Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 121-132 az összesből: 199

Találatok


Dear Student, First of all, congratulations on taking the Introduction to accounting course. In this course you will acquire a basic knowledge in the area of accounting, which is usually called as “the language of business”. Once you have successfully finished your semester work, you will have a good command of all the basic expressions of accounting, you will understand the most important financial statements prepared by companies, as well as the bookkeeping background that is inevitable for providing reliable and authentic information about the performance of a company in a given financial year. The learning material is divided into ten chapters. In the first chapter, you will be introduced into the area of accounting by defining some basic expressions and principles of this profession. Then, in chapters 2-5, the most important elements of annual reports (the financial statements) are discussed in details, where you will understand what these statements contain and how they should be prepared. This is followed by the discussion of the book-keeping system in chapters 6-9, which will give you the opportunity to see how different transactions are recorded in order to provide an information basis for preparing an annual report. Finally, chapter 10 summarizes the entire accounting cycle, which will help you to put the pieces (what you have learned in the first nine chapters) together and see the ‘big picture’. At the end of each chapter, there are questions that help …
Tovább a műhöz
A jelenkori társadalmi, gazdasági és környezeti válságra sokan, sokféleképpen keressük a válaszokat. Ez nagyon bíztató, mivel világunk annyira sokszínű, hogy mindenhol más és más megoldásokra van szükség. Egyben viszont azonosak a megoldások: változnunk kell. A változás mindenre és mindenkire érvényes: a társadalmi és gazdasági rendszerek lényeges változása mellett életünk teljességére is kiterjed, mindennapi életformánkra, gondolkodásunkra és értékrendünkre. A nyugati típusú kultúra jelenlegi válsága arra kényszerít bennünket, hogy újraértékeljük eddigi történelmünket, őszintén ismerjük fel tévedéseinket és változtassunk eddigi gondolkodásmódunkon. Nincs más lehetőségünk: a jelenlegi globális válság egyre súlyosabb annak ellenére, hogy az utóbbi években dollármilliárdokat költöttek el a kezelésére. Nyilvánvalóvá válik az a gondolat, amelyet Einsteinnek tulajdonítanak: „egy problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, amely magát a problémát létrehozta.” Az elmúlt évtizedek válságkezelései hasonló gondolkodási modell alapján történtek, mint amelyek a válságot létrehozták. Ezért nem voltak eredményesek, vagy ha igen, csak rövidtávon és részlegesen. A problémakezelés kudarcainak másik oka, hogy a világot és szűkebb környezetünket nem egységes, összefüggő rendszerként kezeljük. Egy pozitív szándékú beavatkozás következményei …
Tovább a műhöz
A globális és a regionális turizmus 2020 januárja óta egy eleddig még sohasem látott kihívással néz szembe. Egyfelől tökéletesen ismerjük a turizmus gazdasági-társadalmi-kulturális vonzatait és szerepét, melyek Zurab Pololikashvili, a UNWTO főtitkára szerint (ford. a szerző által) a következőkben foglalható össze: "Világszerte, a különböző fejlettségi szinten lévő országokban sok millió munkahely és vállalkozás függ az erős és virágzó turisztikai ágazattól. A turizmus egyben a természeti és kulturális örökség védelmének egyik mozgatórugója is, megőrizve azokat a jövő generációi számára". Másrészt azonban ezen hagyományos szerepkörök ismerete mellett mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy 2020-ban és 2021 első felében milyen negatív folyamatok mentek végbe, melynek következtében egy időre lényegében a turizmus és a vendéglátás teljes összeomlását tapasztalhattuk meg. Michalkó G. és Rátz T. 2019-es, a turizmus történelmi szakaszait meghatározó munkájában, a Turizmus 1.0 a kontinentális turizmusra, a Turizmus 2.0 a globális turizmusra, a Turizmus 3.0 pedig a totális turizmusra utal. Most, egy ilyen példátlan és soha nem látott helyzetben pedig a Turizmus 4.0 szakasza előtt állunk, de nemcsak az eredeti koncepció alapján, amely szerint (a turizmus 4.0) "egyike azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek célja, hogy a turizmus új változatát inspirálják a …
