Magyar
English
A „Magyar Könyvészet (Bibliographia Hungarica)” megelőző ciklusa az 1885. évvel zárult. Az 1886—1900. évek közé eső újabb 15 éves összefoglalás szerkesztésére — Kiszlingstein Sándor után — ismét Petrik Géza, a könyvkereskedőként indult kiváló magyar bibliográfus kapott megbízatást. Ez a nagy kétkötetes összefoglalás is a Magyar Könyvkereskedők Egyesületének kiadásában látott napvilágot, de a címlap már feltüntette, hogy ezúttal már a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával jelent meg a magyar nemzeti bibliográfia eme újabb összefoglalása, aminek munkálataiban közreműködött Székely Dávid könyvkereskedő-segéd is. Az összefoglalás első kötete 1908-ban vált teljessé s tartalmilag — természetesen ismét betűrendben — az 1886— 1900 közötti években megjelent magyar könyvek, térképek és atlaszok címanyagát tartalmazta 985 lap terjedelemben. Ez hozzávetőleges számítás szerint már 30—34 000 tétel publikálását jelentette. A kötet használatát jelentősen megkönnyítette a szerzők, fordítók és szerkesztők betűsoros névmutatója. A második kötet impresszumában az 1913. év szerepel, s ez a kötet igen tekintélyes terjedelemben, 465 lapon tárgymutatót bocsátott az olvasók és a kutatók használatára. Ez lényeges újítás volt: felhagyott az eddigi, 18 fő-csoportos szakmutatóval, s korszerűbb, mozgékonyabb, a használat szempontjából kényelmesebb …
Tovább a műhöz
Petrik Gézának, a századforduló körüli évtizedek kiváló magyar bibliográfusának ismét egy olyan művét adja az Országos Széchényi Könyvtár a kutatók és az olvasók kezébe, mely a magyar nemzeti bibliográfia rendszerében nélkülözhetetlen. Ez a munka ugyanakkor — már bevezetőül is hangsúlyoznunk kell — a tudományos kutatás szolgálatában nem egy tekintetben továbbfejlesztette e nagy bibliográfiai sorozat használatának lehetőségeit. Az 1860-1875 közötti másfélévtizedes ciklusról van szó, mely Petrik Géza műveként 1885-ben jelent meg. E betűrendes bibliográfia 438 lapon tárta fel a jelzett évek Magyarországon megjelent, magyar nyelvű monografikus kiadványainak címeit, továbbá a fontosabb folyóiratok cikkeinek, tanulmányainak analitikus leírásait. A magyarországi nem magyar nyelvű nyomtatványokat, s a külföldön megjelent magyar vonatkozású dokumentumokat ez a kötet már nem tartotta nyilván. A már ekkor is egyre növekvő könyvtermelés a kitűnő szerzőt nyilván korlátozásra kényszerítette. A magyar nemzeti bibliográfia eme újabb összefoglaló kötete tulajdonképpen gyakorlati — könyvkereskedői szempontokat szolgáló — célok jegyében jött létre: Petrik Géza először az Osztrák-Magyar Könyvkereskedők Egylete által az 1860-1870 évek között kiadott magyar katalógusainak anyagát saját használatára betűrendbe gyűjtötte — s mint írja — távolról sem gondolt még …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1890
A „Magyar Könyvészeti” 1876—1885 közötti tízéves ciklusát nem Petrik Géza, hanem Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő — és tegyük hozzá, tudós bibliográfus— állította össze és adta ki Budapesten, 1890-ben a „Magyar Könyvkereskedők Egylete” megbízásából (CXLIII, 556 lap). Mit is írtunk egyik kiadói előszavunkban Petrik Géza bibliográfiai életművének e megszakításáról? „Petriket élete e főművének (1712—1860, 1860—1875) elkészülte után az a mellőzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876—1885. szakaszának összeállítását másra bízták.” Ez a másik, szintén kitűnő bibliográfus Kiszlingstein Sándor volt, ugyancsak könyvkereskedő, a könyvvel való mindenfajta foglalkozás valódi tudósa és gyakorlati szakembere. 1852-ben született, 1913-ban halt meg. Komáromban, Pécsett, Budapesten és Esztergomban dolgozott mint „könyvárussegéd”, majd 1880-ban az ismert Stumpf Péter-féle esztergomi könyvkereskedést vette át. 1891-ben Budapestre költözött s Gottermayer budapesti könyvkötőnél lett üzletvezető. E szürkének tetsző életadatok mögött igen tekintélyes tudósi bibliográfiai működés rejtőzött: — a Russel Adolf münsteri könyvkiadó által megindított „Gesammt-Verlags-Katalog des deutschen Buchchandels" című, egyetemes könyvjegyzék Magyarországra vonatkozó 12. kötetét szerkesztette, a „Corvina” című magyar könyvészeti folyóiratban egymás …
Tovább a műhöz
Szentpétery Imre és társai kiadták szépen, tudományosan az Árpádkirálykor latin elbeszélő forrásait s a Magy. Tudományos Akadémia tudósai megírták a Szent István Emlékkönyvnek közel ötven nagy értekezését. Ugyanakkor elkészült két tömör kötetben Magyarország állam- és művelődéstörténelme sok új megállapítással, ezt: előkészítette a Pannonhalmi Rendtörténet 14 nagy kötete, Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben, s az Árpádkori 'társadalomtörténet 12 legkritikusabb kérdésének kétszer 170 oldalnyi legbehatóbb megvitatása, krónikáink eredetének szabatos megállapítása, bemutattam kisebb könyvben a Magyar lovagkort is törvényeiben.
