Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A polgár-osztályban a leány az édesanya keze között és szeme előtt növekszik. Az anya ápolja, neveli s a szó szoros értelmében a tenyerén viszi a gyermekkorból az ifjúkorba. Chardin, a polgári élet meghitt festője, mindig a munkában egészen elmerült anya oldalán mutatja a kisleányt, amint az amúgyis komoly és egyszerű gyermek a nemes, házias tulajdonságok védőszárnya alatt fesledezik. Bizony nem holmi cicomás bábú az, amint így, esetlen, négyszögletű fejdíszével, rövidujjú mellénykéjében, szerény szoknyácskájában, átvetős kötőjében, előttünk áll; ez a gyermek megelégszik dobbal, karikával, tollas labdával, kuglival, vagyis a nagy néprétegek játékszerével. Anyja pótolja a nevelőnőt és maga neveli gyermekét ebben a barátságos, rendszeres otthonban, ahol minden mintha a polgári boldogság biztosságát, józanságát és tervszerűségét hirdetné; minden; a nehéz bútor, a fölkefélt padló, a kígyózó lábú, súlyos székek, a diófaszekrény, amelyen a
ribiszkelikörös üveg áll és amelyben az elmúlt évek családi krónikája szendereg. A gyermek „Benedicite“-re kulcsolja kezecskéjét, csak azután kap az asztalon gőzölgő levesből. Az anya megállítja az orsót, az asztalra teszi a gombolyagot, megfésüli leányát a pipereasztal előtt, szalagot köt a homlokára, hogy szép legyen vasárnap. Ismételted vele a katekizmust és a többi iskolai föladatot; és ha hébe-hóba …
Tovább a műhöz
Anyaiskola
- Comenius
- 1929
Comenius (1592-1670) háromszázéves kis művének első magyar fordítását veszi kezébe az olvasó. Az "Anyaiskola". az első ismert nevelési munka, amely csak a kisdedneveléssel foglalkozik, 1628-ban készült cseh nyelven. Szerzője, a XVII. század legkiválóbb pedagógusa, 1633-ban („Informatorium der Mutter Schul" címmel) németre, 1653-ban pedig a magyarok használatára latin nyelvre fordította. A magyar fordítás H. Schötertől 1864-ben kiadott „Die Mutterschule von Amos Comenius" című kis kötetből történt. Ennek szövege azonos azon szintén német nyelven írt, vörös bársonyba kötött, arany metszésű, az 1636. évről keltezett könyv szövegével, melyre H. Schröter bukkant rá a szász weissenfelsi városi templom könyvtárában, hova a Sachsen-Weissenfels hercegek egykori könyvtárából került. Az „Anyaiskola" lefordíttatása ugyanazon célból történt, mint a „Kisdednevelés“ kiadásában újabban megjelent más, neveléstörténeti érdekességű műveké:4 a képzőintézeti növendékek és az óvónők neveléstani ismereteinek elmélyítése céljából A munka egyszerűségénél és rövidségénél fogva nagyon alkalmas az óvónőképzők növendékeinek a nevelői gondolkozásba
való bevezetésére, mert a legelső s a legrégibb könyv, mely a kisdednevelésnek úgyszólván minden kérdését tárgyalja és pedig könnyedén, lehet mondani, egészen népszerűen. Melyek az „Anyaiskola'' főbb jellemző …
Tovább a műhöz
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Szophoklész szavait, azt hiszem, mindenki akkor érti meg, mikor néhány napos újszülöttjét hazaviszi, s a kiságy mellett állva rácsodálkozik az ismeretlenből jött emberkére. Vajon milyen élet vár a csöppségre? Szerencsés csillagzat alatt született vagy élete a küzdelem jegyében telik el? Ki tudja? A csillagok állását, a szerencsét a szülők nem befolyásolhatják. Gyermekükért azonban nagyon sokat tehetnek. A gyermekvállalás egy hatalmas vállalkozás, melyben óriási sikereket lehet elérni, s amibe sajnos bele is lehet bukni. Pedagógusként mindkét esetre számtalan példát látok. Tapasztalataim azt mutatják, ahol a szülőknek van elég akaratuk és kitartásuk ahhoz, hogy gyermeküket tanulásra ösztönözzék és segítsék, ott az eredmény nem marad el. A tanulás-tanítás azonban nem az iskola padjaiban kezdődik. Az iskoláskor előtti hat évben rengeteg ismeretet, hasznos tapasztalatot tud a gyermek felhalmozni. Ezért tanítását, bár hihetetlennek tűnhet, a születése utáni napokban már el lehet kezdeni. Ez a tanítás a szülők feladata. Miért van szükség a csecsemő „tanítására”? - kérdezhetik joggal. A választ egy Amerikában elvégzett kísérletsorozat eredménye adja meg. „Chicagóban vizsgálatot végeztek azonos korú gyermekeken. A vizsgált gyermekeket két csoportba osztották, és azt vizsgálták, hogy a kísérlet …
Tovább a műhöz
Egy, már több izben hallott és bizonyos alkalom előfordultakor még most is hallható vélemény
