Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Alkotmánytan
- 1994
Az alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az ilyen értelmű alkotmány a polgári fejlődés eredménye. A fogalmat azonban visszavetítették a megelőző idők államilag szervezett társadalmaira is (az ókori görög poliszokra, Rómára stb.). Nem lehetett azonban a múltra vonatkoztatni azokat a követelményeket, amelyeket a modem társadalom az alkotmányosság elveiként fogalmazott meg, mert ezek az elvek a tulajdon szabadságára épülő polgári társadalmi berendezkedés talaján születtek. A polgári társadalom elutasította az állam mindenhatóságát, az államhatalom minden irányú beavatkozását a társadalom életébe. A civil társadalom csak a társadalmi rend fenntartása érdekében szükséges állami funkciókat igényli, arra törekszik, hogy ezeket a funkciókat jogilag szabályozza, míg a társadalom létezési formáinak széles körében a közhatalom beavatkozását elutasítja. A legfontosabb és egyben legvitatottabb ilyen szféra a gazdaság, amelyben az állam a magántulajdont és a szabad vállalkozást védő szabályokkal biztosítja a gazdaság rendjét, egyben azonban az adókból finanszírozott közkiadásokkal és saját vállalkozásaival, tulajdonával maga is részese a gazdaságnak.Az állam …
Tovább a műhöz
Alkotmánytani alapok
- 2015
A jogi felsőoktatási szakképzés és az igazságügyi igazgatási képzés hallgatói számára 2014-ben megjelent a „Magyarország alkotmányjogának alapjai” c. munka. A korábbi verziók hatályosítása alapján az a mű inkább a tételes alkotmányjogi ismeretek feldolgozására helyezte a hangsúlyt, míg az alkotmánytani fejezetek szűkre szabottan, feszesen, kisebb terjedelemben váltak az anyag részévé. Az oktatási tapasztalatokból láthatóvá vált, hogy mind a jogi felsőoktatási szakképzés, mind az igazságügyi igazgatási képzés, mind egyes szakjogász képzések tananyagának alkotmányjogi megalapozása érdekében szükség mutatkozik az elméleti jellegű, alkotmánytani ismeretek rendszerbe foglalására is. Mindez arra figyelemmel is elengedhetetlen volt, hogy az igazságügyi képzésből (valamint a jogi felsőoktatási szakképzésből) gyakori az alapképzésre való átjelentkezés, így a két képzés tananyaga közötti „távolságot” indokolt volt szűkíteni (a tananyag-átfedési mértékre vonatkozó előírásokra tekintettel is). Erre tesz kísérletet ez a munka. Célja, hogy e jelzett képzéscsoportok hallgatóinak rendszerezett ismereteket biztosítson a tételes alkotmányjog fogalmi rendszerének megértéséhez, és jó ugródeszkát kínáljon az alapképzésbe átlépőknek az ottani, bővebb és összetettebb tananyag elsajátításához. Hallgatóinktól a kiadvánnyal kapcsolatos valamennyi ötletet, …
Tovább a műhöz
(...) A bizánci irók már a VI. században beszélnek a keleteurópai sikságon, a Dnyeszter és a Dnyeper folyóknál a Fekete-tenger partvidékéig és még tovább keletre élő szlávokról,'akiket araboknak neveztek. Ezek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, azonban ismerték a fémek megmunkálásának módját is. Nemzetségi szervezetben éltek, de háború idején a tekintélyesebb nemzetségfők közül főnököt választottak maguknak. Ez a háborús vezérség a főnöknek lehetőséget adott a meggazdagodásra, tehát megindult a vagyoni rétegeződés és az osztályok kialakulása»
A vezetést lassanként a közösség tekintélyesebb tagjainak egy csoportja vette kezébe, akik nagyobb birtokot szereztek s ezeket nemcsak családjuk tagjaival, hanem a hadifoglyokból lett rabszolgákkai is műveltették. A háború idejére választott főnökük gazdagsága révén a méltóságát továbbra is megtarthatta, mert fegyveres kisérete segítette. Elvárták azonban tőle,, hogy minden, a közösséget érintő fontosabb kérdést megbeszéljen az öregekkel. Néha összehivták az egész törzs gyűlését, a vecsét is. Ilyen törzsfejedelemségek a IX, századra Kelet-Európa valamennyi szláv törzsénél kialakultak s a központjuk egy-egy megerősített város volt, ahol a fejedelem és kísérete lakott /pl. Kiev, Csernyigov, Szmolenszk, Novgorod. A keleti szlávok földjén vonult át az a fontos viziut, amely a Balti-tengert a …
Tovább a műhöz
