Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 743

Találatok


Tervemhez képest átadom az olvasó közönségnek á Mária Terézia-korabeli magyarországi közoktatás történetéről szóló művem második kötetét. Ugyanolyan módszerrel készült, mint az első. Az egész időszak közművelődési törekvéseire kiterjedő anyagot országos vonatkozásaiban lehető teljességgel összegyűjtöttem, s ennek alapján igyekeztem jellemző képét adni ama szellemi mozgalmaknak, melyeknek hatása alatt a magyar közoktatás rendszerének szerves alapjai lerakódtak. E kötetben is mellőztem tehát számos apróbb, nem épen érdektelen adatot és részletet, s feldolgozásom keretébe csakis a valóban lényeges vonásokat vettem fel/ Talán sikerült e módszerrel elérnem azt, hogy tudós kutatásokon épült művem némi hatást gyakorolhat szélesebb körökre is. Mert nemcsak a tudományt kívántam tehetségem szerint szolgálni, hanem arra is törekedtem, hogy a könyvemben foglalt, történeti és paedagogiai elvek iránt felkeltsem a művelt közönség érdeklődését. Ma már hovatovább gyarapszik' azok száma, kik a tényleges iskolai gyakorlatnak nem mindig biztos álláspontjáról visszakívánkoznak néha-néha az intézmények fejlődésériek pillanatnyi benyomásoktól meg nem zavart, megtisztult légkörébe. A történeti felvilágosítás becsét mind mélyebben érzik át azok, kik a tanügygyei akár politikai, akár paedagogiai vonatkozásaiban hivatásszerűen foglalkoznak. S lehet-e vájjon hálásabb …
Tovább a műhöz
A tantárgyak között méltán első helyen említendők a hit- és erkölcstani tárgyak; mert ezek adják az egyetlen biztos alapot arra, hogy az ember megismerje rendeltetését és kötelmeinek buzgó teljesítésében törekedjék főczélját elérni. Azért a keresztény katholikus hit szelleme lengje át az összes tanítást a képzőkben, melyeknek növendékei arra hivatvák, hogy majd mint tanítók az egyház szolgáinak, a lelkészeknek nemcsak az isteni szolgálatban s egyházi ünnepélyes szertartásokban, hanem az iskolákban is, a hitelemzésben, a vallás tanításában segítségükre legyenek. Nem szabad tehát megelégedni a keresztény hitrendszer elméleti ismeretével, hanem arra kell törekedni, hogy a mindkét nemű képzők ifjúsága a keresztény élet gyakorlatába is belenevelődjék. Oda kell törekedni, hogy a képzőintézeti növendékek alapos keresztény-érzülettel bírjanak; és azért nemcsak a katekizmus és bibliai történetek szövegét kellőképen beemlézzék, hanem azt egyúttal alaposan értsék és megszeressék...
Tovább a műhöz
Sárospatakon 1857-ben indult meg az élethivatásra nevelő tanítói szakképzés: a kollégiumon belül ekkor lett a tanítóképzésnek önálló szakintézete, amely 1869-ig, az állami tanítóképző létrejöttéig képzett tanítókat, elsősorban a tiszán-inneni református egyházkerület elemi népiskolái számára. Tanulmányunkban - a teljesség igénye nélkül - a 12 évig működő tanítóképzős tevékenység néhány jellemző vonását, sok tekintetben ma is korszerű törekvéseit mutatjuk be vázlatosan. Patakon az előző századokban a tanítóképzésnek gazdag hagyománya alakult ki. A kollégiumban régóta tanították a pedagógiát, hogy a teológusokat kellően felkészítsék a tanítói, a vallástanítói, illetve iskolafelügyelői lelkészt feladatok ellátására. Mivel az igények növekedésével, a fejlődés, a munkamegosztás miatt szükségessé vált, hogy olyanokat is képezzenek, akik az iskolai tanítást nem ugródeszkának, a jobban megbecsült és jövedelmezőbb lelkész! álláshoz átmenetnek tekintik, hanem egész életüket a népiskolai tanítói munkára szentelik, a kollégiumot fenntartó tiszáninneni református egyházkerület a főiskola egyik intézeti ágaként megszervezte a "tanitóképezdét". A megalakult új intézetnek azonban a nevelésben-oktatásban nem kellett mindent elölről kezdenie, hiszen munkájába szervesen beépültek a kollégiumban dívott eljárások, a kialakult pegagógiai …
Tovább a műhöz
