Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A kultúra polgári nyilvánosságának megteremtéséhez a világi és az egyházi hatalom szétválasztása, egy forradalmi hullám kellett. Ez nem jelenti azt, hogy többféle megfontolásból, a különböző, megelőző korszakokban ne történtek volna kísérletek a könyvtárakban őrzött hagyomány közös használatának megteremtésére. Már az ókori Rómában is tudunk közös használatú könyvtárakról, amelyek vagy csupán a baráti kör számára voltak elérhetőek, vagy olyanok voltak, hogy a római polgárjoggal rendelkezők is látogathatták azokat. Az ókor végére már elméleti szinten is kialakult a feleslegesen, használat, tényleges érdeklődés nélkül összegyűjtött könyvtárak bírálata (Seneca), amely bírálat az első századot követően toposszá is vált; folyamatos középkori és kora újkori recepcióról beszélhetünk. A 14. századtól kezdődően, az említett elméletet is követve, több olyan kezdeményezésről tudunk, amikor egy-egy tudós a saját könyvtárát felajánlotta a tudós közönségnek használatra, olyanról is, amikor egy-egy terület értelmiségijei közösen építenek könyvtárat, és olyanról is, amikor egy-egy mecénás család a saját gyűjteményét látogathatóvá tette azok számára, akik abban a városban laktak, ahol a könyvtár is megtalálható volt. Magyarországi példákat is tudunk mondani örvendetes módon. Ilyen volt a 24 szepesi plébánia közös könyvtára Lőcsén, …
Tovább a műhöz
Tanulmányomban a kelet-európai államszocialista társadalmak osztályszerkezetét írom le, s azt állítom, hogy oszlályellentét van a munkásosztály és az értelmiség között; hogy az a hatalom, amelyre az államszocialista redisztributív gazdaságban az értelmiségiek törekszenek, a társadalmi újratermelés alapvető intézményeiből, különösképpen azokból az intézményekből ered, amelyek a többlet kisajátítását biztosítják a közvetlen termelőktől; ez a hatalom, következésképpen, osztályjellegű. Igen kihívó ez a tétel, s megkérdőjelez minden tiszteletre méltó tudományos elméletet a kelet-európai társadalmi szerkezetről és az értelmiség társadalmi helyzetéről. Azok az elméleti iskolák, amelyek a mai Kelet-Európábán elismerik az osztályviszonyok létezését, egészen másfajta osztályellentétekről beszélnek, mint én. A hivatalos szovjet marxizmus két „nem antagonisztikus” osztály, a munkásosztály és a parasztság között tesz különbséget;
akik pedig közvetve vagy közvetlenül a szovjet társadalom Trockijtól származó kritikai elemzésére építik érvelésüket, azok szerint osztályellentét áll fenn a munkásosztály és a bürokrácia vagy technobürokrácia között (a legismertebb példák erre az álláspontra Kuron, Modzelewski és Dilas). Ossowski óta a legtöbb kelet-európai szociológus nem ért egyet sem a hivatalos marxizmus, sem Trockij álláspontjával. Az empirikus …
Tovább a műhöz
Új táborverés (8/1)
- 1989
Lehet-e nemesebb célt kitűznünk magunk elé, mint megismerni, szeretni, védeni azt a földet, ahol születtünk? Haza, hon, szülőföld! Az elmúlt évtizedek során, hányan és hányszor ejtették ki, írták le ezeket a szavakat, hol büszkeséggel, hol csüggedve, féltően. A történelem bizonyítja, hogy nincs olyan erő, amely el tudna pusztítani egy nemzetet, amelynek polgárai szeretik hazájukat, s életüket is képesek föláldozni érte. Ma, amikor oly sok nehézséggel küszködünk, amikor egy közeli és távolabbi jövő építését tervezzük, elengedhetetlen állandóan ébren tartani azt a tüzet, amely a hon szeretetéből fakad. Ez a tűz a múltból táplálkozik, de a jelen és a jövő lobbantja fel újra és újra. Az igazi hazaszeretet egyaránt jelenti a történelmi múlt megismerését, értékeinek, kincseinek megőrzését, ápolását, a jelenbe és az eljövendőbe vetett rendíthetetlen hitet, a nemzet érdekében való szorgalmas munkálkodást és tenniakarást. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola, 1986-tól minden évben, a tanítóképző főiskolások számára nyári honismereti szakkörvezetőképző tábort szervez.
