Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 61-72 az összesből: 199

Találatok


Napjainkban paradigmaváltás tanúi lehetünk mind a menedzsmentelméletekben, mind a vezetés gyakorlatában. E folyamat lényegét több dimenzióban ragadhatjuk meg. Egyrészt, a sikeres szervezetek vezetésének hangsúlyai egyre inkább áttolódnak a rendszereket hatékonyan működtető menedzserről a vonzó jövőképet megfogalmazó és a munkatársakat a változásokra ráhangoló leader felé. Ez azt jelenti, hogy az elvont rendszert elfogadó autoritást mindinkább felváltja a szervezet tagjait értékeiken keresztül megszólító átalakító, értékalapú leadership, a problémamegoldó értelmet az érzelmi intelligencia, a „csak egy csavar vagyok a gépezetben" gondolkodást a döntés és végrehajtás felelősségét átruházó felhatalmazás (empowerment). Másrészt pedig, a sikeres szervezetek egyre kevésbé a szerveződés (organizáció), és egyre inkább az élő szervezet működésére emlékeztető organizmus jellemzőit mutatják. Peter Drucker régi felismerése, hogy a sikeres menedzsment alapfeltétele a szervezeti (tulajdonosi) ce'lok — munkavállalói elvárások — vevői igények kielégítése háromszög dinamikus egyensúlyának megteremtése és fenntartása. Lövey Imre és Manohar S. Nadkarni könyve továbbfejleszti a gondolatot: egy szervezet nem feltétlenül egészséges, ha az egyensúlyt megteremtve sikeressé válik - ehhez az is szükséges, hogy a szervezet örömteli legyen. Ez a gondolat következetes …
Tovább a műhöz
Az uzsora- és kamat-kérdés, noha az országgyülés már itélt fölötte, az életben, de még az egyházi tudományban sincs eldöntve. Az egyház mult tanitmánya és a jelen gyakorlat közt a profán figyelő, az egyház tekintélyének rovására, ellenmondást lát. — De az egyházi tanitók közt is csak ritkán találkozik olyan, ki e kérdés iránt önmagával tisztában volna. Itt is áll, mit Perin mond: „A kereszténység maga azok szemében, kik azt csak felületesen vizsgálják, nem egyéb egy folytonos ellenmondásnál. Ez ellenmondás immár megoldást sürget.” Nagy hibát követnénk el, ha mi némely fontos kérdésben a gyakorlaton megnyugodnánk, s nem törekednénk elvileg is tisztába jönni. Az utókor szemrehányása érne bennünket, melylyel a jelen emberei máris illetik egyben-másban azokat, kik a multban az egyházi tan kezelői, képviselői voltak. Régente tán megjárta s csekély erkölcsi kárral járt; de ma már bünös mulasztás volna a huza-vona ott, hol valamely kérdést a bizonytalanság homályából az elvi biztosság talpazatára kell állitani. A kérdés, melyet tárgyalás alá veszünk, vitaképes. Ép azért egész őszinteséggel lehet, sőt kell nézeteinket nyilvánitanunk „quousque sancta sedes de finitivam sententiam emiserit, cui parati sumus nosmet subiicere.“ (...) Az uzsora-kérdés az egyházi tanban mindeddig a „mutuum“ alapján áll, és az erkölcstani könyvekben ezzel kapcsolatban …
Tovább a műhöz
Kevés olyan szegmense van a magyar gazdaságnak, amely akkora változáson ment volna keresztül az elmúlt 20 évben, mint a bankrendszer. A változások eredményeképpen mára egy jól működő, a gazdaság és a lakosság igényeit egyre jobban kiszolgáló - nagyrészt külföldi tulajdonú - pénzintézeti szektor van jelen gazdaságunkban. Érdemes néhány gondolatot szentelni annak, hogyan alakult ki ez a mára kedvezőnek mondható helyzet. A rendszerváltás kezdetén a Nemzeti Bank egyes hitel-főosztályaiból megszületett, piaci tapasztalatot és modem vezetési stílust nélkülöző bankok igen hamar szembetalálták magukat azzal, hogy a gazdasági csőd a tönkrement állami vállalatok, a szigorodó jogszabályi környezet (banktörvény, csődtörvény, társasági törvény, stb.) árát a kormányzat jórészt velük fizetteti meg, bedőlt hitelek, növekvő céltartalékok és ezek következtében erősen veszteséges működés formájában. A halmozódó veszteségek eltüntetésének terheit a költségvetésen keresztül az egész ország viselte; a folyamat 2000-ig tartott, és 5-600 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A bankkonszolidáció szükséges rossz volt, ennek révén lehetett fenntartani a gazdaság finanszírozhatóságát, de ugyanakkor az állami tulajdonú bankok ereje nem volt elég ahhoz, hogy a fejlődést hosszútávra biztosítsa. A bankrendszer fejlődésének második szakasza a bankprivatizációval jött el …
