Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ez év decemberében száz éves népoktatásunk alaptörvénye, az 1868-as XXXVIII. törvény. A törvény megalkotása és szentesítése, folytatása és
betetőzése a köznevelés országos rendezését, törvénybe foglalását sürgető törekvéseknek. Ugyanakkor kompromisszum is, mert mellőzte 1848 forradalmi örökségét. E kompromisszumból eredő hiányok, hibák nyomait 80 éven keresztül viselte magán a magyar közoktatás és amelynek ballasztjától, az egyházi iskolák káros örökségétől csak a felszabadulás után tudott végleg megszabadulni. Mindezek ellenére a törvény megalkotásának az a legfőbb értéke, hogy a magyar történelemben először adott lehetőséget a népoktatás országos rendezésére, az oktatás egységesitésére. Ilyen történelmi visszapillantásnál nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy
különböző erők akadályozták a törvény érvényesitését, s a visszahúzó erők nem engedték teljesen érvényesülni az eötvösi koncepció haladó mozzanatait. A törvény az európai haladás mértékével mérve is jelentősnek mondható. Az általános (egyetemes, országosan mindenkire kötelező) tankötelezettség elvét tizenkét évvel Anglia és tizennégy évvel Franciaország előtt emeli törvényerőre." A legátfogóbb jogszabály a későbbiek során sokat vitatott hézagossága ellenére is. A soknemzetiségű Magyarország népoktatását szabályozó törvény korabeli birálői és …
Tovább a műhöz
Sok viszontagság után s ezer veszély közt, megfogyva bár de törve nem, elért e törekvő csapat gimnáziumi pályafutásának végpontjához. Voltaképpen csak egy átszálló állomáshoz. Hiszen továbbra is a tudományok széles vágányain fognak haladni. Azomban szétoszlanak, megválunk egymástól. Mert Önök más vonatokba szállnak és fővonalokon fognak robogni, én pedig maradok a régi viczinálison fékező.
Még nem hurczolkodtak ugyan ki a mi waggonjainkból, de mint testület velem a mai napon utoljára találkoznak. Ez órában tehát búcsúzni akarok Önöktől, kedves ifjak. Egy pillantást vetek a múltba s egyet a jövőbe. ❖ Öt éven át osztoztunk szerencsében és balsorsban. Kitanulmányoztuk egymást, összeszoktunk. És én épültem, valahányszor mélyebben betekinthettem szívükbe. Gyönyörűséggel szemléltein gondolkozásmódjukat, törekvéseiket, eszményeiket, egyéni vonásaikat. Nem ma hallják először, hanem sokszori ismétlés után utolszor hangsúlyozom, hogy Önök közé mindenkor a legszívesebb örömmel léptem. Ez az osztály volt az én választott népem. Ildomos magaviselet a külső érintkezésben, figyelem a magyarázat alatt, szorgalom a tanulásban, mindenek fölött pedig vallásos hitük szakadatlan bizonyítékai fűzték szívemet Önökhöz. Fogadják, kérem, férfias önbecsérzettel becsülésem és köszönetem őszinte kifejezéseit a múltakért.
De többel is tartozom. Lelkem egész …
Tovább a műhöz
Felszabadulásunk harmincadik évfordulójáról a Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályai és tagozatai méltóképpen megemlékeztek. Titkárságunk javaslatára elnökségünk úgy határozott, hogy az ünnepi évben adjon ki a Társaság olyan tanulmánykötetet, mely hűen tájékoztat az elmúlt három évtized pedagógiai erőfeszítéseiről és eredményeiről. A gyűjtemény ne csak megemlékezzék azokról, akik a korszakot végigélték, hanem nyújtson eligazítást is azoknak, akik később nőttek bele, vagy most kezdik meg hivatásuk gyakorlását. A mű rendeltetésének ilyen megfogalmazása ellenére sem gondolhattunk arra, hogy felkért szerkesztőink kritikailag értékeljék az elmúlt három évtized pedagógiájának történetét, és valamennyi jelentősebb törekvés bemutatására vállalkozzanak. Lehetőségeink ismeretében és azok határai között készíthették el olyan társasági kötet tervét, melynek tanulmányozása a tiszteletreméltó múltbeli erőfeszítések jobb megértéséhez vezet, egyben további, elmélyedőbb vizsgálatokra serkent. így kezdődött meg a gyűjteménybe bekerülő tanulmányok kiválogatása olyan munkákból, amelyeket Társaságunk mai - jelenleg is élő - tagjai, mint történetileg és saját egész munkásságuk szempontjából jellemzőket ajánlottak fel. A már nem élők munkáiból a szerkesztők válogattak. A közölt - válogatott - bibliográfia további tájékozódást tesz lehetővé …
Tovább a műhöz
