Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ez a könyv néhány kiemelkedően fontos pénzügyi piaci termék árazásával, és a piaci árkockázatok kezelésével foglalkozik.
Kérdés, hogy miként lehet kiküszöbölni bizonyos árkockázatokat, és milyen szükségszerű összefüggéseknek kell teljesülni a piacokon azokban az esetekben, amikor a kockázat kiküszöbölhető. így kerültek előtérbe a kötvények, a határidős és opciós ügyletek - megkülönböztetett figyelmet szentelve a kamatlábak változékonyságának. Teljesen figyelmen kívül maradtak a részvények, hiszen az igen diverzifikált részvény portfoliók esetén is csak csökkenthető a kockázat, de nem szüntethető meg teljesen. A kockázat megléte esetén megkerülhetetlen a befektetők kockázati preferenciáinak figyelembevétele. Ha a kockázatot kiküszöbölhetjük, akkor érdektelen, hogy miként viseltetik a befektető a megszüntetett kockázathoz. A közgazdaságtanban a kereslet-kínálat elemzésével határozzuk meg az árakat. A pénzügyi termékek egy körét az arbitrázsárazás (no arbitrage pricing) segítségével értékelhetjük. E könyv ennek a legfontosabb eseteivel ismertet meg. Ami megkülönbözteti az itt tárgyaltakat a széles körben ismert alapesettől, a határidős árfolyam meghatározásától, az a dinamika. Nem csak néhány szám szükségszerű viszonyát vizsgáljuk, ha nem különböző árfolyam-alakulási folyamatok szükségszerű összefüggéseiről, és az ezekből …
Tovább a műhöz
A magyar tud. Akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága megbízásából szerkesztett Közgazdasági és Statisztikai Évkönyvnek alulírottak szerkesztésében ezúttal harmadik kettős évfolyamát veszi a hazai közönség. A két előbbi évfolyam az illető évek végén bocsáttatott közzé, minthogy azonban a forrásul szolgáló hivatalos statisztikai kiadványok tekintélyes része az év második felében, sőt vége felé szokott napvilágot látni, hogy az azokban foglalt újabb adatok felhasználhatók legyenek, czélszerübbnek látszott az Évkönyv megjelenését néhány hónappal elhalasztani. Ez intézkedésnél fogva a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv jelen kötete az 1888. évivel
szemben a legtöbb fejezetben két újabb év adataival bővült s mint kettős évfolyam jelenik meg; a következő évfolyamok már rendszeresen az év első hónapjaiban, február—márczius hóban, fognak megjelenni. Alulírottak törekvése, mint eddig, ezúttal is az volt, hogy a népességi és közgazdasági állapotokról, az állam és társadalom tevékenységéről hű, kimerítő és új adatokkal tájékoztassák a hazai közönséget. Azon szoros kölcsönhatásnál fogva, melyet a különböző országok gazdasági, kulturális és állami viszonyai egymásra gyakorolnak, a hazai adatokkal párhuzamosan a külföldi államok adatai is nagy gazdagságban közöltettek, s az olvasó közönség feltalálja bennük a hazai viszonyok …
Tovább a műhöz
A tudományok fejlődnek, de néha visszaléphetnek. Ez igaz a közgazdaságtanra is. A II. világháború végén a fő bevezető közgazdaságtan tankönyvek elvesztették életszerűségüket és magyarázó erejüket. A természet viszont irtózik az ürességtől. Ennek a tankönyvnek 1948-ban jelent meg az első kiadása mint Samuelson KÖZGAZDASÁGTAN-a. Ez vezette be a makroökonómiát egyetemeinkre, és a közgazdaságtan oktatásának zsinórmértékéül szolgált a mindinkább globalizált világban. Persze a gazdaság és a közgazdaságtan is nagymértékben megváltozott az eltelt évek során. Ennek a tankönyvnek - amely Samuelson-Nordhaus KÖZGAZDASÁGTAN-ává alakult - az egymást követő kiadásai dokumentálták a világgazdaságban bekövetkező fokozatos változásokat, és pontosan bemutatták a legfrissebb közgazdasági gondolatokat, melyek a tudományág fejlődésének határán bukkantak fel.
