Magyar
EnglishKeresés
Találatok
„A magyar büntetőeljárás” (2001) és „Az új magyar büntetőeljárás” (2004) című pécsi tankönyvektől jelentős mértékben eltér ez a legújabb pécsi tankönyv: „A büntető eljárásjog elmélete” (2012). Legrövidebben, legtalálóbban ez az eltérés a német filozófiai irodalomban elteijedt „Aufhebung” - megszüntetve megőrzés - fogalmába sűríthető. Ami a megszüntetés körébe tartozik: a tanszék feladja azt a követelményt, hogy a tankönyv önmagában feldolgozza, tanulhatóvá tegye az összes büntető eljárásjogi szigorlati kérdést. Ennek fő oka a gyakori jogszabályváltozás. Az eredeti, 606 §-ból álló 1998. évi XIX. törvényt az alig eltelt tizenöt év alatt több mint félszáz Be. novella módosította! Ezeket a módosításokat egy-egy új (kiegészítő) fejezet elkészítésével, publikálásával igyekeztünk követhetővé tenni. Ehelyett a jövőben az éppen aktuális módosításokat könnyebben elkészithető, közzé tehető jegyzet formájában foglaljuk össze, ideértve nemcsak az egyes intézményekre vonatkozó törvényi részletrendelkezéseket, hanem a végrehajtási jogszabályok tartalmát és a joggyakorlat tendenciáit is. A jövőben tehát a szigorlati anyag dichotomikus jellegű mű lesz: hagyományos tankönyv - „A büntető eljárásjog elmélete” - foglalja össze a viszonylag lassan változó (változtatható) súlyponti kérdéseket. Ezzel szemben az akár évenként is …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet a jogi asszisztens képzésben részt vevő hallgatók felkészülését segítő könyv, amelyet a képzés tantervének és céljának figyelembe vételével készítettünk. A szak célja, hogy olyan jogi alapismeretekkel rendelkező alkalmazottakat képezzen, akik bírósági, ügyészségi, közigazgatási, ügyvéd mellett folytatott, stb. munkájuk során hasznosítani tudják a
megszerzett ismereteiket. Nem könnyű azonban meghatározni, hogy a büntetőjog köréből melyek azok az ismeretek, amelyeket a hallgatók a későbbiekben valóban használni is tudnak. A tananyag körének meghatározásakor figyelembe vettük olyan gyakorlati szakemberek véleményét is, akiket munkájuk végzése során jogi asszisztensek segítenek. Ennek megfelelően célunk, hogy a hallgatók megismerkedjenek a büntetőjog alapjaival, sajátos szemléletével. Kerültük a speciális dogmatikai kérdések ismertetését, nagy hangsúlyt helyeztünk azonban a szankciórendszerre. A tananyag összeállításánál törekedtünk arra, hogy az Általános részen túl a hallgatók megismerkedjenek a Különös rész alapjaival is. A jegyzet azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett tananyagot tartalmazza: kisebb betűvel szedtünk olyan részeket, amelyek segíthetnek az ismeretek megértésében és elsajátításában. Ugyancsak ezzel a módszerrel mutatunk be néhány szemléletes, érdekes, gyakorlatban előfordult jogesetet is.
Tovább a műhöz
A jelen füzet gyorsírói föl jegyzéseket foglal magában, a melyeken csak keveset simítottam; szolgáljon ez magyarázatául a szerkezeti és kifejezésbeli pongyolaságoknak, a melyekkel az olvasó a következő lapokon találkozni fog. Hogy tudományos kiadványnak formabeli fogyatkozások mellett is meglehet a maga jogosultsága, az, úgy hiszem, bizonyításra nem szorul. 1897-ben, a mikor ezen előadásokat először tettem közzé és utóbb is azt reméltem, hogy formai tökéletlenségükön nemsokára segíthetek, sőt, hogy azokat érdemben fejleszteni és kiegészíteni is rövid idő múlva módomban lesz. Ez okból azon első és a még szükségesnek mutatkozott négy későbbi kiadást csak igen kevés példányban kőnyomatosan rendeztem. Azonban az átdolgozásra mindeddig nem értem rá. 1897 óta ugyan folyton az a munkálat foglalkoztatott, a melynek a jelen füzet is egy része, azonban folyton, még pedig a legutóbbi napokig, e munkálatnak pszihofiziológiai eleme: A jog keletkezéséről és fejlődéséről cimü munkám IV. fejezetének (A belátás visszavezetése elemibb tényre) tárgya; ezért nem jutott idő jogbölcseletem egyéb részeinek tökéletesbitésére. Á t. könyvkiadó cég és mások is gyakran sürgettek, hogy úgy esztétikai szempontból, mint az olvasó szemének kimélése céljából egyezzem bele a könyvnyomásos kiadásba. A teljes átdolgozás reményében mindeddig e kivánságot nem teljesitettem. Az idő …
Tovább a műhöz
A kelet ős népeinek jogélete a jogbölcselet történetében nem birt azon jelentőségre emelkedni, melyet a G r o o t H u g o utáni észjogirók által felsoroltaknál tényleg tapasztalunk.
