megvárja a szerzőtől …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2