Meglepetésünkre ez a tizenkilencedik kiadás lehet az egyik legfontosabb az összes átdolgozás közül. Középutas kiadásnak neveztük el. A mű a vegyes gazdaság értékét hirdeti - egy olyan gazdaságét, amely a piac kemény fegyelmét ötvözi a pártatlan kormányzati felügyelettel. A középutasság ma életbevágó, mivel a globális gazdaság szörnyű mélységbe süllyedt, ami talán rosszabb, mint bármely ciklikus visszaesés az 1930-as évek nagy válsága óta. Sajnos sok tankönyv túl messze kóborolt el az önelégült …
Tovább a műhöz
Ez a könyv, amelyet az Olvasó kezében tartás remélhetőleg megtisztelőfigyelmére érdemesít, szeretné megismertetni olvasóját a pécsi egyetemen folyó közgazdászképzés 25 éves történetével,szervezetével, személyi állományával és jövőjére vonatkozó elképzeléseivel. Mindazok, velünk együtt, akik — részt vettünk ez emlékező kötet létrehozásában - megélték e 25 év egészét, vagy jelentősebb részét Karunkon, bizonyára kritikával fogadják munkánkat, természetesen
nem minden alap nélkül. Nagyon nehéznek bizonyult ugyanis az események emlékező, rövidítő összefoglalása, óhatatlanul nem nyert említést, bizonyára sok igen fontos eredmény, de az esetleges formai-szerkesztési kifogások is jogosak. Törekedtünk egy történeti és probléma-csokorra tekintettel lévő tartalmi kifejtést követni, reméljük megértésre talál. Bármely kifogás jogosságát elismerve, jóakaratú szándékunkat reméljük senki sem vonja kétségbe. Fogadja az Olvasó elnéző szeretettel e kötetet, mint többünk erőfeszítéseinek eredményét, hiszen az anyag összegyűjtéséhez sokak segítségét kértük. A szerző-szerkesztő köszönetét mond mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet elkészültéhez. Meg kell
azonban külön is említenem azokat, akik fáradtságot nem ismerve, részt vállaltak az elkészítés munkájából. Mindenek előtt köszönetét mondok Dr. Hoóz István tanszékvezető professzornak …
Tovább a műhöz
Vállalva annak veszélyét, hogy esetleg „beskatulyáznak” minket azok közé, akik nem képesek kutatást végezni vagy tanítani (lásd Blaug, 1970, xv. o.), tankönyv írására adtuk a fejünket. A könyv részben a véletlen, részben tudatos tervezés
eredménye. A véletlen az, hogy a már az ötödik kiadását megérő, R. A. Musgrave és P. B. Musgrave által jegyzett Public Finance in Theory and Practive (A közpénzügyek elmélete és gyakorlata) című könyv anglicizált változatának kiadására irányuló tervünk csendben dugába dőlt. Az elhatározás pedig abból eredt, hogy érzésünk szerint az elérhető könyvek alig-alig tesznek kísérletet arra, hogy az alternatív közpénzügyi nézeteket és megközelítési módokat részletesen ismertessék
(lásd Gravel, 1989). A közösségi döntések tanulmányozásáért Nobel-díjat kapott Buchanan (1989) is világosan látja ezt, amikor Musgrave gyűjteményes munkáinak megjelenésekor írt recenziójában a „bennfentes, akadémiailag elfogadott
Harvard-Musgrave látásmódról” és a „kívülálló Chicago-Virginia látásmódról” ír (291. o.). Erre is figyelemmel, azzal próbálkoztunk, hogy olyan könyvet írjunk, amely képet ad arról, hogy a „nagy nevek” mennyire különbözőképpen látják
ugyanazt a témát, sőt még az egyes témák jelentőségét is mennyire másképp értékelik. Röviden szólva arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint inkább a …
Tovább a műhöz
A közgazdaságtudomány, mint társadalomtudományi részterület az egyének és csoportok tanulmányozásának egy igen speciális szeletével foglalkozik: a piaci szereplők gazdasági viselkedésével. A téma elemzésének egyik fő kérdése az, hogy bár az egyének magatartása - genetikai és szocializációs egyediségük alapján - különböző lehet, mégis, ha olyan nagyobb gazdasági entitásokat veszünk alapul, mint például szervezeteket, vagy társadalmakat, akkor az egyedi viselkedések különös módon összecsengenek. A hasonlóság alapját a kultúra, mint közös gondolkodásmód képezi, mely magatartási keretként behatárolja az egyének és csoportok cselekvéseit. E kultúra lényegét azonban egzakt módon rendkívül nehezen lehet körülírni, ezért vetődhet fel a kérdés: Vajon mit nyerhetnek a kutatók és a szervezetek a kulturális jellegzetességek definiálásával és megjelenítésével? Több szempontból is érdemes az ilyen irányú kutatásokat értékelni: a.) A tudományos alapú vizsgálódás kizárja a felszínes és félrevezető sztereotipizálást a kultúrával kapcsolatos fogalomkörből. b.) A kultúra fogalmának mélyebb elemzése lehetővé teszi, hogy felfedjük a kapcsolatok és különbségek alapjait a kulturális dimenziók és elemzési területek közt. c.) Az analizálás teret nyit az egyéni (individuális), a csoportos (szervezeti), és a társadalmi (nemzeti) szintű vizsgálatok felé egyaránt. d …
