Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Marakulin barátkozása Glotowal egyáltalán nem abból fakadt, hogy a hivatali dolgaik szorosan összefüggtek, egyik a másikát nem nélkülözhette: Pjotr Alekszejevics utalványokat adott ki, Alekszandr Ivanovics a kasszát kezelte. A módszer ismert: Marakulin csak tintával megírja, Glotov pedig ugyanúgy csak arannyal kifizeti. És mindkettő olyan különböző és olyan más: az egyik keskeny mellű és cérnabajszú, a másik nagyon széles és macskabajszú, az egyik nézése mélyről jövő, a másiké szerteszökik. Ámde mégis barátok: egy són, egy kenyéren. Volt bennük, mindkettőjükben, valami szembeötlő képesség, valami jellegzetes, amit el se lehet titkolni, az alvó szemhéja alól is felcsillan; és amellett teljesen lényegtelen, benn valahol a pupillában fészkel-e, vagy huss a pupillából futkos ide-oda a szemgolyó körül: a szívóka, akárcsak egyfajta csáp, mindkettőnél azonos volt, és ez a szívóka nem is hogy kapaszkodott az életbe, hanem valahogy beszívott magába minden élőt, mindent, ami az élet körül él, a fűszálig, amelyik lélegzik, a kis kövecskéig, amelyik nő, és valahogy mohón szívta magába és vidáman, de valami ragályos vidámsággal. Hát ez az. No és a fiatalság - mindkettő olyan harmincas vagy harminc-egynehámy, és a szerencse - annak is, ennek is valahogy minden sikerült, és az egészség - sem az, sem emez soha nem gyengélkedett, és semelyik fogát se fájlalta, és nincs semmilyen …
Tovább a műhöz
Testvérország
- n.a.
Hol volt, hol nem volt egy igen-igen hatalmas király. Népe szerette, szomszédai tisztelték, szövetségesei ragaszkodtak hozzá; nem volt nála boldogabb uralkodó széles e világon. Az meg még csak tetézte a boldogságát, hogy amikor eljött az ideje, olyan királykisasszonyt választott magának feleségül, akiről igazán nem lehetett megállapítani, vajon a szépsége nagyobb-e, vagy az erénye tündöklőbb. Szerencsés is volt a házasságuk, kívánni sem lehetett volna jobbat. Szerették, becsülték egymást, soha egy rossz szó nem esett köztük; csak egy dolog zavarhatta volna meg az egyetértésüket; az, hogy nem született gyermekük. Ezen egy ideig búslakodtak, de a királynénak egy szép napon jó gondolata támadt: azt ajánlotta, fogadják örökbe árván maradt kicsi unokahúgát. Magukhoz vették hát a kis árvát, és csakhamar úgy megszerették, mintha a tulajdon édes gyermekük lett volna; mert ahogy nőtt, a lányka egyre szebb, egyre okosabb, egyre kedvesebb lett, igazán díszére vált az udvaruknak. Ettől kezdve azután még csak futó bánat sem borított felhőt a király meg királyné boldogságára. Pompában és bőségben éltek, minisztereik bölcsek és ügyesek voltak, udvari embereik pedig becsületesek és hűségesek. Tágas istállóikban a világ legtüzesebb, legformásabb paripái ropogtatták a zabot. Sok idegen megfordult az udvarban; mind megcsodálták a gyönyörű telivéreket, de még jobban csodálkoztak …
Tovább a műhöz
T.E.T
- Gordon, Thomas
- 1999