Tovább a műhöz
A gazdaság szereplőinél - a gazdasági konjunktúra ciklikusságával és a konjunkturális várakozásokkal összefüggésben - keletkeznek megtakarítások, azaz olyan jövedelmek, melyet az adott időszakban nem szeretnének fogyasztásra elkölteni. Ez alatt más gazdasági szereplőknél éppen fordított a helyzet, ők többet szeretnének elkölteni, mint amennyit megszerzett jövedelmük lehetővé tesz. A háztartások, a vállalatok, az állam és a külföld is lehet bármilyen szerepben, és fontos, hogy a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói valamilyen módon egymásra találjanak. Ezt segíti elő a befektetések szabványosítása, az adás-vétel jogi hátterének kialakítása, a megfelelő információáramlás elősegítése és a közvetítő intézmények megjelenése. A pénzügyi közvetítés lényege, hogy biztosítja a pénz szabad áramlását a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói között. Ez történhet közvetlen és közvetett módon egyaránt. Közvetlen pénzügyi piacokról és közvetlen finanszírozásról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság szereplői maguk döntik el, hogy megtakarításunkkal milyen végső célt kívánnak finanszírozni. Ez jellemzően állampapírba történő befektetés, vállalati kötvény vagy részvényvásárlás lehet, amikor is közvetlen kapcsolatba kerülnek pénzük felhasználójával. A valóságban a közvetlen befektetési mód ritka, jellemzően közvetítő …
Tovább a műhöz
Sokáig vívódtam, hogy elkezdjek-e bankismereteket oktatni. Elkezdtem, s az oktatás értelméről végzett diákjaim győztek meg, miután elhelyezkedtek. Sokáig gondolkodtam és kísérleteztem, hogy milyen törzsanyagot oktassak, mit követeljek meg a vizsgákon és milyen kiegészítő ismeretekkel orientáljam jövendő kollégáimat. A legnagyobb dilemmát azonban mégis ennek a jegyzetnek a létrejötte jelentette számomra. Mit tartalmazzon? Milyen részletezettséggel? Mennyire legyen olvasmányos vagy szárazán precíz? Csakúgy, mint az oktatás esetében, a jegyzetírás során is az a cél vezetett, hogy azt az anyagot és oly módon tartalmazza a jegyzet, amit én és banktisztviselő kollégáim többsége elvár vagy remél egy pályakezdő bankostól vagy vállalati pénzügyi szakembertől. A jegyzet igyekszik a bank (hazai kereskedelmi bank) belső működésének megértéséhez szükséges tényanyagon túl felhívni a figyelmet: a szakma szigorú jogi szabályozottságára, a bank részletes belső szabályaira, a bankokban dolgozók fokozott szakmai és erkölcsi felelősségére. Nem volt célja a jegyzetnek a bankügyletek részletes ismertetése, sem a bankok működésével foglalkozó elméleti háttér bemutatása. Tekintve, hogy a szakma jogi szabályozottsága folyamatosan, s olykor lökésszerűen változik (lásd függelék), a jegyzet tényanyaga hamarosan elavulhat, de - remélem - nem avul el a jegyzet mondanivalója, s még …
Tovább a műhöz
Ez a tankönyv a beszámoló összeállításának és elemzésének elsajátításához kíván segítséget nyújtani. A témaköröket (melyeket összesen 10 fejezetre osztottam) igyekeztünk alaposan, mégis lehetőség szerint tömören kifejteni. A számvitel gyakorlati tárgy, így kiemelt figyelmet kell fordítani a gyakorlati feladatok megoldására. Éppen ezért minden fejezet végén olyan mintafeladatok találhatók, melyek megoldását is bemutatjuk az elméleti tananyag szemléltetése és jobb megértése céljából; továbbá gyakorló feladatokat is közlünk, melyek megoldására önállóan, illetve az órák alkalmával kerülhet sor. Meggyőződésünk, hogy a jegyzetben található elméleti anyag, valamint a mintafeladatok és a gyakorló feladatok együttesen elegendő segítséget nyújtanak a megcélzott mérlegképes szintű beszámolókészítési és –elemzési ismeretek elsajátításához és a vizsga sikeres teljesítéséhez. | A Számviteli törvény előírása szerint a gazdálkodók üzleti évenként legalább egyszer kötelesek beszámolót készíteni. A beszámoló készülhet a magyar Számviteli törvény vagy a nemzetközi számviteli standardok (International Financial Reporting Standards, IFRS) előírásai alapján. Jelen munkánkban csak a Számviteli törvény előírásait ismertetjük. A beszámolónak 4+1 lehetséges formája létezik: 1. éves beszámoló, 2. egyszerűsített éves beszámoló, 3. összevont …
