Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az 1914. november 24-én 156.669/1914. IV. sz. a. kelt magas leiratával méltóztatott Nagyméltóságod a jogi szakoktatás reformja tárgyában egyes kérdések felvetése mellett karunkat véleményes nyilatkozatra és javaslattételre felszólítani. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy mielőtt az
egyes felvetett kérdésekre válaszolnánk, a jogi szakoktatás jelenlegi bajaira s annak orvoslására nézeteinket
rendszeres egészbe foglalva fejtsük ki s csak ezen rendszeres fejtegetések után adjuk meg válaszunkat a felvetett egyes kérdésekre. A jogi szakoktatás reformja hazánkban egyike ama kérdéseknek, amelyek az 1867. évi kiegyezéssel alkotmányos rendelkezési jogát visszanyerő Magyarország modern állami berendezkedése első éveitől kezdve úgyszólván állandóan napirenden vannak, anélkül, hogy gyökeres megoldásuk bekövetezett volna.
Pedig nyilvánvaló, hogy e kérdés nemcsak elméleti jellegű, hanem a modern állam létföltételeinek elevenébe
markoló nagy gyakorlati fontossággal is bir. A jogi tanfolyam elvégzése alapja a biró, az ügyvéd, a köz igazgatási tisztviselő kiképzésének, s igy a jogi oktatás minősége erős kihatással van az igazságszolgáltatás, a
közigazgatás, sőt — a jogászelemnek a magyar törvényhozás két házában való jelentős részvételénél fogva — a törvényhozó testületek színvonalára is. Nagyméltóságod hivatali elődei a vallás- …
Tovább a műhöz
A látásnevelés - akárcsak a pedagógia bármely területe - igen bonyolult, összetett. Elemzéséhez bárhol fogunk is hozzá, mindenütt bonyolultságával találjuk magunkat szembe. Minden felmerülő összefüggés úgy kapcsolódik egy másik összefüggés rendszeréhez, mint egy folyamat egyik eleme a másikhoz. Mindennek van előzménye, és mindennek van következménye. - Bármely elemét óhajtjuk tisztázni, ahhoz feltétlenül szükséges más elemek tisztánlátása. Nincs reményünk arra, hogy úgy kezdjük el tárgyalni dolgainkat, hogy azokat valamilyen fundamentális alapokról indulva fokozatosan építjük fel és össze kifogástalan pontossággal, hanem arra kell számítanunk, hogy egy-egy fogalom vagy kategória menet közben válik gazdagabb tartalmúvá és pontosabban körülírttá. Sok-sok szituációban és összefüggésben használva teljesedik ki ezeknek gazdagsága. Jóllehet nem teljes és pontos tartalmú egyik vagy másik fogalmunk, mégis használnunk kell őket, abban bízva, hogy a későbbiekben tartalmuk kiteljesedik és pontosodik. A problémánknak csupán egyik eleme a fogalmak ilyen-olyan tartalma, esetleges pontatlansága ; a másik lényeges része az, hogy mindjárt az elején
összefüggéseket, folyamatokat is keli látnunk. Ezért látszik célszerűnek az, hogy munkahipotézist állítsunk fel, amely menet közben igazolódik vagy pontosodik. Munkahipotézisünk voltaképpen egy folyamat vázlata: a …
Tovább a műhöz
A XVIII. század fordulópontot jelent nemcsak a nevelés elméletében, hanem a gyakorlati nevelésben is. A változás nem következett be váratlanul, meglepetésszerűen: megelőzte és mintegy előkészítette számára a talajt a XVII. század gazdasági, társadalmi és szellemi életének teljes átalakulása. Ezt a folyamatot két nagy filozófus az angol Bacon és a francia Descartes munkássága indította meg. Ők voltak az elsők, akik megtanították az emberiséget egyrészt a természet helyes szemléletére, másrészt a szabad és független gondolkodásra. Bacon híres jelmondata, „a tudás hatalom" megváltoztatta az ember felfogását az életről és a tudományról. Bacon és Descartes, valamint azok, akik nyomukba léptek: Locke, Rousseau, a francia és német felvilágosodás követői, az enciklopédisták nem merültek el a klasszikus ókor művészeti és tudományos emlékeinek szemléletében, hanem új ösvényt kerestek és találtak a gondolkodó emberiség számára és ezzel kijelölték a jövő haladás irányát is. Az empiristák azt tanították, hogy az élet nem más, mint az ember küzdelme a természettel az uralomért a természet erői felett. Tehát a tudomány célja sem lehet más, mint a természet erőinek megismerése és felhasználása, az ember szolgálatába állítása, valamint azoknak a módoknak és eszközöknek felkutatása, amelyek képessé tehetik az embert arra, hogy úrrá legyen az őt környező világ …