Jog, erkölcsi és vallás között az áriái indeknél azon éles határvonal még nem létezett, mely a j o g b ö l c s e l e t korszakában oly fontos tényezővé vált. Mind a három: jog, erkölcs és vallás egy eredetleges egészszé olvadva képezték a társadalmi élet mérvadóit. E „mérvadó egész11 azonban az őskeleten, különösen Indiában, a vallás vezérlete alatt vallásos államdespotismussá fajúit; míg a jogi és erkölcsi momentumok, mint árnyazatok vonulván át és enyészvén el az egészben, csak alábbrendelt szerepet vittek. Hasonlót észlelünk ma az „észjog" terén, hol a vallástól ugyan már teljesen elkülönítve, a jogot azonban az erkölcsiséggel való természetes összefüggéséből teljesen kibontani még nem lehetett. Vannak ugyan, kik e kettőt már szigorúan elválasztva tartják és tárgyalják — de nem zárhatjuk el magunkat e ténynyel szemben azon gyanú elől, vájjon nem-e épen ezen elkülönítés okozza mindazon zavarokat és akadályokat, melyek a jogbölcselet és az észjog általános meghonosulásánák útját állják! Ez még folyton a felelet nélkül maradt sarkalatos kérdések sorába tartozik. Jog és jogtalanság — e két fogalom között a viszonyt megállapítani, képezi az elméleti …
Tovább a műhöz
(...) hanem célszerű eszköz, mely alkalmas arra, hogy a megtévedt egyént a helyes útra visszavezesse, a még lelkében, erkölcseiben idomíthatót megmentse, a pedig immár megrögzöttel szemben a védekezés álláspontjára helyezkedjék. A . büntetőjog célja immár nem annyira a büntetendő cselekménnyel megzavart társadalmi rend formális helyreállítása, mint inkább az egyéni értékek lehető megmentésével s ha ez nem lehetséges, az immár állandó veszéllyel fenyegető egyének ártalmatlanná tételével a társadalmi s egyéni érdekek megelőző védelme. Ennek a minden izében új felfogásnak szülötte hazánkban az 1908: XXXVI. i-с., melynek II. fejezete e nagy szociálpolitikai feladat egyik részét, a bűntettes gyermekek s fiatalkorúak erkölcsi és társadalmi átalakítását, a társadalom s önmaguk részére való megmentését igyekszik megvalósítani. E reformtörvényünk azonban csak akkor fogja a hozzáfűzött várakozásokat betölteni, ha az annak alkalmazásánál érdekeltek: a rendőrhatóságok, ügyészek, ügyvédek, bírák s e nagy munka új dolgozótársai, a társadalom emberszerető tagjai át lesznek hatva azoktól az alapeszméktől, melyek e törvény rendelkezéseit vezérlik, s ha minden módon arra törekszenek, hogy a felismert helyes irányban egyöntetű gyakorlat kifejlődését mozdítsák elő. E gyakorlati kézikönyv is ezt a kettős célt tűzte maga elé, midőn' az irodalom s joggyakorlat …
Tovább a műhöz
The present volume is a component of a series which, when completed, will constitute a comprehensive survey of the many aspects of
East Central European society. The books in the series deal with the peoples whose homelands lie between the Germans to the west, the Russians to the east and the Mediterranean and Adriatic seas to the south. They constitute a particular civilization, one that is at once an integral part of Europe, yet substantially different from the West. The area is characterized by a rich variety in language, religion, and government. The study of this complex area demands a multidisciplinary approach and, accordingly, our contributors to the series represent several academic disciplines. They have been drawn from the universities and other scholarly institutions in the United States and Western Europe, as well as East Central Europe. The author of this collection of essays is professor of history at the Norwegian University of Science and Technology, Trondheim, Norway. | In the research work of more than a decade underlying the essays included in the present book, I received financial and moral support from the following institutions: the Department of Economic History, Uppsala University; the Swedish Collegium for Advanced Study in the Social Sciences; the Ian Wallander Foundation for Social-Scientific Research (Svenska Handelsbanken); The Tercentenary Foundation of the Swedish Riksbank; the Swedish Council for Research in the Humanities and Social …
