Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 3174

Találatok


A Great part of these Papers were Printed eight years since, and some of them have been the light no less than twelve : But since that the Copies have been disposed of , and the Impressions fold , the Bookfeller hath thought fit to Reprint them together. In order to which, whilst he gave me the Opportunity to read them over, I could not omit the making of divers Additions, and adjoyning another Journey through the delightful Country of Lombardy : Calling to mind the Magnificence of some Roman Antiquities, and the Remarkable Actions of great Men in those Quarters. Whereby I might give a short Account of the strange Fate and various Revolutions of divers of their ancient Cities. As to the natural Curiosities and Observations in the first parts, it would be unnecessary to make any Introduction, they having now run through so many hands. I can only say, that what you had in scattered parts before, are here compacted together in one intire Volume , and hope for the fame kind Acceptance. The number of the Cuts are increased, and the Figures of divers Habits , Medals and Antiquities added: The Particular Description of which, in this Preface would prevent the satisfaction of considering them in their proper places; to which I shall refer you, wisbitig you the same pleasure in viewing them there, that I have had formerly in beholding them in their due Situations, and in the Contemplation and Description of them afterwards.
Tovább a műhöz
„Historia est magistra vitae” Igen: „a történelem az élet tanítómestere”. És ezen túlmenően, Goethe szerint, „A tudomány története, maga a tudomány”. Ahhoz tehát, hogy a fejlődés — legyen ez természettudományi, műszaki, filozófiai stb. fejlődés — lényeges szempontjait, legfontosabb irányelveit megállapíthassuk, szükséges ismernünk az évszázados, az évezredes fejlődés kialakulásának mikéntjét, minden reális, minden téves, minden visszahúzó, minden előremutató problémáját, lépcsőjét, minden sikerét és minden kudarcát. Ezek ismerete teszi lehetővé a tökéletesedést, a haladást, a jobb, a gazdaságosabb, a szebb, a korszerűbb létrehozását. Amikor elkezdtem — néhány évtizeddel ezelőtt — a Műegyetemen hídépítéstani, vasbetonépítéstani, építőanyag témakörű előadásaimat, éreztem, hogy a történelemmel kell kezdenem: a mechanika, az anyag, az építés s különleges szakmámnak, a hídépítésnek történetével. Így sikerül különleges ismereteket, kérdéseket, hiányosságokat, fejlődési irányokat felvillantani, rámutatni a műszaki, a gazdasági, az esztétikai és sokszor emberi nehézségekre, amelyek legyőzése mindig lelkesítő emberi feladat. S ezért örültem akkor, amikor dr. Gáli Imre barátom, aki a hídépítés történetével évek hosszú sora óta foglalkozik, bemutatta összegyűjtött anyagát a budapesti hidak történetéről, s úgy gondoltam, …
Tovább a műhöz
Egy ókori hódító nép néhány törvénymaradványa, amelyeket egy tizenkét évszázaddal ezelőtt Konstantinápolyban uralkodó fejedelem állíttatott össze, amelyek később longobárd szokásokkal keveredtek és amelyeket magányos és homályos értelmezők zagyva kötetekbe csomagoltak: ezek alkotják ama véleményhagyományt, melyet Európa nagy részében mégis törvényeknek hívnak; és napjainkban éppoly gyalázatos, mint általános dolog, hogy Carpzovnak egy véleménye, egy ősi szokás, melyről Claro tesz említést, egy kínzási módszer, amit dühödt kéjjel ajánl Farinaccio, legyenek a törvények, amelyeknek bizalommal engedelmeskednek azok, akiknek reszkető gondossággal kellene irányítaniok az emberek életét és sorsát. Eme törvényeknek, amelyek a legbarbárabb századok maradványai, a büntetőrendszert illető részét vizsgálja ez a könyv, és azok zűrzavarait bátorkodik a közboldogság vezetői elé tárni olyan stílusban, amely távol tartja a felvilágosulatlan és türelmetlen tömeget. Az igazságnak őszinte kutatása, a közvéleménytől való függetlenség, amellyel e könyv íródott, a szelíd és felvilágosult kormányzatnak köszönhető, amely alatt a szerző él. A nagy királyok, az emberiség jótevői, akik uralkodnak felettünk, szeretik az igazságokat, melyeket a szerény filozófus határozottsággal tár elébük, de fanatizmus nélkül, mert azt az erőszak és az álnokság útját választók …
Tovább a műhöz
Mára szinte teljesen elfeledett, a „kereszténynemzeti kurzus ” fővárosi iskolákkal kapcsolatos kormányzati terveinek és Imre Sándor egykori megbízott miniszter/adminisztratív államtitkár, majd Huszár Károly és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterek kezdeményező szerepének megismerése és megítélése szempontjából egyaránt releváns történetet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szakmai körökben köztudott, hogy a Tanácsköztársaság az ifjúság „forradalmasításának” érdekében és reményében az ország valamennyi iskoláját államosította, s a vallásoktatást, a klerikus pedagógusokat, valamint a nacionalizmussal azonosított hazafias nevelést néhány hétre kiszorította az iskolák túlnyomó többségéből. Az már kevésbé ismert, hogy az általános államosításból kihagyták a budapesti községi iskolákat. Az általuk elvárt politikai-világnézeti célok szempontjából ugyanis jó kezekben látták azokat a megbízható fővárosi elvtársaik irányítása alatt. Ennek sajátos ellenreakciójaként a korai ellenforradalmi korszakban fennen hangoztatott „ keresztény-nemzeti kurzus ” - mely az egyházaknak és községeknek, magánosoknak stb. visszaadta azok iskoláit - a „vörös rongyokba öltözött”, „liberális” Budapest iskoláinak állami kezelésbe vételét, „államosítását” kezdeményezte. Minisztériumi tanácskozások során készítették elő a nemzetgyűlés …