szerint, Apáczai Csere János azon hazafiak sorába tartozik, kikről a magyar irodalom történetének lapjai mindenkor meg fognak emlékezni. Magasztaló vagy gáncsoló legyen-e mindig e megemlékezés, a hallottak után nem tudhatni ; mert erről az érintett vélemény emberei nem szoktak öszhangzólag itélni. Pedig épen e pontnak tudására van legnagyobb szükségünk, miután tagadhatatlan, hogy nem az elvontan vett megemlékezésben, hanem a megemlékezéskor kimondott ítélet határozottságának okaiban rejlik az erő, mely a megemlékezést az irodalom történetére nézve becssúlyossá teszi. Nézetünk szerint Csere János megemlítésekor a
magasztalásnak épen úgy van helye, mint a gáncsolásnak. Sem ennél sem amannál nem kell tartanunk a szükségelt okok hiányától. Azt pedig különösen, hogy mind a két oldal érvei számba vétessenek, az irodalom történetének óhajtott teljességén fölül az igazságosság is parancsolja.
Ez világos, és mégis vannak, kiknél a követelő indokok egymástól való elszakasztása veti meg a hozandó ítéletek egyoldalúságának alapját. Némelyek Csere Jánost csak magasztalják, mások csak gáncsolják. Amazok benne a buzgó hazafiságon, a magyar nemzet elmaradása fölött bánkódó tudóson, az ifjúság valódi képzettsége után törekedő tanáron, a tudományok valamennyi ágára …
Tovább a műhöz
Apáczai Csere János a Bárczaságnak Apácza nevű községében szegénysorsú, de nem jobbágy-állapotú szülőktől 1625-ben született. Családjáról, gyermekkoráról és első iskoláztalásáról mit sem tud az utókor; apjának és anyjának még csak neveik sem maradtak reánk. Az apáczai református papi-lak ugyanis, hol mindezekre nézve legalább némi fölvilágositást kellene találnunk, a községet 1793-ban elpusztított nagy tűzvész alkalmával az anyakönyvekkel, a levéltárral és egyéb az egyházközség múltjára vonatkozó irományok legnagyobb részével együtt a lángok martalékául esett; ami keveset pedig ezen alkalommal még megmentettek, azt, az 1868. évben a községben másod ízben dúlt nagy tűzvész emészté. Magának Csere Jánosnak születési évét is, csak az ő »Encyclopaediá«-jából tudjuk, hol is a történeti részben — a 312. lapon — előszámlálván az 1625. évnek nevezetesebb eseményeit — talán önbecsének tudatában és halhatatlanságának előéletében — végül megjegyzi, hogy a könyvnek az írója is ebben az évben „születtetett“. Ami a családi nevét illeti, arra nézve még a saját írása után is bajos volna az eligazodás. Kezdetben a Tsere, majd a latinos Chierj nevet használta; utóbb azután ezen nevet egészen mellőzve hol Apátzai-, hol meg Apacius, sőt Apaccusnak is írja magát. — Ily különböző alakokban menvén át neve az utókorra, a későbbi íróknál is …
Tovább a műhöz
Midőn tíz évvel ezelőtt rendfőnököm megbízásából növendék-papok nevelésével kezdtem foglalkozni, feltűnt előttem, hogy míg ,a nevelés minden más ágában terjedelmes és kimerítő szakmunkák szolgálnak vezérfonálul, a papnevelés elméletéről ilyen rendszeres munka az újabbkori irodalomban egyáltalában nem található. Állásom kötelességeinek teljesítése ösztönzött arra, hogy a papnevelés elméletére vonatkozó szétszórt adatokat gyűjtögessem. S midőn ezeknek egyes részleteit Adatok a papnevelőn elméletéhez czím alatt a Religióban időről-időre közölve, tapasztaltam, hogy az illetékes körök e közléseket időszerűeknek, hasznosaknak találják: elhatároztam, hogy a papnevelés elméletét egész rendszeresen fogom kidolgozni. Azonban csakhamar meggyőződtem arról, hogy a papnevelés elméletét csakis a történeti fejlődés tekintetbe vételével lehet helyesen fölépíteni, — s ezért a papnevelés történetének tanulmányozásához fogtam. Minthogy a papnevelés történetét az elmélet végett tettem tanulmány tárgyává, — nem lehetett egy vagy két ország viszonyaival megelégednem, az egész katholikus egyház papnevelésének történetére kellett kiterjeszkednem. De épp ez okból nem foglalkozhattam minden egyes papnevelő intézet történetével részletesen, — inkább arra kellett törekednem, hogy az egyes intézetek történetében feltűnő s jellemző vonásokat emeljem ki s …
Tovább a műhöz
