Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 73-84 az összesből: 199

Találatok


SENKI NEM SZÜLETIK VEZETŐNEK. Ugyanakkor: meg lehet tanulni, fejlesztheted magadban, és tanítható, coacholható másoknál. Sokan azt gondolják, hogy a vezetői képességet olyan jellemvonások határozzák meg, mint a magabiztosság, a karizma, vagy hogy mennyire hihető jövőképet tudunk felvázolni. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy az eredményes vezetőknek két legfontosabb tulajdonsága olyan, amire bárki képes - ha úgy dönt. Az egyik az, hogy igazán jól tudjon hallgatni, a másik pedig az, hogy következetesen kíváncsi és nyitott maradjon, és akarjon tanulni. Leáldozott a megközelíthetetlen vezetőknek, akikkel csak az igazán szenior emberek beszélhettek; ma már mindenki elvárja, hogy véleményt nyilváníthasson és meghallgassák. A sikeres vezetőknek -manapság sokkal inkább, mint bármikor máskor - jól kell tudniuk hallgatni és gyorsan kell tanulniuk. A jó vezetők felismerték, hogy a legjobb ötletek nem csak tőlük jönnek. Ez nem „pozíciójuk meggyengülését” jelzi, hisz továbbra is felelősséget kell vállalniuk, igent vagy nemet kell mondaniuk, de a jó ötletek bárhonnan érkezhetnek, és fognak is érkezni - ha hagyjuk. Sosem gondoltam úgy magamra, mint akinek elképesztően jó ötletei vannak, de abban jó vagyok, hogy olyan csapatokat hozzak létre, akik maguktól is tudnak gondolkodni. Kiválóan tudok viszont hallgatni és annak mentén cselekedni, amit tőlük hallok. Mindig is imádtam tanulni. Nem …
Tovább a műhöz
A szociológiai gondolkodás fejlődésének fontos pontjaként, a szociológia mint tudomány kialakulásának pedig első lépéseként tartják számon azt a kérdésfeltevés változást, aminek következtében a "Minek kellene lenni?" kérdést a "Mi van?" kérdése váltja fel. E kérdésváltás az utópiák korát választja el a tudomány korától a társadalmi gondolkodásban. Érdekes analógiát fedezhetünk fel a munkacsoportok története és az előbbi szociológia-történeti adalék között. A hasonlóság a két történet közt az, hogy a munkacsoportok ma már több mint fél évszázados "tudományosan" vizsgált történetét éppen ez a kérdésváltás szabja ketté. A minek kellene lenni kérdését ma már a mi van kérdése váltja fel. A munkacsoport ma már nem "tudományos" ajánlás, hanem szociológiai értelemben vett tény. Nem elméleti konstrukció, hanem működő valóság. Mint ilyen, szigorú metodológiai követelmények mellett vizsgálható is. Mindez nem jelenti azt, hogy korábban nem vizsgáltak tudományosan, s korrekt módon munkacsoportokat, ám ezek a vizsgálatok többnyire az informális csoportokra vonatkoztak. A változás nem tudományos, hanem történeti jellegű. Létrejöttek, mert kényszerűen aktuálissá váltak e dolgozat tárgyai: a munkacsoportok. A dolgozat logikája a témaszűkítés, valamint az elmélettől a gyakorlat felé haladás elvein alapul. A csoportlélektani vázlatot követően a …
Tovább a műhöz
A 20. század utolsó harmadában az európai regionális fejlődésre a globalizáció nyomta rá bélyegét. A gazdaság szervezeti rendszerében a posztfordista struktúrák kerültek túlsúlyba, a termelési tényezők mobilitásának alakításában új szereplők, intézmények és finanszírozási formák jelentek meg. A globalizáció generálta folyamatok többsége erőteljes hatást gyakorolt a nemzetgazdasági és az interregionális terek átrendeződésére. A területi fejlődés jövője szempontjából különösképpen hét hatótényező szerepére érdemes figyelemmel lenni (AminThrift, 1994, 1995). Az első globalizációs trend a pénzpiacok növekvő koncentrációja révén rajzolódik ki. A termelést is maga alá gyűrő pénzügyi hatalom egyre erőteljesebben vonja befolyási körébe a világgazdaság szabályozását, az üzleti döntéseket. A második világméretű változás, a tudásigényes rendszerek térhódításában érzékelhető. A tudás termelése, elosztása és cseréje a gazdaság kulcselemévé válik, az e feltételek megléte alapján szelektálódnak a globális és a transznacionális piaci szereplők. A tudásfaktorhoz is szorosan kapcsolódó harmadik globalizációs tényező a technológia transznacionalizálódása, a technológiák gyors cserélődése, az innovációs reakcióidő csökkenése. A telekommunikáció, az űrtechnikai és a gyógyszeripar, a pénzügyi szolgáltatások és a mikroelektronikai …
Tovább a műhöz
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
