Magyar
English
A magyar polgári iskola sajátos hivatásának tudatában bocsátom útjára a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötetét. Az iskola akkor szolgálja a nemzeti közösség javát, ha tanuló ifjúságát a nagy nemzeti célok szolgálatára neveli. Ennek feltétele pedig mindenekelőtt a szülőföld és az anyamyelv szeretete. Az anyanyelv tanítása tehát több egyszerű oktatásnál, nevelést jelent, a magyar nemzeti öntudattól áthatott állampolgárrá nevelést. Magyar nyelvünk oktatásában tehát a korszerű nevelőoktatási elveket követni nemcsak feladatunk, hanem elsőrendű kötelességünk. Ennek tudatában foglalkozik a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötete a magyar nyelv tanításával. Nemzetnevelő munkájának egy része ez, amely a székesfőváros különleges viszonyaihoz alkalmazkodó polgári iskolai helyi tantervnek és utasításnak veti meg az alapját. Hiszem, hogy ez a könyv is közelebb visz ahhoz a célhoz, amelyet az irányító polgári iskola felállításával kijelöltem. | A Teremtés könyvének fönséges igéin gyújtotta meg szövétnekét a költő, s ihletett lélekkel mélyen belevilágít a nyelv kérdésének öröktől való végtelen mélységeibe. Mert valóban együtt született az Alkotó kezéből lélek és nyelv, ez a csodálatos ajándék, amely minden más teremtmény fölé emeli .az embert, s a halhatatlanság egyik …
Tovább a műhöz
(...) A középiskola nevelő feladata mellett és vele szerves kapcsolatban az európai műveltség színvonalán álló, de a leghatározottabban nemzeti irányú műveltséget ad. A középiskolai műveltség kell, hogy magában foglalja a korunk művelődési színvonalától előírt humanisztikus és reális elemeket. Ennek a műveltségnek mégis olyan magyar nemzeti műveltségnek kell lennie, amelynek birtokában és anyagának ismeretében az iskolát végzettek hasznos tagjai lehetnek a magyar társadalomnak, képzett munkásai a magyar közéletnek és etikus világnézetű polgárai az államnak. Ennek az általános műveltségnek főeleme és egyben a vallásosságon felépülő középiskolai nevelésnek gerince a nemzetismeret. A tanítás középpontjában is a legtágabb értelemben vett nemzeti tárgyak állnak. Ilyen nemzeti tárgyak elsősorban a magyar nyelv, az irodalom és művészet, a történelem, az állami, gazdasági, társadalmi élet jelenségeinek ismerete, a föld- és néprajz s — bizonyos mértékig — a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltő latin nyelv. Ezeknek a nemzeti tárgyaknak központi szerepéhez képest a nemzeti történetet kell bővebben és részletesebben tanítani, mindenkor kapcsolatban a magyar történet egyidejű hátteréül szolgáló világtörténeti események és helyzetek ismertetésével. A földrajznak és a néprajznak az élményszerű honismereten kell felépülnie és ahhoz, …
Tovább a műhöz
A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 133.864/1939. IX. sz. rendelete az 1938 : XIII. t.-c. alapján készített líceumi tanterv és utasítások életbeléptetése tárgyában. Valamennyi tankerületi kir. főigazgatónak, a budapesti, debreceni és pécsi középiskolai Tanárképző Intézet Elnökségének, a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Igazgatóságának. A líceum az elméleti és szakirányú műveltséget közvetítő középiskolák között átmenetet alkotó középiskola, amely jól megalapozott, de gyakorlati irányú általános műveltséget nyújt és főkép a gyakorlati életpályákra, valamint a neveléssel kapcsolatos élethivatásokra készít elő. E célból megadja növendékeinek a nemzeti jellegű és gyakorlati irányú általános műveltséget és emellett olyan általános nevelési ismereteket is ad, amelyek megalapozzák a nevelési életpályák felé vezető felsőbb tanulmányokat. Ezeknek a szempontoknak tekintetbevételével készítette el felhívásomra az Országos Közoktatási Tanács a líceum tantervét és a hozzáfűződő utasításokat. Az 1938: XIII. t.-c. alapján készített líceumi Tantervet és Utasításokat az 1939/40. iskolai évvel életbe léptetem oly módon, hogy a jelzett időpontban a líceumok első és második osztályában a tanítás már az új tanterv szerint történik. A következő 1940/41. iskolai évben a most kiadott tanterv harmadik osztálya és az 1941/42. iskolai …
Tovább a műhöz
Valamennyi állami elemi népiskolai tanító- és tanítónőképző-intézet tekintetes Igazgatóságának. Az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. t.-e. ós e törvény végrehajtása tárgyában kiadott 130.700/1922. szám alatt kelt rendeletem céljához híven gondoskodni kívánok arról, hogy a nagy nemzeti kultúrfeladatok megoldásához szakszerűen képzett, műveltlelkű tanítók és tanítónők álljanak a közművelődés szolgálatában.
