Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 13-24 az összesből: 199

Találatok


Az állandóan vagy ideiglenesen, születésüktől fogva vagy azóta szerzett akadállyal élők száma a világ teljes népességéből milliárdos nagyságrendű, és ez a speciális helyzetű és igényű csoport mind számosságában, mind arányában növekvő csaknem minden országban. Ahhoz, hogy nem fogyatékossággal élő társaikhoz hasonlóan teljes életet tudjanak élni, a mindennapi életben használt térpályák és épületek használhatóságának biztosításán túl többek között arra is szükség van, hogy utazni tudjanak, hogy részt vehessenek a „boldogító utazásban”, a turizmusban. Ez nemcsak etikai kötelessége a szakmának, de jól felfogott anyagi érdeke is, mert a fogyatékossággal élők (és sok esetben a velük utazó kísérők) a turizmus komoly, még messze nem teljes mértékben kihasznált piaci potenciálját is jelentik. A helyzet javításához az akadálymentesítés nemzetközi egyezményekben és magyar jogszabályokban előírt rendelkezéseinek való megfelelés mellett a társadalom érzékenyítésére, a lakosság fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos attitűdjének megváltoztatására is szükség van, akárcsak az utazási szektorban dolgozók érzékenyítésére, képzésére, és természetesen a turisztikai létesítmények és szolgáltatások (utazási eszközök, szálláshelyek, vendéglátóipari létesítmények, attrakciók) mindenki számára nem csak fizikai értelemben történő elérhetővé, …
Tovább a műhöz
A „Kamarai igazgatás Pécs városában” című munkát Dr. Babics András írta, Pécsett jelent meg, 1937-ben. Felelős kiadója Dr. Babics András (Komlósd 1906, történész, a történelemtudományok kandidátusa, † Pécs, 1984. szeptember 12.), a nyomdai munkálatok a a Dunántúlpécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T.-nél készültek. A kötet 79 oldalból áll, előlapján a török alól felszabadult város első hivatalos pecsétje látható 1691-ből, melynek rajzolata a székesegyház 17. századvégi formáját mutatja. A mű végén 5 oldalban német nyelven írott összegzés található. A szerző bemutatja Pécs város ostrom alatti, illetve közvetlen a felszabadulás utáni helyzetét. Részletesen azonban az 1686 és 1703 közötti időszak közigazgatásának leírása található meg, mely a katonai és kamarai közigazgatás időszakának nevezhető. A korszakban sajátos rendszert alkotott a haditanács, a kamara és a város közigazgatási szerveiből álló egység. | 1936. október 21-én Pécs városát 250 év választotta el az itt 143 évig tanyázó ozmán hatalom utolsó napjától. Ennek az elmúlt 250 esztendőnek a történetét három fejezetre oszthatjuk: I. A katonai és a kamarai kormányzás kora (1686-1703), II. A földesúri kormányzás kora (1703-1780) és III. A szabad királyi város közigazgatásának korszaka (1780-tól napjainkig). A jelen munka az első korszak 17 évének …
Tovább a műhöz
A kamat kategóriájával, értelmezésével, tartalmának, funkciójának kifejtésével számos helyen találkozhatunk a tőkés /sőt prekapitalista/ gazdaság működését, törvényszerűségeit elemző polgári és marxista szakirodalomban. Ez nem is csoda, hiszen a kamatjelenség - márcsak genézisét tekintve is - az áru- és pénzforgalom szülötte, az árutermelés kifejlett formáiban pedig - a legtöbb esetben spontán módon érvényre jutó — szabályozási mechanizmusok szerves tartozéka. A szocialista építés magyarországi történetéről szóló bibliográfiát áttekintve rendkívül gyér előfordulását vehetjük észre azoknak a műveknek, amelyek behatóbban tanulmányozzák az említett jelenségkör hazánk gazdaságában megfigyelhető érvényesülési területeit, megnyilvánulásait, "felhasználási köreit". Ez a tény az 50-es, 60-as évtized gazdaságirányítási gyakorlatának tükrében nem is kelt meglepetést, azonban az áru- és pénzjelenségek aktivizálását deklaráltan is kitűző 1968-as reformot követő időszak krónikája is jobbára csak a kamat szabályozástechnikai szerepével kapcsolatos várakozások beteljesületle3aségéről számol be. Jelen tanulmányban - néhány gondolat erejéig - kísérletet teszünk arra, hogy a kamatjelenség - leginkább tőkés gazdasági környezetben kiteljesedő - tartalmát; hatásait, funkcióit összehasonlítsuk a szocialista árugazdaság rendszerében észlelhető …