1988. őszétől több hallgató részvételével honismereti szakkollégiumot indított abból a célból, hogy bölcsőjévé válhasson egy olyan kezdeményezésnek, amely majd iskolává terebélyesedve igaz és maradandó hagyományt teremt. Meggyőződéssel valljuk, hogy a tanítói hivatás …
Tovább a műhöz
Új táborverés (8/2)
- 1989
A helytörténeti feltáró munka során a kutató egy-egy település /község, város/, vagy egy-egy szervesen összefüggő terület /tájegység/ múltjának komplex elemzésére vállalkozik. A rendelkezésére álló forrásanyag segítségével próbálja meg az adott földrajzi egység életének tényeit, azok változásait széles keresztmetszetben bemutatni. A helytörténet tehát annak a fejlődési folyamatnak a tudományos igényű ismertetése, elemzése, amelynek során az adott tájegység, város, község, esetleg üzem, vagy egyéb létesítmény azzá lesz, ami ma. A komplex vizsgálat jelenti az adott egység gazdasági, politikai, társadalmi, településtörténeti, kultúrtörténeti, néprajzi stb. fejlődésének nyomon követését. A helytörténet nem szűkíthető le a köztörténetre. A teljes értékű, igazán komplex kép kialakításához a terület művelődéstörténeti vonatkozásait alaposan fel kell tárni. Az anyagi kultúra elemei mellett a szellemi kultúra emlékei máig sugárzó értőkei is hozzátartoznak az adott tájegységen élők kultúrkincséhez, az egyetemes magyar kultúrához. Az imént vázolt művelődéstörténeti megközelítésen belül lényeges feladat az adott település, tájegység iskolaügyének vizsgálata, akár egy konkrét iskola, akár egy település egész iskolaügyének elemzése útján. Ebből a megközelítésből szemlélve az iskolatörténet egy-egy település, tájegység …
Tovább a műhöz
Tekintetes Tanács! Tisztelt Közgyűlés! Midőn e tanévmegnyitó- és egyetemi tanácsot beiktató közgyűlést van szerencsém megnyitni, mély tisztelettel üdvözlöm a hatóságok megjelent képviselőit, kik egyetemünknek e közgyűlését megjelenésükkel megtisztelték. Tisztelt Közgyűlés! E közgyűlésen nekem, mint lelépő rectornak, az a feladatom, hogy beszámoljak a lefolyt tanévről. Képet kell tehát adnom egyetemünk mult évi működéséről, arról, mi történt a mult évben? mit dolgoztunk? mit tettünk? s aztán mérlegelni, miben erősödtünk meg, s miben fogyatkoztunk meg. Végül mérlegelni, haladtunk-e előre? Ha végig tekintek így ezzel a szemmel az elmult esztendőre, több örvendetes eseményt látok, mint lehangolót, több biztatót, mint elcsüggesztőt, több reményteljeset, mint aggodalmasat, — s így méltán meríthetünk bíztatást, reményt, erőt a további munkához és a további küzdelemhez. Lássuk először is, mi az, ami a mult esztendő eseményeiből ránk nézve örvendetes. Örvendetes első sorban az, hogy egyetemünkön az egész esztendőn keresztül rend és béke uralkodott. Ez az esztendő a nyugodt békés munka éve volt. Harmonia uralkodott a szívekben, s harmonikus munkában egyesült a hallgatóság a tanári karral. A másik örvendetes esemény, melyről be kell számolnom az, hogy harmonikus munkában egyesült az egyetem Pécs városával, s kultúránk legfőbb őrével és …
Tovább a műhöz