Ezért a tanító- és tanítónőképző-intézetek eddigi négy évfolyamát a jövő 1923/24. iskolai évtől kezdődőleg közvetlen hivatali elődöm elvi elhatározásával megegyezően ós a megindított fokozatos fejlesztéshez képest öt évfolyamra emelem fel. E rendelkezésem alapján kiadom az Országos Közoktatási Tanács részéről kidolgozott új Tantervet, amely az I—IV. évfolyamban az alábbi átmeneti intézkedésekkel az 1923/24 iskolai év kezdetével, mind az öt évfolyamon pedig az 1924/25. iskolai évtől kezdve lép életbe. E Tantervet irányító általános szempontok sorából a következőket emelem ki. Az új Tanterv az 1911. évi Tanterv alapján áll, de az utóbbinak végrehajtása során felmerült sok oly szervezeti és tartalmi eszmét valósít meg, amelyeket a pedagógia elmélete és gyakorlata teljesen igazol, s amelyeket a tanítóképzők, mint szakirányú nevelő- és oktatóintézetek, az elsőrendű művelési …
Tovább a műhöz
L’éducation est un fait, la pédagogie est une science ; par conséquent l’histoire de l’éducation des femmes ne saurait être seulement celle de la pédagogie féminine, elle s’étend plus loin et remonte plus haut : elle est, à quelque degré, l’histoire même de leur condition morale et sociale. Expression scientifique, c’est-à-dire tardive, de procédés expérimentaux qui sont eux-mêmes le résultat de tendances inhérentes à la nature humaine, la pédagogie est à l’éducation ce que la poétique
est à la poésie, la rhétorique à l’éloquence, les religions à l’idée do Dieu. Mais de même que les poètes n’ont pas attendu la rédaction d’un Art poétique pour écrire ou parler en vers, et que, d’autre part, la poésie n'est pàs enfermoe dans un Art poétique, de même on a élevé les enfants avant d'avoir des traités de pédagogie, et la pédagogie elle-même n’est pas
toute l’éducation. Elle suppose l'école et le maître, des institutions et des doctrines : avec ces nécessaires agents, autour d’eux et avant eux, il yen a d’autres, la famille, le monde, l’église, l’art, l’esprit public, en un mot tout ce
qui contribue de près ou de loin, directement ou indirectement, à former le caractère et les moeurs, à enseigner la science de la vie. En sorte que, si tout système d’éducation porte l’empreinte de la forme sociale du siècle où il
s’est produit, réciproquement on peut juger de ce qu’a été …
Tovább a műhöz
A tanterv és az utasítások feladata. Az 1926. évi XXIV. t.-c. kétféle leányközépiskolát, ú. m. leánygimnáziumot és leánylíceumot szervez. Emellett középfokú leánynevelésünket a törvény szerint még a leánykollégiumok szolgálják. Mind a három iskolafaj közös feladata, hogy leányainkat vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben általános műveltséghez juttassa. A leányközépiskolában e feladat azzal bővül, hogy a tanulót az egyetemi tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé teszi, míg a leánykollégium csak a törvényben megjelölt főiskolai tanulmányokra készít elő, egyetemi tanulmányokra nem.