A magyar királyi állami gyermekvédelem. Az emberszeretet nagy érzésének hóditó ereje nálunk már 25 évvel ezelőtt megérlelle azt a gondolatot, hogy az elhagyott gyermekekről való gondoskodás az állam feladata. Huszonöt évvel ezelőtt születtek meg és léptek életbe az 1901. évi VIII. és XXI. törvénycikkek, melyek az állami gyermekmenhelyekröl, illetve a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról szólnak. A hivatalos gyermekvédelem igy éppen egy negyedszázados múltra tekint vissza. Az említett törvények értelmében a talált, valamint a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermeknek állami gyermekinenhelybe való felvételre van igénye. A magyar állami gyermekvédelem az 1919. évig a m. kir. belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, azóta a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium irányítása alatt áll. A trianoni béke előtti boldog Nagymagyarországon 17 állami gyermekmenhely állott rendelkezésünkre, mig ma csak 8 ilyen intézet szolgálja a gyermekvédelmet és csonka országunk a menhelyek számának megfelelően 8 kerületre van felosztva. A békeszerződéssel tehát 9 gyermekmenhelyünket vesztettük el. Megmaradt gyermekmenhelyeink a következő városokban vannak: Budapesten, Debrecenben, Gyulán, Kecskeméten, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Veszprémben. A gyermekmenhelyek területeinek arányosabb beosztása céljából, jelesül azért, mert a tőlünk …
Tovább a műhöz
Ez a kis kötet egyik első produktuma a Makarenko-kutató Csoportnak, amely - Pataki Ferenc akadémikus kezdeményezésével és közreműködésével - 198A-ben alakult a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. A kutatócsoport munkájában ma mintegy ötven "belső" és "külső" munkatárs - egyetemi oktató, egyetemi hallgató, gyakorló pedagógus - vesz részt. A Makarenko-kutatás három fő területre terjed ki: - az egyik: Makarenko nevelési rendszerének elemzése, - a másik: a makarenkói életmű nemzetközi fogadtatásának áttekintése, - a harmadik: a magyarországi Makarenko-hatás tüzetes vizsgálata. Bár a kutatómunkát mindhárom területen elindítottuk, a rendelkezésünkre álló. szerény lehetőségek miatt mégis úgy döntöttünk, hogy kezdetben a legnagyobb figyelmet, a legtöbb energiát a harmadik problémakörre, a magyarországi hatás vizsgálatára fordítjuk. A hazai Makarenko-hatás elemzésében természetesen még nem jutottunk - nem is juthattunk - "végső eredmények"-hez. Ez a kötet "menet közbeni" termék. Kettős értelemben is; egyrészt bizonyos belső aránytalanságokat árul el, mert főképpen azokat a fejlődésvonalakat követi, amelyek - a leghozzáférhetőbb dokumentumok segítségével - a legjobban megközelíthetőek; másrészt az így nyert hatalmas anyagot szűkítve, bizonyos részleteiben erősen megrövidítve tartalmazza. Ezeken a határokon, belül azonban ügyeltünk arra, …
Tovább a műhöz
"Szellemi szabadság alatt értem én egyrészt a jogosultságot, bármi tárgyról leplezetlenül az egyéni nézetet, rectius igazságot kimondani a nélkül, hogy bármi disciplináris eljárástól vagy censurától, vagy anathemától tartanunk kellene, másrészt a tehetséget, ily igazságot egykedvűen, felháborodás nélkül meghallgatni s fontolóra venni. Ily szabadság nálunk nem létezik" (Trefort, az akadémia nagygyűlésén, 1888. máj. 6.) | Trefort Ágoston kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, az idei nagygyűlést olyan beszéddel nyitotta meg, amelyből e könyvnek jeligéje van véve. A szellemi szabadság hiányát panaszolja Magyarországon; szerinte nálunk nincs elismerve a jogosultság, az egyéni nézetet bármi tárgyról leplezetlenül elmondani, illetőleg meghallgatni s fontolóra venni. Élve ezen szellemi szabadsággal bocsátom a könyvemet a nyilvánosság elé, s joggal tételezem föl, hogy Trefort ennek megjelenése fölött megütközni nem fog. Mentse ki e bátorságot az, hogy könyvem anyagának egy része más alakban látott napvilágot, jóval a kultuszminiszter beszéde előtt; s egy részben az ő panaszkodása is volt az oka, hogy e könyvet szélesebb köröknek iparkodtam hozzáférhetővé tenni, hozzá akarván ekképen járulni az általa kontemplált szellemi szabadság utjának egyengetéséhez. E sorok Írója kész beismerni, hogy Magyarországon szellemi szabadság nem létezik. Mert — mint …
Tovább a műhöz
