Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 743

Találatok


A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A magyar testnevelés irodalma szakmunkákban általában igen szegény, elméleti játékkönyvünk pedig úgyszólván nincsen, miértis hasznos munkát végzett Farkas Pál testnevelési tanár, volt tanítványunk akkor, amidőn magyar és külföldi forrásmunkák felhasználásával a testnevelési tanárok és ifjúsági vezetők részére „A játék pedagógiája" cím alatt összevonta azokat az elméleti ismereteket, amelyek részükre rendkívül hasznosak lehetnek. Farkas Pál testnevelési tanár könyvében ugyanis nemcsak a játékelméletek beható ismertetésével foglalkozik és annak nemcsak az emberi életben előforduló viszonyait és lelki hatásait, hanem ezenkívül annak általános testi és belső szervekre gyakorolt hatásait is tárgyalja. Igen hasznosnak tartom azokat a fejtegetéseket is, melyek azokról a veszélyekről szólnak, amelyeket a helyes vezetés nélküli játék a testben és lélekben okozhat. Bizonyos, hogy ennek a könyvecskének a birtokában a játékvezető szakszerűbben és tudatosabban, tehát jobban tudja a kötelességét teljesíteni, miértis szívesen ajánlom ezt a munkát a testnevelés körében működő kollégáim figyelmébe. | Mielőtt bármely vonatkozásban kezdenénk tárgyalni a játékot, vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a gyermek szemében a játék; mi az, amit a gyermek a játékban tálét akkor, midőn önkéntelenül is játszani kezd? A gyermeki lélek sóvárog a játék után. Minden …
Tovább a műhöz
Igen rövid Elől-járó befzéddel akarok élni ezen rövid Munkában; azért kevés fzóval meg-mondom, hogy ez a’ kis könyv merő mese, vagy példa-befzéd, az az ollyan formán van itt a’ dolog elő-adva, mint a’ miképen a’ Magyar Orfzági Apoftoli Királyi Korona alatt lévő Papok fzokták és tartoznak tanítani a’ népet, mert azoknak a’ kezekben lévő Évangyéliom egy ollyan könyv, a’ melly nagy és hafznos dolgokat elő-ád mesével-is, vagy példa-befzéddel gyakran, mivelhogy az okos emberek’ vezérlésére ez az egyik jó út és mód. Már annakokáért az említett Magyar Orfzági Apoftoli Királyi Korona alatt, én is egy Evangyéliomra hallgatni és vigyázni akaró Papi embernek tartván magamat; e’ kis könyvben, mint kis tükörben, egy nagy dolgot, az az, a’ jó nevelést, mesében vagy példa-befzédben próbáltam elő-adni értelmes és nagyra termett Magyar Nemzetemnek, ámbár eleinte e’ fzép Nemzet’ elevensége Komédiában, akarta velem ezt elő-adatni. Mivel pedig e' nagy dologban, az az, a' jó nevelésben leg-többet várhat és reménylhet akármellyik Orfzág-is az ollyan jó Királyától, a' ki Atyai fzívvel vifeltetik az ö Jobbágyaihoz, ha vifzont az Ő Jobbágyai-is fiúi fzívvel téfzik az ö kötelességeket: azért én a' Jó Nevelésnek e' kis Tükörét próbáltam moft feltenni kedves Nemzetem' elébe, egy ollyan jó Királynak példájában, a’ kinek igazgatása alatt boldognak fefthetem (úgy …
Tovább a műhöz
A nevelés kérdésének állandó napirendre tűzése örvendetes jelenség; valójában nem egyéb ez, mint a társadalom behatóbb vizsgálatának egyik szükségszerű következménye. Midőn a gondolkodó elméket az a kérdés foglalkoztatta, hogy azon, ami nem jó, miképpen kellene változtatni, reá kellett a figyelemnek térülnie a nevelés ügyére is. Hallottunk lesújtó kritikát, láttuk mai iskolánkat a vádlottak padján, a boncolóasztalon, felvetődtek egészséges, de utópiaízű kívánságok, itt-ott történtek bátor újítások, bár szűkebb keretekben, de kialakult, kiforrott, egységes formát még nem tudtak a reformokból alkotni, tömérdek a függő kérdés, sok a szertelenség, s bizonyára még jó idő el fog telni, míg a jövőnek iskolája, az alsó- és középfokú, épkézláb testet ölt. Egy bizonyos: minden gondolkodó ember, aki neveléssel foglalkozik, a vajúdás és forrongás emez időszakában keres valamit, ami megvalósítható a sok újításból s bizonyára az cselekszik helyesen, aki már most a meglevő keretek közé belevisz egyet-mást s útját egyengeti annak a kívánatos újnak, mely a levegőben van s mely állandó megdöntéssel fenyegeti a most meglevőt. Én olybá nézem nevelésünk mai rendszerét, mint egy házat, melynek időről-időre új gazdái akadtak s a régi építésmóddal meg nem elégedvén, a háznak egyes részeit ledöntötték, azt újjal pótolták, de fundamentumát, …