Tovább a műhöz
Ez a könyv is, miként az ókori és középkori nevelés történetét tárgyaló műveim, egyetemi előadásaimból nőtt ki. Irodalmi alakba öntését tőlem független körülmények hátráltatták. Mikor 1914-ben hozzáfogtam az előadásaim során felgyülemlett anyag rendezéséhez és a mű megszövegezéséhez, kitört a világháború, melynek sötét árnyéka négy éven át csüggesztően kísérte munkámat. Megnehezítette a kidolgozást az a körülmény is, hogy elzárva a világ legtöbb művelt államának irodalmi termelésétől, nem egyszer hiányát kellett éreznem oly müveknek, melyek honi könyvtárainkban nem voltak föltalálhatók, külföldről pedig az adott viszonyok közt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy későn voltak beszerezhetők. Hogy mégis művem közzétételére határoztam el magamat, főként ama sürgető kívánságok hatása alatt történt, melyekkel tudós hajlandóságú és a neveléstörténet iránt különösen érdeklődő hallgatóim mind gyakrabban fölkerestek, jeléül annak, hogy ily tárgyú, magyar nyelven írott tudományos kézikönyvre valóban szükség van. Irodalmi segédeszközeimnek jelzett hiányosságát — úgy hiszem — elviselhetővé teheti az, hogy mindenütt az eredeti források alapján dolgoztam. A könyvemben közölt fordításokért magam vagyok felelős. Némi magyarázatra szorul müvem szerkezete. Csak azokat az országokat tárgyaltam külön fejezetekben, melyeknek, a …
Tovább a műhöz
A Glmnaziológia számomra első kéziratával majd tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni Terray Barnabás kezdeményezésére. Évekig egyedüli támaszom az ő folytonos, kitartó buzdítása volt, hogy az általa rendelkezésemre bocsátott anyagot átnézzem, rendszerezzem, megismerjem abban a reményben, hogy talán egykor az itt-ott lappangó kéziratok a pedagógia- és irodalomtörténet érdeklődői számára közkinccsé tehetőek lesznek. Munkám nagyobb lendületet kapott, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába kerülve három évig heti kutatónap állt rendelkezésemre. Ebben az időszakban ismerkedhettem meg Tarnay Andor professzorral, aki az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője. 0 adott útmutatást a további kutatásra és megszerezte számomra számos kézirat mikrofilmjét, fotómásolatát. A vele való konzultációk révén jutottam tovább egy-egy probléma megoldásában. Kutatásaim folyamán az Evangélikus Országos Levéltár munkatársai mindig készségesen bocsátották rendelkezésemre a szükséges anyagokat. Értékes segítséget nyújtott az Akadémia Könyvtár Mikrofilmtára több kézirat mikrofilmre vételével. Köszönettel tartozom Keserű Bálintnak és Herner Jánosnak, akik a két lipcsei kézirat kutatási jogát átengedték nekem, valamint Csonka Ferencnek az utolsó fejezetben közölt szemelvény fordításáért. Az eddig elvégzett munkám összegzésére Léces Károly …
Tovább a műhöz
A Selmecbányái természetvizsgáló egylet Selmecbányáról monographiát határozott kiadni. A feldolgozandó tárgyakat a tagok maguk közt felosztották. E sorok írója az ev. lyceuin történetének megírására vállalkozott. Midőn e végből adatok gyűjtésével foglalkozók, érkezett 1879 Novemberben a bányákéról, ev. superintendeutia útján a magy. kir. vallás s közoktat, ministeriumuak egy leirata, melyben a lyc. igazgatóság felszólíttatik oly tartalmú jelentés készítésére, „mely magában fog-
lalná az intézet keletkezését rövid történeti rajzával, s hü kópét adná jelenlegi elhelyezése, felszerelése, tanerői s általában belóletónek; e jelentés kiegészítendő lenne még különösen azzal, hogy a tanulók számának csökkenő v. emelkedése miben leli indokát? Továbbá kiváló figyelem lenne fordítandó arra, hogy az intézet gyűjteményei s általában a rendelkezésre álló tanszerek híven kiírni futtassanak, hogy abban a netalán megalakult művelődési vagy segélyző egyletek működésének eredménye kitüntetve legyen, valamint mindazon mozzanat is, mely a tanintézet felvirágzását s fejlődését előmozdította v.