Tovább a műhöz
A Kék Gazdaságról az előző részben írottak sejtetik, hogy itt nem a szokásos udvarias könyvismertetőkről van szó, hanem egy jelentősebb dologról. Ilyen sok, komoly pozíciót betöltő, és az élet különböző területein dolgozó tudós, szakember egybehangzó véleménye azt jelzi, hogy mérföldkőről van szó: egy igazán életképes gazdasági modell megszületéséről. Vajon indokolható-e egy „új szín” lefoglalása akkor, amikor a zöld gazdaság még ki sem bontakozott? A kérdésre adott válasz határozottan igen. A zöld gazdaság főbb jellemzőit tekintve az előző gazdasági formák folytatásának tekinthető - a természet fokozottabb figyelembevételével, míg a Kék Gazdaság igazi paradigmaváltást hajt végre azzal, hogy a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak a gazdaságba való átültetését valósítja meg. A Kék Gazdaság fő törekvése a rendszerszemléletben való gondolkodás, kiteijesztve azt a természeti környezetre is. A természetben a többmilliárd éves alkalmazkodás eredményeképpen minden rendszerszemléletű és nagyon hatékony. Ezért, ha tanulunk a természettől, leképezzük a megoldásait, akkor a mi működésünk is hatékony lehet, és esélyünk van egy valóban fenntartható gazdaság és társadalom kialakítására. A Kék Gazdaságban leírt innovációk és alkalmazások az élet és a tudomány nagyon sok területét felölelik. A könyv megbízható …
Tovább a műhöz
Azok után, melyek a statistika elméletéről tartott előadásokban itt elmondattak, nem okvetlenül szükséges ugyan, de tárgyam természeténél fogva mégis czélszerünek látszik, kezdetül, önök emlékezetébe visszaidézni azt, hogy a statistika, lényegében, vagy legalább legfontosabb ágaiban nem egyéb, mint a társadalmi állapotoknak számadatokon alapuló ismerete, és így a statistika, a nélkül hogy megszűnnék ezért önálló tudomány lenni, egyszersmind kiegészítő része, a társadalmi tudományok minden ágának. Még pedig olyan kiegészítő része, mely nélkül azok, tapasztalati alapot veszítve, nem számíttathatnának többé az exact tudományok sorába, hanem pusztán speculatió utján szerzett elméletek rendszerévé válnának. Tudjuk, hogy a speculatió, melynek hajdan oly nagy tér volt engedve az emberi ismeretek bővítésére irányzott törekvésekben, ujabb időben hitelének nagy részét elveszítette. Már magában a rendszerek sokasága, az eredmények különböző volta, melyre ugyanazon alapigazságból vagy igazságnak vett alapmondásból kiinduló és speculative tovább építő bölcselkedők jutottak, meggyőzhetett arról, hogy a speculatió nem csalhatatlan, mert ha igaza lehetett is egynek e tudósok közöl, de ekkor a többinek mindnek, ki ezen egytől eltért s egymással is ellentétben állott, semmi esetre sem lehetett igaza; de az okoskodás csalékonynak bizonyulván, annak eldöntését sem …
Tovább a műhöz
Magyarország kereskedelmének mai szervezeti struktúrája sajátos fejlődési ívet követve alakult ki. Hazánknak a 20. század közepéig is lényeges lemaradása volt a kereskedelem fejlettségét tekintve a nyugati országoktól, amely lemaradás a második világháború után kibontakozó szocialista gazdaságirányítási rendszernek köszönhetően tovább fokozódott. A rendszerváltást követően megnyíltak a lehetőségek a hátrány behozására, és a 90-es évek elejétől a bolti kiskereskedelem területén egymással párhuzamosan futott a kisméretű kereskedelmi egységek önállósulása (a szervezeti-tulajdoni decentralizációt magával hozó privatizáció eredményeként), és a kínálat koncentrált megjelenése (egyre nagyobb kereskedelmi egységek megnyitásával). Napjainkban igen erős verseny folyik a kiskereskedelmi szervezetek között. A tőkeerő, a likviditás, a költséghatékonyság, az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás, a beszerzési, készletezési és értékesítési stratégia és taktika minden eddiginél nagyobb jelentőségre tesz szert ebben a szituációban. A jó döntések nem csak a vállalkozás életben maradását szolgálják, de hosszabbrövidebb ideig versenyelőnyt is biztosíthatnak. Azonban jó döntések nem képzelhetők el a lehetőségek ismerete nélkül. A kereskedelemben dolgozó szakembereknek tisztában kell lenniük az egyes döntési helyzetekben rendelkezésre álló alternatívákkal, …
Tovább a műhöz