A törvény megállapítja azoknak a tárgyaknak sorát, amelyeknek tanításával az egyes iskolafajok feladatukat megoldhatják. A végrehajtási utasítás pedig hangsúlyozza, hogy a tanári, testületek a leányoktatás célját olyképen valósítsák meg, hogy a női lélek a maga sajátosságának megfelelő kiművelésben részesüljön. A tanítandó tárgyak anyagát a tanterv úgy állította össze, hogy osztályonként egyre bővülő ismeretet nyújtson s így az egyes tárgyak ismeretanyaga a maga egész összefüggésében a nyolc évfolyam befejeztével a tanuló sajátjává legyen. Az ismeretanyag megszerzése közben kell a tanulónak értelmileg, erkölcsileg megerősödnie, a munkát megszeretnie, önálló munka végzésére alkalmassá válnia, öntudatos, lelkes honleánnyá fejlődnie, ki …
Tovább a műhöz
A Tisztelt olvasó a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának Kurucz Rózsa főiskolai tanár tiszteletére megjelentetett jubileumi kötetét tarja a kézben. Az évfordulók mindig fontos mérföldkövek, szép és emlékezetes alkalmak, melyek lehetőséget adnak a kollégáknak és barátoknak is az ünneplésre. A jelen kötet szerzői és szerkesztői az anyagi és terjedelmi keretekhez igazodva igyekeztek kapcsolódni az ünnepelt szerteágazó kutatói munkásságához. A kötet 15 írást tartalmaz, amelyeket történeti és tematikus elrendezés szerint is szerkesztettünk. A tanulmányok multidiszciplinaritása nemcsak a kötet sokszínűségét mutatja, hanem azt az oktatói-kutatói kört is jelzi, amely szakmai-tudományos tevékenységével és személyesen is kapcsolódik az ünnepelthez. A tanulmányok témái az európai és hazai művelődéstörténeti-, pedagógiai hagyományokhoz kötődnek. A múlt értékei mellett a jelen eredményeiről és problémáiról is szólnak a jövő
reményében. Horváth Béla tanulmányában a pedagógia egyik kulcskérdésével, a sikerrel, és ellentétjével, a sikertelenséggel foglalkozik két költőóriás példája alapján. A két költőzsenik érzésein keresztül érzékelteti, mennyire fontos az egyén számára a siker, és mennyire negatívan befolyásolja az ember életét a
sikertelenség. A költők életpályája igazolja, hogy a siker szubjektív és objektív megítélése nincs mindig …
Tovább a műhöz
A nevelés művészetének kérdései mindig érdekelték a mélyebben gondolkozó lelkeket, akik az utánuk következő nemzedék nagyobb fokú tudását, szilárdabb alapokon nyugvó erkölcsiségét akarták megvalósítani. Különösen forrongó, válságokkal küzdő időkben eszméltek rá a nagy szellemek a nevelés kérdésének fontosságára. Ilyen nagy lélek és gondolkozó volt a XVI. század első felében (1492-1340) Vives János Lajos spanyol származású humanista tudós, aki műveiben a nevelésnek és tanításnak mindazokra a kérdéseire rávilágít, a melyek a kortársakat érdekelték és amelyeket az utána következő másfél század írói tovább fejtegettek. Gondolatait ugyanis részint idézve, részint idézés nélkül átvéve több későbbi jeles írónál is megtaláljuk. Vives műveinek jelentőségét és értékét mindjárt kortársai felismerték és hangsúlyozták, összes műveinek 1555. évi baseli kiadásában a művek összegyűjtője és sajtó alá rendezője, Coccius Ulrik, bevezető soraiban tanúságot tesz arról, hogy Vivest már életében kora legkitűnőbb írói közé sorozták. Műveinek értékelését most sem lehet jobban összefoglalni és őt, mint írót, jobban jellemezni, mint ahogy Coccius a következő soraiban tette: „Találékony szellemi tehetség, egészséges ítélőerő és bármely tárgy feldolgozásában páratlan és szerencsés előadásmód tüntették ki. Ezekkel párosul kitartó …
Tovább a műhöz
2010. novemberében „Társadalmi nem és oktatás” címmel országos konferenciát rendezett a Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, „Oktatás és
társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskolája és az MTA Pedagógiai Albizottságának Neveléstörténeti Munkabizottsága. A rendezvényen oktatók és
