Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A Néprajzi Szöveggyűjtemény második kötete is oktatási segédeszköz. A kötetet alcímekkel nem tagoltuk, mégis fellelhető a közölt tanulmányokban az a szándék, hogy az elméleti kérdésekkel foglalkozó, általános érvényű munkát kövesse egy-egy adatközlő feldolgozó elemzés. így Mihai POP inditó tanulmánya az európai etnológia általános problémáit foglalja össze és rendszerezi, majd ezt követően Ilmar TALVE a kartográfiai módszer alkalmazásával vizsgálja Finnország kulturhatárait és kulturterületeit. Nicolae DUNARE és Luise TREBER-NETOLICZKA, akik a Gusti-iskola követői, az erdélyi vegyes lakosságú településeken tanulmányozták az interetnikus kapcsolatokat. Ingeborg WEBER-KELLERMANN egy volt magyarországi német közösségben keresi a "nyelv-sziget -néprajz" törvényszerűségeit; és végül Tadeusz WRÓBLEWSKI "Közös elemek Közép-Európa népi kultúráiban" cimű könyvéből a népi építészet és a földműveléssel kapcsolatos eszközök és berendezések tárgykörében Írottakat közli a fordítás-gyűjtemény. A néprajztudományban alkalmazott elméleti módszerek példatárát gyarapitandó kerültek a kötetbe régi kérdéseket korszerű megvilágításba helyező tanulmányok. K.V. CSISZTOV, C.LÉVI-STRAUSS, A. VE-SZELOVSZK1J tollából, akik a kultúra elmélet, a strukturalizmus, műfajelmélet felől közelítik meg kérdéseiket. Reimund KVIDELAND a népi hiedelmek egyik …
Tovább a műhöz
Kevés tája van az országnak, amely a magyar népiséget érintő írásokban annyiszor és annyiféleképpen bukkanna elénk, mint az Ormánság. — Hányszor kongatták már el fölötte a lélekharangot, s hányszor olvastuk megdöbbenve azokat a vallomásokat, amelyek „a sírbamerült Ormánság egy-egy régi dallamát, egy elpusztult világ bűbájos, gyászos üzenetét" hozták elénk. Hányszor éreztünk keserűséget, hogy még az Ormánság félreeső falvaiban sem találnak közös gyermekjátékokat, gyermekdalokat. (Vő. Kodolányí J.: Baranyai utazás. Bp., 1941. 60; 1934. évből származó cikk). Pedig, ha rejtve is, élnek az Ormánságban gyermekdalok, gyermekjátékok ősi elemeket hordó darabjai a legkülönbözőbb változatokban, amint ezt Kiss Géza (Ormányság. Bp., 1937. 170 és kk.) valamint Berze Nagy János (Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940. 761 és kk.) gyűjteményei elénk tárták.—De még ma is hallhatunk felcsendülni az iskolaudvarokon, utcákon, kertek alján e gyűjteményekben közöltek mellett sok olyan érdekes gyermekdal változatot, eddig nem közölt dallamokat és szövegeket éppen az eldugottabb falvakban (Hirics, Vejti, Luzsok, Kisszentmárton, Adorjás, Vertike), amelyek a nép ősi szokásvilágából, költészetéből dalokat, lakodalmi és fonó szokásokat, valamint sámánkodó szertartásokat, mese és mondatöredékeket örökítettek meg. Mindezekben még feltárul az ősi lelkivilág, a …
Tovább a műhöz
Reggel van. A Rambla, Barcelonának e fő utczája, (mely helyenként más-más nevet visel) tele van illattal, napsugárral s csicsergő madárdallal. A nap még fényesen, melegen süt itten s áttör a magas platánok immár gyérülni kezdő lombjain. Két oldalt, a Rambla de las flores és Rambla del centron a legpompásabb virágok vannak fölállítva, melyeket számozott márványállványokon a virágárusnők helyeztek el. Itt a különböző alakú pléh-alkotmányok, melyek vízzel s virággal tölthetők meg ; s ott látunk egy-egy virító lyrát, kosarat, háromszögöt, vagy egyéb alakzatot, a mint ezt a megrendelő ízlése választotta. Az eladásra kiállított rab-madárkák is itten csicseregnek két oldalt s mind ez összhangot csak az bontja meg, hogy itt is látunk egyet ama primitív ellentétekből, melyek Barcelonában olykor feltűnnek. A virágok s madarak poetikus társaságában ott a durván összetákolt — egérfogók. Nyugodtan sétálnak a csevegő hölgyek, s e szép időben úgy tetszik, mintha csak naiv kaczérságból vették volna már föl puha bársonyból készült apró bolyhos felöltőiket; vagy borították volna sokan a csipke-mantilla helyett fejökre a melegebb szövött kendőt, holott még erre épen semmi szükség nincsen. S mintha a férfiak is részt vennének a kis hiuskodásokban : már ők is vállukra vetették — nagyrészt — ama festői köpenykét, melynek gallérja vállon alul ér; élénken színes …
