Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A nemzeti közművelődés roppant nagy organismusában a közoktatásügy a leglényegesebb tényező, s azért ennek, különösen pedig a népoktatásnak fontosságát nem csak a társadalom egyik-másik rétege tudja és akarja méltányolni, hanem megérzik jótékony hatását a nép, az egész nemzet. A millenáris év emlékének megörökítésére, a felsőbb hatóságok, főleg a magas Minisztérium rendelkezéséből hazai tanintézeteink történelme megírandó lévén: méltó, és igazságos hogy hazánk ezredéves múltját megörökíteni hivatott tényezők között, Pécs városának és az egész megyének kulturfejlődésével szorosan összefüggő intézmény a tanítóképző intézet is
helyet foglaljon. Nem szándékozom a pécsi tanítóképző intézet történelmének kimerítő leírásába fogni, mert a helyszűke ezt ugyanis lehetetlenné teszi; — csak általánosságban lehet ez intézetnek történelmét vázolnom, keletkezésének körülményeire nézve pedig csak annyiban kiterjeszkednem, a mennyiben a kezeim közt levő adatok a homályos múltba bevilágítanak. Kutatásaim eredménye mindazonáltal kielégítőnek mondható, s habár a pécsi tanitóképzőintézetnek történelmi leírásával sehol sem találkoztam, mégis a püspöki és a képezdei irattárban őrzött levelek, okmányok, anyakönyvek és hivatalos iratok biztos nyomokra vezettek. Nagyon becses adatokat szolgáltatott főtisztelendő Szauter Antal görcsönyi …
Tovább a műhöz
Főiskolánk vezetősége elhatározta, hogy különkiadványban emlékezik meg intézményünk fennállásának 30. évfordulójáról — pótolva ezzel azt a mulasztást is, amelyet a 25 éves jubileumra tervezett tanulmánykötet elmaradása okozott. Az ilyen visszapillantás nemcsak az emlékezés méltó formája, hanem egyúttal alkalom a tanulságok összegezésére is, mert fényt derít arra az útra, amelyet intézményünk három évtizedes fejlődése során megtett, s amelynek egyes részleteit, fordulóit lassanként homály fedi. Főiskolánk, amely az immár felszabadult és a szocializmus építésének útjára lépett ország szülötte volt, három hasonló intézménnyel együtt 1948. október 18-án — tehát kerek 30 esztendeje — nyitotta meg kapuit azok számára, akik a közoktatás forradalmi vívmányaként létrehívott általános iskolában végzendő tanári munkát választották jövendőbeli élethivatásuknak. Az az út, amelyet intézményünk három évtized alatt megtett, nem volt könnyű, mert úttörő munkát jelentett, s ugyanakkor nem kerülhette el a gyakori - olykor nem is eléggé megalapozott - változásokat sem. A küzdelem, a gyakran változó igényekhez, szervezeti feltételekhez és képzési követelményekhez való alkalmazkodás azonban csak megedzette főiskolánkat, és állandó megújulásra, a jobb, az eredményesebb megoldások keresésére serkentette. A fejlődés hatalmas ívű. A 30 évvel ezelőtt …
Tovább a műhöz
Főiskolánkon már a kezdeti időkben tudatosodott, hogy a képzés feladatai közül nem a szakképzés az egyedül domináló, hanem hogy a pedagógiai képzésnek amazzal egyszinten kell megvalósulnia. Főiskolánk első évfolyamainak volt hallgatói előtt, s az akkor már főiskolánkon működött oktatók előtt emlékezetes az egyik nagyhatású tanár szokásos kijelentése: Minek készülnek Maguk? Nézzék meg a cégtáblát, mi van ráírva? Pedagógiai Főiskola, tehát pedagógusoknak készülnek! — Ugyanilyen értelemben írt Főiskolánk volt igazgatója is: „A hivatásszeretetre való nevelés terén a szaktudományok mellett kiemelkedő szerepe van a pedagógiai tárgyak oktatásának. Ha megfelelő mennyiségű idő jut arra, hogy a didaktika és neveléstan kérdéseiben el tudjanak mélyedni a hallgatók, ha az előadások, szemináriumok olyanok, hogy fel tudják kelteni a hallgatók érdeklődését pedagógiai problémák iránt, ha a hallgatók úgy érzik, hogy pedagógiai órákon segítséget kapnak oktató-nevelőmunkájukhoz, a pedagógia oktatás jelentős mértékben hozzájárul a hivatásszeretet elmélyítéséhez."