A tanárok akkor alkalmazhatják sikeresen a Tanári Hatékonyság Fejlesztése módszereit az iskolában, ha együttműködő tanulási környezet támogatja őket az otthonokban. Ezért javasoljuk, hogy vegyék rá diákjaik szüleit a T.E.T.-tel* való megismerkedésre. (A Kiegészítő fejezet foglalkozik a szülők tanári szerepével, és azzal, hogyan lehet jobb tanulási környezetet kialakítani otthon.) A tanárok sikeresebben tudják alkalmazni a T.E.T. szemléletét osztályaikban, ha igazgatójuk és kollégáik megértik és támogatják a T.E.T. filozófiáját. Ezért fontos az igazgatóval és a tantestület többi tagjával is megismertetni a T.E.T.-et. (A IX. fejezet speciális módszereket ajánl ahhoz, hogyan osszák meg a T.E.T.-tanfolyamokon szerzett tapasztalataikat iskolájukban vagy iskolai körzetükben.) A T.E.T. teljes és egységes rendszer. Sajátos gyakorlati fogásai és alapelvei akkor működnek a leghatékonyabban, ha ön már mindet megismerte és megértette. Javasoljuk, hogy beszélgessen diákjaival a T.E.T.-ről; magyarázza el, mi ez, miért és hogyan fogják majd együtt használni az osztályban. így csökken ellenállásuk az ön új módszereivel szemben, és partnerré válnak abban, hogy tanulásuk élvezetesebb legyen. A T.E.T. speciális gyakorlati fogásokat ad önnek ahhoz, hogy könnyebben és szívesebben végezze munkáját, de ezeket a fogásokat addig kell gyakorolnia, amíg vérévé nem válnak, önön múlik, hogy …
Tovább a műhöz
A könyv témája a családi ház tetőterének építészeti átalakítása. Ez az átalakítás jelentős változást idéz elő a ház állagában épületszerkezeti, épületgépészeti, klimatikus, esztétikai és használati tekintetben egyaránt. Részletesen csak az épületszerkezeteket tárgyaljuk, tehát mindazt, ami az épülettel magával szilárdan és
tartósan összetartozik. Ez alól csak az épületgépészeti szerelés kivétel, amennyiben rövid áttekintést adunk az épületgépészeti rendszerekről és ezeknek az épület
egyéb részeivel való kapcsolatáról. Nem szólunk arról, miként változik meg az épület biológiai lakóklímája a tetőtéri kiegyenlítőzóna megszűnésével. Ugyanígy csak érintjük az energiatároló épülettömeg, az ablakok előtti mozgatható hővédő szerkezet és az új energiaforrások kérdését. Valamivel több teret adunk a tetőtérbeépítés esztétikai következményeinek. Egyetlen séta egy lakónegyedben feltárja előttünk, milyen szörnyű látványt nyújthatnak a tetőtoldalékok és a tetőtér-beépítések. Éppen ezért szükségesnek láttuk néhány esztétikai szabály megfogalmazását, hogy ezáltal elkerülhetők legyenek a külső megjelenés legdurvább hibái.
A tetőszint használata az építtető megánügye. Mindazonáltal a bemutatott példák szemléltetik a főbb használati módokat. További ötletekért olvasónknak a
szakirodalomhoz vagy a lakberendezési …
Tovább a műhöz
A tetőterek beépítése több nyugat-európai országban évszázados hagyomány. Hazánkban körülbelül az 1960-as évektől kezdett egyre jobban elterjedni, elsősorban lakás és üdülő építésénél. A tetőtér-beépítések szerkezeteinek szakszerű kialakításával foglalkozó első szakkönyvek csak az 1980-as évek elején jelentek meg. A 1990-es évek elejétől váltak a piacon széles körben is hozzáférhetővé mindazok a speciális anyagok, szerkezetek, kiegészítő komponensek, amelyek nélkülözhetetlenek a tetőtér-beépítések megvalósításához. Ezzel a viszonylag megkésett folyamattal magyarázható, hogy bár ma már igen nagy számban készülnek tetőtér-beépítések, ezek között számos olyan van, amely műszaki szempontból kívánnivalót hagy maga után. A tetőterek beépítésekor számtalan olyan szerkezetet kell megtervezni és kivitelezni, amelyeket a szokásos építési tevékenység során is alkalmaznak. Ha mindezeket ismertetni akarnánk, akkor az messze túllépné egy könyv terjedelmét, de az ezekre vonatkozó ismeretek hosszú idő óta amúgy is rendelkezésre állnak mind a szakemberek, mind a laikusok számára.