A magyar gazdaság az utóbbi 10 évben válságos éveket élt át. Teljesitőképessége egyre inkább elmaradt a fokozódó hazai és külpiaci elvárások mögött. A külgazdasági egyensúly javítása, a fizetőképességünk megtartása érdekében eszközölt gazdasági visszafogás a beruházások, a gazdaságfejlesztési programok csökkentését eredményezte és e gazdasági növekedés visszaeséséhez vezetett. Dél-Dunántúlt sem kerülték el hazánk gazdaságát alapvetően megrázó jelenségek: vészhelyzetben vannak a legmagasabb termelési értéket előállító kitermelő ágazatok /feketeszén, uránérc/, az építőipari vállalatok termelése napjainkban csak a hetvenes évek közepének szintjén mozog, az aszályos esztendők és az elvonáscentrikus szabályozók válsághelyzetbe sodorták a mezőgazdasági nagyüzemeket is. A közlekedési infrastruktúra tőkeállománya és térszerkezete, az általa nyújtott szolgóltó:ások mennyisége és minősége a vizsgált dél-dunántúli régió, illetve az egész magyar gazdaság működésének is egyik létfeltétele. Széchenyi István az első közlekedéspolitikai koncepcióban /1840/ a következőket írja: "A közlekedés fejlődése szoros kapcsolatban van a társadalmi-gazdasági fejlődéssel. A lakossági mobilitás, az igazgatási és irányítási rendszer, a településhálózat fejlődése stb., a termelőágazatok, a külgazdasági kapcsolatok szüntelenül új, változó …
Tovább a műhöz
Adjunkt an der Fakultät für Staats* und Rechtswissenschaften der Universität Pécs Im Gefolge der Lehren Savignys verbreitete sich, teils über seine Absichten hinaus, die Auffassung, das formlose Übereignungsgeschäft des römischen Rechts, die traditio sei dem Wesen nach abstrakt gewesen, da ihre übereignende Wirkung an keine andere Bedingung geknüpft war, als an den vorhandenen Übereignungswillen (animus transferendi et adquirendi dominii) beider Parteien und dass die in den Quellen erwähnte iusta causa traditionis nur die Aufgabe hatte, als Indicium für das Vorhandensein jenes Willens zu dienen. Gegenüber dieser Auffassung gelangt der Verfasser auf Grund seiner Quellen- studien zu dem Standpunkt, dass die Jurisprudenten im römischen Recht die Gültigkeit der Übereignung wohl an das tatsächliche Bestehen einer sog. iusta causa traditionis knüpften, darunter aber in den einzelnen Phasen der römischen Rechtsentwicklung Verschiedenes verstanden. In der Epoche der Naturalwirtschaft übertrug die Tradition das Eigentumsrecht nur insofern, als sie auf ein gültiges Rechtsgeschäft mit anerkannt übereignender Wirkung gegründet war. Das Recht der warenproduzierenden, sklavenhältenden römischen Gesellschaft gab diese starre Auffassung der iusta causa auf und anerkannte den Übernehmer der Ware auch dann als Eigentümer, wenn das zu Grunde liegende Rechtsgeschäft wegen irgendeines Fehlers ungültig war, vorausgesetzt, dass ein consensus zwischen den Parteien …
Tovább a műhöz
A marketing eddigi történetében nagyon különböző formákat öltött és tartalmakat hordozott, amíg eljutottunk a társadalom elmarketingesedéséig. E kifejezés lényege, hogy az eredendően üzleti életre szabott koncepciót és megközelítést átveszik más, eredetileg nem piaci alapon működő területek és adaptálják saját viszonyaikra. A közösségi média, a big data és a mesterséges intelligencia triumvirátusával nemcsak a marketing, hanem az emberiség is történetének teljesen új korszakába lépett. Megszületett a megfigyelési marketing. Ezzel végső fázisába került a marketing transzformációja és radikális elszakadása az üzleti világtól. Üzleti tudományból visszavonhatatlanul társadalomtudománnyá változott felvetve a kérdést, van-e értelme még marketingnek hívni ezt a mára elképzelhetetlenül szövevényes és komplex jelenséget. (...) A marketing történetileg rövid időszaka alatt, egyre gyorsuló mértékben, nagyon különböző formákat öltött és tartalmakat hordozott. E különféle „halmazállapotokban” annyi közös azonban mégis felfedezhető, hogy bár fokozatosan csökkenő mértékben, alapvetően a gazdasághoz, az üzleti élethez kötődött. Még akkor is, ha az eladás világának sajátos eszközrendszerét fejlődésének érettebb szakaszában egész más területekre - politika, kultúra, egészségügy, sport, oktatás stb. - is átültette. A marketing a konzumtársadalom …
Tovább a műhöz
