Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Napjainkban az óvoda- és iskolapedagógusok gyakorta hangoztatják a mentális és emocionális zavarral küzdő gyermekek arányának emelkedését. Növekvő arányban vannak jelen azok a gyermekek a csoportokban, akiket nehéz motiválni a tanulásra, rövid ideig tart az aktív figyelmük, nehezen tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. Óvodai szinten a nyelvi- és beszédfejlődés terén tapasztalható lemaradás, de jellemző a pszichomotoros éretlenség, az érzelmi bizonytalanság, míg az iskolás korosztálynál a teljesítménydeficit, a tanulási zavar, valamint magatartási- és viselkedészavarok a jellemzőek. A jelenség oka összetett, a digitalizált környezet a gyermek- és felnőtt népesség életvitelét nagymértékben befolyásolja, a folyamatos erős inger- és információ áradat hatásaival kevésbé tud lépést tartani a nevelési és oktatási metódus. A család – a társadalom jelen és jövőbeni működésének magja – alapvetően befolyásolja a felnövő nemzedék emberi minőségét. Azonban a család elsődleges funkciója – miszerint a felnövő gyermek fizikai, mentális és emocionális fejlődésének biztosítása – erősen sérült. A zavart értékrend, az inadekvát szülői attitűd következményei a gyermek személyiségfejlődésében nyomon követhetők. A gyermek oktatási-nevelési hálózatba kerülésekor kap a környezet visszajelzést arról, hogy az adott követelményeknek nem tud megfelelni, …
Tovább a műhöz
A felnőtt ember, a testileg, szellemileg és lelkileg kialakult férfi és nő lélekrajzát próbálom az V. kötetben vázolni. Arra törekedtem, hogy minden jelenséget az aktuális történelmi problémáktól függetlenül mérjek le és értékeljek, amikor az már mélyen érinti a felnőtt ember lelkét s ott maradandó változásokat, vagy éles lelkireakciókat hoz létre. E kívülről jövő hatások — ha az egyén belső konstrukciója nem elég biztos alapokra épült —-lassú bomlási folyamatot, a cselekvés és ideál egyre szélesedő distanciáját, esetleg mindent elsöprő tragikus összeomlást eredményezhetnek. De bizonyos szelekció után, felsőbbrendű erkölcsi élettörvényeken átszűrve, a külső világ félénk irányuló hullámzása építő, szintétikus munkát is végezhet; eredményként tisztító, optimizmust hirdető érzelmi tónust, új akarati életet, mély és organikus hitet emelhet fel az egyén lelkében, hogy azután minden esemény, tett, érzés és gondolat ebben a szent fókuszban találkozzék. Mélységes, evangéliumi hitet, diadalmas optimizmussal átitatott hitet, mely nemcsak célokat jelöl ki az individualizmusból kollektivizmus felé hajló embertestvérnek, hanem megnyitja az egyén számára az élet metafizikai, negyedik dimenzióját az örök élet végtelen perspektívája elé állítva. A felnőtt ember azután lelkinehézségeit tekintve igazabb és megszentelt célt és értelmet nyer. …
Tovább a műhöz
A felnőttképzés fontossága ma már nem szorul igazolásra. Annál inkább az a belátás, hogy a megfelelő minőségű képzés a képzők speciális felkészültségét kívánja meg, ami magába foglalja az elméleti tudás bizonyos körét is. Egy elterjedt hiedelem szerint elegendő jól ismerni a képzés tárgyát, hiszen a felnőttoktatóknak nem gyerekekkel van dolguk, amihez pszichológiai, pedagógiai és még sokféle tudásra van szükség, hanem érett, értelmes, tanulnivágyó emberekkel. Aki mégsem volna ilyen, azt legfeljebb megérdemelt kudarc éri A nagy többség azonban megérti a világos emberi szót, elsajátítja a bemutatott és megmagyarázott műveleteket, elolvassa az ajánlott szakkönyveket - mi kellene még? Sokan tudják, hogy mi még. Vegyünk példának egy számítógép-kezelői tanfolyamot. Az egyik képző-helyen a résztvevők többsége optimális mértékben és viszonylag rövid idő alatt elsajátítja a szükséges tudnivalókat, egy másik kurzuson arról panaszkodnak. hogy a vezető nem képes érthetően kifejezni magát, csakis "kompulerzsargonban" beszél, s ha kérdéseket tesznek fel neki, ugyanezen -a kezdők számára felfoghatatlan - nyelven magyaráz; nem jut mindenkinek gép. nincs elég gyakorlóidé; követhetetlen az előrejutás logikája; a rendelkezésre bocsátott nyomtatott segédanyag és a tanfolyam-vezető előadásai között ellentmondások vannak; az elmaradók egyéni problémáival való …
