Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Catalogus venerabilis cleri almae dioecesis Quinque-Ecclesiensis ad annum Christi M.DCCC.XIV. cum duplici indice parochiarum et personarum
- Mathiae Trattner
- 1812
RAEPOSITUS MAJOR. Rssmus Dominus Josephus Koller Cath. Ecclesiae Quinque Ecclesiensis Praepositus Major * et Canonicus , Proto Notarius Aplicus, SS. Theologiae Doctor.
LECTOR, Reverendissimus Dnus Carolus Joan-KES Beniczky de Eadem, et in Mitsinye Cath. Ecclesiae Quinque Ecclesiensis Lector, et Canonicus, Prae* positus S. Joannis Bapt. de Castro Quinque Ecclesiensf, Proto - Notarius Aplicus, SS. Theologiae Doctor, nec non Incl. Comitatus Zoliensis Tabulae Judriae Assessor. CANTOR. Illustrissimus, ac Reverendissimus Dnus Daniel MiTTERPACHER EI. Episcopus Scutariensis , Abbas B. M. V. de Czikador, Cath. Ecclesiae V. Ecclesiensis Cantor, et Canonicus, f. Ordinis S. Stephani R. Parvae Crucis Eques, SS. Theologiae Doctor, nec non S. 'C. et R. A. Mattis Consiliarius. • CUSTOS. Reverendissimus Dnus Ignatius PaffaiT Cath. Ecclesiae Quinque Ecclesiensis Custos, et Canonicus, Proto'Notarius Aplicus, SS. .Theologiae Doctor, Rssimus Dnus MatthiAS ZsivicS Cath. Ecclesiae V* Ecclesiensis Canonicus AA. LL. et Phil. ac SS. Theologiae Doctor, nec non Incl. Comitatus Baranyensis Ta-bulae Judriae Assessor. Ussimus Dnus ValentinUS Vizer, Cath, Ecclesiae V. Ecclesiensis Canonicus , ac Incl. Comitatus Baranyensis Tabulae Judriae Assessor. Rssimus Dnus AntOnius Juranits Cath. Ecclesiae V. Ecclesiensis Canonicus Poenitentiarius, ejusdem Cath. Ecclesiae Parochus, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Episcopi V. Ecclesiensis in Spiritualibus Vicarius, et Causarum Auditor Generalis, nec non lncl …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom kettős szentélye ez, melybe az áhítatnak bizonyos nemével lehet csak lépni. A legszentebb, leggyengédebb viszonyok szövődnek és szilárdulnak itt, és épen azért, bármily hatalom gyengédtelenebb érintése könnyen letörölheti a gyönyörű és termékeny himport, mely a család és iskola jótékony melegágyában tenyésző növényzeten nemcsak csillámlik, hanem üdítve gyümölcsöz is. A család bensőbben összefűző kötelékei véren és érzelmeken nyugosznak; inig az iskolában inkább a szellem fejlődése, emelkedése, a közlött és nyert ismeretek szövik azokat; a vér és érzelem a sir hideg hantjai alatt megfagynak; az ismeretek tárából táplált lélek nem ismeri a sir korlátait, köre épen akkor szélesedik majdnem a végtelenig, midőn megtörnek a szemek, melyek a családi viszonyokból fejlődő és általok dajkált boldogságnak tündérképein kéjelegtek. Mindamellett rideg elkülönzése e kettőnek, ha képzelhető volna is, üdvös soha sem lehetne. A szellem első ébredése, első iránya a családi körben történik ; az iskola pedig szellemi tevékenységének körébe azokat veszi föl, kik a családiasság védszárnyai alatt keresik a szükségelt ismeretek forrását. Család- és iskolának tehát át kell kölcsönösen egymást hatniok, egyik a másiknak köteles, de kénytelen is segédkezet nyújtani, hogy teljesen kiképzödjék azon lény, melyet embernek nevezünk, és melynek mint …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom alapja a házasság. A házasságon alapszik a legelső és legrégibb társaság: a család; és a család viszont az emberek egymás közti minden viszonyainak, következőleg az államnak is alapköve. — Innen származnak azon kötelékek, melyek az egyéneket egy szerves egészszé összefűzik, és ama nagysokaságú közösséget alkotják, melyet emberi társadalomnak nevezünk. A házasság lényegileg az emberi nemnek egyik előjoga, mely által az állatoktól különbözik. Mert ha az embert szellemi élete végtelenül magasabb polczra állítja is, másrészt mégis tagadhatatlan, hogy testi élete s ennek nyilvánulásai szerint majdnem egy sorban áll az állattal, a mennyiben ennek föntartása és épségben maradása anyagi, kézzelfogható elemek s tényezők közrehatásától függ és föltételeztetik ; de azért az ember nem merő állat, mert van az Isten hasonmása szerint teremtett lelke, valamint másrészt nem puszta szellem, mint például az angyalok, épen mivel anyagi, halandó teste által eme múlandó világnak tagjává lön, — szóval az ember test- és lélekből álló eszes, szabad akarattal felruházott teremtménye az Istennek.