Témánk szempontjából nagyon fontos, hogy milyen pedagógiai tárgyakat tanítottak egyáltalán a különböző időkben a Főiskolán, mert ezek tartalma adta egyrészt a pedagógus hivatásra nevelés lehetőségeit. A Pedagógiai, majd Tanárképző Főiskolák pedagógiai tárgyainak tantervtörténeti …
Tovább a műhöz
Az Európa 2020 stratégia megfogalmazásával az Európai Unió a legfontosabb fejlesztési feladataként a térség versenyképességének növelését tűzte ki célul, amelynek megvalósításában kiemelt szerephez jut a fiatalok helyzetének javítása, az élethosszig tartó tanulás. A fentiekkel összhangban az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kiemelt kezdeményezés célja a munkaerő piacok modernizálása, a munkavállalók mobilitásának fokozása az egész életen át tartó készségfejlesztés révén. A programban hangsúlyosan megjelenik a munkaerő -piaci részvétel ösztönzése, a kínálat és kereslet hatékonyabb összehangolása is. Ehhez kapcsolódva a
felső oktatási intézményekre is kiemelt szerep hárul, hiszen a végzett hallgatók sikeres munkaerő-piaci elhelyezkedése és helytállása elemi érdeke minden szereplőnek. A Pécsi Tudományegyetem (továbbiakban PTE) által elnyert EFOP-3.4.3-16-2016-00005Felső oktatási intézményi fejlesztések a
felső fokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében c. projekt részét képezi az Unió által azonosított célok elérése. Az A.2. Oktatási innováció – a felső oktatási képzési szerkezet, módszer és tartalom modernizálása, munkaerő -piaci relevanciájának fokozása fejlesztési tevékenység részeként jelen kézikönyv a Munkavállalói soft-skill kompetenciák fejlesztése témakörhöz …
Tovább a műhöz
A pedagógus különleges szakember, mert stratégiai jelentőségű munkát végez: a felnőtt nemzedékek képviseletében célirányos, fejlesztő beavatkozásokkal készít! elő az újabb nemzedékek Jövőjét. Ez a munka meglehetősen kiszámíthatatlan („bizonytalan kimenetű”). A dolgok természeténél fogva csak jó stratégia hozhat eredményt. A neveléstudomány lényegében a lehető legjobb pedagógiai stratégia megválasztásának és követésének a tudománya. A gyakorlati pedagógiai munkában a kiszámíthatatlanság legalább négy nagy területen (irányban) gátolja a fejlesztő beavatkozások érvényesülését: 1. Senki sem látja előre pontosan a távlati következményeket, amelyek sokszor csak évtizedek után jelentkeznek, amikor már nem lehet változtatni rajtuk. A most adott „útravaló” később nagyon szegényesnek bizonyulhat. 2. Egyre áttekinthetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak a fiatalokat érő egyéb (nem iskolai) hatások, aktuális beavatkozások. 3. Az új nemzedék - avagy egy-egy csoportja, tagja - meglehetősen szeszélyesen fogadja a legjobb szándékú beavatkozásokat is. Kiszámíthatatlan s hamar változik a „tipikus” reagálásmódja: együttműködési készsége, illetve szembefordulása. Ez pedig fő kérdés, hiszen a fejlesztő hatásokat az önnevelés „realizálja” mindig. Akarata ellenére bajos lenne megváltoztatni valakit. 4. S végül kiszámíthatatlan, bizonytalan (sajnos) a nevelők …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években világszerte megnövekedett az érdeklődés a tanítói, tanári életutak, tágabban a pedagógus professzió története iránt. Része és következménye ez egyrészt annak a folyamatnak, amely a korábbi neveléstörténet-írás nagy rendszerekben, iskolai struktúrákban gondolkodó - ehhez kapcsolódóan az egyes országokra jellemző oktatáspolitika és nevelésfilozófia históriáját feltáró - eredményei mellett a mikrotörténelem, a személyes múlt megélését is fókuszba állította. Másrészt összefügg azzal a történészi törekvéssel, amely a polgári államok kialakulásának egyik kulcselemét a „szakmásodás” kibontakozásában látja és mutatja be. Takács Zsuzsanna Mária munkássága kiváló példa arra, hogy elméleti, módszertani és forrástani értelemben is a történettudomány alapjain állva miként lehet a neveléstudomány szempontjából fontos, a nevelés- és művelődéstörténet vonatkozásában érdekes és releváns kutatási eredményeket felszínre hozni. Ebben a könyvében - több éves kutatásait összegezve - két, az elmúlt században élt baranyai kántortanító párhuzamos életútját mutatja be emlékirataik és naplóik tükrében. Kerekes Géza és Megyesi János ránk maradt kéziratai nem csupán saját életükről, hanem tágabban a megye falvainak mindennapjairól, a tanító-képzés és a falusi népművelés korabeli jellemzőiről is szólnak. A kötet jó szívvel …
