Magyar
EnglishKeresés
Találatok
The Main Questions of Hungarian International Civil Producer Law after the Codification
- Farkas József
- 1986
The law-decree Nn. 13/1979 on private international law came inte force on July 1st, 1979. By this event Hungarian private international law became codified law. Our earlier private international law - with respect to the inner source of law - had been built up mostly on doctrines of customary law, whereas the codification did not touch upon the other great group of the sources of private international law, i. e. the international conventions. Rules of international civil procedure had also
been contained by written sources of law besides doctrines of customary law. An excellent attempt had already been made at the codification of Hungarian private international law earlier, by István Szászy1 in 1947. This draft dealt with the more important general questions of private international law as well, as with the definition of the conflicts rules and it was furnished with detailed comments, too. „It was a draft made with excellent scientific erudition on grand theoretical
bases”. The situation in the inner - and mostly - in the foreign politics at that time was not advantageous for the codification of private international law. Its objective necessity emerged only in the mid-sixties and later - after the economic reform
and with the formation of international relations of new types - at the turn of the sixties and the seventies. Hungary - a country with an extraordinarily open economy where 50% -of the GNP is realized in foreign trade and with an increasing
role in …
Tovább a műhöz
Since the publication of The Practice of English Language Teaching in 1983 much has happened in the world of language teaching: new concerns have occupied the minds of methodologists and applied linguists; new textbooks have been written; new techniques have become fashionable. We must be grateful for all this flux and change since without it teaching would be a grey and ultimately depressing experience. But of course it isn’t (except sometimes!). It’s a constantly interesting and exciting occupation and the new discoveries and insights that we come across or which are put before us make it more challenging and keep us on our toes where otherwise we might become stifled by the routine of it all. With all these things going on it became clear that a new edition of The Practice of English Language Teaching was necessary. In the first place the textbook examples in the first edition were quite simply out of date. A new generation of materials is in use and this needs to be reflected in the book. Then there is the issue of methodology. In the last few years we have seen an awakening of interest in task-based learning, self-directed learning, learner training, and discovery techniques to name but a few of the many concerns that have excited us all. There has also been a renaissance of interest in vocabulary and vocabulary teaching. These, then are some of the considerations which have prompted this new edition. Readers who are familiar with the original will find here a …
Tovább a műhöz
After the 1949 Constitution, conceptions about self-governments had been superseded from the literature on local and territorial administration. It is interesting historically, though, that the third Act on Councils determined the nature of councils and their organisations as representative self-governmental and administrative bodies. Declaration of this was enough for the legislator and he did not detail it farther. Contemporary literature associated selfgovernmental features primarily with the different ways of developing autonomy. Preparations for the change of regime awoke interest in local governments. As a result the elaboration of the institutions of local governments, which were to replace the council system, was started. However, it soon became clear, that with the accelerating changes and ensuing political preparations, professional works for establishing local administrative structures could not always keep pace. These arrears must have had a role in the occurring inconsistencies in the 1990 legal regulation, which has fundamental significance. This may also be the reason that the Parliament has repeatedly amended the act on local governments. Authors dealing with the origins and development of self-governing often go back to the administration of city-states and the feudal (nobiliary) local governments, as origins. The direct antecedents of the present local governments operating in territorial and settlemental units,
however, developed from the forming civil …
Tovább a műhöz
This collection of articles was prepared in honour of the 30th anniversary of the foundation of the Faculty of Business and Economics in Pécs. 30 years is a short period in the history of the University of Pécs starting in 1367 but very significant in the history of the transition of the Hungarian society and economy. With the so-called "new economic trend" the dismounting of the autocracy of the socialist command economy in Hungary began in 1968. The second centre of education of economists started its work in this favourable atmosphere. As a result of the work of the "founding fathers" the new school soon achieved countrywide recognition in the 70s and in the 80s as a venue of reform education, where students obtained utilisable practical knowledge and could rapidly achieve managerial positions after finishing school.
