Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A szombathelyi líceumnak, e különleges iskolatípusnak története akkor kezdődik, mikor még a Mária Terézia alatt kibocsátott I. Ratio Educationis szabályozta a magyar oktatásügyet. A mai kialakult iskolarendszerek helyét akkor olyan iskolatípusok foglalták el, melyek a későbbi fejlődés szükségességének bélyegét magukon viselték. Ebben az időben találkozunk egy-, két-, három-, négyosztályú elemivel, mely utóbbi a tanítóképzés céljait is szolgálta és két tagozatú gimnáziummal, melynek összesen öt (I—III. grammatikai és I—II. humanitas) osztálya volt A középiskola és egyetem közé ékelődött az akadémia jogi és filozófiai tagozata, mely utóbbi részben a mai középiskolák Vll—VIII. osztályának felelt meg, részben önálló pályára készített elő, tehát se főiskola, se középiskola nem volt, hanem a kettő között lebegett. A II. Ratio annyiban változtat a meglévő rendszeren, hogy a gimnázium alsó tagozatát egy osztállyal megtoldja, úgyhogy hatosztályúvá alakul át. Ilyen se főiskola, se középiskola-típus volt a szombathelyi líceum is. Történetéből az első tizenöt év eseményeit akarjuk felszínre hozni, melyek az alapítás körülményeit s az intézet kialakulásának menetét fogják az olvasó elé tárni. A rendelkezésre álló gyér adatok miatt ez; éppen nem volt könnyű munka. Az intézet külső eseménytörténetére nézve Kárpáti rövid összefoglalása, az …
Tovább a műhöz
Elkészítettük á Szovjetunió jelenlegi iskolarendszeréről szóló tanulmányt, amikor a Pravda 1984. január 4-i számában megjelent az új oktatási reform-tervezet "Az általánosan képző iskolák és a szakoktatási intézmények reformjának irányelvei" címmel, két lehetőség állt előttünk: 1. vagy átdolgozzuk az egész tanulmányt, vagy 2. változatlanul kiagyjuk az eredeti, 1983-ban lezárt anyagot és nem veszünk tudomást a tervezetről, amelyet még társadalmi vitára bocsátanak és amelynek végleges bevezetésére csak 1986-ban fokozatosan kerül sor. Mi egy 3. variációt választottunk: Közreadjuk a szovjet szakirodalom alapján a jelenlegi
iskolarendszer felépítését, az oktatás tartalmi korszerűsítését, a legújabb neveléstudományi kutatások eredményeit, és felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy a kötet végén ismertetjük az 1984. januári reformtervezet leglényegesebb strukturális és tartalmi változásait. |
Tovább a műhöz
Amidőn a vezetésem alatt álló Társaság, megfelelve a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter mult évi felhívásának, a szabadoktatás keretébe sorozható népszerű előadásoknak egy ciklusát munkatervébe felvette, tudatában volt annak a várható ellenvetésnek, hogy ilynemű vállalkozásnak fölötte kétséges a jogosultsága. Oly ismeretkörről van ugyanis szó, melynek tárgyát amúgy is sokan merőben népszerűnek vagy legalább is nem szigorúan tudományosnak gondolják. Ez a tárgy: a nevelés, mely az avatatlanok szemében olyannyira természetesnek és egyszerűnek látszik. Természetesnek azért, mert — úgy vélik — miként az állatban megvan a veleszületett képesség, hogy ivadékát felnevelje, úgy az embert is már maga a természet ellátta a neveléshez szükséges készségekkel; egyszerűnek azért, mert vélekedésük szerint a mi saját neveltetésünk emlékei és másokon szerzett alkalomszerű tapasztalataink, párosulva némi józan ítélettel, teljesen elégségesek arra, hogy velök kipótoljuk azt, ami természetes arravalóságunkból netán hiányoznék. És sok esetben az eredmény igazat látszik nekik adni. Bár senki sem oktatta ki őket teendőikre, életviszonyaikhoz képest jól vannak nevelve gyermekeik. De sajnos, vannak a világon — s nem is csekély számban — igen rosszul nevelt gyermekek is, kik értelmiség dolgában messze elmaradnak attól a színvonaltól, mely az ő körülményeik …
Tovább a műhöz
Molnár-Kovács Zsófia bibliográfiája a Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai sorozat 11. köteteként jelenik meg. Bár a szerző nem könyvtáros, bibliográfiája jól illeszkedik sorozatunkhoz, hisz olyan alapos szakirodalmi forrásfeltáró munkát végzett, amellyel nemcsak a saját kutatási témáját alapozta meg, hanem gazdagította könyvtári sorozatunkat is. A tankönyvkutatás magyar bibliográfiája (2000-2010) c. kötet a 21. század első évtizedére fókuszáló hazai (történelem)tankönyvi kutatási forrásbázist tárja az olvasó elé. A szerző tankönyvelméleti, tankönyvkutatási témájú készülő PhD disszertációjához, mint előzményt tárta fel azokat az írásokat, amelyek napjaink tankönyvkutatási vizsgálati eredményeiről, kutatási trendjeiről, fejlesztési standardjairól, tankönyvkiadási koncepcióiról, tankönyves szakmai rendezvényeiről szólnak. A tankönyvkutatás jelen bibliográfiája nem előzmények nélküli. A hazai tankönyvi szakirodalom-bibliográfiák alapművei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. Időrendben elsőként Szokolszky Ágnes „A tankönyv és a tankönyvkiadás szakirodalma (1968-tól 1978 szeptemberéig)” című összeállítása érdemel említést, majd Mózer Ibolya, Simon Péter, valamint Sz. Balázs Edit által 1981-ben kiadott, „A történelem könyvei. A történelemtanítás annotált bibliográfiája” c. művet kell megemlíteni. Ugyancsak Szokolszky Ágnes jóvoltából …
