Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A természet a Földön végbement folyamatos fejlődés eredményeként az emberi tevékenységektől függetlenül kialakult és azoktól függetlenül létező jelenségek,
közegek, élő és élettelen tájalkotó elemek - alapvetően önszabályozó rendszert alkotó - összessége. Az ember önfenntartó tevékenysége során évezredek óta egyre fokozottabb mértékben használta fel a természet erőforrásait. A hasznosított erőforrásokat a természet sokáig minden gond nélkül reprodukálta, újra és újra előállította. Az utóbbi időszakban azonban a korábbi - mindig csak viszonylagos - egyensúly megbomlott. A minél nagyobb profitszerzésre törő termelés, az önfenntartástól függetlenedett, pazarló fogyasztás, továbbá az ugrásszerűen felgyorsult urbanizáció, a közlekedési és az egyéb infrastruktúrák fejlesztése során oly mértékben kerültek és kerülnek felhasználásra a természeti erőforrások, a Föld természeti alkotóelemei, hogy azok pusztulása illetve károsítása kritikus mértéket öltött. A károsodás egyes régiókban az ott élő lakosság, globálisan pedig már az emberiség létfeltételeit is veszélyezteti. Minimálisra csökkent az emberi
tevékenységektől illetve hatásaiktól mentes „természeti terület", számos növény- és állatfaj véglegesen kipusztult, évmilliók alatt létrejött természeti együttesek
visszafordíthatatlanul károsodtak. A tájépítészet-tájrendezés szakmai …
Tovább a műhöz
Ez a kiadvány a Környezetvédelmi Alap Célfeladat támogatásával készült. | Az állami feladatként irányított, szervezett és finanszírozott természetvédelem ma
már csaknem másfél évszázados múltra tekinthet vissza. Bár a természetvédelmi törekvések alapvető céljai a kezdetektől napjainkig alig változtak, a védelem meghatározó alapelvei és gyakorlati módszerei időről időre jelentősen átalakultak, s folyamatosan bővült az intézményes természetvédelem feladatköre és eszközrendszere is. A fejlődés irányát jelzi, hogy e folyamat során az egyes különleges természeti értékekre irányuló védelemről mindinkább a természeti rendszerek megóvására került át a hangsúly, s növekszik a „hivatalos” intézményrendszer és a társadalom, a lakosság aktív együttműködésének szerepe. A ma korszerűnek tekintett természetvédelem a természeti és a részben átalakított természetközeli állapotú rendszerek összességének megóvására, a természeti értékeket, a természeti erőforrásokat, az élővilág sokféleségét és a tájak kedvező állapotát fenntartó folyamatok védelmére irányul, s a védelem megvalósításában széleskörűen támaszkodik a társadalom, a gazdaság minden résztvevőjének közreműködésére. A fejlődés irányához igazodóan a magyar környezet- és természetvédelemben (is) jelentős változásokat hozott a legutóbbi évtized. Szakmai szempontból …
Tovább a műhöz
A nyelvek és különösen a nyelvek közötti átjárás lehetősége tanulmányaim kezdete óta érdekel. A nyelvtanulás számomra mindig két nyelv egyidejű fejlesztését, a két rendszer folyamatos megfeleltetését jelentette, és a nyelvvizsgákon is a fordítást tartottam a legizgalmasabb feladatnak. Később, egyetemi tanulmányaim alatt lehetőségem volt e területen magas szintű elméleti ismeretekre is szert tennem, a PTE Közgazdaságtudományi Karának ágazati szakfordítóképzése keretében. Így bár alapvégzettségem szerint közgazdász vagyok, később pedig jogi, illetve európai uniós tanulmányokat folytattam, az egyetemi évek alatt szakfordítói, majd később terminológus-tréner (ECQA) képesítést is szereztem. Ez későbbi pályafutásomat is meghatározta, hiszen egy hosszabb közigazgatási kitérő után jelenlegi oktatási és kutatási tevékenységem is a szakfordításhoz és terminológiához kötődik. A terminológia fordításban betöltött szerepét és jelentőségét már az egyetemi évek alatt megtapasztaltam. E felismerést a központi közigazgatásban eltöltött többéves munkatapasztalatom is megerősítette, ahol a fordítások koordinálásáért is felelős egység vezetőjeként folyamatos bizonyítékát láttam annak, hogy a fordítási és a terminológiai kérdések a gyakorlatban összekapcsolódnak, ezek megválaszolásához, a jelenségek
leírásához azonban nélkülözhetetlenek az elméleti …
Tovább a műhöz
Terror
- Gearty, Conor
- 1994