Tovább a műhöz
A közgazdaságtudomány, mint társadalomtudományi részterület az egyének és csoportok tanulmányozásának egy igen speciális szeletével foglalkozik: a piaci szereplők gazdasági viselkedésével. A téma elemzésének egyik fő kérdése az, hogy bár az egyének magatartása – genetikai és szocializációs egyediségük alapján – különböző lehet, mégis, ha olyan nagyobb gazdasági entitásokat veszünk alapul, mint például szervezeteket vagy társadalmakat, akkor az egyedi viselkedések különös módon összecsengenek. A hasonlóság alapját a kultúra, mint közös gondolkodásmód képezi, mely magatartási keretként behatárolja az egyének és a csoportok cselekvéseit. E kultúra lényegét azonban egzakt módon rendkívül nehezen lehet körülírni, ezért vetődhet fel a kérdés: Vajon mit nyerhetnek a kutatók és a szervezetek a kulturális jellegzetességek definiálásával és megjelenítésével? Több szempontból is érdemes az ilyen irányú kutatásokat értékelni: (a.) A tudományos alapú vizsgálódás kizárja a felszínes és félrevezető sztereotipizálást a kultúrával kapcsolatos fogalomkörből. (b.) A kultúra fogalmának mélyebb elemzése lehetővé teszi, hogy felfedjük a kapcsolatok és különbségek alapjait a kulturális dimenziók és elemzési területek közt. (c.) Az analizálás teret nyit az egyéni (individuális), a csoportos (szervezeti), és a társadalmi (nemzeti) szintű vizsgálatok felé …
Tovább a műhöz
A közgazdaságtudomány, mint társadalomtudományi részterület az egyének és csoportok tanulmányozásának egy igen speciális szeletével foglalkozik: a piaci szereplők gazdasági viselkedésével. A téma elemzésének egyik fő kérdése az, hogy bár az egyének magatartása – genetikai és szocializációs egyediségük alapján – különböző lehet, mégis, ha olyan nagyobb gazdasági entitásokat veszünk alapul, mint például a szervezeteket, vagy társadalmakat, akkor az egyedi viselkedések különös módon összecsengenek. A hasonlóság alapját a kultúra, mint közös gondolkodásmód képezi, mely magatartási keretként behatárolja az egyének és csoportok cselekvéseit. E kultúra lényegét azonban egzakt módon rendkívül nehezen lehet körülírni, ezért vetődhet fel a kérdés: Vajon mit nyerhetnek a kutatók és a szervezetek a kulturális jellegzetességek definiálásával és megjelenítésével? Több szempontból is érdemes az ilyen irányú kutatásokat értékelni: a. A tudományos alapú vizsgálódás kizárja a felszínes és félrevezető sztereotipizálást a kultúrával kapcsolatos fogalomkörből. b. A kultúra fogalmának mélyebb elemzése lehetővé teszi, hogy felfedjük a kapcsolatok és különbségek alapjait a kulturális dimenziók és elemzési területek közt. c. Az analizálás teret nyit az egyéni (individuális), a csoportos (szervezeti), és a társadalmi (nemzeti) szintű vizsgálatok felé egyaránt …
Tovább a műhöz
Némileg leegyszerűsítetten a bankügyletek fogalmát akként is meg lehetne határozni, hogy bankügyletnek a bank és az ügyfelei között létrejövő olyan szerződés számít, amelynek tárgya tipikus banki feladat ellátása. A közgazdasági és a jogi irodalom általában tipikus banki feladatnak szokta minősíteni a hitel- és kölcsönnyújtást, a betéti, letéti szerződések
kötését, a számlaszerződéseket, a bankszámlákon lebonyolódó fizetési műveleteket, a bankgaranciát és a bankkezességet, a váltóval kapcsolatos, elsősorban leszámítolási és visszleszámítolási feladatok ellátását, a csekkel, az inkasszóval, az akkreditívvel, a valutákkal és az értékpapírokkal kapcsolatos banki feladatok ellátását is. Következik ebből, hogy az ilyen megközelítés alapján a rendszer nem lehet zárt, az adott időszakban mindig változik a tipikusnak számító bankfeladati körbe tartozó bankügylet. A „bank és ügyfél” kapcsolata kitétel majdhogynem önmaga helyett beszél, az egyértelműség kedvéért azonban ehhez is indokolt némi magyarázatot fűzni. Egyfelől negatív megközelítésűt, mégpedig annak rögzítését,
hogy értelemszerűen nem tekintjük idetartozónak mindazokat a változatokat, amikor a bank maga is ügyfélként köt szerződést. Értelemszerűen nem tekintjük idetartozónak az olyan típusú változatokat, amikor bank polgári