Van azonban egy olyan szerkezet, amely csak a beépített tetőtereknél fordul elő, ez pedig a ferde síkú hőszigetelt tetőszerkezet, amely a tetőtéri helyiségek legfontosabb külső határolószerkezete, és a tetőtereknek tulajdonított problémák is elsősorban ezzel függnek össze. A …
Tovább a műhöz
Lakás — ez az a szó, amely sok család mindennapi gondját jelenti. Minden egyes ember szeretne önálló otthonhoz jutni, és ennek érdekében odaadó munkára, teljesítményre, sőt áldozatokra is képes. Az állam számos eszközzel támogatja a magánlakásépítést, és óriási energiát fordít a központi erőforrásokból finanszírozott lakástermelésre. A támogatás lehetővé teszi azt is, hogy a régi lakások korszerűsítését vállalók a meglevő lakóépületek kihasználatlan tereit lakás céljára hasznosíthassák. Ugyanis az otthonteremtés egyik lehetséges módja a tetőtér-beépítés, azaz a tetőfödém feletti tér lehetőségeinek kihasználása, amely a meglevő lakás bővítésének egyik eszköze. A kérdés sok embert, családot érint, érdemes tehát vele behatóan foglalkozni. Magyarországon eddig csak egyetlen olyan — kizárólag tetőtér beépítésével foglalkozó — mű jelent meg, amely szem előtt tartotta a korszerű építés és emberi lakásigények követelményeit. Ez azonban elsősorban a szakemberek, a magántervezők és a kivitelezők számára készült. így ma sincs olyan alkotás, amely a padlástérbeépítés gondolatával foglalkozó építtető népszerű felvilágosítását is szolgálná. Úgy érezzük, könyvünk éppen megfelelő időben íródott. Már a bevezetőben szeretnénk elmondani, írásunk hogyan készült, miről szól, mi módon kell használni, és nem utolsósorban, mit …
Tovább a műhöz
„Nem vagyok fiatal, s így nem számíthatom magamat azok közé, akik,, ha eddigi eredményeik még jelentéktelenek is, de biztos ígéretet jelenthetne« a tudományos munka tekintetében... Józan tárgyilagossággal látom magamat. Konkrét bizonyítékok állnak rendelkezésemre, arra nézve, hogy tudományos szempontból egészen jelentéktelen az én tájékozottságom." Az életútja deleőjén álló Tettamanti Béla írta ezeket a belső tépelődésről tanúskodó sorokat tanítómesterének és atyai jóbarátjának, a magyar pedagógiatörténet egyik legkiemelkedőbb alakjának: Imre Sándornak. Az addig főként gyakorló pedagógusként — középiskolai tanárként —
dolgozó Tettamanti számára az egyetemi magántanári képesítés megszerzése egy új korszak kezdetét jelentette. Saját képességeit alábecsülve fenyegető, életközeli valóságként élte át az új pálya veszélyeit, a kudarcok lehetőségét. Félt a jövőtől, holott minden oka meglett volna rá, hogy bizakodjék. Már addig is jelentős műveket alkotott, Imre Sándor pedig ezt írta róla a magántanári habilitációval kapcsolatos jelentésében: ,,Dr. Tettamanti Béla úrnak a tudományszak egész körére kiterjedő ismereteivel közvetlen tapasztalataimból tisztában vagyok, tehát a szóbeli értekezletet feleslegesnek tartom és javaslom, hogy ennek mellőzésével méltóztassék őt próbaelőadásra bocsátani." Milyen ember volt valójában ez a saját …
Tovább a műhöz
Mezei Gyula jól ismert alakja az elmúlt évtizedek pedagógiai közéletének. Több, mint 23 éven át vezette a főváros oktatását és kulturális életét. Mezeinek jó sajtója volt Gyakran tűnt fel a televízió képernyőjén, nyilatkozott a rádióban, a napilapokban, publikált maga is sokfelé. Szerette a nyilvánosságot! Szereplései pedig gyakorta váltottak ki viharokat. Mert Mezei nem megnyugtatott, ahogyan elvárták tőle, ő nem kedélyeket csillapított, nem „megmagyarázott” dolgokat,
azt mondta, hogy attól is rosszabb a helyzet, mint amilyennek a panaszosok írják, mondják. Mezei folyton rlngbe szállt, hogy megverekedjen az igazáért; testületi ülésen, országos értekezleten, minisztériumban, pártközpontban, ahol lehetett, ahol kellett. Egyszer-egyszer kiütötték, de ő mindig felkelt, nem lehetett kiszámolni. - Mezei blöfföl, Mezei dramatizál és demagóg, Mezei kényszerhelyzetet teremt. Mezei ininden vezetőt megnyer, Mezei mindenkivel összerúgja a port - és így tovább - mondták partnerei, ellenfelei. O meghallgatta az élcelődést, a dühös kifakadást, volt, amikor fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, máskor csak kényszeredett mosoly volt a válasza. Folytatta a hadakozást, hogy legyen hová leültetni a gyerekeket, hogy legyen tanító és tanár az iskolákban, hogy megszűnjenek a dickensi állapotok a bentlakásos nevelőintézetekben, hogy kialakuljon az általa megálmodott és kidolgozott …
Tovább a műhöz
Text
- Glukhovsky, Dimitry
- 2018
Az okostelefon lassan a mindenünk: személyiségünk menedéke, lelkünk nagyfelbontású tükre, emlékeink szabadon bővíthető tárháza. Bizalmas vallomásaink és kisebb-nagyobb hazugságaink, örömeink és sérelmeink megbízhatónak vélt őrzője, amelynek nemcsak arról van tudomása, hogy az adott pillanatban hol tartózkodunk a térképen, hanem arról is, hol tartunk épp személyes kapcsolatainkban vagy karrierünkben. Ám miközben mobilunk egyfajta megnyugtató biztonságérzetet nyújt, egyúttal nagymértékű kiszolgáltatottságot is magában rejt – ha elveszítjük, egész privát életünk kerülhet illetéktelen kezekbe.