Tovább a műhöz
E tanulmány elsődleges célja a felsőoktatási törvény folyamatban lévő előkészítő munkálataihoz "háttéranyag"-ként a történelmi előzmények, a felsőoktatás irányítása történeti alakulásának feltárása. A tanulmány két, egymástól jellegében is különböző fejezetből áll. Első, 1635-től 1947-ig terjedő fejezete a felsőoktatás irányításának, jogi szabályozásának történeti
változásait mutatja be az egyes korszakokban, ill. időszakokban, elsősorban a kinevezési hatásköröket, az intézmények szervezeti kereteinek szabályozását, a tanulmányi kérdések, a képesítési követelmények megállapítását és a hallgatók felvételének rendjét vizsgálva. Egyes esetekben fontosságukra tekintettel - figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a felsőoktatás önálló törvényben való átfogó szabályozására hazánkban eddig még nem került sor - a tényleges jogi szabályozás mellett célszerűnek véltük a törvényerőre nem emelkedett törvényjavaslatok ismertetését is. A tanulmány második, az államszocialista periódussal foglalkozó fejezetében a felsőoktatás irányításának alakulását az egyes időszakok általános politikai viszonyai által is nagymértékben meghatározott felsőoktatás-politikai változásokkal összefüggésben vizsgáljuk. A jogi szabályozás, a felsőoktatási joganyag részletes elemzését viszont nem tartottuk szükségesnek, minthogy Madarász Tibor: A …
Tovább a műhöz
Ebben a gyűjteményben az egyetemek és a főiskolák szervezeti és működési rendjével kapcsolatos, legfontosabb hatályos jogszabályokat adjuk közre. A gyűjtemény első részében a szervezeti és működési kérdésekkel foglalkozó jogszabályokat, a másodikban az oktatókra, illetőleg az oktatói tevékenységre
vonatkozó szabályokat, a harmadikban a hallgatókat érintő rendelkezéseket, míg a negyedikben az intézmények tudományos tevékenységével kapcsolatos szabályokat gyűjtötte egybe a kötet összeállítója. Az 1969-ben közreadott „Az egyetemekre, az oktatókra és a hallgatókra vonatkozó jogszabályok” gyűjteményéhez képest ez az összeállítás gazdagabb. Egyfelől azért, mert az egyetemekre vonatkozó néhány jogszabály módosítását is tartalmazza, másfelől kiegészül a többi felsőoktatási intézmény munkájával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések ismertetésével. Itt emelném ki annak a jelentőségét, hogy az érdeklődök ezúttal kapják kézbe — egy kötetben — a felsőoktatási intézmények önállóságának fokozásával, vaIamint a demokratizmus kiszélesítésével foglalkozó és szétszórtan megjelent jogszabályi anyagot. A jegyzetek és magyarázó szövegek, valamint a kötetbe fel nem vett, de hatályos jogszabályok felsorolása az intézmények dolgozóinak, hallgatóinak és a felsőoktatási intézmények felé orientálódó középiskolásoknak, igen jó segítséget nyújt a …
Tovább a műhöz
A Magyar Népköztársaságban az oktatás az általános műveltség és a szakmai ismeretek megszerzését és bővítését, az ifjúságnak, valamint a tanuló felnőtteknek szocialista, humanista szellemű, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméit érvényesítő nevelését szolgálja. Feladata, hogy segítse a személyiség, a képesség és a készségek kibontakozását, valamint a szellemi s a testi fejlődést és olyan állampolgárok nevelését akik a közösség tagjaiként részt vállalnak a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, illetőleg gyarapításában. Felkészíti a fiatalokat arra, hogy természeti és társadalmi környezetüket a haladó nemzeti hagyományokon és az egyetemes kultúra értékein nevelődve megismerjék, védjék és a közérdeknek, megfelelően formálják, tudományos világnézeten alapuló szocialista értékrendjük és erkölcsi magatartásuk kialakuljon, élni tudjanak jogaikkal, s teljesítsék kötelességeiket a magán- és közéletben egyaránt, ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy iskolai tanulmányai befejezése után műveltségét és szaktudását mindenki fejlessze. A nevelés-oktatás fejlesztése, anyagi és erkölcsi támogatása az egész társadalom ügye, hiszen a művelt szakképzett, tudatos ember hazánk legfőbb értéke. Különösen nagy a feladatuk a pedagógusoknak és az oktatóknak, akik alkotóerejüket, tudásukat, képességei két az ifjúság nevelésére …
Tovább a műhöz