A munkaerőpiac a maga „spontán” működésével nagyon racionális és hatékony lehet, de ezzel együtt is maga után von olyan foglalkoztatási, jövedelmi feszültségeket, amelyeket indokolt és szükséges a munkavállalói (társadalmi, szociális) érdekek és értékek alapján – előre, vagy legalább utólag – korrigálni. A fejlett piacgazdaságok rendszerében erre szolgálnak az ún. munkaügyi kapcsolatok, és ezen belül a kollektív tárgyalások, kollektív szerződések rendszere. A kollektív tárgyalások arra szolgálnak, hogy a munkaadók és munkavállalók közötti, a munkaviszonnyal kapcsolatos érdek-vitákat egy külön erre a célra kialakított egyeztetési rendszerben, tárgyalásokkal oldjuk fel, így megelőzve a konfliktusok olyan felerősödését, ami már nyílt konfrontációhoz, harchoz vezetne. Meggyőződésünk, hogy a harc – akár nyílt sztrájk formájában, akár az elégedetlenség, csalódottság, kiszolgáltatottság miatti rejtett teljesítmény-visszatartás formájában jelenik meg – végső soron káros mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak. Az egyeztetési folyamat eredményeként született megállapodás viszont mind a két fél számára hasznos: elősegíti, biztosítja a munkavállalói érdekek érvényesítését, de az elégedettséggel és biztonsággal a munkaadók számára is stabil vállalaton belüli viszonyokat teremt, és elvezethet a vállalattal való azonosuláshoz, ami viszont …
Tovább a műhöz
A vállalati és intézményi menedzsment fontos közreműködőjévé vált ma már a kontrolling. A könyv legfőbb célja, hogy bemutassa a kontrolling elméleti alapkérdéseit, áttekintést adjon a kontrolling fogalmi rendszeréről, fő feladatairól, valamint eszközeiről és konkrét megoldási formáiról. A kontrolling feladat és munkamódszer megerősödésében az alábbiak játszottak kiemelt szerepet: a.) A piacgazdaság kiszélesedése, a vállalati méretek növekedése, összetettsége és ezek következtében a döntési szintek és fokozatok változása. b.) A különböző divizionális /Felelősségi/ szervezetek megjelenése, és mint önálló egységek - működtetése, - valamint a felelősség egyre alacsonyabb szinten történő érvényesítése. c.) A folyamatos információszolgáltatási igény növekedése, aminek következtében egyre szélesebb információs háttér megjelenése. d.) A fentiek következtében az irányítás és ellenőrzés módszereinek változása, korszerűsödése. Az előzőekben elmondottak alapján a kontrolling a gazdasági-pénzügyi képzések fontos részévé vált. A könyv ismeretanyagot ad a kontrolling rendszerek szervezeten belüli sikeres bevezetéséhez és alkalmazásához. Végezetül köszönöm Dr. Túróczi Imre szakmai segítségét és Kosa Judit közreműködését. (...) Dr. Sebes József „A kontrolling kiemelt kérdései” című jegyzete az aktuális szakirodalmat széleskörűen …
Tovább a műhöz
Könyvtárnyi irodalma van az általános és az alkalmazott menedzsmentnek magyarul is, ennek ellenére a könyvtárak és az információs intézmények enedzsmentje csak a 90es évek közepétől kezdett teret nyerni a hazai szakirodalomban. Még a hagyományos értelemben vett menedzsmentfunkciók könyvtárakra, információs intézményekre adaptált változata is hiányzik a magyar nyelvű szakirodalomból. Nem csoda, hiszen a hiány pótlására vaskos, több kötetes műveknek kellene születniük, hogy az érdeklődők elé tárják a menedzsment és marketing részterületeit, az alkalmazott módszerek és technikák sokaságát, végigtekintve legalább a klasszikussá vált funkcióelemeken. E hiány pótlására olyan kezdeményezések születtek, amelyek eredményeképpen 1995-ben megjelent egy bővebb vázlatot nyújtó bevezetés a könyvtári menedzsmentbe (Deckers, M. Mikulás Gábor: Bevezetés a könyvtári menedzsmentbe. Bp. 1995) majd 1998-ban egy számos részterületet felölelő érdekfeszítő barangolás a menedzsment szakirodalomban. (Sándori Zsuzsanna: Hosszúra nyúlt útibeszámoló a könyvtárvezetési ismeretek (b)irodalmából. Bp. OSZK. 1998. 406 p.) E szerzői kollektíva gondos mérlegelés és a szakirodalom alapos feltérképezése után - amelynek eredményeként megszületett a - Korszerű könyvtárak - korszerű módszerek" című sorozat öt füzete úgy döntött, hogy kiválasztja azokat a területeket, amelyek korunk …
Tovább a műhöz