Napjaink egyik figyelemre méltó tapasztalása az, hogy felértékelődött a társadalom területi-helyi folyamatainak jelentősége. Ebből fakad az, hogy felerősödött a politika területi-helyi adaptálásának, alkalmazásának hordereje is. Mivel pedig a politika végrehajtója a közigazgatás, így ennek fontossága is növekvőben van. Nem nehéz felismerni tehát azt, hogy a társadalmi folyamatok sodrásai, az ezeket terelő politika és a végrehajtásra hivatott közigazgatás közt erős, egymásra ható kapcsolódás alakult ki. A társadalomépítés folytonos haladása vagy néholi visszamaradása, az elképzelések és a lehetőségek közti feszültségek szüntelen ébrenlétben tartják a politikát, mely aztán igénye és adottsága szerint gyorsítja, vagy éppen helyben tartja a közigazgatás fejlődését. Talán éppen a társadalmi folyamatok megyei sodrásának felerősödése eredményezi azt, hogy mostanság a területi-helyi közigazgatás fejlődése valamivel szaporábbnak
tűnik az országosnál és az átlagosnál is. A szocialista demokrácia kibontására való törekvés erjesztő hatása is érződik a politikai intézményrendszer javuló munkamegosztásában, az egészséges decentralizációban, az igazgatás szervező és szolgáltató karakterének erősödésében. Jó irányú változásoknak vagyunk tehát szemtanúi és átélői. Igaz ez még akkor is,
ha egyesek - még e kötet szerzői közül is - lassúnak ítélik …
Tovább a műhöz
Szertartás oly jelképi formaság, melylyel valamely cselekvénynek jelentőségét, érzékileg fölfoghatóvá tenni kívánjuk. A magán és nyilvános életnek legtöbb fontos cselekvényével, szertartásokat szoktunk egybekötni, melyek nevezetesen vallási cselekvényeknél, sohasem hiányzanak. Már a társadalmi érintkezésnél (a magán életben) sem bírunk bizonyos szertartási formák (illemszabályok) nélkül lenni. Legkifejlettebbek és legszükségesebbek azonban az ily formaságok, a legfelsőbb személyeknek egymás között és az alattuk lévőkkel való érintkezéseiknél, miből külön állami s udvari szertartási szabályok fejlődtek ki. Az előbbieknél megint közjogi és nemzetközi szertartási szabályokat különböztetünk meg, a szerint, a mint a saját állami közhatóságaink részéről belföldön megtartandó szertartásokról, vagy azokról van szó, melyeket a különféle önálló államok, egymás között előforduló nemzetközi érintkezéseiknél, követni szoktak; ez utóbbiak: az államfők rangját és czímét, és az őket megillető tisztelkedéseket, a tengeri hajók eszközölte üdvözlést, a követek irányában való eljárást stb. állapítják meg. Az állami szertartások szükséges és teljes jogosultsággal biró régi szokások, a mennyiben fontos és ünnepies cselekvények, bizonyos külső jelképiséget természetszerűleg megkívánnak, mi által épen mivoltuk és jelentőségük előtüntetve van …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja a Janus Pannonius Tudományegyetemmel és a Pécsi Akadémiai Bizottsággal közösen, Baranya megye és Pécs Megyei Város Tanácsainak támogatásával 1986. április 22.-én, Bihari Ottó akadémikus, egyetemi tanár, az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete volt igazgatója születésének 65. évfordulója tiszteletére Emlékülést rendezett. E kötet az Emlékülés anyagát tartalmazza, beleértve az ülésen el nem hangzott, de írásban megküldött referátumokat is. | Az államhatalom gyakorlásának egyik kulcskérdése az, vajon a jövő társadalmi formátumainak kiépítését érti-e az apparátus, küzd-e érte, vagy hagyja, hadd burjánozzék dudvaként mindaz, amit befolyásolni lehetne, és - talán - el lehetne kerülni a modern társadalom csapdáit. El kell várnunk az államapparátus minden részlegétől, hogy a kimondott és a kimondatlan igényekre is reagáljon. A törvény adta kereteket csak akkor tudjuk a mának megfelelő igényekkel kitölteni, ha a jogalkalmazó mindazokra a kérdésekre válaszol, amelyek a jogszabályok szövege mögött felismerhetők, így
az érdekek megismerésére, mérlegelésére és integrálására. Természetes, hogy ez nemcsak a jogalkalmazó kötelessége, hanem a politikai szervezeteké is, beleértve a tömegmozgalmakat, a tömegszervezeteket és másfajta érdekképviseleteket is.( Bihari Ottó) | (...) A Magyar Tudományos …
Tovább a műhöz
