Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A mai előadásom tárgya: A Gyermektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályának 1906—7. évi működéséről szóló jelentés, a gyermek emlékezése és számolása körül végzett kísérletekről való beszámolás. Gondolkoztunk azon, vájjon ez a merev, elvont s az első pillanatban talán érdektelennek látszó tárgy egyáltalában lehet-e nyilvános előadásnak a tárgya? Azon szükséges téglák összehordásáról van itt szó, melyek nélkül a gyermek elmeéletének a tudománya nem állhat fenn s amely nélkül a szellemi élet egyes momentumairól létrejöhet tapasztalati úton szerzett egyéni vélemény; az ilyen azonban a tudományos tételek biztos és szigorú formáját nélkülözi. Az egész emberi elme működésére nézve nagyon sok az ilyen tény, amely nincs véglegesen, tételszerűen tisztázva. Kérdésekben, melyek tudományos megoldásra várnak, tehát nincs hiány. A Gyermektanulmányi Társaságnak vezetésem alatt álló szakosztálya azt tűzte ki feladatáéi, hogy a gyermek szellemi életének egy-két fontos kérdését végre tisztázza. Ezek közül a kérdések közül kiválogattam néhányat, amelyek még nagyon kívánják ezt a tisztázást és ezeket vizsgálat tárgyává tettük. Ezen vizsgálatok eredményeiről óhajtok most itt egyet-mást megismertetni. Nagyon tudatában vagyok a feladat nehézségének s miután azt is tudom, hogy ezek száraz dolgok, igyekezni fogok, hogy a mondottakat egy kicsit …
Tovább a műhöz
Azokat a megfigyeléseket, amelyek agyagul szolgáltak a rokonszenv s az érdeklődés összes többi motívumai hatásainak megállapításához, az 1907. év nyarán, július és augusztus hónapokban végeztem Gödöllőn 10 fiú és 10 leánygyermeken; a 10 fiún július havában, a 10 leányon augusztusban. E gyermekek az Országos Gyermekvédő Liga „gödöllői nyári konviktusából“ valók voltak. Mind a fiúk, mind a leányok életkora a 8—14 évekre esett, egy fiúcska kivételével, aki 5 éves volt és egy leányka kivételével, aki csak 7-dik évét töltötte be. Ez magyarázza meg azon körülményt, hogy az itt közölt tanulmány leginkább a tulajdonképeni (8—14 éves) gyermekkor tevékenységével foglalkozik. Mind a fiúk, mind a leányok általában szegény sorsú szülők gyermekei voltak, kevéssé intelligensek; nagyobb részük falun csak kevés időt töltött, vagy éppen semmit. Tehát kitűnő anyagul szolgáltak a kitűzött tétel vizsgálatához. Az eljárás, röviden jelezve, abból állott, hogy a fiúgyermekeket elvittem öt előre meghatározott kirándulásra, a közeli tanyákra, pusztákra, falvakba; a leányokkal ugyene kirándulásokat tettük meg. A megfigyeléseket otthon pontosan feljegyeztem, mindeniket külön-külön lélektanilag feldolgoztam s végül az egészet összefoglaltam. Az összefoglaló dolgozatba a tanulmány kiegészítése végett egyéb megfigyeléseimet is bele foglaltam. Kötelességemnek tartom …
Tovább a műhöz
Mindenek előtt köszönetét mondok a Gyermek-tanulmányi Társaságnak, hogy alkalmat adott arra, hogy a szemről, annak betegségeiről, a szem kíméléséről, azok előtt beszéljek, kiknek módjukban van kellő tudás, tapintat és jóindulat mellett elejét venni igen sok veszélyes szembetegségnek. Népünknek az a kifejezése: szegény vak, eléggé kifejezi azt a szerencsétlenséget, amelyet a vakság okoz az embernek s önöknek, azt hiszem, nem kell bőven magyaráznom, hogy azt a veszteséget, amelyet a szem hiánya jelent, nem igen pótolja ezen a világon semmi. A szem ismertetése. A szem bonctanát tanulmányaikból mindnyájan ismerik.