De ama határ, mely szellemi létünket állati életünktől elválasztja, nincsen oly élesen jelezve, hogy e kettő egymásba át nem mehetne, kölcsönösen át ne hathatnák egymást; minélfogva szellemi életünk leereszkedve hozzá, vágy jobban mondva, azt fölemelve …
Tovább a műhöz
Csodás evangéliumok
- 1996
Míg az apokrif apostolakták Pál aktája kivételével 1996-ig magyar nyelven hozzáférhetetlenek voltak, a jelentősebb apokrif evangéliumokat már korábban is olvashatta magyar nyelven a téma iránt érdeklődő nagyközönség. Raffay Sándor két válogatással is megajándékozta a magyar olvasókat: Újszövetségi apokrifusok, Pozsony, 1905; Apokrifus evangéliumok, Pozsony, 1912. Mintegy hetven évig kellett várni egy újabb válogatásra: Vanyó László: Apokrifek, Budapest, 1980. Az apokrif evangéliumok iránt megmutatkozó fokozódó érdeklődésnek tulajdonítható, hogy 1990-ben még egy kiadvány napvilágot látott: Hubai Péter, Prőhle Károly, Rugási Gyula: Jézus rejtett szavai, Budapest. Az idő múlásával Raffay könyvei szinte hozzáférhetetlenné váltak, a Vanyó-féle kiadás pedig egyrészt a töredékesen fennmaradt evngéliumok fordítását közli, másrészt a teljesen ránk maradt evangéliumok közül a Nikodémos-evangéliumnak csak a második felét adja közre, más evangéliumokhoz pedig nem fűz magyarázó jegyzeteket, s emiatt sajátos gondolatvilágukat nehezen értheti meg az átlagolvasó. A fenti hiányokat, illetve hiányosságokat kívántuk pótolni és kiküszöbölni, amikor elhatároztuk, hogy olyan válogatást bocsátunk útjára, amely új fordításban bőséges magyarázó jegyzettel ellátva teszi hozzáférhetővé egyfelől csak a Raffay válogatásaiban szereplő fontosabb apokrif evangéliumokat, …
Tovább a műhöz
Damiani Fuxhoffer ... monasteriologiae regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi (2/1)
- Fuxhoffer Damian
- 1858
A magyar egyháztörténet és rendtörténeti kutatások egyik méltatlanul kevéssé ismert, de annál jelentősebb alapműve Damiani Fuxhoffer ... Monasteriologiae Regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi címmel jelent meg a 19. század közepén. A latin nyelvű mű szerzője, Fuxhoffer Damian (1741–1814), a bencés rend jeles tagja, életét a tudományos kutatásnak, valamint a rend történeti örökségének feldolgozásának szentelte. A Monasteriologiae című kéziratos hagyatékát a 19. század derekán Maurus Czinár bencés történetíró gondozta sajtó alá, kiegészítve, átdolgozva és korszerű forráskritikával ellátva, a Szent István Társulat kiadásában, 1858–1860 között. Az első kötet (Tomus I.), amely 1858-ban jelent meg Monasteria Ord. S. Benedicti alcímmel, a bencés rend magyarországi monostorainak történetét dolgozza fel 346 oldalon. A kötet – miként az egész mű – a „monasteriológia” műfaját képviseli, azaz olyan történeti feldolgozást, amely az egyes kolostorokat mint történeti intézményeket veszi sorra, kronológiai és topográfiai szempontból. Fuxhoffer munkája különösen értékes, mivel sok esetben olyan forrásokat használt, amelyek azóta elvesztek, megsemmisültek, vagy csak nehezen hozzáférhetők. Így műve nemcsak másodlagos feldolgozásként, hanem elsődleges forrásként is szolgálhat. A Monasteriologiae történeti és historiográfiai jelentősége több síkon is …
Tovább a műhöz
Damiani Fuxhoffer ... monasteriologiae regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi (2/2)
- Fuxhoffer Damian
- 1860