Tovább a műhöz
A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen …
Tovább a műhöz
Az a két alapvető összefüggés, mely e könyv létrejöttét indokolja, ma már magától értetődőnek tűnik, de egy-két évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt az. Annak, hogy a propaganda elérje a lehető legjobb hatásfokot, nemcsak tartalmi, hanem módszerbeli — „pedagógiai” — feltételei is vannak. Ez az első alapvető összefüggés. Nem mondhatjuk persze, hogy a marxizmus—leninizmus propagandistái valaha is teljesen megfeledkeztek volna erről. De akkor, amikor a felszabadult országban a szabaddá vált marxista gondolat robbanásszerű erővel és úgyszólván „önerejéből” terjedt szét, és akkor is, amikor a marxista meggyőződés alig megkülönböztethetően keveredett a jelmondatokká hígult elmélet — őszinte vagy színlelt — hangoztatásával, s talán még akkor is, amikor újból mindennél fontosabbá vált a marxizmus leglényegesebb megállapításainak s a belőlük következő cselekvési programnak a hiteles megfogalmazása és elkötelező erejű kimondása — kevés szó esett a propaganda „metodikai oldaláról”. Igazi — vagy inkább új — fontossága jószerivel csak a hatvanas-hetvenes években világosodott meg, fejlődésünknek abban a viszonylag kiegyensúlyozott szakaszában, mely — noha ugyancsak megvoltak a maga sajátos problémái — kedvezett a tudat pozitív alakulásának, s mely egyszersmind újfajta követelményeket támasztott a propagandával szemben. Talán paradoxonként …
Tovább a műhöz
A kereskedelmi szakoktatás kialakulásának föltételei. A kereskedelmi szakoktatást általában a 19. század vívmányának tekintik. Ez a nagyon elterjedt vélemény abból keletkezett, hogy a nevelés intézményeivel foglalkozó szakírók cikkeikben és műveikben a reális irányú oktatással vagy egyáltalában nem, vagy csak mellékesen foglalkoztak és a reális élet szükségleteinek kielégítésére irányuló törekvéseket, a közoktatásügy köréből kirekesztve, a művelődéstörténet körébe utalták. Pedig még hazai oktatásügyünk fejlődéstörténetében is, a rendelkezésünkre álló adatok tanusága szerint, ma már éppenséggel nem jelentéktelen helyet követelhet a maga számára kereskedelmi szakoktatásunknak fordulatokban gazdag multja. Az elméleti kereskedelmi szakoktatás kezdetei Európa egyes államaiban egészen a 14. századig nyúlnak vissza. Ennek a könyvnek is megvan a maga sorsa. Közvetlenül a világháború kitörése előtt hazánk közgazdasági élete és kereskedelmi oktatásügye eladdig nem ismert magaslatra emelkedett. Emlékezetünkbe mélyen bevésődő tanúságot tettünk erről az 1913 augusztus havában Budapesten rendezett VII. Nemzetközi Közgazdasági Tanfolyamon, amelynek a világ minden részéből 180 hallgatója, és a közvetlenül utána szeptemberben megtartott X. Nemzetközi Kereskedelmi Oktatásügyi Kongresszuson, amelynek 1150 tagja volt. Talán e fényes sikerű, mind a bel-, mind a …
Tovább a műhöz