A szem csontos üregben foglal helyet. A szemet zsírszövet veszi körül, ebbe van mintegy beágyalva. Külső védőszerei: a szemöldök, a szemhéj és a szempillaszőrök. A szemen 3 fontos hártyát látunk. Legkülső hártya, a szem fehérje: az inhártya. Ennek folytatása előre a szaruhártya, mely átlátszó és úgy illeszkedik reá az inhártyára, mint az óraüveg a keretére. Az inhártyán belül van az érhártya. Ez tartalmazza a szem táplálására szolgáló véredényeket és a fekete festéket. Ezzel összefügg elől egy megvastagodott izom, a sugárizom, mely festéket is tartalmaz s mely összehúzódó és kitáguló képességével a szem alkalmazkodását hozza létre. A sugárizom, ha összehúzódik akkor egy vékony, átlátszó hártyát meglazít s ezzel lehetővé válik, hogy az …
Tovább a műhöz
A települési könyvtárak olvasóinak igen jelentős hányada gyermek és fiatal. „E nyitottabb és kevesebb tapasztalattal rendelkező korosztálynál a könyvtár nemcsak a dokumentumhoz juttatásáért felelős, hanem azért is, hogy értékes dokumentumhoz jussanak hozzá, hogy kialakuljon olvasási kultúrájuk. Ugyanakkor ebben a korban kell elsajátítani a könyv- és könyvtárhasználat alapjait is" - fogalmaz Katsányi Sándor Információ, dokumentum, könyvtár című füzetében. Napjaink információáradata, a számítógépek és az internet elterjedése újabb készségek kialakítását teszik szükségessé. Ezekre elsősorban az iskola hivatott megtanítani valamennyi tanulót, de két könyvtártípusnak - az iskolai és a gyermekkönyvtáraknak - is adnak sajátos, régi-új feladatokat. Magyarországon ötven éve működnek közművelődési gyermekkönyvtárak, főként a városi ellátásban. Károlyi Ágnes meghatározása szerint: „Gyermekkönyvtárnak tekintünk minden olyan szolgáltató helyet, ahol legalább egy főfoglalkozású gyermek-könyvtáros dolgozik, ahol elkülönített tér - külön helyiség(ek), és elkülönített állomány áll a gyermekek rendelkezésére." Én is ilyen értelemben használom a fogalmat.
Fél évszázad alatt, de különösen az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a világ, benne a gyermekek életmódja, művelődési és olvasási szokásai, szabadidőstruktúrája. Az új kihívásoknak …
Tovább a műhöz
A gyermektanulmány a XIX. század egyik legszebb tudományos alkotása. Igaz, hogy a gyermek tanulmányozását már Rousseau 1762-ben követeli, midőn „Emil“-jében azt mondja: „Kezdjétek (a nevelést) a gyermek alaposabb tanulmányozásával, mert egészen bizonyos, hogy nem ismeritek eléggé“ s ennek nyomán a német Tiedemann meg is kezdi a gyermek tanulmányozását 1787-ben megjelent könyvével. De ezek a kezdeményezések szinte hatástalanul múltak el, csak a XIX. század végén, a nyolcvanas években indul meg nagy lendülettel a németeknél és Amerikában a gyermektanulmány. Nálunk 1905-ban kél életre Nagy László alkotása, a Gyermektanulmányi Társaság. Rövid idő alatt a gyermektanulmány nagy arányokat öltött az egész művelt világon, s bár voltak, akik éppen azért, mert a
gyermektanulmány ily széles körökben keltett érdeklődést, s bevonta a tanulmányozás körébe a tudományos munkán kívül álló köröket is, nem látták szívesen ezt a nagy fellendülést, s nem voltak hajlandók tudományosnak tekinteni ezt a munkát, a gyermektanulmány mégis aránylag rövid idő alatt meghódította az elméket és a szíveket. Meghódította az elméket, önálló tudománnyá lett, s meghódította a szíveket, megnövelte a gyermek és ifjúság iránti érdeklődést és szeretetet, s elősegítette a gyermek és ifjúság megértését. S ebben áll voltakép a gyermektanulmány jelentősége. Megalakult egy új …