Miért hívunk bizonyos csoportokat terroristáknak, másokat szabadságharcosoknak? Hogyan lehet valaki egyik pillanatban terrorista, a másik pillanatban államférfi? Mi teszi a terroristákat olyan veszélyessé? Miért épp a terrorizmusnak szentelnek figyelmet az egyes kormányok, miközben az erőszak más formáira ügyet sem vetnek? A hidegháború elmúltával a liberális demokráciákat leginkább a terrorizmus fenyegeti, amelynek szervezetei minden kontinensen jelen vannak. Dél-Amerikában a Fényes Ösvény és az M-19, Európában a baszk és az ír szeparatisták, az ETA és az IRA, Ázsiában a szikhek és a Tamil Tigrisek, a Közei-Keleten pedig Abu Nidal és a Magyarországon is hírhedtté vált Carlos csoportjai. Conor Gearty, a Londoni King's College Polgárjogi Intézetének igazgatója a terrorizmus jelenségét számos megnyilvánulásában elemzi, az egyedi eseteket történelmi, politikai és társadalmi összefüggéseikben mutatja be. Nagy gondot fordít arra, hogy megkülönböztesse egymástól a tiszta terrorizmust, azaz a jelképes politikai föllépést, a gerillaháborúkat és az erőszak egyéb formáit. Részletesen szól arról is, milyen nagy árat kell a demokráciáknak fizetniük a terrorizmus legyőzéséért - ez talán a terror legkártékonyabb következménye. A Terror, ez a témát szinte enciklopédikus teljességgel tárgyaló, mégis minden kiagyalt kriminél izgalmasabb könyv hiteles beszámoló napjaink …
Tovább a műhöz
A térség, közösség és minőség fogalmának értelmezési lehetőségei kapcsolják össze azt a négy tanulmányt, amelyet a kötet közre kíván adni. Nem titkoltan nemzetközi kitekintést szeretnénk nyújtani, fogódzókat, támpontokat találni arra keresve a választ, hogy mindazon a kérdések kapcsán, amelyek a hazai térségi fejlesztés iránt elkötelezett gazdaság- és társadalompolitikai szakembereket foglalkoztatják, milyen megoldási vagy kezelési alternatívák fogalmazódnak meg az Egyesült Államokban, itt Európában közösségi szinten és az egyes országokban. A kötetben megjelenő tanulmányok nemcsak tematikailag, de nyelvezetük,
megfontolásaik, tudományos hátterük tekintetében is különbözőek. Gondolatiságukban, szövegeikben azonban mégis éppen úgy érintkeznek, illetve
oly módon kerülnek egymással is „köszönő viszonyba”, hogy együttesen jelzik gondolkodásunk vakfoltjait. Amelyek nélkül igen csekély eséllyel indulhatnánk
el… no, nem arra, amerre a tanulmányok a saját közegükben netán ajánlanák, hanem abban az irányban, hogy megfontolásaik értelmét aktuális saját
problémáinkra értelmezzük. Közös valamennyi tanulmányban, hogy változást sürgetnek saját vizsgálati területükön. Egyenként is, együttesen is változást feltételeznek a humánszolgáltatások, szűkebben a szociális munka elméletében és gyakorlatában. A közös értelmezések háttérben vélhetően az …
Tovább a műhöz
Marakulin barátkozása Glotowal egyáltalán nem abból fakadt, hogy a hivatali dolgaik szorosan összefüggtek, egyik a másikát nem nélkülözhette: Pjotr Alekszejevics utalványokat adott ki, Alekszandr Ivanovics a kasszát kezelte. A módszer ismert: Marakulin csak tintával megírja, Glotov pedig ugyanúgy csak arannyal kifizeti. És mindkettő olyan különböző és olyan más: az egyik keskeny mellű és cérnabajszú, a másik nagyon széles és macskabajszú, az egyik nézése mélyről jövő, a másiké szerteszökik. Ámde mégis barátok: egy són, egy kenyéren. Volt bennük, mindkettőjükben, valami szembeötlő képesség, valami jellegzetes, amit el se lehet titkolni, az alvó szemhéja alól is felcsillan; és amellett teljesen lényegtelen, benn valahol a pupillában fészkel-e, vagy huss a pupillából futkos ide-oda a szemgolyó körül: a szívóka, akárcsak egyfajta csáp, mindkettőnél azonos volt, és ez a szívóka nem is hogy kapaszkodott az életbe, hanem valahogy beszívott magába minden élőt, mindent, ami az élet körül él, a fűszálig, amelyik lélegzik, a kis kövecskéig, amelyik nő, és valahogy mohón szívta magába és vidáman, de valami ragályos vidámsággal. Hát ez az. No és a fiatalság - mindkettő olyan harmincas vagy harminc-egynehámy, és a szerencse - annak is, ennek is valahogy minden sikerült, és az egészség - sem az, sem emez soha nem gyengélkedett, és semelyik fogát se fájlalta, és nincs semmilyen …
Tovább a műhöz
Testvérország
- n.a.