Tovább a műhöz
Sztanó László Taljánok, olaszok, digók című könyve olyan gazdagsággal tárja elénk az olaszokkal kapcsolatos ítéletek és előítéletek tárházát, hogy az ember szinte észrevétlenül vizsgálja fölül minden elfogultságát és veti el belőle mindazt, amiről kiderül, hogy nem állja ki a tudományos módszer próbáját. Napjainkban még mindig a pozitív vagy negatív nemzeti előítélet, illetve annak hátterében az egyes társadalmi és etnikai csoportokról kialakult sztereotípiák határozzák meg a különböző nemzetek történelmi önképét. A kötet nagy erénye, hogy a sztereotípiák évszázadokra visszanyúló, folyton-folyvást átalakuló és szerves rendszert alkotó világában kalandozva valójában az etnikai konfliktusok előítéletes szerkezetét tudatosítja. A szerző az európai kultúrtörténet évszázadaiban tett kalandozásai során rengeteg érdekes részletre világít rá, így például az olaszokról és a magyarokról alkotott sztereotípiák fel-feltűnő hasonlóságaira; a XVII. századi francia közvéleményben élő „olasz” sztereotípia és a majdani antijudaista és antiszemita előítéletek kísérteties hasonlóságaira; vagy a nemzeti nagyság mítoszának térhódítására a fasiszta korszak nacionalista propagandájában. A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő italianisztikai monográfiát szellemes és humorral teli anyagának köszönhetően kifejezetten könnyed stílus jellemzi. …
Tovább a műhöz
A gyerek fogalmának változásait vizsgálta magyar művészek festményein, szobrain, fotóin, videóin és a gyerekkorhoz kötődő, jellegzetes tárgyakon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Gyerek/Kor/Kép című kiállítása. A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyerekábrázolásokban, mégis utoljára 1940-ben nyílt olyan tárlat, amely a gyerekkor hazai ábrázolásait mutatta be. Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok kifejtették: a BTM tárlata négy évszázad több mint 200 művén keresztül, tematikus bontásban vizsgálja a gyerekkor témáját. Mint hangsúlyozták: nem művészet-, de nem is gyermektörténeti kiállítást állítottak össze kurátortársaikkal, Rum Attilával és Tészabó Júliával. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok nézőpontjait. A 11 hazai köz- és magángyűjtemény műtárgyait felvonultató tárlat nyitódarabja Kőnig Frigyes kisfiával készített önarcképe. Ezzel a kiállítás az apaság egyfajta rehabilitációjára is törekszik a művészettörténetében igen kevéssé reprezentált tematika bemutatásával - mondták el a kurátorok. Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom …
Tovább a műhöz
Trend - Innováció
- 2016
A Könyvtári éjszaka már negyedik alkalommal kínált rendkívüli meghosszabbított nyitvatartást és különleges eseményeket. A délután öttől éjfélig tartó programok divatra és trendekre fókuszáló részét a Ridikül Szalon beszélgetése képviselte, ahol a trendkutatótól a divatszakemberig terjedt a tudásukat megosztók kínálata. Ezt követte egy érdekfeszítő előadás, amelynek a 3D nyomtatás volt a témája. Az innovációs stand-up nevű programunkon lehetőséget biztosítottunk fiatal tehetségeknek – hallgatóknak, oktatóknak, vállalkozóknak – hogy bemutassák innovatív, továbbgondolásra érdemes ötleteiket, gondolataikat 10 percben a Tudásközpont előadótermében Este nyolctól a költészet modern, urbánus formáját képviselő Sopianae Slam Poetry alkotói adtak ízelítőt műveikből, a mit egy játékos könyvtári kvíz követett, tíztől pedig Kaptárzúgás címmel a PTE Művészeti Karának médiaművészei töltötték meg hanggal és látványelemekkel az épület méhkas formájú belső terét. Kiegészítőként piactér, könyvtártúra és a kölcsönzési határidőn túl retorzió nélkül visszavihető könyvek amnesztiája is színesítette a programot.