Tovább a műhöz
A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazatért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott, és levelet nyújtott át az érkező úrnak. - Mit akarsz? - mondta, és sértődötten megállott. Szalmakalapját, melynek széles karimája egészen beárnyékolta vörös arcát, hátratolta homlokából. Néhány esztendeje már, hogy nem bontott fel és nem olvasott leveleket. A postát a jószágigazgató irodájában bontogatta és válogatta egy gazdatiszt. - Küldönc hozta - mondta a vadász, és mereven állott. Megismerte az írást, átvette a levelet és zsebébe tette. Bement a hűvös előcsarnokba, s szótlanul adta át a vadásznak kalapját, botját. Pápaszemét előkereste szivarzsebéből, az ablakhoz lépett, s a félhomályban, a félig csukott redőnyök réseinek világosságában olvasni kezdte a levelet. - Várj - mondta, vállán át, a vadásznak, aki menni készült a bottal és kalappal. A levelet zsebébe gyűrte. - Kálmán fogjon be hat órára. A landauerbe, mert eső lesz. Öltsön parádét. Te is - mondta váratlan nyomatékkai, mintha megdühödött volna valamiért. - És minden ragyogjon. A kocsit, a szerszámot azonnal kezdjék tisztogatni. Libériát veszel, érted? És felülsz Kálmán mellé a bakra. - Értem, kegyelmes úr - mondta …
Tovább a műhöz
A világ összes államai versengve küzdenek a kultúr-fölényért, mert tudják, hogy az állam jólétének, boldogulásának alapja a kultúra, Ebben a nemes versenyben az az állam vezet, amelynek legnagyobb
mértékben sikerül polgárai összességét a kultúra legmagasabb fokára emelni. A művelt államok e cél
szolgálatába állítják a politikát, a törvényhozást, a tudományt, művészetet stb, stb. Egyre világosabb,
hogy Csonkamagyarországot is csak a kultúrfölény mentheti meg, azért ebbe a lázas küzdelembe akar
Csonkamagyarország is bekapcsolódni. Nagynevű Miniszterünk, gróf Klebelsberg Kunó szédületes tempóban, bámulatos tetterővel végzi gigantikus munkáját, hogy nemzetünket kulturaílag más
nemzetek fölé emelje. A kultúrfölényünkért való küzdelmet báró Eötvös József az 1848, t-cikkel indította meg. Ennek a törvénynek legfőbb hiánya azonban az volt, hogy a leggyengébbeket, a kultúra oltalmára, védelmére s segítségére leginkább ráutaltakat: a siketeket, a vakokat és szellemi fogyatékosokat kizárta a kultúra áldásaiból. A törvénynek ezt a hiányát nemcsak a szerencsétlen kizárt egyének, de hozzátartozóik, a
társadalom s maga az állam is érezte, azért az 1921. évi XXX. t.-cikkben már az érzéki, értelmi s erkölcsi
fogyatékosok tanítási kötelezettsége is kimondatott. Hogy az 1921. XXX. t.-c.-nek a kultúrfölényért
folytatott küzdelemben milyen sebeket kell …
Tovább a műhöz