A jegyzet célja a jogtudomány hatalmas birodalmának madártávlatból történő bemutatása, a jog alapfogalmainak megismertetése, amely képzésünkben egyrészt úgy jelenik meg, mint az általános műveltség egyik komponense, másrészt a szociális munkás, szociálpolitikus hivatásra felkészülés sajátos szakmai ismereteihez igazodó egyik diszciplína szelete. A képzés specifikumát már e megalapozó stúdiumban is érvényre kell juttatnunk, hiszen nyilvánvalóan más "bevezetést” igényel a jogtudományba a leendő jogtudós értelmiségi, akinél a jogászi hivatásra készülődés a hangsúlyos kezdettől fogva, ismét mást a gazdasági élet közgazdaságtan tudományával foglalkozó szereplője, továbbá mást az ember pszichés jelenségeivel foglalkozó lélekbúvár. A szociális munkás, szociálpolitikus pályát választónak tudatában kell lennie saját kompetencia-határaival. Azaz sohasem lesz jogász, perbeli képviseletre, szerződéskötésre nem vállalkozhat, legfeljebb figyelemfelhívó, segítő, vagy éppen vitapartnere lehet a jogászságnak éppúgy, mint a közgazdász vagy pszichológus társadalomnak. Mindemellett tudnia kell milyen jogai és kötelességei vannak, lehetnek a hozzáforduló ügyfelének az ügyes-bajos dolgai, mindennapi ügyintézése során. Röviden szólva mindehhez el kell igazodnia a jog erdejében, tudnia kell, mit tehet az állam a polgáraival, mi történik velük egy bírósági vagy más …
Tovább a műhöz
A magyar államnyelv jogai a törvényhozó hatalom körében a honfoglalástól mostanáig
- Herczegh Mihály
- 1904
Nyelvében él a nemzet. Annyira igaz, hogy immár közmondássá lett. Ma is ezért folyik a harcz és küzdelem mindenütt: az államban, irodalomban, törvényhozó-, kormányzó és közművelődési egyesületek testületeiben egyiránt. Nyelvében fejeződik és fejlődik ki a nemzet ösztöne, akarata, tudása, eszejárása, egyénisége, szellemvilága, történelmi alakulása, egész jelleme. A nemzeti nyelv a nemzeti genius megtestesülése. Valamint a keresztség eltörülhetlen jelleget nyom az emberre és lelki közösségbe fűzi össze a keresztényeket: úgy munkál a nemzet tagjaiban a magyar nyelv is. — Megismertet, megkülönböztet, összefűz és egyesít bennünket érzésben, gondolkozásban és cselekményekben.
A nemzet megszűnt, ha nyelve megszűnt. Egyénisége átváltozott, más nemzetté lett, — olyanná, a melynek fölvette nyelvét.
A magyar nemzet mindig úgy fogta fel a. nemzeti nyelvet, mint az állami függetlenség palládiumát. Úgy tekintette mindkettőt, mint az állam életét. Épen azért nem hiába áldozott esetről-esetre vért, vagyont s annyi nemes erőfeszítést a hazai nyelv és állami függetlenség oltárára. E két magas czól méltó volt a múltban és méltó lesz jövendőben is mindig hasonló nagy és nemes áldozatokra. Hazánk történetének századai napnál fényesebben bizonyítják, hogy Magyarország nemzeti nyelv és állami függetlenség iránti harezolt klasszikus földje, E két tárgyban …
Tovább a műhöz
Munkám tárgya a középkori magyar igazságszolgáltatás, a büntetőnek kirekesztésével, középkori jogéletünk e legfontosabb és egyszersmind legkifejlettebb ága. Régibb perjogunkat, mely hazai jogunk rendszeres kézikönyveit korban megelőzte, irodalmunkban eddig kiválóan két munka ismerteti, u. m. Verbőczy István Hármaskönyve és Kosztaniczai Kitonich János : »Directio methodica processus judiciarii juris consvetudinarii Inclyti Regni Hungariae« czimű, a magyar törvénytár függelékei közé is felvett, munkája. Ez utóbbi a tizenhetedik század elején (1619.) készülvén, a magyar perjogot csak késői, középkori sajátságaiból már nagyrészt kivetkőzött alakjában tárgyalja; és a Hármaskönyv is, eltekintve attól, hogy a perjogot nem tárgyalja egészében, idevágó tanaival nem nyúlik régibb multba vissza Mátyás király uralkodásánál. Tulajdonképi középkori igazságszolgáltatásunk tehát saját korában jogkönyvi feljegyzést nem ért és tudományos feldolgozásban később sem részesült. Munkám tehát, mely e hiány némi pótlására készült, nem támaszkodhatott, mint a külföldi jogtörténeti irodalom
hasontartalmú művei, jogkönyvbe már rendszeresen összefoglalt perjogi anyagra, mint például a német perjogtörténet a szász tükörre, vagy a franczia Du Breuil Stylus-ára, az angol Glanvilla és Bractonra, hanem középkori perjogunk rendszerét és tanait közvetlenül a törvényekből és a …
Tovább a műhöz