a doktori képzésben résztvevő hallgatók foglalták össze és vitatták meg legújabb kutatási eredményeiket. Az összegyűjtött és szerkesztett előadásokból 2011-ben válogatás kötet készült, mely a konferencia logikáját követi: plenáris értekezéssel kezdődik, majd a konferencia két párhuzamos szekciójának megfelelően,
két fejezetre bomlik. Hat-hat tanulmány segítségével nyerhetünk betekintést a Nevelésszociológiai szekció és a Neveléstörténeti szekció munkájába, melyek
közös tematikát dolgoznak fel más-más nézőpontból. A „Társadalmi nem és oktatás” konferencia előadásainak kötete rendkívül érdekes, színes és mégis egységes képet mutat. A szerzők téma iránti elkötelezettsége egyértelmű, munkájuk minden esetben magas színvonalú, tudományosan megalapozott és továbbgondolásra, továbbkutatásra érdemes tanulmányokat eredményezett. A kötet a társadalmi nem, a női lét fontos kérdésköreit járja körbe, fontos pillanatfelvétele a hazai gender szempontú pedagógiai kutatásnak. (Forrás: Tornyi Zsuzsa Zsófia …
Tovább a műhöz
Fénelon François de Salagnac de la Mothe 1651 augusztus 6-án született Perigordban, a Fénelon kastélyban. Cahorsban, majd Párisban végzett tanulmányok után a párisi Saint-Sulpice papnevelő intézetbe lépett, hogy jövő élethivatására előkészüljön. Még egészen fiatal lelkipásztor volt, amikor a református vallásról a katolikus Egyházba visszatért nők részére alapított Nouvelles Catholiques igazgatója, majd több belföldi hittérítő szervezet irányítója lett. Ezen tevékenysége közben látott bele oly mélyen a női lélekbe, hogy 1687-ben megírhatta a De l’éducation des filles című művét. Ez a munka olyan hírnevet, szerzett neki, hogy két évvel annak megjelenése után a burgundi hercegnek, XIV. Lajos unokájának gondozásával megbízott Beauvilliers hercege meghívta őt annak nevelésére. A kis herceg makacs, indulatos, durva, a kegyetlenségig vad, Saint-Simon állítása szerint valóságos emberi szörny volt. Fénelon minden idejét vele töltötte, minden istenadta képességét és tudását latbavetette és csodát művelt vele. A pokoli jellemből szelíd, nyájas, türelmes embert nevelt, aki a legkomolyabb elhatározással készült elő a származásával járó magas küldetésre. Ennek a nevelői munkának emléke Fénelonnak a Télémaque című örökéletű műve. Fénelon 1695-ben Cambrai érseke lett. Ebben a méltóságban fejezte be gazdag munkásságú életét 1715-ben.
A leányok …
Tovább a műhöz
A dualizmus időszakának elejétől – hasonlóan Európa más országaihoz – gomba módra szaporodtak Magyarországon is a napi-, heti- és havilapok, melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn át megjelenő sajtótermékek is. A kiadványok között ebben az időszakban jelentős csoportot foglaltak el a pedagógiai és a női lapok. Ennek hátterében ott állt a kötelező népoktatás törvényi bevezetése (1868), az iskolarendszer valamennyi szintjének fejlődése, kiépülése, a pedagógus szakma professzionalizációja, a nőemancipáció, ezen belül a lánynevelés korábban sosem látott kibontakozása, valamint a női olvasók nagyszámú megjelenése és a női írók színre lépése. A magyarországi sajtótermékek között a 19. század utolsó évtizedeiben olyan lapokat is találhatunk, amelyek a pedagógiai és a női lapok csoportjába is sorolhatók. Különösen kiemelhető ezek közül az 1880-tól indult, 1919-ig átlagosan évi tíz lapszámmal jelentkező Nemzeti Nőnevelés című, nívós folyóirat működése, amely a dualizmus korában a legszínvonalasabb nőkről és nőknek szóló lap volt, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet (1898-tól Erzsébet Nőiskola) tanárai szerkesztették. A folyóiratban publikáló szerzők gyakran a hazai nevelésügy, nőnevelés meghatározó személyiségei voltak, mint például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 11