Tovább a műhöz
Academia in nummis
- 1991
In diesem Jahr beschreitet die Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften mit ihren beiden Klassen für Geisteswissenschaften und für Natur-, Ingenieur- und Wirtschaftswissenschaften anläßlich ihrer Jahresfeier einen neuen Weg, auch in breiteren Kreisen der Öffentlichkeit auf ihre Tätigkeit aufmerksam zu machen. Bewußt gilt der Festvortrag von Professor Dr. iur. Dr. h. c. Klaus Stern einem nach wie vor hochaktuellen Problem der deutsch-deutschen Beziehungen. Der interessierten Öffentlichkeit wird darüber hinaus die Gelegenheit
zum Besuch von zwei Ausstellungen gegeben. Mit einer Bilderfolge zum VLSI ChipDesign wird ein außerordentlich aktuelles Problem einer neuen Wissenschaftsrichtung, der „diskreten Mathematik", und ihrer Beziehungen zur modernen Kunst versinnbildlicht. Auch den für die Wissenschaftsgeschichte so bedeutsamen Akademievorhaben ist eine
ungewöhnliche Ausstellung von Münzen und Medaillen gewidmet, die sehr wohl verständlich werden lassen, daß sich von Beginn der
Begründung der Akademien die Landesfürsten im deutschen Kulturbereich, an ihrer Spitze der Kaiser des Fieiligen Römischen Reiches Deutscher Nation, in besonderer Weise mit den Zielen der Akademien verbunden fühlten. Ob es nun Kaiser Leopold I. war, der 1687 der heute noch in Halle bestehenden „Deutschen Akademie der Naturforscher", die
seither des Kaisers Namen „Leopoldina “ führt, erste wichtige Privilegien verlieh, oder die drei Ministerpräsidenten unseres …
Tovább a műhöz
Sokratesben gyökeredzik a görög bölcselkedés, s a görög tudomány. Platón és Aristoteles. Természetes fejlődésben látjuk kiválni a nagyszerű kezdetekből a mesterét meghaladó filozófiát és szakszerű tudást. Platón az állam fönséges tervének magasságára emeli azt az ethikát, mely Sokratesnél még csak az egyén személyes értékét állapítja meg és társas életét szabályozza. Aristoteles örök időkre szóló logikai kategóriákká avatja önismereteit, melyek kútfeje a Sokrates tisztázta fogalom. A nagy gondolkodó és alkotó Platón, a nagy tudós és rendszerező, Aristoteles közös forrásából ittak annak a bölcsességnek, mely földi életében a Sokrates nevet viselte. Ámde Sokrates hatása ebben korántsem merült ki. Nála minden a személyes érintkezés, a személyes befolyás varázsa. Csodálatos egyéniségnek kellett lennie, hogy annyira magához csatolta a legkülönfélébb embereket és egyetlen közös iskola tanítványaivá tette azokat, kik egymásnak származás, nevelés, foglalkozás, vérmérséklet okán heves ellenségei voltak, mint Platón és a Sathon szerzője, Antisthenés, az arisztokrata s a rabszolgáló fia...
Tovább a műhöz
Amidőn III. Leó pápa a római Szent Páter-templomban Nagy Károlyt császárrá koronázta, a nyugati kereszténység egyik évszázados törekvése valósult meg, mely á régi birodalom emlékeiből és Szent Ágostonnak „De Civitate Dei" művéből táplálkozott. Mindamellett az új alapítás közvetlenül főleg a császár világraszóló hódításainak és személyes uralkodói képességeinek volt eredménye s belső megszilárdulásához nélkülözte a történeti fejlődés lassú menetét, mely a pogány Rómát fokozatosan a világ urává tette. A nagy terjedelmű birodalom határainak védelme, továbbá a faj és műveltség tekintetében egymástól elütő népek kormányzása a kor teljesítőképességét meghaladó feladat volt, mellyel az egyébként tehetetlen utódok nem bírtak megküzdeni. A Karolingok szüntelen versengése, a hűbéresek és nemesi pártok egymásközti villongása, végül a szakadatlan barbár betörések csak siettették Nagy Károly alkotásának széthullását. A népvándorlás borzalmait idézték fel a minden oldalról jövő pogány támadások. Délen a szaracénok elfoglalták az olasz szigeteket, ismételten kirabolták az örök várost és nagyobb ellenállás híján állandóan nyugtalanították Itáliát, Délfranciaországot s a Pireneusok alatt meghúzódó apró keresztény államokat. A X. század hetvenes éveiben, az Alpokon átkelve, még Svájcot és Délnémetországot is elárasztották, a …
Tovább a műhöz