Midőn tíz évvel ezelőtt rendfőnököm megbízásából növendék-papok nevelésével kezdtem foglalkozni, feltűnt előttem, hogy míg a nevelés minden más ágában terjedelmes és kimerítő szakmunkák szolgálnak vezérfonálul, a papnevelés elméletéről ilyen rendszeres munka az újabbkori irodalomban egyáltalában nem található. Állásom kötelességeinek teljesítése ösztönzött arra, hogy a papnevelés elméletére vonatkozó szétszórt adatokat gyűjtögessem. S midőn ezeknek egyes részleteit Adatok a papnevelőn elméletéhez czím alatt a Religióban időről-időre közölve, tapasztaltam, hogy az illetékes körök e közléseket időszerűeknek, hasznosaknak találják: elhatároztam, hogy a papnevelés elméletét egész rendszeresen fogom kidolgozni. Azonban csakhamar meggyőződtem arról, hogy a papnevelés elméletét csakis a történeti fejlődés tekintetbe vételével lehet helyesen fölépíteni, — s ezért a papnevelés történetének tanulmányozásához fogtam. Minthogy a papnevelés történetét az elmélet végett tettem tanulmány tárgyává, — nem lehetett egy vagy két ország viszonyaival megelégednem, az egész katholikus egyház papnevelésének történetére kellett kiterjeszkednem. De épp ez okból nem foglalkozhattam minden egyes papnevelő intézet történetével részletesen, — inkább arra kellett törekednem, hogy az egyes intézetek történetében feltűnő s jellemző vonásokat emeljem ki s …
Tovább a műhöz
E könyv első kiadása, a magyar fordításban teljesen hűen visszaadott címmel (Le prétre á Pécole de St. Francois de Sales) 1924-ben, Annecy-ben jelent meg, mint az I. Vizitáció-zárda tulajdona. Szerzője nyilvánvalóan pap, neve azonban az eredeti műben sehol sem szerepel. A Don Bosco nyomda nyomása. Isten minden lelket szentségre hív: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes, - mondd a mi Urunk tanítványainak. De vannak lelkek, akikre a tökéletességnek ez a kötelezettsége különösebben vonatkozik, ezek: a papi lelkek. Nekik szólnak a Szentírás következő szavai is: Szentek legyetek nekem, mert szent vagyok én, az Úr s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek. - A papnak méltóságánál fogva arra kell törekednie, hogy szent legyen. Ezért bensőséges embernek kell lennie, aki meghitt egyesülésben él az Úr Jézussal. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, - kiáltja feléje az Üdvözítő - és ... élővíz folyói fakadnak majd őbelőle. De hogy ehhez az isteni forráshoz eljussunk, biztos vezetőre van szükségünk. Ezért Isten, végtelen jóságában, a századok folyamán meg is sokasította számukat. Szalézi Szent Ferenc egészen különleges helyet foglal el közöttük. Róla mondták, hogy tisztaságánál fogva angyal az emberek között, tudományánál fogva "kerub a tudósok között és nagy szereteténél fogva szeráf az Istent szeretők …
Tovább a műhöz
A XI. kongresszus határozatai végrehajtásának tapasztalatai ismételten ráirányítják a figyelmet a politikai célkitűzések következetes és színvonalas teljesítésének jelentőségére. Ez a feltétele, s egyben biztosítéka annak, hogy a fejlett szocialista társadalom megteremtésében további eredményeket érjünk el és megvalósul-
janak az ember anyagi és kulturális felemelkedésére irányuló törekvéseink. A politikai célok színvonalas és hatékony valóra váltása szükségessé teszi az építőmunka szakadatlan fejlesztését, a munka hatékonyabb kibontakozását segítő eszközök és módszerek folyamatos korszerűsítését. A végrehajtás következetessége és színvonala iránt támasztott, növekvő követelmények a pártpropagandára, az oktató-nevelő munkára is érvényesek. A Központi Bizottság 1976. október 26-i, a pártpropaganda továbbfejlesztésére vonatkozó határozata az oktató munka fejlesztésének középpontjába a minőség javítását állította. A minőség javítása, azaz a színvonalasabb és hatékonyabb propagandamunka feltételezi a korszerű tartalmat, a tervszerű irányító és szervező munkát, de szükségessé teszi a célravezetőbb eszközök és módszerek alkalmazását az oktatás folyamataiban is. Az oktató munka hatékonyabb eszközeinek és módszereinek megismerése és alkalmazása növekvő igénye a pártoktatás propagandistáinak. Az igény kielégítésének az …
Tovább a műhöz
A magyar állam ezredéves fennállásának emlékére különféle szellemi termékek láttak napvilágot, de a népoktatási orsz. törvények és a kath. tanügy intézését megállapító püspöki rendszabályok gyűjteménye a tanítói kar névtárával s a népiskolákra vonatkozó rövid történeti adatokkal kapcsolatosan tudomásunk szerint még nem jelent meg. Ilyen gyűjteményt óhajtunk a tanügygyel foglalkozók kezéhez juttatni jelen kiadványunkkal, mely — mint szerény kezdet — nem számit másra, mint szives fogadtatásra. Jóakaró figyelmeztetéseknek szívesen adunk helyet, egyes hiányok vagy tévedések megjelölését készséggel fogadjuk s azon leszünk, hogy a jövőben a jelenleginél tökéletesebb munkával szolgálhassunk.