Tovább a műhöz
Új táborverés (8/2)
- 1989
A helytörténeti feltáró munka során a kutató egy-egy település /község, város/, vagy egy-egy szervesen összefüggő terület /tájegység/ múltjának komplex elemzésére vállalkozik. A rendelkezésére álló forrásanyag segítségével próbálja meg az adott földrajzi egység életének tényeit, azok változásait széles keresztmetszetben bemutatni. A helytörténet tehát annak a fejlődési folyamatnak a tudományos igényű ismertetése, elemzése, amelynek során az adott tájegység, város, község, esetleg üzem, vagy egyéb létesítmény azzá lesz, ami ma. A komplex vizsgálat jelenti az adott egység gazdasági, politikai, társadalmi, településtörténeti, kultúrtörténeti, néprajzi stb. fejlődésének nyomon követését. A helytörténet nem szűkíthető le a köztörténetre. A teljes értékű, igazán komplex kép kialakításához a terület művelődéstörténeti vonatkozásait alaposan fel kell tárni. Az anyagi kultúra elemei mellett a szellemi kultúra emlékei máig sugárzó értőkei is hozzátartoznak az adott tájegységen élők kultúrkincséhez, az egyetemes magyar kultúrához. Az imént vázolt művelődéstörténeti megközelítésen belül lényeges feladat az adott település, tájegység iskolaügyének vizsgálata, akár egy konkrét iskola, akár egy település egész iskolaügyének elemzése útján. Ebből a megközelítésből szemlélve az iskolatörténet egy-egy település, tájegység …
Tovább a műhöz
Két esztendő küzdelmeit, fáradságait és örömeit irtam le ebben a könyvben. Nem szántam befejezésül e sorokat a kutatás munkájához, nem a munkájával elkészült ember tollával irtam azokat. Ázsia belsejének hegyóriásai még visszacsalogatnak jeges karjaikba. Az én népem nem buzdít ugyan tapsokkal, mint Hedint a svédek. A többi nagy nemzetek gazdag expedíciói között szomorúan festenek szegényes kicsi vállalkozásaim. Még csak elismerésre is alig számíthatok. De ha megcsap a Tárim-medence száraz forró csamalszele, akkor visz magával, a lakatlan fensíkok, a csendes pamirok felé, a burános hágókra, a jégárak hideg völgyeibe. Nincsen akkor nagyobb örömöm, mint mikor a viharvert koporsóforma kis sátorocskám cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem. Nehezen eresztenek vissza Belső-Ázsia hegyei. Korán is lenne még letenni a kalapácsot. A magyarságnak azt a kis részét, mely szívesen olvas titokzatos ködbe borult őshazánk ismeretlen vidékeiről, ha jó szerencsém engedi, még felkeresem. Magyar tudománynak sok babérja termett már Ázsiában. Csorna, a legnagyobb, ott is maradt vértanúnak. Felfedező utazás azonban csak egy volt előttem, a Széchenyi-expedició. A többi csak népünk ősét kereste, nem az őshazát, vagy pedig nem törődött a térképrajzolás mesterségével. Megfordultak amazok is sok veszedelem között Ázsia különböző vidékein, tisztelettel fogja mindig emlegetni neveiket a …
Tovább a műhöz
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember..." Ugye ismerős? így szoktak kezdődni a mesék. A folytatásban a szegény ember kifogja az aranyhalat, mesebeli kincsre talál, vagy a legkisebb fia szerencsét próbálva a nagyvilágban
királyként tér vissza. Amiről most mesélek, az szintén a szegény emberekről szól. De nem a mesebeliekről, hanem valódi, régen és nem is olyan régen élt szegény emberekről. Méghozzá nem másról, mint hogy „hol” volt ez a szegény ember - azaz hol élt, hol és hogyan lakott...? És főként: mit láthatunk, ismerhetünk manapság még ebből, mit kell tennünk, hogy ezek a dolgok ne menjenek feledésbe? Mit nevezünk népi építészetnek? Népi építészetnek a köznép, egészen pontosan a paraszti sorban élők által, saját kezükkel vagy a szorosabb közösség bevonásával létrehozott, a nép mindennapi életét és tevékenységét szolgáló építészeti alkotásokat és az ezekre irányuló tevékenységet nevezzük. A népi építészet minden korban az akkori társadalom tudását tükrözi. Egyszerűség és házilag kivitelezhető megoldások jellemzik, ugyanakkor minden korban hatással voltak rá a hivatalosan építőművészetnek nevezett tudomány művelői. Nemcsak lakóházak lehetnek népi építészeti emlékek, hanem például a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó építmények (malmok, műhelyek), a vallási célú épületek (templomok, haranglábak) és a …
Tovább a műhöz
Azon szokások és sajátságok, melyek a’ népéletben magyar országban századok óta fenállanak, ősidők hagyományai, ‘s ez által a’ hon előtt nagy becset ‘s kedvességet nyertek. Nem lesz tehát érdektelen, több nép-barátra nézve, azokkal közelebbről megismerkedni. Ugyan ezért, szerintem czélszerúen cselekszem, ha a’ magyar szövegen kívül, még egy németet is bocsátok az olvasó közönség elébe: mert, a’ külföldre, különösen némethonra nézve, minden esetre érdekes marad, ismérni sajátságait azon országnak, mely még kevéssel ez előtt nem hogy ismérve lett volna, de sőt meglátogatva is alig lévén, mindössze a’ gözhajozás és vasutak létesülése óta látszik mintegy közelitve lenni azon országokhoz, melyektől nagy részben, egykor, mivelödését nyerte, ‘s hogy valóban mennyire növekedjék az irántai részvét, azt, számos idegenek-általi jelenlegi gyakorta látogatása tanúsitja. Kimerítő rajzot adni az itteni szokások s jellemekről nem volt szándékom; mind e' mellet is azonban kettős czélt óhajtottam munkámmal elérni. Egy részről t. i. fentartani, az utókor számára a’ jelenlegi népéletnek némely vonásait; a’ mennyiben a' népek szokásaiból, az, Európát körül-hálózó vasút-vonalok által, sok talál majd elenyészni vagy összevegyülni; 's egyszersmind azokat, 25 a' legjelesebb honi művészektől készített életrajzi képekből álló, egy mellékletben, …
Tovább a műhöz