E könyvhöz az szolgáltatta a kezdőlökést, hogy néhány éve felkértek, tartsam meg egy, a néző témájának szentelt művészeti nyári akadémia bevezető előadását, a Le Maitre ignorant [A tudatlan tanár, 1987] című könyvemben kifejtett gondolatokból kiindulva. A felkérés eleinte okozott bennem némi zavart. A könyv Joseph Jacotot különc elméletét és különös sorsát mutatta be. Jacotot botrányos dolgokat hirdetett a tizenkilencedik század elején; azt állította, hogy az egyik tudatlan megtaníthat a másiknak olyasmit, amit maga sem tud, kimondta a különböző intelligenciák egyenlőségét, a szellemi felszabadítást pedig szembeállította a népneveléssel. Gondolatai a tizenkilencedik század közepére feledésbe merültek. Az 1980-as években arra jutottam, fontos volna feleleveníteni őket, mintegy követ dobva a közoktatás céljai körül folyó viták állóvizébe. De ugyan mi hasznot hajthat a kortárs művészeti diskurzusban olyasvalaki, akinek a művészeti univerzuma leginkább Démosztenész, Racine és Poussin nevével jellemezhető? Mikor jobban belegondoltam, felmerült bennem, hogy a szellemi felszabadítás eszméje és a néző mint olyan problematikája közti bármiféle egyértelmű viszony hiánya ma nyújthat egy esélyt. Alkalmat adhat arra, hogy radikálisan eltávolodjunk azoktól az elméleti és politikai előfeltevésektől, amelyek - még ha posztmodern formában is -mind a mai napig aládúcolják a …
Tovább a műhöz
A felvilágosodás tágabb és valódi értelemben véve az a folyamat, mellyel az emberiség a szellemi szolgaságból és sötétségből eljut abba az állapotba, ahol minden egyesnek joga, módja és alkalma van arra, hogy a saját szemével lássa és a saját eszével itélje meg a körülötte levőket és történőket, meg, hogy személyes képességeit egész teljességökben
kifejthesse magának és embertársainak javára. Az e felé való törekvés, vagyis ez a folyamat egy olyan, részint békességes, részint küzdelmes munkásság, melyet az emberiség jobbjai a társadalom különféle terein s az egyesek lelki világában a szellemi sötétség és szolgaság előidézőinek, okainak és tényezőinek: az előítéleteknek, babonáknak, hagyományoknak, dogmáknak, tekintélyi érveknek a megdöntésére gyakran legalább is érzelmeik vagy érdekeik ellenére, de igen sokszor testi szabadságuk, sőt életök kockáztatásával és feláldozásával fejtettek ki. Minthogy ezek az oly sokszor megismétlődő
küzdelmek közvetlenül vagy közvetve majdnem kizárólag az egyházaknak legtöbbször sötétséget terjesztő
és pártoló irányával, valamint a közélet és művelődés valamennyi ágára kiterjesztett és kiterjeszteni próbált gyámkodásával, tehát hatalmi törekvésével szemben folytatódtak, ennélfogva a felvilágosodás története a legtöbbször szoros érintkezésben áll azösszes vallásalakoknak és kivált …
Tovább a műhöz
Nagy örömmel adjuk az olvasó kezébe ezt a kötetet, amely a pszichológia napjainkban legforrongóbb és legizgalmasabb területét foglalja össze. Mostanra ért meg arra a helyzet, hogy a motiváció, az érzelem és az affektív jelenségek világát összefoglaló munka megjelenhessen, mert nem is olyan régen még sem a tényanyag, sem a szemlélet nem állt készen erre. Az utóbbi 25-30 évben lezajlott fejlemények e területen olyan jelentősek, hogy joggal beszélhetünk affektív forradalomról a pszichológiában. A késztetések, érzelmek és általában az affektív jelenségek témaköre viszonylag hosszú elhanyagolás után a pszichológiai kutatások és az elméletképzés központi témájává vált. Könyvünk ebbe a helyzetbe vezeti be az olvasót. Az első - bevezető - részben a motiváció és az affektív jelenségek alapfogalmait, kutatásuk történetét, mai vizsgálatuk evolúciós és kulturális pszichológiai szemléletét, valamint szabályozásuk neurohumorális hátterét tekintjük át. Az egyes résztémák efféle széles megalapozottsága ritkán jelenik meg hasonló kézikönyvekben. A második nagy rész a motiváció világába kalauzol el, külön tárgyalva az élettani, a pszichológiai és a társas szükségleteken alapuló motívumokat. A témakörök is jelzik, hogy ezzel messze túllépünk a hagyományos motiváció-felfogáson, amely - rendszerint - a biológiai szükségletek világára szűkült be. A …
Tovább a műhöz