Könyvünk első kiadása tizenkét éve jelent meg először/ Az eltelt idő alatt a gyűjteményben lévő vizsgálatokat számos általános és középiskola, tanító- és tanárképző intézmény hallgatója és tanára, Pedagógiai Szolgáltató Központok munkatársai alkalmazták az iskola, a gyerekek és saját munkájuk megismerésére. Egy évtized nemcsak egy emberöltőben, de a pedagógia és a neveléspszichológia területén is hosszú idő. A tudomány és a nevelési gyakorlat egyaránt óriási léptekkel haladt előre. Ezért úgy éreztem, hogy a könyv átdolgozása időszerű és szükséges. A módszertani gyűjteményt új fejezetekkel, új vizsgálatokkal bővítettem, korábbi szerkezetét némileg módosítottam. Az új kiadásban áttekintettem és felhasználtam az utóbbi tíz év hazai pedagógiai és neveléslélektani szakirodaimát. Arra törekedtem, hogy a munkában foglaltak még közelebb kerüljenek a pedagógiai gyakorlat jelen problémáihoz. Bízom benne, hogy az új, átdolgozott és bővített kiadás a korábbihoz hasonló érdeklődésre és széleskörű alkalmazásra talál a pedagógusok, a kutatók és a nevelőmunkát segítő szakemberek körében. Lehetséges-e nyomon követni a nevelés eredményességét? Rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és módszerek, amelyek alkalmazása a tudásszint mérésekkel egyenrangú megbízhatóságot nyújt? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanakkor alapvető …
Tovább a műhöz
Az elmúlt évek során tovább növekedett az óvónők körében a pszichológia iránti érdeklődés. Különösen nagy igény mutatkozik a2 óvoda mindennapi életéhez kapcsolódó, a gyerekekkel, az óvónővel és a családdal foglalkozó írások iránt. Ez összefügg a szakmai elvárásokkal, a helyi nevelési programok bevezetésével és a minőségfejlesztés nyomán jelentkező új feladatokkal. Különösen nagy igény mutatkozik a2 óvoda mindennapi életéhez kapcsolódó, a gyerekekkel, az óvónővel és a családdal foglalkozó írások iránt. Ez összefügg a szakmai elvárásokkal, a helyi nevelési programok bevezetésével és a minőségfejlesztés nyomán jelentkező új feladatokkal. Jelen munkánk a „Mi iskolánk” c. neveléslélektani kiadvány „ikerkönyve”. Úgy gondoljuk, hogy az óvodai nevelőmunkában alkalmazható hasonló jellegű kézikönyv segíthet az óvónőknek a gyerekek, a szülők, a kollegák és önmaguk megismerésében. Gyakorlati kézikönyvünk - a teljesség igénye nélkül - magában foglalja az óvoda legfontosabb szereplőire és tevékenységük jellemzőire vonatkozó vizsgálati lehetőségeket. Módszereket, szempontokat és nem kevésbé szemléleti támpontokat szeretne nyújtani az óvónőket foglalkoztató kérdésekben. Szándékunk, hogy a gyerekek érzelmileg kiegyensúlyozott, egészséges fejlődéséhez az óvodai pedagógiai munka pszichológiai összetevőinek megvilágításával, a …
Tovább a műhöz
A modern pedagógia útjain járok. Hová vezetnek ezek az utak? Nem visz-e talán egyik-másik téves irányba? Melyek közülök a helyesek és célhoz vezetők? Ezt kutatom és keresem ebben a kötetben. E könyv tanulmányok gyűjteménye, melyeknek mindegyike ugyan egészen önálló, melyeket azonban mégis egységes pedagógiai felfogás fűz össze. Az egyes tanulmányok felölelik a pedagógia legfőbb kérdéseit, s alig van újabban fölmerült pedagógiai eszme, mely legalább is érintve ne volna. Kezdődik a könyv elméleti kérdések fejtegetésével, melyek után gyakorlati kérdések következnek. Ezek közül különösen a nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, mint szaktárgyaimmal, foglalkozom behatóan. Végzem pedig iskolaszervezeti problémákkal, melyek az elmélet terén fölmerült eszméknek gyakorlati keresztülvitelét mutatják be. A pedagógiát a kultúra tudományának tekintem. Keresem tudományos tárgyalásának föltételeit, s igyekszem megállapítani föladatait. Minthogy a pedagógia föladata a kultúra átszármaztatása a következő nemzedékre, beható vizsgálat alá kell vennem a kultúra fogalmát és e fogalom körét, s megállapítani a kultúra viszonyát a pedagógiához. A kultúra lényegét a haladás tudatosságában találom; a nevelés föladata tehát a tudatosság uralmának a biztosítása minden cselekvésben. Ehhez képest módosul a nevelés fogalma és célja. A fogalom kiterjesztése a célok …
Tovább a műhöz