Tovább a műhöz
Emlékszem, amikor a CIPD könyvtárában ülve az 1988-as kiadást elejétől a végéig kiolvastam. A mostam felkérés, hogy írjak előszót a Javadalmazásmenedzsment ötödik kiadásához, kicsit olyan érzést kelt bennem, mintha meghívtak volna, hogy Pelével és George Besttel játsszak együtt egy meccsen. Ez a diszciplína a fizetésre összpontosító adminisztrációból stratégiaorientált és hatékony, teljes körű javadalmazás-menedzsmentmegközelítéssé fejlődött. Könyvünkben sikerült három olyan jellemzőt ötvözni, melyek miatt javadalmazási és emberierőforrás-szakemberek, a szakmában dolgozó személyek és diákok számára a jelenlegi is ugyanolyan alapvető olvasmány, mint a legelső kiadás volt. Mindenekelőtt felvázolta és elősegítette az elmozdulást a stratégiai emberierőforrás-menedzsment (EEM) és a javadalmazásmenedzsment irányába. Az új kiadás szándékoltan nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a javadalmazás- és teljesítménymenedzsment politikáit és folyamatait ne csak az üzleti célokkal ?való összehangolásra használjuk, hanem arra is, hogy egyre inkább a tudásra és a szolgáltatásokra épülő gazdaságunkban a munkavállalókat saját akaratukból elkötelezzük e célok elérése és túlteljesítése mellett. A CIPD legújabb, az alkalmazottak és a teljesítmény kapcsolatának témájában végzett kutatása kiemeli, hogy a kommunikáció és a megvalósítás a modem kori EEM- és …
Tovább a műhöz
A Közgazdaságtudományi Karon mindig fontosnak tartottuk az innovációt, az adott korban érvényes kihívásoknak való megfelelést, a hallgatóorientált gondolkodást és működést. Az ezredforduló táján „még csak” beszéltünk róla, hogy a fiatal generáció „más”, de pontosan talán nem is tudtuk, hogy miben. Láttuk, persze, hogy az új technológia meghatározza majd a velük való foglalkozásokat, a kommunikációt, de a tantermi munka standardjai érdemben nem változtak. Nyilván voltak már korábban is a tipikustól eltérő megoldások: esettanulmányok, (kis)vállalati programok, stb., de az előadások frontálisak (egyoldalúak…) maradtak és többnyire a gyakorlatokra koncentráltak az atipikus megoldások. Közös volt ezekben, hogy a tartalomra és nem feltétlenül a módszertanra fókuszáltak, ezzel tették gyakorlatorientálttá a képzést, vagy az adott kurzust. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ezen a területen is sok minden változott. Átalakult a képzési rendszer, megerősödött az alapképzés, korábban nem látott létszámú évfolyamok jelentek meg, s a külföldi hallgatókkal beáramlott egy másfajta oktatás-kultúra. Ezzel párhuzamosan a hallgatók információszerzési szokásai is jelentősen megváltoztak, hiszen többségében minden azonnal elérhetővé vált az interneten. A kérdés mára már az, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogyan vonjuk be a technológiát a mindennapi …
Tovább a műhöz
A vállalati költség- és ármeghatározás az üzleti működés irányítóinak egyik legbonyolultabb, ugyanakkor mellőzhetetlen feladata. E kötet ismeretanyaga alkalmazott költség- és árelméleti tétéleken alapul. A mikroökonómia elmélete rendelkezésre bocsátja á vonatkozó területen is a mélyebb alapokat, a vállalati gazdaságtan gondolatkörébe tartozó költségtan azonban ennek üzleti alkalmazását tekinti át. Az anyag egyaránt nagy súlyt fektet a költség- és árelmélet alaptételeinek bemutatására, valamint az empirikus alkalmazás, a gyakorlati kalkuláció vonatkozásaira is. A költséggazdálkodás itt leírt elveinek és módszereinek gyűjteménye korántsem teljes körű, hanem az üzleti működés szempontjaiból fontosnak tartott szelekción alapul. A harmadéves hallgatók oktatási programjába illeszkedő tanagyag a költségtan ismereteit foglalja össze,ugyanakkor megfelelő terjedelemben foglalkozik a vállalati ármegállapítás elméleti és gyakorlati vonatkozásaival is. A kötetben szereplő fejezetek tartalma több szemeszteren keresztül oktatott anyagot közvetít, így annak tanulhatóságáról korábban is lehetett tapasztalatokat szerezni. A "Költséggazdálkodás - árak" c. anyag a specializáció és a tartalmi gazdagodás révén átalakuló vállalat-gazdaságtani ismeretkör szerves része. A korábbi egységes tananyag terjedelmi növekedése és tartalmi mélyülése indokolta a vállalati …