A távolból a végtelenség szimbólumaként feltűnő torony és az öreg tölgyfa képe tárul elénk. Ahogy közelítünk feléjük, fokozatosan bontakozik ki előttünk a valóság. A kép már nem homályos: a nyári melegben a természet főszereplőinek minden apró rezzenése nyomon követhető. Az évszázados fa már a lágy nyári szél hatására is ropogva hajlik rá a mellette álló, szintén tekintélyes kort megélt épületre. De még nem törik el, játszik a széllel. Mintha megállt volna az idő: a szél és a fa párbeszédén kívül időnként az épület sóhaja töri meg a csendet. Hív, hogy lépjünk be és nézzük meg a páratlan szépségű, festett, kazettás mennyezetét, majd vigyük hírül a nagyvilágba a régmúlt idők mestereinek kiváló munkájától. Mi a valóság? Nincs egyetlen, mérhető valóság. A különböző emberek eltérő módon értelmezik az eseményeket, a látottakat, a tárgyakat, az élőlényeket, így ezek az értelmezések alkothatják a valóságot. Van, aki nem hallja meg a szél és a fa párbeszédét, az épület hívószavát, így számára mindezek már régi, értéktelen, lényegtelen dolgok és minél hamarabb meg kell szabadulni tőlük, el kell törölni őket a felszínről. De vannak, akiket megérint a hely szelleme. Ők értik a szavakat, számukra érték, amit látónak. A műit kis darabjainak megőrzésére szánják életük jelentős részét. Hiszen a jelen megértése a múlt …
Tovább a műhöz
A "bűnös, liberális Budapest" községi iskolái államosításának kísérlete 1919-1920-ban
- Donáth Péter
- 2022
Mára szinte teljesen elfeledett, a „kereszténynemzeti kurzus ” fővárosi iskolákkal kapcsolatos kormányzati terveinek és Imre Sándor egykori megbízott miniszter/adminisztratív államtitkár, majd Huszár Károly és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterek kezdeményező szerepének megismerése és megítélése szempontjából egyaránt releváns történetet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szakmai körökben köztudott, hogy a Tanácsköztársaság az ifjúság „forradalmasításának” érdekében és reményében az ország valamennyi iskoláját államosította, s a vallásoktatást, a klerikus pedagógusokat, valamint a nacionalizmussal azonosított hazafias nevelést néhány hétre kiszorította az iskolák túlnyomó többségéből. Az már kevésbé ismert, hogy az általános államosításból kihagyták a budapesti községi iskolákat. Az általuk elvárt politikai-világnézeti célok szempontjából ugyanis jó kezekben látták azokat a megbízható fővárosi elvtársaik irányítása alatt. Ennek sajátos ellenreakciójaként a korai ellenforradalmi korszakban fennen hangoztatott „ keresztény-nemzeti kurzus ” - mely az egyházaknak és községeknek, magánosoknak stb. visszaadta azok iskoláit - a „vörös rongyokba öltözött”, „liberális” Budapest iskoláinak állami kezelésbe vételét, „államosítását” kezdeményezte. Minisztériumi tanácskozások során készítették elő a nemzetgyűlés …
Tovább a műhöz
A család és az egyház után a harmadik főtényező, melynek az ember felett hatalmat adott az Isten, az állam. Van-e és mennyi joga az államnak a tanítás és nevelés terén? Erre nézve ma már nem egyeznek meg többé a vélemények. A 16. századig, ha voltak is itt-ott eltérő felfogások az ember és állam természetéről, céljáról, jogairól és kötelességeiről,
azok csak rövid életű, elszigetelt jelenségek voltak és nem jutottak oly általános uralomra, hogy csak egy állam is elveik szerint rendezte volna be életét. Egységes volt a művelt emberiség gondolatban, érzületben s törekvésben s azért a tanítás s nevelés jogának felfogásában is. Ez a felfogás pedig a tanítást és nevelést a családra és egyházra, mint egyedül illetékes tényezőkre bízta. Az állam sem tartotta azt feladatának ; a közjó előmozdítására való kötelességénél fogva legfeljebb csak anyagi támogatást nyújtott az iskoláknak s jogvédelmi feladatához képest csak a tanuló és tanító közötti külső jogviszonyokat szabályozta. A 16. századtól kezdve azonban az állam, ha meg is hagyta a tanszabadságot, de már mind több jogot követelt magának a tanítás s nevelés vezetésére is ; az egyházat mindinkább félretolta jogos területéről ; sőt voltak s vannak államok, melyek a tan- és lelkiismeretszabadság megsemmisítésével a tanításnak s nevelésnek még kizárólagos jogát is követelik (monopolium) maguknak s …