Ügy a XI. századi, mint a lovagkori magyar törvények nagyon gondos tanulmányokon mentek keresztül, de a lovagkori nagy anyag csak rövid, kivonatos alakban került a történetolvasók elé, ahogy ez kívánatos volt azok számára, akiknek még, sok mást is kell olvasniok, mint egyetemi hallgatóknak, hogy aztán később specialista tudósok lehessenek. A lovagkori törvények kivonatát a szerző adta ki az Athenaeumnál, ahol szerződése volt a lovagkori törvények nagy kiadására, amit az Athenaeum vállalt az 1931. évi gazdasági krízis előtt, összesen négy művelődéstörténelmi kötet kiadását tervezte ez a kiadó cég, szerződést is adott, de a Hóman—Szekfü Magyar történet hét kötete, aztán megint öt kötete elfoglalt minden …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz
A 20. században csak néhány olyan felelős politikusa volt Magyarországnak, akiket napjainkban is államférfiként tartunk számon. Közülük a két világháború közötti időszakban kiemelkedik Bethlen István és Klebelsberg Kuno. Bethlen István rátermett, ügyes és - jó értelemben vett - ravasz politizálásával Magyarország belső, gazdasági és diplomáciai helyzetének megszilárdításában, Klebelsberg pedig a kulturális konszolidáció megteremtésében játszott egyértelműen pozitív szerepet. A minden szempontból nehéz - sokak által már reménytelennek vélt - körülmények közül való kitörésben kettejük egymást tervszerűen segítő tevékenysége nélkülözhetetlen volt. Bethlen - mellette pedig a kulturális kérdések iránt meglehetős érdektelenséget tanúsító államfő, Horthy Miklós - támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható a kulturális felemelkedés, Klebelsberg nélkül viszont elképzelhetetlen lett volna a politikai viszonyok stabilizálódása. Mindebben pedig felettébb fontos volt a magyar felsőoktatás addigi szerepének átértékelése. Magyarország egyetemek és főiskolák sorát veszítette el 1918 végétől 1919 nyaráig. Mindebben nem a trianoni békeszerződés - amely felsőoktatással kapcsolatos intézkedéseket nem is tartalmazott -, hanem az azt megelőző terület- és impériumváltások hatásait kell hangsúlyozni. Bár a Magyarország szomszédságában születő vagy …
Tovább a műhöz
Juflii Regio olim compilatum, duorum, & quod xeurvit , Seculoruin ufu roboratum . Nunc primum in Paragraphos diftinftum , & Notis, at Ohieryationibus Juridicis in utuiupraefectam. Ty lonum, illuftratuni. (...) Uanquam domeftica, ac gen-tilitia Regni hujus Inclyti Hungariaj jura certam in fe-r,eni, formulamque, & ordinem redige acliterarum monumentis illuftrare ar-Uurn & perdifficile ac humano pro-hemodum ingenio majus efle videatur: Quippe cuqi apud noftrates eo in genere nihil nilhil ha&enus extiterit aut origine din« turnum, aut lan&ionc (labile, aut perenni ufu, ac oblervantia roboratur: fed ex cujusque fere Principis, ac Regi nutu, & arbitrio novae conftitutiones , novaque edidla per fingulas neduru ates, fed paucitfimorum quoque annorui i fpatia emanaverint: Quae cum inter Iole plerumque diffideant, & adverfis quali frontibus obludlentur, in unuiu velut corpus convenire, & coalefcere haud facile poliunt. Ad hoc accedit , quod ea omnia, qute vel forenfibus in cauda emergunt, vel ad judiciorum rationem accommodantur,memoria tenere fupra hominis captum, facultatemque videatur ex i flere. Qua; cum ita £e habeant, tamen'Ma jeflatis Veflrae jufiionibus, quibus non ufquequaque parere piaculum lemper duxi , morem gerere cupiens , farcinara meis humeris longe imparem fubire non formidavi: Qui propriae licet imbecillitatis confeius tantum enim abefl, ut mihi quidpiam majoris induflrite , aut eruditionis attribuam ; ut meos etiam inter «quales, ac ejusdem profedionis ludiofos …
Tovább a műhöz