Tovább a műhöz
Ez a könyv néhány kiemelkedően fontos pénzügyi piaci termék árazásával, és a piaci árkockázatok kezelésével foglalkozik. Kérdés, hogy miként lehet kiküszöbölni bizonyos árkockázatokat, és milyen szükségszerű összefüggéseknek kell teljesülni a piacokon azokban az esetekben, amikor a kockázat kiküszöbölhető. így kerültek előtérbe a kötvények, a határidős és opciós ügyletek - megkülönböztetett figyelmet szentelve a kamatlábak változékonyságának. Teljesen figyelmen kívül maradtak a részvények, hiszen az igen diverzifikált részvény portfoliók esetén is csak csökkenthető a kockázat, de nem szüntethető meg teljesen. A kockázat megléte esetén megkerülhetetlen a befektetők kockázati preferenciáinak figyelembevétele. Ha a kockázatot kiküszöbölhetjük, akkor érdektelen, hogy miként viseltetik a befektető a megszüntetett kockázathoz. A közgazdaságtanban a kereslet-kínálat elemzésével határozzuk meg az árakat. A pénzügyi termékek egy körét az arbitrázsárazás (no arbitrage pricing) segítségével értékelhetjük. E könyv ennek a legfontosabb eseteivel ismertet meg. Ami megkülönbözteti az itt tárgyaltakat a széles körben ismert alapesettől, a határidős árfolyam meghatározásától, az a dinamika. Nem csak néhány szám szükségszerű viszonyát vizsgáljuk, ha nem különböző árfolyam-alakulási folyamatok szükségszerű összefüggéseiről, és az ezekből …
Tovább a műhöz
A magyar tud. Akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága megbízásából szerkesztett Közgazdasági és Statisztikai Évkönyvnek alulírottak szerkesztésében ezúttal harmadik kettős évfolyamát veszi a hazai közönség. A két előbbi évfolyam az illető évek végén bocsáttatott közzé, minthogy azonban a forrásul szolgáló hivatalos statisztikai kiadványok tekintélyes része az év második felében, sőt vége felé szokott napvilágot látni, hogy az azokban foglalt újabb adatok felhasználhatók legyenek, czélszerübbnek látszott az Évkönyv megjelenését néhány hónappal elhalasztani. Ez intézkedésnél fogva a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv jelen kötete az 1888. évivel szemben a legtöbb fejezetben két újabb év adataival bővült s mint kettős évfolyam jelenik meg; a következő évfolyamok már rendszeresen az év első hónapjaiban, február—márczius hóban, fognak megjelenni. Alulírottak törekvése, mint eddig, ezúttal is az volt, hogy a népességi és közgazdasági állapotokról, az állam és társadalom tevékenységéről hű, kimerítő és új adatokkal tájékoztassák a hazai közönséget. Azon szoros kölcsönhatásnál fogva, melyet a különböző országok gazdasági, kulturális és állami viszonyai egymásra gyakorolnak, a hazai adatokkal párhuzamosan a külföldi államok adatai is nagy gazdagságban közöltettek, s az olvasó közönség feltalálja bennük a hazai viszonyok …
Tovább a műhöz
A tudományok fejlődnek, de néha visszaléphetnek. Ez igaz a közgazdaságtanra is. A II. világháború végén a fő bevezető közgazdaságtan tankönyvek elvesztették életszerűségüket és magyarázó erejüket. A természet viszont irtózik az ürességtől. Ennek a tankönyvnek 1948-ban jelent meg az első kiadása mint Samuelson KÖZGAZDASÁGTAN-a. Ez vezette be a makroökonómiát egyetemeinkre, és a közgazdaságtan oktatásának zsinórmértékéül szolgált a mindinkább globalizált világban. Persze a gazdaság és a közgazdaságtan is nagymértékben megváltozott az eltelt évek során. Ennek a tankönyvnek - amely Samuelson-Nordhaus KÖZGAZDASÁGTAN-ává alakult - az egymást követő kiadásai dokumentálták a világgazdaságban bekövetkező fokozatos változásokat, és pontosan bemutatták a legfrissebb közgazdasági gondolatokat, melyek a tudományág fejlődésének határán bukkantak fel. Meglepetésünkre ez a tizenkilencedik kiadás lehet az egyik legfontosabb az összes átdolgozás közül. Középutas kiadásnak neveztük el. A mű a vegyes gazdaság értékét hirdeti - egy olyan gazdaságét, amely a piac kemény fegyelmét ötvözi a pártatlan kormányzati felügyelettel. A középutasság ma életbevágó, mivel a globális gazdaság szörnyű mélységbe süllyedt, ami talán rosszabb, mint bármely ciklikus visszaesés az 1930-as évek nagy válsága óta. Sajnos sok tankönyv túl messze kóborolt el az önelégült …