Tovább a műhöz
„Nézetem szerint a tudomány fejlődésében ismernünk és méltatnunk kell az elődök munkáját is, mert a mily becses és nélkülözhetetlen a tudomány nemzetközi ismerete, épp oly becses és nélkülözhetetlen annak ismerete is, hogy ez a tudomány hogyan fejlődött a hazai talajban a múltban, mert csak így hasznosíthatjuk azt kellőleg a jövőben is.” A következőkben a demográfia magyarországi oktatásának megindulását
és folyamatát (fejlődését) kívánjuk bemutatni. Tehát nem a népességtudomány történetének megírása a célunk (azt már mások megírták), hanem „csak” oktatásának krónikáját szeretnénk minél pontosabban felvázolni a megismert forrásmunkák és visszaemlékezések alapján. Témáinknak ez a szűkítése nem könnyíti, hanem nehezíti vállalt feladataink teljesítését. Ugyanis szem előtt kell tartanunk azt, hogy a demográfiai ismeretek oktatása nem önállóan, hanem a statisztika elméletének és módszertanának tanításával együtt történt. Már a leíró statisztika témái között is jelentős helyet foglaltak el a népességre vonatkozó ismeretek, amelyek a későbbi évtizedekben is fontos részei maradtak a tananyagnak. Megbízható adatokat azonban majd csak a népszámlálások, ill. a XIX. század végén megindított és folyamatossá váló népmozgalmai összeírások biztosítottak. De a statisztika elméletének, módszertanának és intézményhálózatának fejlődése a …
Tovább a műhöz
Napjainkban az óvoda- és iskolapedagógusok gyakorta hangoztatják a mentális és emocionális zavarral küzdő gyermekek arányának emelkedését. Növekvő arányban vannak jelen azok a gyermekek a csoportokban, akiket nehéz motiválni a tanulásra, rövid ideig tart az aktív figyelmük, nehezen tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. Óvodai szinten a nyelvi- és beszédfejlődés terén tapasztalható lemaradás, de jellemző a pszichomotoros éretlenség, az érzelmi bizonytalanság, míg az iskolás korosztálynál a teljesítménydeficit, a tanulási zavar, valamint magatartási- és viselkedészavarok a jellemzőek. A jelenség oka összetett, a digitalizált környezet a gyermek- és felnőtt népesség életvitelét nagymértékben befolyásolja, a folyamatos erős inger- és információ áradat hatásaival kevésbé tud lépést tartani a nevelési és oktatási metódus. A család – a társadalom jelen és jövőbeni működésének magja – alapvetően befolyásolja a felnövő nemzedék emberi minőségét. Azonban a család elsődleges funkciója – miszerint a felnövő gyermek fizikai, mentális és emocionális fejlődésének biztosítása – erősen sérült. A zavart értékrend, az inadekvát szülői attitűd következményei a gyermek személyiségfejlődésében nyomon követhetők. A gyermek oktatási-nevelési hálózatba kerülésekor kap a környezet visszajelzést arról, hogy az adott követelményeknek nem tud megfelelni, …
Tovább a műhöz
A felnőttképzés fontossága ma már nem szorul igazolásra. Annál inkább az a belátás, hogy a megfelelő minőségű képzés a képzők speciális felkészültségét kívánja meg, ami magába foglalja az elméleti tudás bizonyos körét is. Egy elterjedt hiedelem szerint elegendő jól ismerni a képzés tárgyát, hiszen a felnőttoktatóknak nem gyerekekkel van dolguk, amihez pszichológiai, pedagógiai és még sokféle tudásra van szükség, hanem érett, értelmes, tanulnivágyó emberekkel. Aki mégsem volna ilyen, azt legfeljebb megérdemelt kudarc éri A nagy többség azonban megérti a világos emberi szót, elsajátítja a bemutatott és megmagyarázott műveleteket, elolvassa az ajánlott szakkönyveket - mi kellene még? Sokan tudják, hogy mi még. Vegyünk példának egy számítógép-kezelői tanfolyamot. Az egyik képző-helyen a résztvevők többsége optimális mértékben és viszonylag rövid idő alatt elsajátítja a szükséges tudnivalókat, egy másik kurzuson arról panaszkodnak. hogy a vezető nem képes érthetően kifejezni magát, csakis "kompulerzsargonban" beszél, s ha kérdéseket tesznek fel neki, ugyanezen -a kezdők számára felfoghatatlan - nyelven magyaráz; nem jut mindenkinek gép. nincs elég gyakorlóidé; követhetetlen az előrejutás logikája; a rendelkezésre bocsátott nyomtatott segédanyag és a tanfolyam-vezető előadásai között ellentmondások vannak; az elmaradók egyéni problémáival való …