Hol volt, hol nem volt egy igen-igen hatalmas király. Népe szerette, szomszédai tisztelték, szövetségesei ragaszkodtak hozzá; nem volt nála boldogabb uralkodó széles e világon. Az meg még csak tetézte a boldogságát, hogy amikor eljött az ideje, olyan királykisasszonyt választott magának feleségül, akiről igazán nem lehetett megállapítani, vajon a szépsége nagyobb-e, vagy az erénye tündöklőbb. Szerencsés is volt a házasságuk, kívánni sem lehetett volna jobbat. Szerették, becsülték egymást, soha egy rossz szó nem esett köztük; csak egy dolog zavarhatta volna meg az egyetértésüket; az, hogy nem született gyermekük. Ezen egy ideig búslakodtak, de a királynénak egy szép napon jó gondolata támadt: azt ajánlotta, fogadják örökbe árván maradt kicsi unokahúgát. Magukhoz vették hát a kis árvát, és csakhamar úgy megszerették, mintha a tulajdon édes gyermekük lett volna; mert ahogy nőtt, a lányka egyre szebb, egyre okosabb, egyre kedvesebb lett, igazán díszére vált az udvaruknak. Ettől kezdve azután még csak futó bánat sem borított felhőt a király meg királyné boldogságára. Pompában és bőségben éltek, minisztereik bölcsek és ügyesek voltak, udvari embereik pedig becsületesek és hűségesek. Tágas istállóikban a világ legtüzesebb, legformásabb paripái ropogtatták a zabot. Sok idegen megfordult az udvarban; mind megcsodálták a gyönyörű telivéreket, de még jobban csodálkoztak …
Tovább a műhöz
T.E.T
- Gordon, Thomas
- 1999
A tanárok akkor alkalmazhatják sikeresen a Tanári Hatékonyság Fejlesztése módszereit az iskolában, ha együttműködő tanulási környezet támogatja őket az otthonokban. Ezért javasoljuk, hogy vegyék rá diákjaik szüleit a T.E.T.-tel* való megismerkedésre. (A Kiegészítő fejezet foglalkozik a szülők tanári szerepével, és azzal, hogyan lehet jobb tanulási környezetet kialakítani otthon.) A tanárok sikeresebben tudják alkalmazni a T.E.T. szemléletét osztályaikban, ha igazgatójuk és kollégáik megértik és támogatják a T.E.T. filozófiáját. Ezért fontos az igazgatóval és a tantestület többi tagjával is megismertetni a T.E.T.-et. (A IX. fejezet speciális módszereket ajánl ahhoz, hogyan osszák meg a T.E.T.-tanfolyamokon szerzett tapasztalataikat iskolájukban vagy iskolai körzetükben.) A T.E.T. teljes és egységes rendszer. Sajátos gyakorlati fogásai és alapelvei akkor működnek a leghatékonyabban, ha ön már mindet megismerte és megértette. Javasoljuk, hogy beszélgessen diákjaival a T.E.T.-ről; magyarázza el, mi ez, miért és hogyan fogják majd együtt használni az osztályban. így csökken ellenállásuk az ön új módszereivel szemben, és partnerré válnak abban, hogy tanulásuk élvezetesebb legyen. A T.E.T. speciális gyakorlati fogásokat ad önnek ahhoz, hogy könnyebben és szívesebben végezze munkáját, de ezeket a fogásokat addig kell gyakorolnia, amíg vérévé nem válnak, önön múlik, hogy …
Tovább a műhöz
A könyv témája a családi ház tetőterének építészeti átalakítása. Ez az átalakítás jelentős változást idéz elő a ház állagában épületszerkezeti, épületgépészeti, klimatikus, esztétikai és használati tekintetben egyaránt. Részletesen csak az épületszerkezeteket tárgyaljuk, tehát mindazt, ami az épülettel magával szilárdan és
tartósan összetartozik. Ez alól csak az épületgépészeti szerelés kivétel, amennyiben rövid áttekintést adunk az épületgépészeti rendszerekről és ezeknek az épület
egyéb részeivel való kapcsolatáról. Nem szólunk arról, miként változik meg az épület biológiai lakóklímája a tetőtéri kiegyenlítőzóna megszűnésével. Ugyanígy csak érintjük az energiatároló épülettömeg, az ablakok előtti mozgatható hővédő szerkezet és az új energiaforrások kérdését. Valamivel több teret adunk a tetőtérbeépítés esztétikai következményeinek. Egyetlen séta egy lakónegyedben feltárja előttünk, milyen szörnyű látványt nyújthatnak a tetőtoldalékok és a tetőtér-beépítések. Éppen ezért szükségesnek láttuk néhány esztétikai szabály megfogalmazását, hogy ezáltal elkerülhetők legyenek a külső megjelenés legdurvább hibái.