Tovább a műhöz
Ez a könyv, amelyet az Olvasó kezében tartás remélhetőleg megtisztelőfigyelmére érdemesít, szeretné megismertetni olvasóját a pécsi egyetemen folyó közgazdászképzés 25 éves történetével,szervezetével, személyi állományával és jövőjére vonatkozó elképzeléseivel. Mindazok, velünk együtt, akik — részt vettünk ez emlékező kötet létrehozásában - megélték e 25 év egészét, vagy jelentősebb részét Karunkon, bizonyára kritikával fogadják munkánkat, természetesen nem minden alap nélkül. Nagyon nehéznek bizonyult ugyanis az események emlékező, rövidítő összefoglalása, óhatatlanul nem nyert említést, bizonyára sok igen fontos eredmény, de az esetleges formai-szerkesztési kifogások is jogosak. Törekedtünk egy történeti és probléma-csokorra tekintettel lévő tartalmi kifejtést követni, reméljük megértésre talál. Bármely kifogás jogosságát elismerve, jóakaratú szándékunkat reméljük senki sem vonja kétségbe. Fogadja az Olvasó elnéző szeretettel e kötetet, mint többünk erőfeszítéseinek eredményét, hiszen az anyag összegyűjtéséhez sokak segítségét kértük. A szerző-szerkesztő köszönetét mond mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet elkészültéhez. Meg kell azonban külön is említenem azokat, akik fáradtságot nem ismerve, részt vállaltak az elkészítés munkájából. Mindenek előtt köszönetét mondok Dr. Hoóz István tanszékvezető professzornak …
Tovább a műhöz
Vállalva annak veszélyét, hogy esetleg „beskatulyáznak” minket azok közé, akik nem képesek kutatást végezni vagy tanítani (lásd Blaug, 1970, xv. o.), tankönyv írására adtuk a fejünket. A könyv részben a véletlen, részben tudatos tervezés eredménye. A véletlen az, hogy a már az ötödik kiadását megérő, R. A. Musgrave és P. B. Musgrave által jegyzett Public Finance in Theory and Practive (A közpénzügyek elmélete és gyakorlata) című könyv anglicizált változatának kiadására irányuló tervünk csendben dugába dőlt. Az elhatározás pedig abból eredt, hogy érzésünk szerint az elérhető könyvek alig-alig tesznek kísérletet arra, hogy az alternatív közpénzügyi nézeteket és megközelítési módokat részletesen ismertessék (lásd Gravel, 1989). A közösségi döntések tanulmányozásáért Nobel-díjat kapott Buchanan (1989) is világosan látja ezt, amikor Musgrave gyűjteményes munkáinak megjelenésekor írt recenziójában a „bennfentes, akadémiailag elfogadott Harvard-Musgrave látásmódról” és a „kívülálló Chicago-Virginia látásmódról” ír (291. o.). Erre is figyelemmel, azzal próbálkoztunk, hogy olyan könyvet írjunk, amely képet ad arról, hogy a „nagy nevek” mennyire különbözőképpen látják ugyanazt a témát, sőt még az egyes témák jelentőségét is mennyire másképp értékelik. Röviden szólva arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint inkább a …
Tovább a műhöz
A közgazdaságtudomány, mint társadalomtudományi részterület az egyének és csoportok tanulmányozásának egy igen speciális szeletével foglalkozik: a piaci szereplők gazdasági viselkedésével. A téma elemzésének egyik fő kérdése az, hogy bár az egyének magatartása - genetikai és szocializációs egyediségük alapján - különböző lehet, mégis, ha olyan nagyobb gazdasági entitásokat veszünk alapul, mint például szervezeteket, vagy társadalmakat, akkor az egyedi viselkedések különös módon összecsengenek. A hasonlóság alapját a kultúra, mint közös gondolkodásmód képezi, mely magatartási keretként behatárolja az egyének és csoportok cselekvéseit. E kultúra lényegét azonban egzakt módon rendkívül nehezen lehet körülírni, ezért vetődhet fel a kérdés: Vajon mit nyerhetnek a kutatók és a szervezetek a kulturális jellegzetességek definiálásával és megjelenítésével? Több szempontból is érdemes az ilyen irányú kutatásokat értékelni: a.) A tudományos alapú vizsgálódás kizárja a felszínes és félrevezető sztereotipizálást a kultúrával kapcsolatos fogalomkörből. b.) A kultúra fogalmának mélyebb elemzése lehetővé teszi, hogy felfedjük a kapcsolatok és különbségek alapjait a kulturális dimenziók és elemzési területek közt. c.) Az analizálás teret nyit az egyéni (individuális), a csoportos (szervezeti), és a társadalmi (nemzeti) szintű vizsgálatok felé egyaránt. d …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 121-132 az összesből: 199