esetleg csökkentette; ezt pedig a végből, hogy a ministor a közoktatás állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztendő (1880 évi) jelentésében a kormány közvetlen fel figyelése alatt nem álló középtanodákról is oly hü képet nyújthasson, mint a …
Tovább a műhöz
(...) Az uralomvágy, a trónvillongás talán Európa egy államában sem hozott oly iszonyú, oly hosszantartó nyomort és Ínséget mint Franciaországban, midőn a capetingi uralkodóház első férfiága 1328-ban IV. Károly személyében kihalt. — Magyarhazánk is különösen az Árpád-ház kihalása után gyakran érezte a pártviszályok dühét és nyomorát, de ezek, gyakrabban ismételtetvén bár, nem rontották meg teljesen a nemzetet, mig Franciaországot e viszály majdnem négy emberéleten keresztül, mig t. i. az emiatt Angolországgal folytatott háborúk, tartottak politikai — úgy mint társadalmi tekintetben a legszomorúbb helyzetbe hozta, s ezen, IV. Fülöp kormánylata alatt felvirágzott államot majdnem a föloszlás veszélyébe dönté. Férfi utód nélkül 1328-ban elhalt IV. Károly után a tetterős, de uralom, és dicsőségvágyó III.
fiduard angol király, mint Izabellának, IV. Fülöp leányának fia lépett fel a franczia korona iránti igényeivel ; azonban a francianemzet mely idegent, kivált angolt nem akart őseinek trónjára emelni, hivatkozva a sáliai törvényre 1328 máj. 29-én VI. Fülöp öt Károly valoisi gróf fiát választá. A sáliai törvény azon része, mely a nőket az örökösödésből kizárja, csak a magán birtokra vonatkozik, de a nemzet ezt a trón betöltésénél is zsinórmértékül vette már 1316-ban, midőn X. Lajos és kiskori fiának Jánosnak elhunyta után nem leányát Jankát, …
Tovább a műhöz
1919. március 21-én a minden szentet felforgató tulajdon véreinkből lett, de főleg másfajú kommunista kalandorok megtagadják az ősi piros-fehér-zöld színeket: a vörös zászlót juttatják diadalra. S ekkor a nagy Mindenható haragragyúlt kedvelt népe iránt. Nehéz büntetéssel sújtotta népét : idegenek hatalmába adta. A vörös hadsereg sorában bekövetkezik a teljes bomlás, 1919, aug. derekán négy, csupán 4 vármegyénk teljesen és 6 vármegyénk részben szabad. Ebben az időben keletkezett a franciáknak: “C’est une nation morte,, lesújtó mondása. Következett a kálváriázó hosszú-hosszú út. 1920. jún. 4-én Pártium kincses bérceit, ékes rónáit is leszakították Trianonban az ország testéről, Vigasztalan, önmagunkat vádoló éjszaka borult reánk. Kétségbeesve esdtünk egy reménysugárt a népek törvényeket és határt szabó Istenétől. Pedig akkor már ragyogott is a bús magyar égen a minket hazavezérlő csillag a március 1-én kormányzóvá választott “Novara,, gyorscirkáló hős parancsnokának személyében. Mint a Márványtenger partjáról a bujdosó Mikes, vágytunk haza. Vágytunk, hogy lássuk s erőt merítsünk a reménykedéshez. 22 év után meghalt az idegen urak vigassága, Bécsben augusztus havában győzött az Igazság. «Boldog a nép, amely örülni tud.» Szeptember 5-én lángoló napfényben úszott Partiumnak a
a trianoni határhoz legközelebb eső városa, városunk. S mint …
Tovább a műhöz
Büszke lehet munkájára! Püspök urunk dicsősége volt az iskolának az első évtől kezdve. A mindvégig kitűnő diák nagy tehetségét, minden nemes munkára vállalkozó munkaszeretetét, ősi családfával dicsekedő ifjakat megszégyenítő tüzes magyarságát, és mégis mindenkit szivébe záró és mindenkin segíteni akaró szociális gondolkozását bámulták már tanárai, mint ahogy csodálják ma kortársai. Már mint diák feltűnő szeretettel viseltetik úgy a klasszikus, mint az európai nyelvek iránt, amelyek közül többet tökéletesen elsajátított. Vezető a Mária kongregációban, de vezető egyéniség az irodalmi körben is. Tanárai feltétlenül számíthatnak reá, de diáktársai is. Az érettségi elszakítja az iskolától. A pesti, majd a római Gregorián egyetem dísze, királygyürüs és aranyérmes doktora lesz. Majd ismét visszakerül szeretett egyházmegyéjébe, hogy a lelkipásztorkodás, majd a kispapnevelés terén mutasson apostoli munkát. Szive, nagy nevelési célkitűzései azonban visszahozzák a régi Alma Materbe. Érzi, tudja, hogy a keresztény Magyarországot megsemmisíteni törekvő liberalizmus hatalmát csak új, hitében meggyőződéses, akaratában erős, áldozatra is kész intelligencia nevelésével lehet megtörni, s ezt a nevelést pedig a középiskolában kell megkezdeni. Iskolánk öntudatos, a léleknevelés terén pihenést, akadályt nem ismerő hittanára lesz, 1919-ben pedig, amikor a …