jogviszonyt hoz ugyan létre akár ügyfélként, de a …
Tovább a műhöz
Jelen munka a JPTE Közgazdaságtudományi Kar Gazdaságtörténeti Tanszéke által felvállalt és tanított „Magyarország gazdaságtörténete című” tantárgy egyetemi jegyzetének íródott. Célom az volt vele, hogy a tantárgy oktatói által támasztott követelmények hallgatói elsajátítását egy olyan írással könnyítsem meg, ami megpróbálja felvállalni a „modem gazdaságtörténet” interdiszciplináris módszerét, nyitottságát más tudományágak és metodikák iránt, persze úgy, hogy a tárgy megőrizze tradicionális értékeit is. Hangsúlyozom azonban, hogy a gazdaságtörténetet önálló tudománynak tekintem, s véletlenül sem a történettudomány egyik kevésbé fontos ágának, így nem véletlen, hogy a fejtegetésekben néha közgazdasági,térgazdaságtani, antropológiai vagy éppen történeti aspektusokat kellett előtérbe helyeznem. A cím azonban némi magyarázatot igényel. A18. századtól kezdődőkorszakot egészen az 1870-es évekig egységes gazdaságtörténeti időszaknak tekintem, olyan korszaknak, amelyben a magyar gazdaság hagyományos kötelékeitől folyamatosan megszabadult, s amiben a modernizáció előfeltételei kialakultak Célszerűnek tűnt azonban szétbontani ezt a hosszú korszakot két egységre, az első időszakra, amiben az átalakulás alapelemei megteremtődnek, s egy másodikra, ami már magát az átalakulás folyamatát vizsgálja. Jelen írásom az első egységet jelenti, s …
Tovább a műhöz
Az alkalmazott marketingkutatás a vállalatok mindenkori igényeinek megfelelően követi a trendeket, alakítja saját eszköztárát. Ennek megfelelően különböző korszakok követik egymást, hol növekedéssel, hol csökkenéssel színesítve a
kutatók mindennapjait. Most már látjuk, hogy a ‘90-es évek derekán, második felében lezárult egy korszak, vagy még inkább elkezdődött egy új fejezet, ami napjainkra egészen szépen kibontakozott, megváltoztatva mindazt, amit akkor
megtanultunk. A ’90-es évek második felében, az ezredforduló környékén hazánkban még kevéssé volt érzékelhető ez a változás, ami pedig már elindult az alkalmazott marketingkutatás területén a fejlett gazdasággal rendelkező országokban. A változások alapvetően a technológiai fejlődés miatt jelentek meg, de a későbbiekben ezt felerősítette az évezred első évtizedének végén kialakult globális gazdasági válság. Ez a két hatás fundamentális változásokat okozott az iparágban, a módszertani eszköztárban. Elsőként a hagyományos technikák hatékonysága, az eredmények újszerűsége kérdőjeleződött meg, ami aztán a válság éveire eljutott egészen odáig, hogy a kutatócégek értékteremtő képessége vált kérdésessé.
Az elmúlt évtizedben az újjáalakulásnak lehetünk részesei, ami egyrészt az eszköztár jelentős átalakulását vonja magával, másrészt pedig új kompetenciák azonosítását, …
Tovább a műhöz
Marketing research always follows the trends and improves its methods according to the ever-changing demands of companies. Thus, consecutive periods, alternating between growth and decrease, enliven the days of researchers. We can already see that the mid-‘90s and the second half of the decade were an end of an era, or rather the beginning of a new chapter that has been evolving steadily until today, changing everything we had learned. The changes were hard to detect in the Hungary of the late ‘90s and the turn of the millennium, yet they had already started in the field of applied marketing research in economically developed countries. The changes presented themselves mainly due to technological development and were later amplified by the global economic crisis in the first decade of the new millennium. These two effects triggered fundamental changes in the industry and its research methods. First, the efficiency of traditional techniques and the novelty of results were questioned, then, by the years of the crisis, even the value-creating potential of research firms was disputed. The past decade witnessed a kind of renewal, that entails a significant transformation of methodologies on the one hand, while on the other, it has enforced research companies on the market to identify and augment new skills and competencies. Our book summarises this process with the main stages and levelling points while drawing upon some limitations to set our frame of reference. Consequently …
Tovább a műhöz