Tovább a műhöz
Évekkel ezelőtt kaptam az első megtisztelő felkérést arra, hogy a Széchenyi István Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar által szervezett Apáczai-Napok tudományos
konferencián előadást tartsak. Így ismerem ezt a magas színvonalú rendezvénysorozatot, és mint a Veszprémi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi Szakbizottságnak elnöke, nagyon örültem Sipos Judit és Boldizsár Boglárka kollégáink javaslatának, hogy ez a rangos konferencia egy önálló, nemzetközi szekcióval egészüljön ki, amely közös rendezésű az MTA VEAB Neveléstudományi Szakbizottságával. Ezekből az előadásokból születtek az alábbi tanulmányok. A programon nagy örömmel vettem részt magam is több kollégámmal a Kodolányi János Egyetemről. A rendezvény napján érzékelhető volt a már megszokott jó hangulat mellett a professzionális szervezésnek köszönhető gördülékenység, ami ennek az együttműködésnek következtében biztosította a magas tudományos színvonalat. A kötet talán ezt a baráti légkört nem tudja visszaidézni, de a tudományos igényességet, a rendkívül izgalmas témák sokaságát igen, ezért ajánlom jó szívvel az olvasó figyelmébe a kötetet. Ez a kötet így kiemeli a szekciót még ebből a rangos konferenciából is, erősítve annak nemzetközi dimenzióit. Az együttműködést remélem folytatjuk és minden évben megrendezésre kerülhet a Veszprémi …
Tovább a műhöz
„A tehetség-probléma hazai történetének irodalma a kezdetektől 1950-ig” bibliográfia
- Bánfai József
- 2007
A honlapon most közzétett, folyamatosan bővülő anyag egy jelenleg is készülő, részletesen annotált bibliográfia rövidített változata. Az adatok összegyűjtésének elsődleges forrása Váczi Miklós: „Bevezetés a tehetségvédelem történetének tanulmányozásához” című kéziratában (OPKM, 1979.) található bibliográfia volt, amely az általam feldolgozott korszak irodalmából mintegy 200 tételt tartalmaz. Ezt követte számtalan nyomtatásban megjelent bibliográfia, monográfia, tanulmánykötet és folyóirat áttanulmányozása, illetve a korabeli művekben szereplő hivatkozások összegyűjtése. Jelenleg a bibliográfiában található tételek száma meghaladja az 1100-at. Célom az, hogy az érdeklődőknek minél több eredeti anyag álljon rendelkezésre a téma mélyebb megismeréséhez, különös tekintettel a tehetségre vonatkozó nézetek alakulására, a tehetséges tanulók felismerésének, kiválasztásának és nevelésének kérdéseire. Mindezen túl szükséges annak a szélesen értelmezett „szellemi környezetnek” a megismerése is, amelyben a tehetségvédelemmel kapcsolatos gondolatok és tervek megszülettek, illetve a megvalósult elképzelések léteztek. A bibliográfia számos tételt tartalmazza a tehetséggel szorosan összefüggő kérdések (pl. értelmi képességek, intelligencia, kreativitás, zsenialitás, csodagyerekek) hazai, illetve hazai vonatkozású irodalmából, ezen belül a téma …
Tovább a műhöz
Magyar neveléstörténeti tanulmányt tart kezében az olvasó: adatok, tények sorakoznak egymás mellett, amelyek nyomán kibontakozik az 1950-1990 közötti negyven év hazai iskoláiban folytatott ateista nevelés teljes képe. Közismert, hogy egyrészt a közép-európai konzervatív polgári pedagógia örökségeként, másrészt a szovjet pedagógia hatására alapvető fontosságú volt e négy évtizedben hazai iskoláinkban a világnézeti nevelés. Ez - ugyancsak közismert - 1950-1990 között határozott és egyértelmű materialista-ateista világnézeti nevelést jelentett. Megnevezését a korszak egész folyamán rapszodikusan váltogatták: „dialektikus materialista világnézeti nevelés”, „tudományos világnézeti nevelés”, „kommunista világnézeti nevelés”, „szocialista világnézeti nevelés”, „marxista világnézeti nevelés” stb. Az is jól ismert, hogy ez a nevelési ág hatalmas terjedelmű hazai szakirodalmat eredményezett e négy évtized alatt, még az 1980-as évek második felében is.