Joseph E. Stiglitz: A kormányzati szektor gazdaságtana című művével az olvasó egy, az USA-ban, de a világ más országaiban is sikert arató egyetemi tankönyvet kap kezébe, amelyet a Kiadó a magyar olvasók, egyetemi hallgatók számára fontosnak tartott nemzetközi és magyar vonatkozású kiegészítésekkel jelentet meg. A szerző neve jól ismert egyetemi körökben. Oktatott a M.I.T.-en, a Yale, a Stanford, a Princeton és más egyetemeken. De a gazdaságpolitikusok körében is jól ismert. Az a nagyszerű lehetőség adódott számára, hogy az USA elnökének gazdasági tanácsadójaként és a Világbank fő közgazdászaként és elnökhelyetteseként is dolgozhatott. Ez a páratlanul széles tevékenység nyilván segítségére volt abban, hogy a bonyolult kérdéseket az elmélet, a józan ész és a politikai mechanizmus egymásra hatásaként képes tárgyalni, súlyt helyezve az elvont közgazdasági okoskodás mellett a társadalmi gyakorlat tapasztalataira is. J. E. Stiglitz művének előszavában megjegyzte, hogy ha műve a 60-as években jelent volna meg, akkor a Pénzügytan címet viselné (könyvének 2. kiadása alapján készült német kiadása 1989-ben Finanzwissenschaft címen jelent meg), de a nagyra nőtt és a XX. század utolsó negyedében szenvedélyesen vitatott állami szerepvállalás indokolta, hogy e szerep mélyreható elemzése felé forduljon, és új szellemű közgazdasági művet írjon. A változás a tartalmi …
Tovább a műhöz
A repertórium első változatát 1983-ban adta ki a Statisztikai Kiadó Vállalat. 2004 augusztusában nyugállományba vonulván a pécsi Egyetemi Könyvtárból, fölmerült az ötlet, hogy az általam eddig elkészített 6 bibliográfiából és 17 repertóriumból minél többet vigyünk a könyvtárunk honlapjára, reményeink szerint segítve ezzel a kutatók munkáját. A digitalizálás során lehetőségünk adódott a szükséges változtatásokra és újabb szerkesztési elvek alkalmazására., így ez a munkám jelentős eltéréseket mutat az 1983-as kiadáshoz képest. A Közgazdasági Szemle előzményeinek alakulását – a cím, az évfolyamszámozás, a szerkesztők változását és a szerkesztői célkitűzéseket – így foglalta össze 1894-ben Jekelfalussy József, az akkori szerkesztő: „Csengery Antal indítványára s Hunfalvy János szerkesztésében már 1861-ben megindult a Statisztikai Közlemények czímű folyóirat, mint a nevezett bizottság kiadványa és munkálatainak eredménye; 1865-ben Statisztikai és nemzetgazdasági közlemények czímet vett fel, 1869-ben pedig Keleti Károly szerkesztésébe ment át s maradt 1871-ig bezárólag, mely évvel a folyóirat megszűnt, de már 1874-ben gr. Lónyay Menyhért kezdeményezésére új életre ébredt, Halász Imre szerkesztése alatt. Részvéthiány miatt azonban egyelőre ismét abbahagyatott s csak 1877-ben támadt fel újra s most már véglegesen, halottaiból. A folyóiratot …
Tovább a műhöz
Témája alapján ez a fejezel kakukktojásnak tekinthető a többihez képest. Ha az olvasó jogi, adózási, finanszírozási problémákra keres választ, akkor bátran lapozzon tovább, e fejezetben nemigen találhat könnyűszerrel aprópénzre váltható információkat. Ez a rész inkább értelmező jellegű, hisz olyan témákat tekint át, mint hogyan gyarapítja a civil szervezet a demokrácia-csinálást vagy a civil kezdeményezések mint a közélet motorja és egyebek. E fejezet állításai többségének igaza nem kereshető vissza törvénykönyvekben, továbbá információi nem olyan értelemben segítik az olvasót, mint ahogy azt mondjuk a menedzsmentről vagy a támogatásszerzésről szóló fejezet teszi. Ha egy polgár a közéletben kíván tevékenykedni, a PR, a menedzsment ismereteken kívül rendelkeznie kell egy történettel, arra nézve, hogy miért is teszi azt, amit éppen tesz. E narratíva többek között magában foglalja, hogy mi is lenne egy polgár szerepe egy olyan világban, amelyben szívesen élnénk, hogy mit vár el az ember magától, illetve a kormányzattól stb. Összefoglalva tehát a közéletben szerepet vállaló polgárnak nemcsak civil és egyéb: jogi, pénzügyi, lobby technikákat kell ismernie, hanem rendelkeznie kell egy vízióval arról, hogy mit miért csinál. E vízió korántsem annyira öncélú dolog, mint amilyennek első látásra tűnik. Megkülönböztetjük a szavak emberét a tettek emberétől: az …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 13-24 az összesből: 199