Felette nehéz munkára vállalkoztam, midőn Clausewitz Károlynak »A háborúról« című műve fordítására szántam el magamat. A munkát nehézzé az teszi, hogy Clausewitz mély gondolatait, melyeket a közönséges értelemnek felfogni amúgy is sok időbe kerül, tömör, hogy ne mondjam, nyelvtanellenes mondatokban írja le és gondolatmenetének összefüggését királyilag kifejezésre nem juttatja. A fordítónak minduntalan félnie kell, hogy a nyelvtanilag vagy királyilag nem egész világos szerkezet folytán az eredetiben is többféle értelmezésre alkalmát nyújtó mondatot vagy rossz magyarsággal, tehát teljesen élvezhetlenül, vagy pedig egészen más, a szerző által nem szándékolt értelmezéssel adja vissza. Sok gondolkozásba, sok csiszolásba kerül a fordítás s még így sem vagyok biztos afelől, vájjon feladatomnak csak némileg is meg tudok-e felelni. Fogadja az olvasó szívesen a becsületes és fáradságos törekvést s belátást gyakorolva, nézze el a netaláni hiányokat. Ezeknek előrebocsátása után megfelelek arra az önkénytelenül felmerülő kérdésre, hogy miért fogtam tehát egy általam igen is nehéznek tartott munkához? Azért, mert ezzel a magyar — vagy magyar nyelven megjelenő — katonai irodalmat oly művel akarom gyarapítani, mely lényegében örökbecsű; azért, mert azt akarom, hogy ehhez az értékes könyvhöz a csak magyarul beszélő katonák vagy nem katonák is hozzáférhessenek. Ez …
Tovább a műhöz
Van-e jogunk a háborúról, mint nemzetnevelő tényezőről szólni, vagy ez is egyike azoknak a vigasztaló szólásoknak, melyeket kitaláltunk, hogy ne csak rémülettel gondoljunk a háborúra? Nevelőnek ugyancsak zord egy nevelő! A nemzetet nevelik a múlt hagyományai, az egyházak és iskolák, az állami élet intézményei, de mindezek nyájasan, emberségesen közelednek hozzá és lassan, hosszú időn át éreztetik vele nevelő erejüket, melynek csak úgy lehet igazi foganata. A háború váratlanul, rettenetes erővel tör be hozzánk, pusztítja fiatalságunkat és férfi-erőnket, rombolja vagyonunkat, koczkára veti legdrágább javainkat; miben és miként nevelhetne bennünket? Abban lássuk nevelő hatását, hogy a szerencsétlenségben közelebb jutunk egymáshoz és a szegénységben mértékletességet és szerénységet tanulunk? Nem vetem meg ezeket a hatásokat sem, sőt örülök nekik, de ezek más nagy bajok alkalmával is mutatkoznak, nem a háború hatásának sajátosságai. Honnét ismerhetnők meg ezeket? Talán a történet adhatna rá útmutatást? A történet bizonyára a legérdekesebb, a legfontosabb tudomány, de tanulságok levonására vajmi ritkán alkalmas, mert a történet eseményei millió szálból fonódnak össze és ezek a szálak mindig mások. Ha az egyik bölcs azt mondotta, hogy semmi sem új a nap alatt, a másik ugyanannyi joggal kijelenthette, hogy minden mindig változik és senki kétszer ugyanabba a …
Tovább a műhöz
Eredeti terveim szerint az egész Hadtörténelmi Közleményeket feldolgoztam volna 1888-tól napjainkig. 1914-gyel bezárólag a munkát mégis abbahagytam, mert menet közben tudomásomra jutott, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtárának munkatársai is dolgoznak a folyóirat repertóriumán. Ilyen hatalmas munkát párhuzamosan végezni nem szabad. Az elsőbbség pedig őket illeti. Mégsem érzem hiábavalónak fél év fáradozásait, mert rengeteget tanultam. Egyrészt a hadtörténelmet, másrészt a repertorizálást illetően. Magát a folyóiratot most nem ismertetem részletesen. A rövidítések nagy része az egyes rovatokra utal. A repertórium mindkét részében az egyes kulcsszavakhoz tartozó bibliográfiai leírások a megjelenés időrendjében követik egymást. Igyekeztem egységesíteni a neveket, a hozzájuk tartozó előneveket, címeket és katonai