Isteni dolgok nemtudása minden vétek anyja. Ki azokból alapos oktatást nem vett, erkölcsileg baromhoz fog inkább hasonlítani mint emberhez; mivel t. i. a szentek tudományának hiával a szentség is hiányzik, és bünkerülésre s erénygyakorlásra semmi belső ösztön az emberben nincs. Olyan ő mint a gép, mely mesterségesen mozgásba hozatik, de sem szellem- sem élettel nem bir. Adná Isten, hogy ily tudatlanság csak a vadnépeknél találtatnék ! de tapasztalni azt köztünk keresztények között is ; és nemcsak faluhelyeken, hanem városokban sőt olyanoknál is, kik haszontalan tudományokban nem ritkán ugyancsak otthonosok. Az ok alkalmasint ott rejlik, hogy gyermekkorunkban megelégszünk azzal, ha néhány imádságot betéve elmondani, s egyik másik kérdésre megfelelni tudunk; haladó korunkban pedig másokon törvén fejünket, az avangeliumi tanok bővebb ismeretére törekedni elmulasztjuk, sőt még szégyeneljük is. Ezen hiba megjavítására irtani jelen könyvecskémet ily czim alatt: „A keresztény tudomány rövid foglalatja, oktatások- és imádságokban előadva;“ mivel a káténak nemcsak elmondására tanit, hanem magyarázataira is ; és minden kor- és állapotbelieknek előadja: mikép kell a tannak az erkölcsökre befolyással lennie. E tanmódszerrel már harmincz esztendő előtt, mint missionarius, haszonnal éltem ; s azért azok kívánságának, kik e müvet sajtó utján közzé tetetni ohajták, ellen nem …
Tovább a műhöz
A kölcsönös tanítás módszere, közismertebb nevén Bell-Lancaster vagy monitor-módszer a hazai neveléstörténeti tudatban mintegy a margóra szorult. Az 1976-tól 1979-ig megjelent négykötetes Pedagógiai Lexikon mindössze 26 sort szentel ismertetésére. A Kemény Ferenc szerkesztette Magyar Pedagógiai Lexikon (1933-1934) még mintegy negyven sorban foglalkozik vele. Egy évszázaddal korábban, 1873-ban, az „A-Cz” betűknél megrekedt és egyszer s mindenkorra csonkán maradt első magyar pedagógiai lexikonban, a Néptanítók ismerettárában még maga a szerkesztő, Molnár Aladár írta a 282. laptól a 290. lapig teijedő „Bell és Lancester” cikket. Andrew Bell és Joseph Lancester, e két egymással sokban szembenálló, de már a kortársak szemében elválaszthatatlanul összekapcsolt pedagógiai újító ma is nagyobb érdeklődésre tarthatna számot, mind egyetemes neveléstörténeti szempontból, mind magyar vonatkozásban. Hatásuk az egész világon mind az öt világrészre kiteijedt. Angliában az 1860-as évekig a gyermekek 60 százaléka az ő módszerükkel sajátította el az olvasás-írás-számolást. Franciaországban a XIX. század első felében a laikus iskola hívei annak felhasználásával törekedtek az egyházi iskolázás visszaszorítására. Jelentős részük volt abban, hogy Svédországban már 1842-ben törvénybe iktathatták az általános iskolakötelezettséget. Még életükben hatottak Norvégia, Dánia, …
Tovább a műhöz
Ha szerető lélekkel mélyedünk az emberi szellem fejlődésének történetébe, három fölséges virág bűvös illata vesz körül bennünket: a vallásé, a költészeté és a bölcsészeté. Egy talajban termett mindahárom, az emberi lélekben, mely a tökéletesedésre vágyódva keresi az érzékfölöttit. a csodálatosat, a titokzatost. Egy tőből fakadt mindahárom : a szellemből. E három csodavirág bizonyítja legjobban az emberi lélek kivételes voltát, szellemének isteni eredetét. A vallás az Istenhez hozza közelebb az embert, a meghasonlott lélek egyensúlyát idézi elő s korlátokba szorítja az érzékek, az anyag uralmát. A költészet az élet összes jelenségeit tünteti föl a képzelet tarka képeiben; élő lelkiismeret, mely megnyugtat, tanít, korhol, fedd, dicsér, ösztönöz, lelkesít s mikor lesújt is, fölemel. A bölcsészet az Istenből indul ki s az emberi lét, gondolkodás és őrzés jelenségeit egymással összefüggésbe hozva, egymásból megmagyarázva, a magasabb összhang létesítésére törekszik és ismét az élet egyetlen kútforrásához: az Istenhez tér vissza. De nemcsak, hogy egy tőből fakad mindahárom: egymáshoz való vonatkozásuk oly benső, hogy egyik a másikból táplálkozik, szívja éltető nedvét. Az a vallás, mely a lét örök forrásától távozik: száraz és üres, s nem bírja a kedélyt élénkebb mozgásba hozni. Az a bölcsészet, mely nem Istenből indul ki, a kételybe, a …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 743