Tovább a műhöz
A közgazdasági tudás kútja mélységes, a közgazdaságtudomány által vizsgált területek tárháza pedig nagyon széles és színes. Elméleti irányai és gyakorlati alkalmazásai már önmagukban is olyan jelentős spektrumokat fognak át, amelyeknek csak vaskos könyvek szolgálhatnak megfelelő keretéül. Aki a közgazdaságtan komplex jelenségbirodalmába próbálja bevezetni az érdeklődő olvasót, annak a hatalmas fa és az apró fejsze ellentmondásának érzésével kell belevágnia ebbe az izgalmas vállalkozásba. A közgazdaságtudományba bevezetni kívánó - és általában meglehetősen szűk terjedelmi korlátok közé szorított - könyvek ezért sokszor igen eltérő irányokból és logikával közelítik meg a közgazdasági tudás óriás fájának tartalmát és alapvető jellemzőit. A vizsgált témakörök tárgyalásmódjai és az egyes témák súlyai tehát elsősorban attól függnek, hogy a szerzők nézőpontjai mit tesznek láthatóvá, vagyis hogy a tudományos megismerés „reflektorfényét' hová és mire irányítják. Annak eldöntésében, hogy e könyv milyen irányokba fókuszálva kívánja megalapozni a közgazdaságtudományi képzésben részt vevő hallgatók ismereteit, a képzési követelményrendszer, az oktatási tapasztalatok és az individuális kutatói szemléletmód egyaránt útmutatóul szolgáltak. Ugyanakkor, mint bármely tudományba bevezetést célzó írás, ez a könyv is az adott tudomány …
Tovább a műhöz
E bevezető fejezetben arra próbálunk meg válaszokat keresni, hogy melyek azok a megismerési területek, amelyeket a közgazdaságtudomány vizsgálatai tárgyává tesz a saját megismerési törekvéseiben. Mint majd látni fogjuk, ennek a kérdésnek megválaszolását tudományunk egyik legnehezebb és egyben legproblematikusabb feladatának tekinthetjük. Arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságtudomány célja és módszertana, de tulajdonképpen maga a közgazdaságtan fogalma és mibenléte is időben folyamatosan formálódott, hiszen az egyes történeti korok teoretikusai állandó viták közepette tettek hozzá új - vagy éppen vettek el régi - dimenziókat tudományunk megismerési törekvéseihez. Ez a tény arra indít minket, hogy - bár csak igen vázlatos jelleggel - történeti keretbe helyezve próbáljuk meg tudományunk megismerési sajátosságait elhelyezni, és ezen keresztül a közgazdaságtan fogalmát, céljait és módszertanát bemutatni. Ahhoz, hogy érthető képet tudjunk megrajzolni a közgazdasági megismerés sajátosságairól, szélesebb és komplexebb mederben kell az elemzésünket elkezdeni. Egyfelől célszerű távolabbról indítani vizsgálódásainkat, hogy a tudományok helyét helyesen láthassunk az ember egyéb világmegismerési próbálkozásaiban. Másrészt azért van szükség egy összetettebb közelítésre, mert a közgazdaságtudomány helyét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha tudományunkat …
Tovább a műhöz
A közgazdasági tudás kútja mélységes, a közgazdaságtudomány által vizsgált területek tárháza pedig nagyon széles és színes. Elméleti irányai és gyakorlati alkalmazásai már önmagukban is olyan jelentős spektrumokat fognak át, amelyeknek csak vaskos könyvek szolgálhatnak megfelelő keretéül. Aki a közgazdaságtan komplex jelenségbirodalmába próbálja bevezetni az érdeklődő olvasót, annak a hatalmas fa és az apró fejsze ellentmondásának érzésével kell belevágnia ebbe az izgalmas vállalkozásba. A közgazdaságtudományba bevezetni kívánó - és általában meglehetősen szűk terjedelmi korlátok közé szorított - könyvek ezért sokszor igen eltérő irányokból és logikával közelítik meg a közgazdasági tudás óriás fájának tartalmát és alapvető jellemzőit. A vizsgált témakörök tárgyalásmódjai és az egyes témák súlyai tehát elsősorban attól függnek, hogy a szerzők nézőpontjai mit tesznek láthatóvá, vagyis hogy a tudományos megismerés „reflektorfényét' hová és mire irányítják. Annak eldöntésében, hogy e könyv milyen irányokba fókuszálva kívánja megalapozni a közgazdaságtudományi képzésben részt vevő hallgatók ismereteit, a képzési követelményrendszer, az oktatási tapasztalatok és az individuális kutatói szemléletmód egyaránt útmutatóul szolgáltak. Ugyanakkor, mint bármely tudományba bevezetést célzó írás, ez a könyv is az adott tudomány …
Tovább a műhöz