Kötetünk a materialista nevelés szerves részét, gyakran legfőbb tartalmává emelkedő vonulatát, az ateista nevelést, annak az iskolák mindennapi munkájában való megnyilvánulásait kívánja konkrét részletességgel bemutatni. Tárgya: szakszerű neveléstörténeti feldolgozás keretében elemezni a hazai oktatási-nevelési intézményekben érvényesített ateista nevelés teljes tartalmát, tényeken alapuló …
Tovább a műhöz
A reneszánsz óta az emberi kultúra a szellem remekeit tárja elénk az építészet, festészet, költészet, tudomány mesteralkotásaiban. A természettudományok megalkotják az embernek az anyagról, erőről, mennyiségről, világszerkezetről való fogalmát. Ezek nyomán következnek a technikai felfedezések. A szellemi kultúrának ezen nagymérvű haladása mellett azonban sokáig háttérbe szorult a testi kultúra. Az embert nem érdekelte teste, a szellem tevékenységét értékelte csak igazán. A német idealizmus például az emberi szellemben magát az abszolút, isteni szellemet pillantotta meg, mely maga alkotja meg magának a természetet. A test tehát a szellemnek csak szolgája, köntöse. Amilyen mértékben közeledett a történelmi ember a mához, oly módon fokozottan intellektuális lénnyé vált. Szellemét testétől bizonyos pszichocentrizmus választotta el, s nem eszmélt arra, hogy gondolatának nélkülözhetetlen anatómiai, testi alapjai az idegek, s az agyvelő. Ezt az agyvelőt az a vér élteti, mely az emésztés és felszívódás során felvett tápanyagokkal gazdagodik, melyet a tüdő oxigénnel ellát, s a szív odahajt. Ekkor rendelkezik az idegrendszer a szükséges vitális energiával, s tarthatja a szervezet háztartását egyensúlyban. Mindez számunkra észrevétlenül megy végbe, mert tudatunk csak azon agysejtek tevékenységéről számol be, melynek eredménye az érzés és gondolat. Agyvelőnk …
Tovább a műhöz
A Történelemtanítás online folyóiratot azzal a céllal alapítottuk meg tíz évvel ezelőtt, hogy megerősödhessen Magyarországon a történelemdidaktika mint a történelemtanítás tudománya. Meggyőződésünk, hogy a hazai történelemtanítás általános színvonalát, módszereit akkor lehet érdemben fejleszteni, javítani, ha tudományosan alátámasztott megoldások, eszközök állnak rendelkezésre. Ennek érdekében vállaltuk, hogy tájékoztatjuk a hazai szakmai közvéleményt a nemzetközi történelemdidaktika meghatározó folyamatairól, és teret biztosítunk a hazai innovációk megismertetésére. Nagy jelentőségűnek gondoljuk, hogy 2017 óta az MTA befogadta lapunkat a minősített folyóiratok sorába, ezzel is elismerve a szerkesztőség munkáját. A lap meghatározó feladatának tekinti a hazai és határon túli magyar történelemoktatás különböző szakmai dokumentumainak nyilvánosságra hozását, véleményezését, a mindennapi oktatási gyakorlat feltérképezését, az új törekvések segítését, és ezáltal is a történelemoktatás tudományos standardjainak megteremtését. A lap elmúlt tíz éve, a megjelent írások témái (tantervek, tankönyvek, tanórai módszerek és feldolgozások) és megközelítései azt mutatják, hogy a lap alapításakor megfogalmazott célokat összességében érvényesíteni tudtuk. E kötet kiadásának közvetlen apropóját a jubileum adja, hiszen a magyarországi …
Tovább a műhöz