Ez a könyv az emberi erőforrással való gazdálkodásnak egy viszonylag sajátos részterületét fogja át. Az un. Labor Economics (a munkaerőpiac ökonómiája) elsősorban a munkaerőpiac mikro- és makroökonómiai elméletével és a környezet elemeivel, a munkaerőpiac gazdaságtanával foglalkozik. A Human Resource Management (az emberi erőforrás menedzsmentje) pedig az emberi erőforrás hatékony működtetésének vállalati szintű feladatait tárgyalja, elsősorban a közvetlen vezető és a professzionális személyzeti szakapparátus szemszögéből. Főként az angolszász szakirodalomban mindkettőnek megvan a maga jól kialakult vizsgálódási területe és tematikája. Ez a könyv érinti ugyan mindkét területet, de el is tér azoktól, ami azt is jelenti, hogy egyiket sem tárgyalja a maga teljes mélységében: a gazdaságtani és a menedzsment-tudományok közötti szférában elsősorban egy gazdálkodástani közelítésmódot érvényesít. Vagyis előre kell bocsátani, hogy a szerző nem mer arra vállalkozni, hogy a makro- és mikrogazdasági közelítésmód hívei és művelői között autentikus békéltetői és közelitői, vagy szintetizáló szerepet vállaljon fel. A könyv igyekszik támaszkodni mindkét oldal eredményeire, de nem akarja megismételni azokat, illetve - kellően tisztelve és elismerve mindkét tudományterület eredményeit - nem akar egy azokat elutasító, velük rivalizáló elméletet alkotni. Ennek …
Tovább a műhöz
Van valami jelképes abban, hogy a forradalom évében született. Mert miként a forradalom, úgy az ő lénye is intenzív megnyilvánulása volt valaminek, s ha nem tévedünk, egy és ugyanazon dolognak: a magyar népléleknek. A forradalomban elsöprő erővel nyilatkozott meg ez a lélek, ez a mély szellemiség, benne nyugodt derűvel elegyedve izzott és munkált tartósan, szüntelen. A helyzet, a korszellem kívánalma volt az egyik is, a másik is. A népszellem élete rendesen a fenntartás, a szerves építkezés és javítgatás munkálataival telik, s mindeközben a szellem jól érzi magát. Ez volt jellemző rá is: hatni, használni, gyarapítani a mindennapok megnemesítésével - ebben érezte igazán otthon magát, valószínűleg ebben látta életfeladatát. És irigylésre méltó volt, hogy mindezt mennyire szerette, hogy milyen magától értetődő természetességgel tette, hogy mennyire élvezte. Egyéniségének titka, mely oly sokunkat megfogott, talán épp ebben rejlett. Talán épp ez tette őt oly lebilincselő vitapartnerré, oly magával ragadó tanárrá, oly szellemes társasági lénnyé. Imponáló tudása, olvasottsága és lenyűgöző műveltsége mellett. A 80-as évek közepén persze őt is megérintette a korszellem nagy változásának előszele. Ekkor is tudta a dolgát, ment az elsők között, szervezett, mozgósított, s csitított, csendesített, ha kellett. Egyet azonban nem vállalt: nem engedett a reflektorfény, a …
Tovább a műhöz
Szétcsatolt irányítású lineáris differenciálegyenlet rendszerrel foglalkozunk, amely aszimptotikusan stabilis. Adva van az állapottérnek egy nem üres belsejű részhalmaza, a működőképességi halmaz, az állapotnak ezen belül kell maradnia. Meghatározzuk az irányítási térnek egy részhalmazát, a működőképes irányítások halmazát, úgy hogy minden olyan irányítási trajektória, amelyik ezen belül fut le, működőképes állapottrajektóriát generáljon (elégséges működőképességi feltételek). Végül ezeket az eredményeket a tégla alakú működőképességi halmazok esetére specifikáljuk, és meghatározzuk a maximális sugarú működőképes irányítási halmazt.
Tovább a műhöz
A marketing szakirodalomban egy ideje nincs olyan világrengető újdonság, ami az eddig felállított elméleti rendszert újrarendezte volna. A megjelenő publikációk, főleg a könyvek, inkább csak egy-egy kulcsszó köré csoportosítják a meglévő ismereteket, és próbálják „eladni” az így keletkező gondolatokat. Ez persze nem ellenkezik azzal a tendenciával, amit a termékek esetében is tapasztalunk, vagyis döntő többségükben a kommunikáció révén differenciált „újdonságokat” láthatjuk a piacokon. Miért is lenne a könyvpiac más? Ez a könyv sincs tele újdonságokkal, csupa „már valahol olvastam” érzést kelthet, olyan gondolatokat ébreszthet, „amit már én is gondoltam”. Ám más a munka szemlélete, a csoportosítási módja és a szerző a szokottnál őszintébb szkeptikussága. Ebben a könyvben az empátia, az emocionális közelítés vállalása, a sikertényezők e köré csoportosítása késztetheti gondolkodásra az olvasót. Úgy vélem, ha valaki csak egy nyom vonalon botlik új elképzelésbe és ez segít neki, akkor már nem hiába keletkezett ez a munka. A marketing olyan, mint az amőba, sokféle alakzatot vehet fel, és nem feltétlenül jelenik meg jól körvonalazható szerkezetben. Fennmaradásához bizonyos fokú agresszivitása járul hozzá, amit a társszakmák „bekebelezésével” ér el. Láthattuk már a statisztika, a matematikai apparátus, a szociológia és újabban az …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 73-84 az összesből: 199