E bevezető fejezetben arra próbálunk meg válaszokat keresni, hogy melyek azok a megismerési területek, amelyeket a közgazdaságtudomány vizsgálatai tárgyává tesz a saját megismerési törekvéseiben. Mint majd látni fogjuk, ennek a kérdésnek megválaszolását tudományunk egyik legnehezebb és egyben legproblematikusabb feladatának tekinthetjük. Arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságtudomány célja és módszertana, de tulajdonképpen maga a közgazdaságtan fogalma és mibenléte is időben folyamatosan formálódott, hiszen az egyes történeti korok teoretikusai állandó viták közepette tettek hozzá új - vagy éppen vettek el régi - dimenziókat tudományunk megismerési törekvéseihez. Ez a tény arra indít minket, hogy - bár csak igen vázlatos jelleggel -történeti keretbe helyezve próbáljuk meg tudományunk megismerési sajátosságait elhelyezni, és ezen keresztül a közgazdaságtan fogalmát, céljait és módszertanát bemutatni. Ahhoz, hogy érthető képet tudjunk megrajzolni a közgazdasági megismerés sajátosságairól, szélesebb és komplexebb mederben kell az elemzésünket elkezdeni. Egyfelől célszerű távolabbról indítani vizsgálódásainkat, hogy a tudományok helyét helyesen láthassunk az ember egyéb világmegismerési próbálkozásaiban. Másrészt azért van szükség egy összetettebb közelítésre, mert a közgazdaságtudomány helyét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha tudományunkat el …
Tovább a műhöz
"...A köznapi beszédben pénznek nevezzük egyrészt a törvényes érez- és papírpénzt, másrészt az állam által teljes fizetési erővel felruházott hit élj egyeket...Tudományos értelemben pénz minden oly - belső tartalma vagy törvényerejű intézkedés következtében - meghatározott értékkel bíró tárgy, a mely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz (cseretárgy) használatos..." - írja Hóman Bálint a magyar pénztörténettel foglalkozó úttörő monográfiájában. A pénzfogalom meghatározása a pénzelmélet máig erősen vitatott kérdésköre. A pénzdefiníció ugyanis (többek közt) determinálja a pénzmennyiség számbavételére használt ún. monetáris aggregátumok tartalmát, nagyságát és így elkerülhetetlenül nemcsak elméleti, de gyakorlati vonatkozásai is vannak. A modem pénzelmélet a pénzfogalom meghatározását két úton kísérli meg. Az első irányzat, az ún. "konvenció-elmélet" azt tartja, hogy a pénz mai formáját hosszú történeti fejlődés eredményeként nyerte el. A gazdasági fejlődés előrehaladtával a csere hatékony lebonyolításának szükséglete különféle - egyre fejlettebb - pénzformákat hívott életre, a modem pénz tulajdonságait, a gazdasági körforgásban, a cserefolyamatban betöltött szerepét ennek a fejlődéstörténetnek az elemzésével érthetjük meg, ezen az úton nyerhetünk használható pénzdefiníciót. A …
Tovább a műhöz
A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán egy új képzési struktúrával és a hozzákapcsolódó tantárgyi reformmal igyekszünk megfelelni azoknak az elvárásoknak és követelményeknek, melyeket társadalmi és gazdasági életünk korszakos változásai diktálnak. Ezek a változások a módszertani tárgyak, közöttük a matematikai tárgyak oktatását is érintették. Ennek eredményeképpen új tantervi programot dolgoztunk ki, ami több lényeges ponton eltér a korábbitól. A minden közgazdász hallgató számára elsajátítandó matematikai alapokat a Gazdaságmatematika I és II elnevezésű tárgyak keretében oktatjuk. Ezeket a matematikai alapokat egyre elmélyültebben használják fel a "klasszikus módszertani" tárgyak mellett (mint pl. Operációkutatás, Statisztika) olyan új tárgyak, mint pl. Mikroökonómia, Makroökonómia, Tőkefinanszírozás, Termelésmenedzsment. A Gazdaságmatematika I c. tárgy témaköreit az optimalizáláselmélet és az egyensúlyi modellek matematikai megalapozása foglalja közös keretbe. Ez indokolja az egy- és többváltozós függvények differenciálszámításának, a lineáris algebra és a matematikai programozás bizonyos fejezeteinek az első félévben való oktatását. A Gazdaságmatematika II című tárgy témaköreit (integrálelmélet és valószínűségelmélet) a mértékelméleti gondolatkör foglalja egységbe. A tantárgykorszerűsítési munkálatok lehetővé …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 61-72 az összesből: 199