Könyvem egyenesen tanítási czélra készült. Ezért adtam neki a nálunk nem igen népszerű s a gyakorlati jogászok által sokszor félreértett "tankönyv" nevet. Valamely jogágat megismerni s abban otthonosságot szerezni, kivált kezdő jogásznak, csak rendszeres s főleg az alapelvek beható tanulmányozása által lehet. A magyar büntetőjog ily rendszeres és az alapelvek beható megismerésére, megtanulására óhajtottam segédeszközt nyújtani tankönyvem kiadásával, különösen a joghallgató és a joggyakorló ifjabb jogásznemzedék számára. E czélból nem követtem az anyag berendezésében a Büntető Törvénykönyv beosztását, a mely rendszeres ugyan, de nem tanító (didacticai) rendszerű. Kommentár nem a kezdők, vagy tanulni vágyók, hanem a gyakorlott s az alapelvekkel és fogalmakkal ismerős jogászok számára való. Rendszerem azonban egyenesen a Büntető Törvénykönyvre épült. A büntetőjog tételes jog s ezért főfeladatom épen a Büntető Törvénykönyv megismertetése volt. Ugyancsak a fentebbi czél lebegett szemeim mv.i, általános részt bővebben dolgoztam ki, mint a különöset, jóllehet ez utóbbinak a törvényben nagyobb anyaga van. Az alapelvek beható ismerete, a mit az általános rész tartalmaz, fontosabb a tanulmányozóra, mint az aprólékos részletek és gyakorlati eshetőségek, a mikre az alapelvek ismerete után, könnyen és biztosan felelhet is. Ugyané szempontból a bírói gyakorlatot, …
Tovább a műhöz
Jogi információn a legáltalánosabb értelemben a jogalkotási, jogalkalmazási és jogkövetési tevékenységhez tartozó mindenfajta anyagra: a jogszabályokra, /törvény, törvényerejű rendelet, miniszteri rendelet, stb., tehát általában minden jellegű normativ szabályra/, a jogszabályok megalkotására, a társadalmi gyakorlatban való érvényre juttatására: a joggyakorlatra, valamint, mindezekkel összefüggésben, az elméleti, tudományos illetőleg gyakorlati célú jogirodalmi eredményekre,
közleményekre stb. vonatkozó tájékoztatást, adatot; tartalmi ismeretet értjük. A jogi információk szóIgáitatásán ugyancsak a legáltalánosabb értelemben mindenfajta jogi adat, információ,, tartalmi ismeret gyűjtését, tárolását, rendezését, nyilvántartását és az igénylők rendelkezésére bocsátását értjük. A jogi információszolgáltatás nagy kiterjedésű, állandóan mozgásban, fejlődésben levő területről, meghatározott szempontok szerint gyűjti össze a váltakozó szükségletek kielégítése céljából kért adatokat. Ezeknek az adatoknak a terjedelme, tartalma» jellege stb. az igény természete, illetőleg az adat felhasználásának a célja szerint változik. Az információszolgáltatás szervezeti formái is rendkívül változatosak. A jelenlegi formák kialakításának kezdeti lépése valamely adatgyűjtemény
/pl. könyvtár/ keretében szervezett könyvtári tájékoztató /reference/ szolgálat, …
Tovább a műhöz
E mű megírásánál felhasznált forrásanyag tanulmányozását a világháború utolsó éveiben kezdtem meg. Akkor még jogtörténelmünkből a legszebb lapokat keresgettem, amelyeken régi dicsőségünk emlékei tárultak elém. Akkor még a katonás szellem és győzni akarás hevítette társadalmunkat. Közben azonban rettenetes korszakok jöttek: két forradalom és a trianoni béke. A megcsonkított ország és a leszerelt hadsereg! S ma, amikor munkámmal a nyilvánosság elé lépek, ugy érzem, a közbejött események nagy változást idéztek elé a társadalom lelkületében is. Mintha kihalt volna a lelkekből a katonás szellem, mintha úrrá lett volna a lelkeken a megalkuvás apathikus érzése. A jelennek ez a nyomasztó érzése késztetett arra, hogy a múltba menjek vissza vigasztalást és hitet keresni. Hiszen — a költő szerint — jövője csak annak a népnek lehet, amelyik múltját mcghecsülni képes. Bennünket pedig egy ezeréves mult kötelez arra, hogy minden erőnkkel szolgáljuk a jövőnket! Ugy érzem tehát, kötelességet kell teljesítenem azzal, hogy ezeréves multunknak ezeket a teljesen elhanyagolt, feledéslepte emlékeit a levéltárak és könyvtárak öreg foliánsaiból összekeresgélve odanyújtsam mindazon magyar Testvéreimnek, akiknek lelkében él még a mult megbecsülésének vágya és feltámadásunk halhatatlan hite!
Munkámban ne csak az emberi gyöngeségemből származó tévedéseket keressék, hanem …
Tovább a műhöz