Tovább a műhöz
Az iskolát 1636. szept. 14.-én kelt alapítólevéllel Pázmány Péter alapította, vezetését a szatmárnémeti Jézus társasági atyákra bízta. Hogy az iskola mikor nyílt meg, pontosan nem tudjuk. Valószínűleg 1639-ben nyílt meg négy alsó osztállyal: parva, princípium, grammatica és syntaxis elnevezésekkel. 1654-ben II. Rákóczy György kiűzvén Erdélyből a jezsuitákat, a szatmári jezsuiták is eltávoztak, és 1660-ig szünetelt az iskola, amikor ismét jezsuiták vették át. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, de még 1776-ig jezsuiták tanítanak az iskolában és vezetik azt. Ekkor a pálosok veszik át, akik 1786-ig vezetik az iskolát. 1786-ban II. József eltörli a pálos rendet is és az iskola tanár hiányában szünetel 1806-ig, amikor br. Fischer István szatmári püspök világi papokkal nyitja meg a gimnáziumot. Az utód, Klobusiczky Péter püspök, 1808-ban kieszközli a királynál, hogy nemcsak a negyedik, hanem az ötödik és hatodik osztályok felállítását is engedélyezik. 1851-ben a püspök által külön fenntartott két bölcseleti osztállyal egészül ki az iskola, s így lesz nyolc osztályú katolikus főgimnázium. Habár az iskola nagy vagyonát a tanulmányi alap átvette, nagyon kevés állami támogatásban részesült és állandó anyagi nehézségekkel küzdött 1863-ig, amikor Haás Mihály püspök kívánságára, az okt. 15.-én kelt 4970. számú udvari rendelet alapján a szatmári kat. …
Tovább a műhöz
A szellemi képességek fejlesztése egyike a pedagógia legfontosabb feladatainak. Mégis újabb időben ennek a kérdésnek a tárgyalása kissé háttérbe szorult a pedagógiai irodalomban a nagy reformkérdések, s a pedagógiai problémák új beállítása mellett. Pedig éppen az újabb irányok hangsúlyozzák erősen a formális célokat, s ezzel kapcsolatban a szellemi képességek fejlesztésének szükségességét. így a porosz kultuszminisztérium 1924. évi emlékirata szerint "az ember minden képességét, a testet, az akaratot, az érzelmeket, az irrationalisat az egyéniség összhangjává akarja alakítani." Boelitz porosz kultuszminiszter pedig azt írja, hogy a népiskola célja a gyermek minden testi és szellemi képességének kifejlesztése és iskolázása. A mi legújabb népiskolai tantervünk is a formális képzés jelentőségét hangsúlyozza a tartalommal szemben. Üj középiskolai tantervünk szerzőjének. Komis Gyulának nyilatkozata szerint szintén az általános műveltség formális fogalma a reform alapgondolata, s "a középiskola célja: önálló szellemi munkára való nevelés a tudományos képzés segítségével, azaz szellemi érettség kellő értelmi fejlettség." Ennélfogva szükségesnek látszik a szellemi képességek fejlesztésével összefüggő problémákat megvizsgálni, s az eddigi megoldásokat revízió alá venni. Megvizsgáljuk először is, milyen helyet foglal el a szellemi képességek fejlesztése, …
Tovább a műhöz
A szombathelyi líceumnak, e különleges iskolatípusnak története akkor kezdődik, mikor még a Mária Terézia alatt kibocsátott I. Ratio Educationis szabályozta a magyar oktatásügyet. A mai kialakult iskolarendszerek helyét akkor olyan iskolatípusok foglalták el, melyek a későbbi fejlődés szükségességének bélyegét magukon viselték. Ebben az időben találkozunk egy-, két-, három-, négyosztályú elemivel, mely utóbbi a tanítóképzés céljait is szolgálta és két tagozatú gimnáziummal, melynek összesen öt (I—III. grammatikai és I—II. humanitas) osztálya volt A középiskola és egyetem közé ékelődött az akadémia jogi és filozófiai tagozata, mely utóbbi részben a mai középiskolák Vll—VIII. osztályának felelt meg, részben önálló pályára készített elő, tehát se főiskola, se középiskola nem volt, hanem a kettő között lebegett. A II. Ratio annyiban változtat a meglévő rendszeren, hogy a gimnázium alsó tagozatát egy osztállyal megtoldja, úgyhogy hatosztályúvá alakul át. Ilyen se főiskola, se középiskola-típus volt a szombathelyi líceum is. Történetéből az első tizenöt év eseményeit akarjuk felszínre hozni, melyek az alapítás körülményeit s az intézet kialakulásának menetét fogják az olvasó elé tárni. A rendelkezésre álló gyér adatok miatt ez; éppen nem volt könnyű munka. Az intézet külső eseménytörténetére nézve Kárpáti rövid összefoglalása, az …
Tovább a műhöz