Tovább a műhöz
1. Kitűzöm életednek célját: légy jellemes ember. Jellemessé, nemessé pedig a keresztény erkölcs formál, szerzett ismereteid is a keresztény erkölcs szilárd alapján emelkedjenek. Aki más alapra épít, homokra épít. 2. A keresztény erkölcs főtörvénye a szeretet ; ápold szivedben szemes gonddal. A többi erény mind ebből ágazik, mint a törzsből a fa ágai. Szeress és téged is szeretni fognak. Szeresd az Istent zsenge szived őszinte érzelmével, szeresd felebarátodat mint testvéredet és szeresd okosan magadat : tudnod kell, mi válik javadra, mi nem. 3. A bölcsesség kezdete az Úr félelme ; úgy világítson e gondolat szivedben, mint a napistentől jő az áldás: ne múljék nap, hogy ez áldásért nem imádkoznál s ne hajtsd le fejed nyugalomra, míg hálát nem adtál az isteni jóságnak. 4. Maradj mindig hű fia Egyházadnak. Az erényeknek gyakorlatát, a szentségekhez járulást, melyeket örömest teljesítesz ifjúkorodban, el ne hagyd férfikorodban sem. Légy kész áldozatokra is: tettek beszéljenek érzelmeidről. Úgy kívánhatja a szükség, hogy bátran kell védelmezned Egyházadat. Ha édes hazánkat becsmérelné valaki, vagy szentségtelen kézzel megtépné háromszinű lobogónkat, bizonnyal lángbaborult képpel kelnél védelmére: vallásodért is így kell síkra szállnod, ha támadás éri. Vallási vitatkozásokba azonban ne igen bocsátkozzál és soha senkit ne bánts vallása miatt. 5. Ifjúságod …
Tovább a műhöz
Calasanzi Szent József, a kegyes-tanitórend alapitója. Calasanzi szent József Spanyolországnak Petralta nevű városában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai szent Ignác meghalt. Atyja, Don Pedro Calasanz, katonás spanyol nemes volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a katonai hivatást és a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű, szeretetreméltó asszony a környék szegényeinek pártfogója. A szülők kiváló nevelőkre bízták szemök fényét, a Ids Józsefet, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat. Már a gyermekben ragyognak a leendő nagy szent erényei és jelentkeznek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjti társait és Isten szeretetére oktatja. Társai rajongnak érte, buzdulnak példáján és kis szentnek nevezik. Mindenkit elragad lényének két ragyogó tulajdonsága, az ifjúságnak két legbecsesebb ajándéka : ártatlansága és értelme. Alig lehet
az ifjúság elé szebb példaképet állítani, mint a gyermek Calasanzi Józsefnek szeretetreméltó alakját! Az estadillai nemesi iskolában kitűnő
eredménnyel végzi el a mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányokat. Majd Spanyolország leghíresebb egyetemein (Alcala de Henares, Lerida, Valencia) bölcseletet, egyházi és világi jogot, végül theologiát hallgat. A három utóbbiból a doktorátust …
Tovább a műhöz
Kalazanci Szent József, a Kegyestanítórend alapítója. Kalazanci Szent József Spanyolország északkeleti részében, az aragóniai Petraltában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai Szent Ignác meghalt. Atyja Kalazanc Péter volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű és szeretetreméltó asszony. Családja régi nemesi család, mely azonban idővel elszegényedett s kardforgatás helyett keze munkájával volt kénytelen megkeresni mindennapi kenyerét. A szülők nagy gondot fordítottak szemök fényének, a kis Józsefnek nevelésére, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat, Már a gyermekben felragyogtak a leendő nagy szent erényei és jelentkeztek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjtötte társait és Isten szeretetére oktatta. Társai rajongtak érte, buzdultak példáján és kis szentnek nevezték. Mindenkit elragadott lényének két ragyogó tulajdonságával, az ifjúság két legdrágább kincsével: ártatlanságával és értelmével. E tekintetben alig lehet szebb
példaképet állítani az ifjúság elé, mint a gyermek Kalazanci Józsefnek szeretetreméltó alakját! A mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányok elvégzése után egyetemi tanulmányait Leridában kezdte és Valenciában folytatta. Innét később egy súlyos …