Tovább a műhöz
1967 centenáris évforduló volt a magyar felsőoktatás történetében. I. Lajos király 600 évvel előbb alapította a pécsi egyetemet. Az alapítás nem volt egyedülálló Közép-Európában, hanem beleilleszkedett a közép-európai országok uralkodóinak egyetemalapítási rendszerébe. Az alapítások IV. Károly cseh királynak 1348. évben a prágai egyetemet létesítő aktusával kezdődtek. Néhány évvel később a szomszédos államok uralkodói is önállóan kívánták országaikban az egyetemi oktatást megvalósítani. Ennek során alapította Nagy Kázmér lengyel király 1364-ben a krakkói egyetemet s egy év múlva Albert osztrák herceg a bécsi Universitast. I. (Nagy) Lajos magyar király már 1360-ban gondolt egyetemalapításra s ennek érdekében levelezett Carrara páduai herceggel, hogy engedje át — nyilvánvalóan az egyetem szervezésére — Bartalommeo Piacentini páduai egyetemi tanárt. Az alapítás ekkor még nem realizálódott. Néhány év múlva, 1367-ben a király — egykori kancellárja — Vilmos pécsi püspök segítségével az ország akkor legsűrűbben lakott déli részén, Pécsett állította fel az egyetemet, s annak szervezésére most már a püspök hívta meg barátját, Bolognai Galvano páduai jogi professzort, akit anyagilag gazdagon ellátott, s aki egyben a püspök jogi tanácsadója is lett. Több oklevelet ismerünk ez időből, melyek utalnak Bolognai Galvano pécsi tartózkodására, s itteni …
Tovább a műhöz
A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem almanachja az MCMXXIX-MCMXXX. tanévre
- Gorka Sándor
- 1930
A m. kir. Erzsébet tudományegyetemnek ez az Almanachja a második, mely megjelenik. Az első 19J8-ban jelent meg az 1914—15., 1915—16. és 1916—17. tanévekről. Azóta egyetemünk sok viszontagságon ment keresztül, 1919-ben el kellett hagynia Pozsonyt, átmenetileg 1919—1925-ig Budapesten működött a szintén hontalanná vált kolozsvári Ferenc József tudományegyetemmel együtt, s 1924. óta Pécsett folytatja munkásságát. E nehéz esztendők s az egyetem mostoha anyagi viszonyai lehetetlenné tették az Almanach megjelenését. De már 1926. június 16-án az egyetem tanácsa kimondotta, hogy „az egyetemi Almanachot az 1925—26. tanévtől kezdve kiadja". Az Almanach szerkesztését pedig a tanrendszerkesztő bizottságra bízta. A tanrendszerkesztő bizottság hozzá is fogott a munkához, melynek nagy nehézségei munka közben tűntek ki. Az adatok megszerzése különösen a visszamenő évekre nézve járt nehézségekkel, mert irataink nagy része Pozsonyban maradt. De a sok költözés alatt is elkallódott egy és más. s a személyek is változtak. Az Almanach kiadására vonatkozó határozatot az egyetemi tanács 1929. április 24-én tartott VIII. rendes ülésében Dr. Bozóky Géza indítványára megvalósítani rendelte, s ennek eredménye a jelenlegi Almanach. A tan rendszerkesztő bizottságban Dr. Bozóky Géza, Dr. Gorka Sándor és Dr. Nagy József foglaltak helyet, kiknek mindegyike kivette részét a jelen Almanach anyagának …
Tovább a műhöz