After the 1949 Constitution, conceptions about self-governments had been superseded from the literature on local and territorial administration. It is interesting historically, though, that the third Act on Councils determined the nature of councils and their organisations as representative self-governmental and administrative bodies. Declaration of this was enough for the legislator and he did not detail it farther. Contemporary literature associated selfgovernmental features primarily with the different ways of developing autonomy. Preparations for the change of regime awoke interest in local governments. As a result the elaboration of the institutions of local governments, which were to replace the council system, was started. However, it soon became clear, that with the accelerating changes and ensuing political preparations, professional works for establishing local administrative structures could not always keep pace. These arrears must have had a role in the occurring inconsistencies in the 1990 legal regulation, which has fundamental significance. This may also be the reason that the Parliament has repeatedly amended the act on local governments. Authors dealing with the origins and development of self-governing often go back to the administration of city-states and the feudal (nobiliary) local governments, as origins. The direct antecedents of the present local governments operating in territorial and settlemental units,
however, developed from the forming civil …
Tovább a műhöz
A kereskedelem
- Beöthy Leó
- 1869
Azok után, melyek a statistika elméletéről tartott előadásokban itt elmondattak, nem okvetlenül szükséges ugyan, de tárgyam természeténél fogva mégis czélszerünek látszik, kezdetül, önök emlékezetébe visszaidézni azt, hogy a statistika, lényegében, vagy legalább legfontosabb ágaiban nem egyéb, mint a társadalmi állapotoknak számadatokon alapuló ismerete, és így a statistika, a nélkül hogy megszűnnék ezért önálló tudomány lenni, egyszersmind kiegészítő része, a társadalmi tudományok minden ágának. Még pedig olyan kiegészítő része, mely nélkül azok, tapasztalati alapot veszítve, nem számíttathatnának többé az exact tudományok sorába, hanem pusztán speculatió utján szerzett elméletek rendszerévé válnának. Tudjuk, hogy a speculatió, melynek hajdan oly nagy tér volt engedve az emberi ismeretek bővítésére irányzott törekvésekben, ujabb időben hitelének nagy részét elveszítette. Már magában a rendszerek sokasága, az eredmények különböző volta, melyre ugyanazon alapigazságból vagy igazságnak vett alapmondásból kiinduló és speculative tovább építő bölcselkedők jutottak, meggyőzhetett arról, hogy a speculatió nem csalhatatlan, mert ha igaza lehetett is egynek e tudósok közöl, de ekkor a többinek mindnek, ki ezen egytől eltért s egymással is ellentétben állott, semmi esetre sem lehetett igaza; de az okoskodás csalékonynak bizonyulván, annak eldöntését sem …
Tovább a műhöz
"Szellemi szabadság alatt értem én egyrészt a jogosultságot, bármi tárgyról leplezetlenül az egyéni nézetet, rectius igazságot kimondani a nélkül, hogy bármi disciplináris eljárástól vagy censurától, vagy anathemától tartanunk kellene, másrészt a tehetséget, ily igazságot egykedvűen, felháborodás nélkül meghallgatni s
fontolóra venni. Ily szabadság nálunk nem létezik" (Trefort, az akadémia nagygyűlésén, 1888. máj. 6.) | Trefort Ágoston kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, az idei nagygyűlést olyan beszéddel nyitotta meg, amelyből e könyvnek jeligéje van véve. A szellemi szabadság hiányát panaszolja Magyarországon; szerinte nálunk nincs elismerve a jogosultság, az egyéni nézetet bármi tárgyról leplezetlenül elmondani, illetőleg meghallgatni s fontolóra venni. Élve ezen szellemi szabadsággal bocsátom a könyvemet a nyilvánosság elé, s joggal tételezem föl, hogy Trefort ennek megjelenése fölött megütközni nem fog. Mentse ki e bátorságot az, hogy könyvem anyagának egy része más alakban látott napvilágot, jóval a kultuszminiszter beszéde előtt; s egy részben az ő panaszkodása is volt az oka, hogy e könyvet szélesebb köröknek iparkodtam hozzáférhetővé tenni, hozzá akarván ekképen járulni az általa kontemplált szellemi szabadság utjának egyengetéséhez. E sorok Írója kész beismerni, hogy Magyarországon szellemi szabadság nem létezik. Mert — mint …
Tovább a műhöz