A család és az egyház után a harmadik főtényező, melynek az ember felett hatalmat adott az Isten, az állam. Van-e és mennyi joga az államnak a tanítás és nevelés terén? Erre nézve ma már nem egyeznek meg többé a vélemények. A 16. századig, ha voltak is itt-ott eltérő felfogások az ember és állam természetéről, céljáról, jogairól és kötelességeiről,
azok csak rövid életű, elszigetelt jelenségek voltak és nem jutottak oly általános uralomra, hogy csak egy állam is elveik szerint rendezte volna be életét. Egységes volt a művelt emberiség gondolatban, érzületben s törekvésben s azért a tanítás s nevelés jogának felfogásában is. Ez a felfogás pedig a tanítást és nevelést a családra és egyházra, mint egyedül illetékes tényezőkre bízta. Az állam sem tartotta azt feladatának ; a közjó előmozdítására való kötelességénél fogva legfeljebb csak anyagi támogatást nyújtott az iskoláknak s jogvédelmi feladatához képest csak a tanuló és tanító közötti külső jogviszonyokat szabályozta. A 16. századtól kezdve azonban az állam, ha meg is hagyta a tanszabadságot, de már mind több jogot követelt magának a tanítás s nevelés vezetésére is ; az egyházat mindinkább félretolta jogos területéről ; sőt voltak s vannak államok, melyek a tan- és lelkiismeretszabadság megsemmisítésével a tanításnak s nevelésnek még kizárólagos jogát is követelik (monopolium) maguknak s …
Tovább a műhöz
Virginia M. Pagenkopf a Wisconsin állambeli Neillsville-ben született egy farmon 1916-ban. Barátai Peggy-nek hívták. Édesanyja bíztatására 9 éves korára a helyi könyvtár valamennyi könyvét elolvasta. Családjában nemcsak az élet dolgainak megtapasztalása volt fontos, hanem azok megértése és tanítása is. 25 éves koráig tanítóként dolgozott. Már ekkor nagy jelentőséget tulajdonított a diákok családi életének, hiszen tapasztalta, milyen meghatározó szerepe van a gyerekek
fejlődésében és mindennapi viselkedésében. Majd Chicagóba költözött és szociális munkásnak tanult. 1951-től kezdett el pszichiátriai betegekkel és családjaikkal foglalkozni. Igen, Virgina Satirról van szó, aki nevében hordozza önkéntelenül
azt a tüzet, amely vörös hajában és meghökkentő humánumától átitatott személyiségében megjelent. Azt az ártatlan rácsodálkozást, amely az élet dolgainak sajátos megismerésében és látásmódjában nyilvánult meg. A jó és rossz elválaszthatalan harcát, amely a családi tűzhely körül kezdődik és az emberi fejlődésben és belső tartalékokban lévő végeláthatatlan erők megszelídítését és előhívását jelenti. A fejlődést, a növekedést, amely változáson keresztül jön létre...
Satir receptje a következő: Csatlakozz a másikhoz, tedd érvényessé a kapcsolatot. Figyelmesen figyel, tarts tükröt a többieknek, ismerd el a másikat, mindenkiben személyre …
Tovább a műhöz
A család jólétéért
- 1943
Az Actio Catholica Országos Elnökségének szociális és karitatív szakosztálya 1942 végén a családvédelem szociális és gazdasági megalapozásáról ankétet tartott, amelynek során igen értékes előadások hangzottak el. Ezek az előadások, melyeknek teljes szövegét az alábbiakban közöljük, minden szempontból iparkodtak a családvédelem súlyos és sorsdöntő kérdéseit megvilágítani s azok megoldását a lehetőség határain belül megadni. A családvédelem szociális és gazdasági megalapozásának módját maga Isten jelöli meg, mikor az egész emberiséget közös ősszülőktől származtatja le és azt akarja, hogy egy nagy családot alkosson, amelynek szociális összefogó erejét a hitvestársi,1 a szülői és gyermeki,1 2 valamint általában az istenszeretet és a helyes önszeretet mértékével mérendő felebaráti szeretet alkotja, gazdasági alátámasztását pedig az az isteni intézkedés biztosítja, amellyel a növény és állatvilágot s általában az összes Földi javakat az egész emberi nem szükségleteinek kielégítésére rendelte,4 hogy ezekből mindenki abban a mértékben részesüljön, amely emberhez méltó megélhetésére, illetve a "szaporodjatok" isteni parancs teljesítésére szükséges. Ha az emberek mindig úgy megtartották volna a felebaráti szeretet törvényét, mint az első keresztények, akiknek Krisztus parancsa alapján a szeretet volt az ismertetőjelük, úgyhogy Tertulliánus …
Tovább a műhöz