A Monasteriologiae Regni Hungariae második kötete – amely 1860-ban jelent meg szintén a pesti Szent István Társulat gondozásában – Fuxhoffer Damian életművének teljességét tárja az olvasó elé. Míg az első kötet kizárólag a bencés rend magyarországi kolostorait tárgyalta, a második kötet már szélesebb spektrumot ölel fel: bemutatja a történeti Magyarország összes többi szerzetesrendjének – így például a ciszterciek, premontreiek, pálosok, ferencesek, domonkosok, karmeliták, jezsuiták és más kisebb rendek – monostorait és rendházait. Ez a második kötet nem pusztán mennyiségében jelent bővülést: tartalmilag is mélyebb betekintést nyújt a magyarországi szerzetesség sokszínű világába. Fuxhoffer és szerkesztője, Czinár Maurus rendkívüli forrásismeretről és rendszerező képességről tettek tanúbizonyságot. A kolostorokat nemcsak alapítási idejük és történetük szerint ismertetik, hanem gyakran a rendi élet mindennapjaiba, a közösségek szellemi és gazdasági működésébe is bepillantást engednek. A szöveg külön értéke, hogy gyakran idéz eredeti oklevelekből, konventjegyzőkönyvekből, valamint levéltári feljegyzésekből, melyek közül több azóta elveszett vagy nehezen hozzáférhetővé vált. A második kötet emellett – akárcsak az első – a kolostorok sorsának bemutatásában sem korlátozódik azok alapítására: figyelemmel kíséri a rendházak virágzását, …
Tovább a műhöz
1940 erschienen in der Reihe der Albae Vigiliae als drittes Heft mit einer Einleitung von Professor K. Kerényi ,,Das Griechische Antlitz in Meisterwerken der Münzkunst” von Leo Maria Lánckorohski. Damit
wurde zum ersten Mal die antike Münzkunst als Ausdruck hellenischen
Glaubens und Weltgefühls einer weiteren Öffentlichkeit aufgeschlossen.
Im folgenden Jahr gab Kurt Lange als siebtes Bilderheft des archeologischen Instituts des Deutschen Reichs unter dem Titel „Götter Griechenlands” Aufnahmen von Meisterwerken griechischer Münzprägung. Das vorliegende Buch geht über diese Publikationen noch hinaus und bringt in 60 stark vergrößerten Aufnahmen L. M. Lanckoronskis eine Gesamtüberschau der entscheidenden mythischen Darstellungen im Bereich
der griechischen Münzgestaltung. Und zwar werden Tier Symbolik wie
homerische Götterwelt in gleicher Weise einbezogen.Den Text schrieben Prof. K. Kerényi und L. M. Lánckor ohski. Nur die Einleitung — „Arethusa, über Menschengestalt und mythologische Idee” — stammt von Prof. K. Kerényi allein. An der Bearbeitung des übrigen Textes konnte er wegen der Verkehrsschwierigkeiten der Kriegszeit nicht teilnehmen. L. M. Lanckorohski zeigt im Anschluß an die neueste Forschung W. F. Ottos und K. Kerényis, E. Böhringers, L. Maliens u. a. die antike mythische Vorstellungswelt, der die künstlerische Münzformung ihr Entstehen verdankt. Herrn Kurt Lange haben wir für die freundliche Überlassung von Aufnahmen …
Tovább a műhöz
Dum Clementissime pateris, ut TE Duce, TE Auſpice in litterariam banc arenam deſcendam, atque Aſſertiones meas Sacratiſſimo Nomini TUO inſcribam AUGUSTISSIMA DOMINA! quid aliud agis, quam inſtaurata profuſa liberalitate TUA litterarum ſtudia, atque boneſtiſſimas facultates ſtabilire pergis. ET SI enim incredibilem ardorem illum, belli, pacisque artibus Rempublicam florentem conſtituendi, quo a ſuſcepti Imperii incunabulis flagrabas, tot eresta Lycæa teſtentur, tot, ſeu quas labentes ſuſtinuiſti, ſeu inopes locupletaſti, ſeu denique novis ſcientiarum acceſſionibus ornaſti, Academiæ prædicent: bæc ipſa, in qua conſiſtimus, Regia Univerſitas tacentibus nobis etiam loquatur: tamen minime TE de Republica, de univerſa bominum ſocietate bene meruiſſe exiſtimas, niſi Domicilium, ſeu Arcem banc ſcientiarum, quam plantavit dextera TUA, ſolicitudine, favore, Gratia, Clementiaque TUA erigeres, erestam amplificares, amplificatam firmares. Constitueras Clementissima Domina!. non modicis ſumptibus ſcientiis ædes Tyrnaviæ magnificas, addideras, quæ præexiſtenti Univerſitati deerat, Facultatem Medicam, in ſingulis porro Facultatibus, novos, novis conſtitutis ſtipendiis Doctores, Magiſtrosque nominaveras.