Miután hét évet töltött ártatlanul börtönben, Ilja hazatér, hogy újra felfedezze magának Moszkvát – zsebében egy rendőr százados kalandos körülmények között megszerzett iPhone-jával. Ennek segítségével próbál tájékozódni az időközben idegenné lett városban, eligazodni a korrupt rendőrök és nehézsúlyú maffiózók sötét üzelmeiben, választani bosszú és megbocsátás között. Mindeközben egyre mélyebbre merül a telefonban talált képekben, videókban és üzenetekben – mivel sajátjától megfosztották, másvalaki kölcsönvett életét kezdi el élni. Fordulatokkal és tragédiákkal teli története egyszerre illúziómentes látlelet napjaink Oroszországáról, valamint sodró lendületű thriller, amely XXI. századi díszletek között eleveníti fel az orosz …
Tovább a műhöz
The evils of our present social order are many in number and serious in their effects. But the security and permanence of our civilization are menaced by two things in particular: (1) the waste of materials and men inherent in the system, and (2) the constant threat of war which grows out of the system. The first evil suggested Stuart Chase’s pamphlet, The Challege of Waste; the second suggests this companion pamphlet in the L. I. D. series of social studies. Like all our pamphlets it has had the benefit of the advice and criticism of many friends of the L. I. D. to whom our thanks are due. It has been written in grave and anxious days. No man can foretell what will eventuate from the French occupation of the Ruhr even before this pamphlet is in print. The possibilities for evil in the still unsettled Near Eastern situation are only less grave. At first sight both these crises seem to illustrate the madness of the nations rather than the working out of economic interest. Behind the war in the Near East lay the age-old feud between Greeks and Turks, racial and religious, with its resulting complex of fear, pride, ambition, and desire for revenge. Behind the Franco-German crisis lies not only the history of centuries of conflict but the fresh memory of the devastated areas of northern France. If the popular desire in France for security is an abnormal and unreasoning obsession which tends to defeat its own ends it is at least not surprising under the circumstances. But if …
Tovább a műhöz
How do I introduce this man? At first my thoughts turn to his many degrees and professional credentials, but he has experienced so many things and enriched the hearts of so many people, those degrees and credentials can’t describe the real Taylor Hartman. When I think of his doctoral degree at the United States International University in San Diego, California, what I remember is the way he kept up with his commitment to his family and community obligations despite his heavy career and education schedule. Taylor has enjoyed many professional and civic responsibilities, and yet he always lets us know that we are the most important people in his life. Taylor is a lover. He loves people so easily that one would almost have to live with him as I do to appreciate how sincere his love is. Taylor has always been committed to improving the quality of life—not only his but that of all those he encounters. And yet he remains very playful and loves to live in the present. Taylor is as comfortable playing “horsie” and “duck-duck-goose” in our family room as he was addressing the International Congress of Psychologists in Austria. In fact, his playful behavior has often provided a creative outlet for our family. He “dated” each of our five children once a month as they grew up, and continues to romance me with frequent surprises and adventures. Despite Taylor’s busy professional counseling and consulting business, he still maintains that the highest compliment he ever …
Tovább a műhöz