Tovább a műhöz
A polgári iskolai tanárképzés történetében új korszak következik. A polgári iskolai tanárok, kiknek képzése eddig külön szakiskolákon történt, ezentúl az egyetemen kapnak kiképzést. Ez oly mélyreható változás, mely sokkal messzebb menő következményekkel jár, mint azt az ember első pillanatban gondolná. Itt nem egyszerű helycseréről van szó, hanem oly rendszerváltozásról, mely minden bizonnyal nagy hatással lesz a polgári iskolai tanárság egész szellemi habitusára, képzettségére, tudományos fölfogására s társadalmi helyzetére, a status emelkedésére és megbecsülésére. De hatással lesz magára a polgári iskolára, ennek fejlődésére, közoktatásügyi szervezetünk kialakulására, nemzeti művelődésünk további fejlődésére, szóval az egész magyar kultúrpolitikára. Előttem nem kétséges az, hogy a szakiskolákon is kitűnően meg lehet oldani a tanárképzés kérdését, de meg vagyok róla győződve, hogy nálunk a polgári iskolai tanárképzésnek az egyetemre való áthelyezése nagy lépést jelent előre, haladás fölfelé úgy a polgári iskolára, mint a polgári iskolai tanárképzésre nézve. A polgári iskolai tanárság tehát csak hálával fogadhatja gróf Klebels-berg Kunó miniszter úrnak, a nagy kultúrpolitikusnak és kiváló szervezőnek, ezt a nagyjelentőségű reformját. Akik a múltba néznek, azok talán fájdalommal gondolnak arra, hogy két főiskola, a két polgári …
Tovább a műhöz
ENNEK a kis iskolatörténeti tanulmánynak az a rendeltetése, hogy a magyar közoktatási szervezetbe az 1868. XXXVIII. t.-c.-kel hivatalosan beillesztett polgáriskola nemsokára megjelenő történelmének bevezetője legyen, s mint ilyen tájékozást adjon a polgáriskolai iskolatípus keletkezéséről, kialakulásáról, a kezdettől 1868-ig folyó életéről. A magyar irodalomban — tudomásom szerint — nem véve figyelembe azt a kísérletet, amelyről később lesz szó, olyan munka nem jelent meg, amely kizárólag ezzel a tétellel és ezzel
kimerítően foglalkozott volna. Azok közül, akik a hazai iskolázás múltját kutatták és megírták, először dr. Szelényi Ödön, utána Kornis Gyula gondoltak a polgáriskolára is. Szelényinek 1917-ben Pozsonyban megjelent műve: «A magyar ev. nevelés története», ha nem is külön fejezetet, de külön figyelmet szentelt
a polg. isk. múltjának. Kornis Gyula pedig «A magyar művelődés eszményei 1777—1848-ig» című, 1927-ben megjelent munkájában (II. köt., X. rész, I. fejezet) több adattal és bővebben megvilágítva tárgyalta azokat a hazai elméleti tervezgetéseket és gyakorlati próbálkozásokat, amik a XVIII. és XIX. században a
polgáriskolázás megteremtésére irányultak. Némely polg. iskolai pedagógus munkájában (cikk, tanulmány, beszéd) is találunk részleteket, amik a polg. iskolai típus hazai és külföldi előzményeivel foglalkoznak, de ezek a részletek …
Tovább a műhöz
A zeneiskolai oktatás és az általános iskolai ének-zene tanítás - néhány ritka kivételtől eltekintve - a kompozíciós muzsikán és népzenén kívül eső műfajokkal hagyományosan nem foglalkozik. Ugyanakkor az úgynevezett ifjúsági populáris zene az egész világon elterjedt, hihetetlen tömegek, száz és százmilliók lelkesednek érte. Egy különös, tipikusan XX. századi, a zene történetében eleddig példátlan jelenséggel állunk szemben, melynek elsősorban társadalmi és lélektani okai vannak. Észre kell venni: a fiatalság a maga módján reagált mindarra, ami századunkban végbement, s a maga módján reagál jelenleg is civilizációnk nem éppen reménykeltő helyzetére. A sokféle magatartás-reakció közül különösen szembetűnő a tiltakozás, a lázadás, a felnőttek világától való elfordulás. Vannak, akik szerint közvetít a rádió, televízió éppen elég pop-, rockzenét, hallgatnak a fiatalok koncerten, lemezen, kazettán éppen elég kommersz produkciót, legalább az intézményes zeneoktatás ne álljon be a sorba, hanem foglalkozzék azzal, amire hivatott, vagyis valódi művészetekkel, értékes alkotásokkal. Csakhogy a populáris zene iskolai diszkriminációja két szempontból rendkívül káros. Egyfelől a pedagógia ezen a téren lemond mindenfajta zenei nevelésről, ízlésformálásról. Másfelől szembeállítja az ifjúságot az iskolával, hiszen az utóbbi éppen azt a zenét rekeszti ki, …
Tovább a műhöz