A tetőszint használata az építtető megánügye. Mindazonáltal a bemutatott példák szemléltetik a főbb használati módokat. További ötletekért olvasónknak a
szakirodalomhoz vagy a lakberendezési …
Tovább a műhöz
A tetőterek beépítése több nyugat-európai országban évszázados hagyomány. Hazánkban körülbelül az 1960-as évektől kezdett egyre jobban elterjedni, elsősorban lakás és üdülő építésénél. A tetőtér-beépítések szerkezeteinek szakszerű kialakításával foglalkozó első szakkönyvek csak az 1980-as évek elején jelentek meg. A 1990-es évek elejétől váltak a piacon széles körben is hozzáférhetővé mindazok a speciális anyagok, szerkezetek, kiegészítő komponensek, amelyek nélkülözhetetlenek a tetőtér-beépítések megvalósításához. Ezzel a viszonylag megkésett folyamattal magyarázható, hogy bár ma már igen nagy számban készülnek tetőtér-beépítések, ezek között számos olyan van, amely műszaki szempontból kívánnivalót hagy maga után. A tetőterek beépítésekor számtalan olyan szerkezetet kell megtervezni és kivitelezni, amelyeket a szokásos építési tevékenység során is alkalmaznak. Ha mindezeket ismertetni akarnánk, akkor az messze túllépné egy könyv terjedelmét, de az ezekre vonatkozó ismeretek hosszú idő óta amúgy is rendelkezésre állnak mind a szakemberek, mind a laikusok számára.
Van azonban egy olyan szerkezet, amely csak a beépített tetőtereknél fordul elő, ez pedig a ferde síkú hőszigetelt tetőszerkezet, amely a tetőtéri helyiségek legfontosabb külső határolószerkezete, és a tetőtereknek tulajdonított problémák is elsősorban ezzel függnek össze. A …
Tovább a műhöz
Lakás — ez az a szó, amely sok család mindennapi gondját jelenti. Minden egyes ember szeretne önálló otthonhoz jutni, és ennek érdekében odaadó munkára, teljesítményre, sőt áldozatokra is képes. Az állam számos eszközzel támogatja a magánlakásépítést, és óriási energiát fordít a központi erőforrásokból finanszírozott lakástermelésre. A támogatás lehetővé teszi azt is, hogy a régi lakások korszerűsítését vállalók a meglevő lakóépületek kihasználatlan tereit lakás céljára hasznosíthassák. Ugyanis az otthonteremtés egyik lehetséges módja a tetőtér-beépítés, azaz a tetőfödém feletti tér lehetőségeinek kihasználása, amely a meglevő lakás bővítésének egyik eszköze. A kérdés sok embert, családot érint, érdemes tehát vele behatóan foglalkozni. Magyarországon eddig csak egyetlen olyan — kizárólag tetőtér beépítésével foglalkozó — mű jelent meg, amely szem előtt tartotta a korszerű építés és emberi lakásigények követelményeit. Ez azonban elsősorban a szakemberek, a magántervezők és a kivitelezők számára készült. így ma sincs olyan alkotás, amely a padlástérbeépítés gondolatával foglalkozó építtető népszerű felvilágosítását is szolgálná. Úgy érezzük, könyvünk éppen megfelelő időben íródott. Már a bevezetőben szeretnénk elmondani, írásunk hogyan készült, miről szól, mi módon kell használni, és nem utolsósorban, mit …
Tovább a műhöz