Tovább a műhöz
E tanulmány elsődleges célja a felsőoktatási törvény folyamatban lévő előkészítő munkálataihoz "háttéranyag"-ként a történelmi előzmények, a felsőoktatás irányítása történeti alakulásának feltárása. A tanulmány két, egymástól jellegében is különböző fejezetből áll. Első, 1635-től 1947-ig terjedő fejezete a felsőoktatás irányításának, jogi szabályozásának történeti
változásait mutatja be az egyes korszakokban, ill. időszakokban, elsősorban a kinevezési hatásköröket, az intézmények szervezeti kereteinek szabályozását, a tanulmányi kérdések, a képesítési követelmények megállapítását és a hallgatók felvételének rendjét vizsgálva. Egyes esetekben fontosságukra tekintettel - figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a felsőoktatás önálló törvényben való átfogó szabályozására hazánkban eddig még nem került sor - a tényleges jogi szabályozás mellett célszerűnek véltük a törvényerőre nem emelkedett törvényjavaslatok ismertetését is. A tanulmány második, az államszocialista periódussal foglalkozó fejezetében a felsőoktatás irányításának alakulását az egyes időszakok általános politikai viszonyai által is nagymértékben meghatározott felsőoktatás-politikai változásokkal összefüggésben vizsgáljuk. A jogi szabályozás, a felsőoktatási joganyag részletes elemzését viszont nem tartottuk szükségesnek, minthogy Madarász Tibor: A …
Tovább a műhöz
Ebben a gyűjteményben az egyetemek és a főiskolák szervezeti és működési rendjével kapcsolatos, legfontosabb hatályos jogszabályokat adjuk közre. A gyűjtemény első részében a szervezeti és működési kérdésekkel foglalkozó jogszabályokat, a másodikban az oktatókra, illetőleg az oktatói tevékenységre
vonatkozó szabályokat, a harmadikban a hallgatókat érintő rendelkezéseket, míg a negyedikben az intézmények tudományos tevékenységével kapcsolatos szabályokat gyűjtötte egybe a kötet összeállítója. Az 1969-ben közreadott „Az egyetemekre, az oktatókra és a hallgatókra vonatkozó jogszabályok” gyűjteményéhez képest ez az összeállítás gazdagabb. Egyfelől azért, mert az egyetemekre vonatkozó néhány jogszabály módosítását is tartalmazza, másfelől kiegészül a többi felsőoktatási intézmény munkájával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések ismertetésével. Itt emelném ki annak a jelentőségét, hogy az érdeklődök ezúttal kapják kézbe — egy kötetben — a felsőoktatási intézmények önállóságának fokozásával, vaIamint a demokratizmus kiszélesítésével foglalkozó és szétszórtan megjelent jogszabályi anyagot. A jegyzetek és magyarázó szövegek, valamint a kötetbe fel nem vett, de hatályos jogszabályok felsorolása az intézmények dolgozóinak, hallgatóinak és a felsőoktatási intézmények felé orientálódó középiskolásoknak, igen jó segítséget nyújt a …
Tovább a műhöz
A Magyar Népköztársaságban az oktatás az általános műveltség és a szakmai ismeretek megszerzését és bővítését, az ifjúságnak, valamint a tanuló felnőtteknek szocialista, humanista szellemű, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméit érvényesítő nevelését szolgálja. Feladata, hogy segítse a személyiség, a képesség és a készségek kibontakozását, valamint a szellemi s a testi fejlődést és olyan állampolgárok nevelését akik a közösség tagjaiként részt vállalnak a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, illetőleg gyarapításában. Felkészíti a fiatalokat arra, hogy természeti és társadalmi környezetüket a haladó nemzeti hagyományokon és az egyetemes kultúra értékein nevelődve megismerjék, védjék és a közérdeknek, megfelelően formálják, tudományos világnézeten alapuló szocialista értékrendjük és erkölcsi magatartásuk kialakuljon, élni tudjanak jogaikkal, s teljesítsék kötelességeiket a magán- és közéletben egyaránt, ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy iskolai tanulmányai befejezése után műveltségét és szaktudását mindenki fejlessze. A nevelés-oktatás fejlesztése, anyagi és erkölcsi támogatása az egész társadalom ügye, hiszen a művelt szakképzett, tudatos ember hazánk legfőbb értéke. Különösen nagy a feladatuk a pedagógusoknak és az oktatóknak, akik alkotóerejüket, tudásukat, képességei két az ifjúság nevelésére …
Tovább a műhöz