Tovább a műhöz
Plerique eorum, qui Eccleſiæ alicujus, præſertim vetuſtæ, ac nobilis, origines ſcribere inſtituunt, haud ſatis vel muneri ſuo, vel ſuſcepti operis dignitati fe facere exiſtimant, niſi vires omnes ingenii, conatusque ad id contuliſſe videantur, ut aliquem ex Apoſtolis, vel Apoſtolicis primæ ætatis viris ejusdem Eccleſiæ parentem, & conditorem fuiſſe, lectoribus perſuadeant. Cumque non raro monumenta ad orandam hujusmodi cauſam ſatis idonea haud præſtoſint; alienum ſcriptores iſti ab inſtituto fuo non arbitrantur, aptas in ſubſidium vocare conjecturas; quippe qui bus ſi minus veritatem demonſtrare liceat, ad id tamen, quod veritati proximum eſt,
perſæpe acceditur.
Tovább a műhöz
In Pannoniam quemadmodum, a quibus prædicatoribus, quibusve temporibus invecta ſit religio Chriſtiana, fatis eſt, inarbitror, ſuperiore libro demonſtratum.
Sequitur, ut exponam, quibus præſidiis fidelium, Eccleſiarumque numerus in his plagis auctus, conſervatusque fuerit. Ac primum quidem dubitandum haud videtur, quin Apoſtolorum Principes, eorumque diſcipuli, Epænetus, Andronicus, Apollinaris, aliique, quos fuam convertendis Pannonibus operam contuliſſle diximus, nihil eorum prætermiſerint, quæ ad propagandam latius Chriſtianitatem, conſtituendumque DEO fidele Templum conducere perſpiciebant.
Tovább a műhöz
A munka be van fejezve, de a munkás örök álmát aluszsza. Csak messziről látta az Ígéret földjét; mikor müvének ezen utolsó kötetét sajtó alá bocsátotta, 1889. deczember 18-án (א׳ דחנוכה תר״ן) élet-hossziglan oly serény szemei bezáródtak mindörökre. De munkája azért nem árváit el teljesen; mint hü atya gondoskodott róla utolsó lehelletéig. A fordítás, meg a magyarázat, a melyeken még halálos ágyán csiszolt, egy pár nem magyarázott verset kivéve, épúgy mint a bevezetés kizárólag az ő műve; csak a 31. fejezet 11. versétől a 30. verséig, valamint a 33. fejezet 8. versétől egészen a fejezet végéig, rokona Schön József úr, a megdicsőült külön meghagyásából, nyomaiban és szellemében hozzá-tűzte a magyarázatot, mely különben mint idegen elem csillagokkal van jelölve. Önzetlen, személytelen volt a szerzőnek működése ; személytelen úgyszólván maradt ezen műve is. Az egyetlenegy, a mi személyes lehetett volna munkájában, az előszó, ahol röviden vázolni akarta ezen szent feladata történetét meg czéljait és egy-néhány szóval megköszönni barátja! támogatását, kimondatlanúl szakadt. Legyenek tehát óhaja teljesítése végett nevezve kollegái, a rabbiképző tanárai: Bein Károly, Schill Salamon és Kaufmann Dávid, kiknek nevezetesen köszönetét akart itt mondani. Fel legyen említve továbbá unokatestvére is, a boldogúlt veszprémi főrabbi Hochmuth …
Tovább a műhöz
A kereszténység isteni igazsága bizonyításának legmeggyőzőbb alapját képezik a történelmi tények. Ez az anyaszentegyház tanítása. Kiket a szenvedélyek törekvései más ösvényre vezettek, azok minden lehetetlen rendszert bejárnak s az ó-kor vallási és bölcseleti eszméinek továbbfejlődéséből vont alanyi következtetésekkel rámutatnak a kereszténység eredetére oly értelemben, mintha az a természetes fejlődésnek magasabb foka volna. Ha vannak is érintkező pontok a kereszténység és az ó-szövetség kinyilatkoztatott vallása, valamint a pogányok természetes vallása között, e találkozások a kereszténységet tisztaságra és tökéletességre nézve azoktól lényegesen elkülönítik, úgy hogy a természetes fejlődés elmélete alapjában megdől. A kereszténység oly tény, melynek sarkalatos hit és erkölcsi igazságai mint tökéletes igazságok egyszerre kerültek az emberiség birtokába. A fejlődéstannak e részben kárhozatos módszerét visszautasítva, követjük az egyház csalhatatlan tekintélye által kijelölt helyes történelmi utat, mely biztosan elvezet a kereszténység természetfeletti eredetéhez. E történelmi tényekből merített bizonyítás az ember természetének teljesen megfelel. A kereszténység tanításának szerzője Isten, ki hozzánk szólott, velünk közölte igazságait, hogy az üdvösség új rendjében elérjük örök célunkat. E kérdés világos megismerésétől függ …
Tovább a műhöz