rangokat, beosztásokat. Utóbbi kettő esetében a kulcsszavaknál a legmagasabb címet és rangot jelölöm, hogy ugyanazon személyhez tartozó bibliográfiai tételek ne szóródjanak aszerint, hogy az illető melyik korszakáról írnak; például Meskó József őrnagy — Meskó József altábornagy, vagy Esterházy Pál gróf — Esterházy Pál herceg. Királyoknál és császároknál — kissé önző, de remélem, megérthető módon — csak a magyar viszonylatot domborítottam ki. Némelykor egy-egy kulcsszó még így is túlontúl hosszúra sikeredett. Az 1910-től …
Tovább a műhöz
Ma a fül-orr-gégegyógyászat művelésében a funkcionális szemléletnek sokkal nagyobb a szerepe, mint a múltban bármikor. A működés megőrzésére és javítására való törekvés legkifejezettebben a fülészetben érvényesül. Az ember életében azonban a gége jó működése, a hangképzés is döntő jelentőségű. Nem elégedhetünk meg tehát csak a morfológiai elváltozásokkal járó vagy az életet is veszélyeztető kórképek gyógyításával. A látható morfológiai elváltozások nélküli megbetegedések különösen gyakoriak a gégészetben. Számos panasz forrásai lehetnek, megnehezítik a beteg társadalmi érintkezését, sőt gyakorta gátolják foglalkozásának gyakorlásában, és végül másodlagos morfológiai elváltozásokhoz is vezethetnek. A hangszalagok mozgásának, a hangképzésnek megismerése régi törekvés. Liston 1840-ben látta először a hangszalagokat egy megmelegített tükör segítségével. Manuel Garcia spanyol énektanár (1855) két tükör felhasználásával saját hangszalagjainak mozgását figyelte meg, hogy ezzel az énektanítást komolyabb elméleti alapokra helyezhesse. A múlt század ötvenes éveiben Türck (Bécs) és Czermák (Budapest) dolgozták ki a gége indirekt vizsgálatának ma is alkalmazott módszerét, és ezzel elindították a laringológia fejlődését. Miután a gégetükrözést a gyakorlatban is alkalmazták, a gége működését egyre alaposabban ismerték meg — …
Tovább a műhöz
Tavasz van. Első igazi horgásznapom. A fűzfákon még akkora levél sincs, mint az a bizonyos mindig
emlegetett ’’egérfüle”, csak rügyek vannak. Hirtelen köszöntött be a 8-12 Celsius fokos ’’kánikula”. Hétfő óta süt a nap. Janival egész héten az eget kémleljük. Csütörtökön megszületik az elhatározás, holnap megyünk harcsázni, egész éjszakára, vagy ameddig bújuk. Pécsről megyünk Somogy megyébe. Kb. 100 km-re van egy tó. Igazi vadregényes, elárasztott, lapos. Egy széles völgy, hegyek nélkül. Lábon állnak az elárasztott fák. Zsombékkal szegélyezett szigetek találhatók itt, a tavat hosszú nádfalak, kacskaringós csatornák, rejtett átjárók teszik igen vonzóvá. Vize nem mély. A tó közepétől hátrafelé 80 cm-től fél méterig csökken. Körös-körül mocsár, ingovány, zsombékok övezik. A partról csak kevés helyen, a gát és a csónakkikötő körül horgásznak. És hogy még nehezebb legyen a horgászat, a tó 5/6-od részét, szinte a teljes felületét, tavasz végétől egészen a tél elejéig összefüggő töklevéltakaró borítja. Csónakkal sem könnyű közlekedni rajta. Kocsikeréknyi pontyok turkálnak benne. A megriadó, lábnyi amurok torpedóként hasítják a vizet. Ebben a környezetben nekik még a 0,60-as damil eltépése sem akadály. Minket nem érdekelnek, csak a harcsák, amiből rengeteg található a tóban. Jól érzik magukat a számtalan búvóhelyen, a szinte …
Tovább a műhöz