E könyv elsősorban azoknak a gyakorlatban dolgozó vegyészeknek szól, akiknek nem volt módjukban korszerű megvilágításban megismerkedni a fizikai kémiával. Ma már nincs olyan ága a vegyiparnak, amelyben ne lenne szükség a fizikai-kémiai összefüggések mindennapi tudatos felhasználására. De a rokon területeken — a fizikában, a biológiában, a különböző mérnöki szakmákban — dolgozók munkáját is eredményesebbé teszi a fizikai kémia alapjainak ismerete. Fő feladatnak azt tekintettem, hogy tudásunk mai állása szerint megvilágítsam a vegyészek munkájával általában kapcsolatos legfontosabb jelenségek lényegét, s bemutassam a, legfontosabb tulajdonságok összefüggéseit, valamint a változások alaptörvényeit. Ez az oka az egyes részek aránytalanságainak. Nem tértem ki e könyvben az atomok és molekulák szerkezetének ismertetésére. Az anyagszerkezettel foglalkozó tudomány alapvető fontosságú ugyan a természetről alkotott, helyes kép kialakulása szempontjából, és konkrét eredményei egyes iparágakban is nélkülözhetetlenek, de a vegyipar legtöbb területének mindennapi munkájában közvetlenül még nem kerülnek felhasználásra. Másrészt viszont az atomok és molekulák szerkezetének oly mélyen szántó tárgyalása, hogy az eredmények — ott, ahol ez már lehetséges — gyakorlatilag felhasználhatók legyenek, aránylag nagy terjedelmű és jelentékeny matematikai felkészültséget …
Tovább a műhöz
Hofmeister-Tóth Ágnes kandidátus a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézet Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszékén egyetemi tanár. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd egyetemi doktori címet. 1981-ben a University of Sydney-n angol mint idegen nyelv tanári diplomát is szerzett. Pályafutását az egyetem Ipargazdaságtan tanszékén kezdte, majd 1990 és 2005 között az egyetem Marketing tanszékének oktatója. A közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozatot 1994-ben szerezte meg az MTA-n. Tudományos kutatóként és vendégprofesszorként hosszabb-rövidebb időt töltött kutatással és oktatással különböző egyetemeken: University of Virginia Charlottesville (USA), University of Califomia Berkeley (USA), London Business School (UK), Hosei University (Tokió, Japán), City University London (UK), Purdue University West-Lafayette (USA), Northwestern University Evanston (USA), Bordeaux Business School (Franciaország), Universitat Passau, Technische Universitat Berlin (Németország), Wirschaftsuniversitat Wien (Ausztria). 2006-2013 között a Gazdálkodástudományi Kar dékánja volt, a Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszéket 2005-től nyolc éven át vezette. O szervezte meg a karon a bolognai rendszerű alapszakok bevezetését 2006-ban, majd a mesterszakok indítását 2008-ban. 0 a szakvezetője a Kereskedelem és Marketing alapszaknak. Dékáni pályafutása alatt …
Tovább a műhöz
A mottóban olvasható megállapítást Hicks 1939-ben, majdnem ötven évvel a Principles megjelenése után vetette papírra. Az idézett mondatot tartalmazó mű - az Érték és tőke - e témával foglalkozó többi sora ugyanakkor azt sugallja, hogy a két könyv kiadása között eltelt fél évszázadnyi idő egységes értelmezést kínálóan zárta le a vitát. Hicks elsősorban értékelő, magyarázó, s nem polemizáló jellegű okfejtése már arra utal, hogy az általa alkalmazott modem, a Marshallénál fejlettebb módszertani alapokon nyugvó szemlélet fényében a tárgy egzakt kifejtésére van lehetőség. E lehetőség látszott kiteljesedni Hicks e gondolatkörben, a '40-es évek első felében, illetve az '50-es évek közepén publikált további tanulmányaiban. A közgazdaságtudomány azóta újabb, bő emberöltőnyi kutatások eredményeivel gazdagodott, s bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy az életművéért Nobel-díjjal jutalmazott szerző gondolatai kiállták az idő próbáját. Az elmúlt negyven év mérvadó mikroökonómiai tankönyveinek fogyasztói többlettel foglalkozó fejezetei - hasonlóképpen a napjainkban megjelent opuszokhoz - lényegében Hicks 1956-os művének már letisztult logikai apparátusára támaszkodva ismertetik e témát. Ez az elméleti konszenzus azonban csak látszólagos: a dolgozatunk tárgyát képező terület Hicks korszakhatárt jelentő megnyilvánulásait követően mindig is több hullámban …
Tovább a műhöz