Ez a szöveggyűjtemény a történelemtanár szakos hallgatók képzését hivatott szolgálni, ennek a követelményeihez kíván igazodni tartalmában, szerkezetében és terjedelmében. Szemelvényeket tartalmaz a magyar nyelvű történelemdidaktikai szakirodalomból, melyeket egyes fejezetekben rövid, lényegre törő idézetek egészítenek ki, ezek közül néhány idegen nyelvű művekből származik. A fejezeteket bevezető szövegek tájékoztatnak a témáról, egyes esetekben annak terminológiájáról. A dőlt betűs kiemelések, a számmal jelölt jegyzetek és a szakirodalmi hivatkozások az eredeti művekből származnak, míg a szövegek feldolgozását segítő, néhány helyen előforduló aláhúzások a szöveggyűjtemény szerkesztőjétől. A kérdések, feladatok zöme az olvasó véleményének megfogalmazására, illetve általános- és középiskolás diákként szerzett élményeinek tudatosítására irányul, és csak ritkábban a szövegek tartalmának felidézésére. Úgy vélem, a tantárgy-pedagógiai képzésnek nem az a feladata, hogy részletes ismereteket adjon át, hanem hogy segítse a hallgatók attitűdjeinek, tanári hitvallásának formálódását. Ugyanezt szolgálhatja a szemelvények megvitatása a szemináriumi foglalkozásokon. Gyűjteményem adósa valamennyi benne idézett szerzőnek, különösen a modern pécsi történelemdidaktikai kutatások megalapozójának, F. Dárdai Ágnesnek, valamint az ezredforduló óta …
Tovább a műhöz
A tudás keletkezése szokatlan műfajú könyv: fikció formájában megírt tudományos munka. Regényszerü írás, mely tudományos tartalmat közvetít. Az iskolai oktatás és a pedagógia világába viszi az olvasót, Magyarországra és a világ több más pontjára. Címzettjei elsősorban azok a pedagógusok, akik szeretnének kiemelkedni a mindennapos rutinból, akikben elevenen él a szakmai kíváncsiság, és nap mint nap kitalálnak új dolgokat, melyekkel a munkájukat eredményesebbé próbálják tenni. Szól azokhoz is, akik az iskolák világát kutatják, vagy pedagógusok tanulását segítik. Olvasható regényként, de kézikönyvként is használható, melyben válaszok találhatók azokra a kérdésekre, melyek az osztálytermi pedagógiai munka, az iskolák és a nemzeti oktatási rendszerek jobbításán dolgozókat leginkább foglalkoztatják. | Fazekas Ágnes az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi adjunktusa, doktori fokozatát a neveléstudományok területén szerezte. A Szegedi Tudományegyetem Közoktatási Vezetőképző és Továbbképző Intézet oktatója. Több országos szintű program tervezésében és megvalósításában vett részt. Kutatási területe az oktatásfejlesztési programok implementálása és az oktatási innováció. | Halász Gábor az EEl'E Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanára, az egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. …
Tovább a műhöz
Két évtized folyamán a Bevezetés a tudományos gondolkodásba (1922) című munkám problematikájából fokozatosan és szervesen egy nagy mű terve nőtt ki, amelynek célja az emberi kultúra egyik alapvető ágazatának, a tudománynak, minden oldalról való tüzetes megvizsgálása. Az első rész, amelyet ebben a könyvben adok át az olvasónak, a tudományos gondolkodást mint személyes teremtő tevékenységet kutatja. Az alkotó tudós tipikus lelki alkatát és életművét sok önéletrajz, életleírás, levelezés, emlékirat adatai alapján lehető lelki életközelségben iparkodtam vizsgálni. így ez a könyvem mintegy Az államférfi című munkám pár-darabja is: régebbi munkámban a politikusnak, most meg a tudósnak lelki struktúráját tárom fel. Mindenki egy szellemi közegbe, a kor társadalmába és kultúrájába születik bele, amely sok nemzedék munkájának eredménye. Ámde a társadalmi kölcsönhatás szövedékébe az egyén is belefonja a maga személyes erejét és törekvéseit; egyéni kezdeményezés nélkül a társadalom a kultiíra egyik területén sem mozdulna előre. Ezért az egyén szellemi tevékenységének vizsgálatát bocsátom előre, amikor a kultúrának azt az értékterületét kutatom, amelyet tudománynak nevezünk. Az elszigetelt egyén azonban csak fikció: ha lennének is a magáraálló gondolkodónak megismerési aktusai, ezek a közösség lelki talaja nélkül elszáradnának. A tudományos …
Tovább a műhöz