A mozgásos cselekvéstanulás az ép idegrendszerrel én mozgatóapparátussal rendelkező ember alapvető szükséglete, érdeke és élettevékenységének egyik alapfeltétele. A motoros képességek egyrészt feltételei, másrészt bizonyos értelemben eredményei a mozgásos cselekvéstanulásnak. Motoros képességek és alapvető mozgásos ismeretek, mozgástudás, mozgásos cselekvések nélkül, normális, önálló, tevékeny, az emberi társadalom számára is hasznos, értékeket termelő emberi élet nincs és nem is lehetséges. Az ember születésétől kezdve sok és igen sokféle mozgást , mozgásos ismeretet, mozgáskészséget sajátít el, sok és sokféle mozgásos cselekvést tanul meg és alkalmaz. A mozgáskészségek, a mozgásmodellek, a mozgásos cselekvések sokasága, az ontogenetikai fejlődés során - a filogenezis kialakult feltételeinek és lehetőségeinek megfelelően -az embernek és környezetének aktív egymásrahatásából alakul ki. A mozgásos cselekvéstanulás a születéssel kezdődik, - döntő szakasza a "felnőtt életre" való felkészülésidőszakára tevődik - és az ember életének végéig tart. A mozgásos cselekvések tanulása, felhasználása, alkalmazása végigkíséri egész életünket, normális életvezetésünk, élettevékenységünk elválaszthatatlan és szükségszerű része. Ma már igazolt és bizonyított tény, hogy a célirányos mozgásos cselekvések - az ingerhatásokhoz való fokozott …
Tovább a műhöz
Minden társadalmi - kulturális jelenséget csak történelmi fejlődési folyamatában, a gazdasági, politikai, szociális és kulturális területek dialektikus kölcsönhatásában, a gyakorlat és elmélet kölcsönös összefüggésrendszerében, az előző nézetek kritikai meg-haladásában lehet megérteni, tudományosan tanulmányozni. Tisztelt olvasóim ezt a sokrétű követelményt csak nagyon korlátozottan tudják felismerni ebben a kis kötetben, elsősorban terjedelmi okok miatt. Ebben szeretnék segíteni ezzel a „bevezetéssel”. Tudatosan választottuk a kötet címét és alcímét „Andreám (A felnőttnevelés és közművelődés új útjai)”. Valóban csak ezt nyújthatja ez a könyv. Tehát a társadalmi rendszerváltás utáni időszak felnőttnevelésének, közművelődésének, önnevelésének korszerű értelmezését, társadalmi, kulturális rendszertani helyét, funkcióit, új útkereséseit akarja - a terület szakemberei részére - tömören összefoglalni. Bár lesznek benne rövid megjegyzések, utalások a múltra, továbbá a mai társadalmi (politikai, gazdasági, szociális, kulturális) helyzetre, mint „új társadalmi kihívásokra” vonatkozóan, de ezeket a problémákat mélyebben nem fejthetjük ki. Nekünk a mai társadalmi élet alapvető kulturális, művelődési ellentmondásainak a területén kell maradnunk. amelyek feloldásába ill. megoldásába kell a mai felnőttnevelésnek és közművelődésnek …
Tovább a műhöz
Amint a címben megjelöltük, a kötet szerkesztőjével, Szigeti Gáborral közös szándékunk volt, hogy ide gyűjtött munkáim segédletként szolgálják a felnőtt-oktatás és -képzés elméletének tanulmányozását. Az egyre fontosabbá váló és egyre bővülő felnőttoktatási-felnőttképzési gyakorlattal együtt, a róla szóló elmélet is egyre fontosabbá válik, és növekszik tanulmányozásának igénye. Hiszen a pragmatikus érdekeket az elmélet fogalmazza meg, a gyakorlat tennivalóit az elmélet értelmezi. A szakszerű gyakorlat különben sem nélkülözheti a reá vonatkozó tudományos ismereteket, illetve az elméleti tükörben megvizsgált, ellenőrzött és általánosított tapasztalatokat. A nemzetközi és a hazai szakirodalom bővülő választékot nyújt mindehhez, bár a meglehetősen fiatal andragógiai elmélet még nem szerveződhetett teljessé abban az értelemben, hogy minden alkotórészét kidolgozhatta volna. Ezért nemcsak a változásokat provokáló tudományos fejlődés, hanem az andragógia beépítetlen területei is újabb és újabb részletek kidolgozását kívánják, módot adnak többféle megközelítésre, és egyre több probléma megfogalmazására. Ide gyűjtött munkáim, mint az andragógiai elmélet egyre bővülő problémavilágából a saját megoldási kísérleteimet kiválogató szemelvények - reményeim szerint - bővíthetik és differenciáltabbá tehetik a felnőttoktatás és -képzés …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 743