Real change in research and education started only at the turning point of the 80s and 90s. The Faculty stood more and more committed towards business education and at the same time did not sacrifice its involvement in teaching the
theoretical foundations of modern economics. The special "Pécs-model" was born this way. The past years demanded a lot of foregoing and dedication both from lecturers and students. This time let me speak about the teachers. The task was
to learn new ideas, develop new competencies, learn foreign languages. One of the results of these efforts is the capability that allowed the realisation of this book, written by the teachers …
Tovább a műhöz
Tourism is travel for recreational, leisure, and/or business purposes. The World Tourism Organization defines tourists as people “travelling to and staying in places outside their usual environment for not more than one consecutive year for leisure, business and other purposes” Tourism comprises the activities of persons travelling to and staying in places outside their usual environment for not more than one consecutive year for leisure, business and other purposes not related to the exercise of an activity remunerated from within the place visited. Tourism is different from travel. In order for tourism to happen, there must be a displacement:
an individual has to travel, using any means of transportation (even travelling on foot). But all travel is not tourism. Three criteria are used simultaneously in order to characterize a trip as belonging to tourism. The displacement must be such that: - It involves a displacement outside the usual environment; - Type of purpose: the travel must occur for any purpose different from being remunerated from within the place visited: the previous limits, where tourism was restricted to recreation and visiting family and friends are now expanded to include a vast array of purposes; - Duration: only a maximal duration is mentioned, not a minimal. Tourism displacement can be with or without an overnight stay. Tourism has become a popular global leisure activity and it has been given many names in
recent decades: including “industry …
Tovább a műhöz
„Aiming to promote responsible, sustainable and universally accessible tourism in the framework of the right of all persons to use their free time for leisure pursuits or travel with respect for the choices of society of all peoples” (Global Code of Ethics for Tourism, UNWTO, 1999) „…affirm the right to tourism and the freedom of tourist movements, state our wish to promote an equitable, responsible and sustainable world tourism order, whose benefits will be shared by all sectors of society in the context of an open and liberalized international economy, and solemnly adopt to these ends the principles of the Global Code of Ethics for Tourism” (Global Code of Ethics for Tourism, UNWTO, 1999) Everyone, regardless of their physical, sensory, or cognitive capacities, should have the opportunity to travel and explore the world. This should be a universal luxury that is open to everyone. On the other hand, the tourist sector has failed to adequately meet the requirements of people with disabilities for an excessively long period of time. As a result, a sizeable percentage of the population is unable to fully participate in or enjoy the activities that are offered by the industry. Researchers, educators, and professionals working in the tourist sector have been encouraged to critically investigate ways in which tourism might be made more accessible, inclusive, and ultimately more fulfilling for all individuals as a result of this divide. The present book, titled "The …
Tovább a műhöz
Idegen hangzásu neve dacára, minden izében magyar volt. Ősei a XVI. század közepén nyerték el a címeres nemes levelet, kik egykor nemcsak Somogyvármegyében, de azon túl is, terjedelmes birtok urai voltak. Berzsenyi Dániel neje is e családból származott, melyhez rokonsági viszony fűzte dukai Takács Judit irónőt is. Thulmon Jozéfa ősanyja az előkelő származású, dúsgazdag telekessi Török Magdolna, férj. Thulmon Mihályné volt, kiről Berzsenyi Dániel, ükunokája telekessi Török Magdolnának, is följegyezte, hogy ezüst medencéből mosdott. Tbulmon Jozéfa 1814. január hó 4-én született Sörnyén, Somogyvármegyében. Atyja Thulmon Pál, gazdag földbirtokos és 1813-tól 1835-ig Somogy vármegye főadószedője (generális perceptor), anyja pedig Fejér Rozália volt, kik nagy gondot fordítottak neveltetésére s látva leányukban a korán fölébredő költői hajlamot, s különösen a történelem iránt való előszeretet, — atyja minden törekvése oda irányult, hogy a hazaszeretet mély gyökeret verjen szivében s miként minden tette, minden munkája igazolja, — a honért s a szabadságért
dobogott nemes szive. A 40. és 50-es évek szépirodalmi lapjaiban, minta "Honderű"-ben, "Nővilág"-ban és a "NapkeIet"-ben, úgy a "Magyar nők évkönyvé"-ben, többször találkozunk nevével, — de műveinek nagyrésze kéziratban maradt. Oly szenvedélyes írónő volt, hogy fiatal korában, midőn jobb kezét kitörte, …
Tovább a műhöz
Tibet
- 1950
A Kínai Kommunista Párt 1950 újévi üzenetében kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság az év folyamán felszabadítja területének mindazon részeit, amelyek még imperialista elnyomás alatt szenvednek. A Felszabadító Néphadsereg csapatai október 24-én parancsot kaptak, hogy lépjék át a tibeti határt és szabadítsák fel Kínának ezt a részét az imperialista és feudális elnyomás alól. A Felszabadító Néphadsereg egységei meghozzák Tibet népének a szabadságot, békét és demokráciát, lerakják az új demokratikus és virágzó Tibet alapjait és megvédik hazájuk nyugati és déli határait az imperialista agresszióval szemben. Tibet (tibeti nyelven Bőd) a Kínai Népköztársaság szerves része, a világ legmagasabban fekvő országa. Fennsíkjai átlag 5000, völgyei 4—6000, hegycsúcsai 7—8000, szorosai 5—6000 méter magasan terülnek el a tengerszint felett. Északon és keleten a Kínai Népköztársaság (Szinkiang, illetve Cinghai és Szikang tartományok), nyugaton Kasmír és Ládák, délen India, Nepál és Bhután határolják. Területe mintegy 900 000 négyzetkilométer, lakossága az 1934-es népszámlálás szerint 3,7 millió. Földrajzilag Tibet két részre osztható, a nyugati és északnyugati tóvidékre és a folyóvidékre. A lóvidék az Indus forrásától a Szalven, Mekong és Jangce folyók forrásvidékéig terjed. A tibeti nép ezt a területet Bjang-tang-nak, északi fensíknak nevezi. Ezt a …
Tovább a műhöz
Tisztán és egyszerűen. Ma már Don Quijote-i harcnak számít ebben az agyonautomatizált, elgépiesedett világban ez a könyv, melyet kezében tart. A ma és a holnap embere mindent tud, mindenhez ért. A számítógépek világában repdes, tőzsdei árfolyamokról vitázik, égitesteket hódít. „Hat, alkot, gyarapít.” Azonban egy valamivel nem foglalkozik, egyhez nem ért, egyet elfelejt: önmagát. Elfelejti, hogy természetes lény és a természet kiszakíthatatlan része, bármennyire is nem vesz róla tudomást. Nem ismeri saját felépítését, működését, a benne és körülötte lüktető élet milliárd rezdülését. Nem ismeri fel azt a tényt, hogy a vele és a benne szimbiózisban élő élőlények, élettelen anyagok, folyadékok, kristályok, elemek csodálatos összhangjának köszönheti létét. „Vissza a természethez!” A nagy gondolkodó szavai még égetőbbek, sürgetőbbek, mint valaha. A kezünkben tartott könyv egy lehetőség önmagunk megismeréséhez, önmagunk természetes gyógyításához. A szerzők többsége betegként vagy orvosként, természetgyógyászként gyógyíthatatlannak hitt betegségeken keresztül járta végig azt a hosszú utat, mely a gyógyuláshoz vezetett. Őszinte segíteni akarás, a megtapasztalt életöröm, a gondoskodó, cselekvő ember felelőssége késztette tudásuk megosztására, átadására. Tisztában vannak azzal, hogy a természet alkímiájában alkotott szerek, melyek a Föld, az …
Tovább a műhöz
A titkári munkát úgy tartjuk számon, mint az egyik legrégebbi szakmát, hivatást. Sokféleképpen nevezték, de lényege minden technikai fejlődés mellett is ugyanaz maradt: a hivatalok gyakorlati működtetése. Számtalan szakirodalmi anyag készült és van forgalomban a titkári, a titkárnői munka feladatairól, gyakorlatáról. Ezek általában a kiragadott részletekkel foglalkoznak. Ez a titkári kézikönyv a hazai szakirodalomban elsőként foglalja össze a kezdőknek oktatási, a gyakorló titkároknak összefoglaló, rendszerező és emlékeztető céllal a titkári tevékenység technikai és emberi vonatkozásait. Ugyanakkor illeszkedik a titkári képzés különböző formáinak tantervéhez is. A kézikönyv mindig utal a kapcsolódó más tantárgyakra, így azok tekintetében is eligazítást ad. Az informatikai túltöltődés korában a titkári munkakörben egyre fontosabb a hasznos információk és a végrehajtandó feladatok pontos meghatározása. A kézikönyv ezekről szabatos leírást és példaszerű ismertetéseket tartalmaz, ötvözi az elméletet és a gyakorlatot. A kézikönyv nem csak tanít: saját tanulásunkat is segíti. Erre szolgálnak az önkontrollhoz szükséges ellenőrző kérdések, a feladatok és a tesztek. Azt hittem, évtizedes titkárnői tapasztalat után nekem ebben a témában már senki nem mondhat újat. Ez a kézikönyv azonban mégis mindennapi munkaeszközöm lesz. Ajánlom minden titkárnőnek, …
Tovább a műhöz
Bukarest szép város, kelet és nyugat találkozik benne. Ha csak földrajzi fekvését nézzük, még Európa, de az emberek viselkedése, az utcán járó-kelő egzotikus emberfajták - törökök, szerbek, macedónok - már Ázsiát idézik. Az ország azonban mégiscsak latin, a gyarmatosító római katonák alighanem mindig Róma után sóvárogtak, hiszen akkor az volt a világ fővárosa és minden elegancia székhelye. Ez a nyugatimádat aztán tovább-szállt leszármazottjaikra: a románok mindig is olyan városról álmodoztak, ahol a fényűzés természetes, s az élet vidám. Róma dicsősége azonban lehanyatlott, a városok királynője Párizsnak engedte át koronáját, úgyhogy a románoknak most már Párizs a mindenük, Párizs, Róma dicsőségének legméltóbb örököse. Mint minden román, a szép Bebascu herceg is folyton Párizsról álmodozott, a fények városáról, ahol minden nő gyönyörű, s mind csak arra vár, hogy szétrakhassa a lábát Bukaresti diákoskodása idején elég volt, ha csak rágondolt egy párizsi nőre - A Párizsi Nőre -, legott felállt a fasza, s lassan, áhítattal verni kezdte. És bár később csodás román picsákba-seggekbe élvezett bele, mindig érezte neki párizsi nő kell. Mony Bebascu dúsgazdag családból származott Ükapja hospodár volt, ez körülbelül az alprefektusnak felel meg Franciaországban. De a románoknál ez a cím apáról fiúra száll, úgyhogy Mony nagyapja és apja is hospodár …
Tovább a műhöz
„Cum divina tua mens et numen, imperator Caesar...” írta Augustusnak ajánló sorait mintegy kétezer évvel ezelőtt a császár építésze, Vitruvius. Műve az eltelt
hosszú évszázadok során fennmaradt, és most a Kiadó ajánlja első teljes magyar nyelvű fordítását az Olvasónak. Ha stílszerűen szeretnénk ezt tenni, azt mondhatnánk: „Lectori salutem!”. Vitruvius alakja nagyon kevéssé ismert, teljes nevét sem tudjuk pontosan. Azok az ókori források, amelyek említik (Plinius, Frontinus), csak „Vitruvius”-ról tudnak és a „Pollio” csak később, Caetius Faventinus kivonatos művében bukkan fel. Az utókor nem mint építészt tartja számon, hanem mint a De architectura szerzőjét, amely az egyetlen ókorból fennmaradt építészeti traktátus. Életéről és építészi működéséről is szinte kizárólag saját elméleti művének utalásaiból van tudomásunk. Mint írja, nem szerzett hírnevet és vagyont kollégáival ellentétben, és abban bízott, hogy kézikönyve révén kap majd meg minden elismerést. A Kr. e. első század elején születhetett. Szülei jó nevelésben részesítették, amelynek során technikai és bölcseleti ismeretekre egyaránt szert tett. (VI. könyv előszava, 4). Iulius Caesar alatt mint hadmérnök működött és a hadjáratok során valószínűleg Galliában is járt.2 Caesart követően Augustust is hadmérnökként szolgálta. M. Aurelius, P. Minidius és Gn. Cornelius építészekkel …
Tovább a műhöz