Tovább a műhöz
„A magyar büntetőeljárás” (2001) és „Az új magyar büntetőeljárás” (2004) című pécsi tankönyvektől jelentős mértékben eltér ez a legújabb pécsi tankönyv: „A büntető eljárásjog elmélete” (2012). Legrövidebben, legtalálóbban ez az eltérés a német filozófiai irodalomban elteijedt „Aufhebung” - megszüntetve megőrzés - fogalmába sűríthető. Ami a megszüntetés körébe tartozik: a tanszék feladja azt a követelményt, hogy a tankönyv önmagában feldolgozza, tanulhatóvá tegye az összes büntető eljárásjogi szigorlati kérdést. Ennek fő oka a gyakori jogszabályváltozás. Az eredeti, 606 §-ból álló 1998. évi XIX. törvényt az alig eltelt tizenöt év alatt több mint félszáz Be. novella módosította! Ezeket a módosításokat egy-egy új (kiegészítő) fejezet elkészítésével, publikálásával igyekeztünk követhetővé tenni. Ehelyett a jövőben az éppen aktuális módosításokat könnyebben elkészithető, közzé tehető jegyzet formájában foglaljuk össze, ideértve nemcsak az egyes intézményekre vonatkozó törvényi részletrendelkezéseket, hanem a végrehajtási jogszabályok tartalmát és a joggyakorlat tendenciáit is. A jövőben tehát a szigorlati anyag dichotomikus jellegű mű lesz: hagyományos tankönyv - „A büntető eljárásjog elmélete” - foglalja össze a viszonylag lassan változó (változtatható) súlyponti kérdéseket. Ezzel szemben az akár évenként is …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet a jogi asszisztens képzésben részt vevő hallgatók felkészülését segítő könyv, amelyet a képzés tantervének és céljának figyelembe vételével készítettünk. A szak célja, hogy olyan jogi alapismeretekkel rendelkező alkalmazottakat képezzen, akik bírósági, ügyészségi, közigazgatási, ügyvéd mellett folytatott, stb. munkájuk során hasznosítani tudják a megszerzett ismereteiket. Nem könnyű azonban meghatározni, hogy a büntetőjog köréből melyek azok az ismeretek, amelyeket a hallgatók a későbbiekben valóban használni is tudnak. A tananyag körének meghatározásakor figyelembe vettük olyan gyakorlati szakemberek véleményét is, akiket munkájuk végzése során jogi asszisztensek segítenek. Ennek megfelelően célunk, hogy a hallgatók megismerkedjenek a büntetőjog alapjaival, sajátos szemléletével. Kerültük a speciális dogmatikai kérdések ismertetését, nagy hangsúlyt helyeztünk azonban a szankciórendszerre. A tananyag összeállításánál törekedtünk arra, hogy az Általános részen túl a hallgatók megismerkedjenek a Különös rész alapjaival is. A jegyzet azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett tananyagot tartalmazza: kisebb betűvel szedtünk olyan részeket, amelyek segíthetnek az ismeretek megértésében és elsajátításában. Ugyancsak ezzel a módszerrel mutatunk be néhány szemléletes, érdekes, gyakorlatban előfordult jogesetet is.
Tovább a műhöz
A jelen füzet gyorsírói föl jegyzéseket foglal magában, a melyeken csak keveset simítottam; szolgáljon ez magyarázatául a szerkezeti és kifejezésbeli pongyolaságoknak, a melyekkel az olvasó a következő lapokon találkozni fog. Hogy tudományos kiadványnak formabeli fogyatkozások mellett is meglehet a maga jogosultsága, az, úgy hiszem, bizonyításra nem szorul. 1897-ben, a mikor ezen előadásokat először tettem közzé és utóbb is azt reméltem, hogy formai tökéletlenségükön nemsokára segíthetek, sőt, hogy azokat érdemben fejleszteni és kiegészíteni is rövid idő múlva módomban lesz. Ez okból azon első és a még szükségesnek mutatkozott négy későbbi kiadást csak igen kevés példányban kőnyomatosan rendeztem. Azonban az átdolgozásra mindeddig nem értem rá. 1897 óta ugyan folyton az a munkálat foglalkoztatott, a melynek a jelen füzet is egy része, azonban folyton, még pedig a legutóbbi napokig, e munkálatnak pszihofiziológiai eleme: A jog keletkezéséről és fejlődéséről cimü munkám IV. fejezetének (A belátás visszavezetése elemibb tényre) tárgya; ezért nem jutott idő jogbölcseletem egyéb részeinek tökéletesbitésére. Á t. könyvkiadó cég és mások is gyakran sürgettek, hogy úgy esztétikai szempontból, mint az olvasó szemének kimélése céljából egyezzem bele a könyvnyomásos kiadásba. A teljes átdolgozás reményében mindeddig e kivánságot nem teljesitettem. Az idő …
Tovább a műhöz
A kelet ős népeinek jogélete a jogbölcselet történetében nem birt azon jelentőségre emelkedni, melyet a G r o o t H u g o utáni észjogirók által felsoroltaknál tényleg tapasztalunk. Jog, erkölcsi és vallás között az áriái indeknél azon éles határvonal még nem létezett, mely a j o g b ö l c s e l e t korszakában oly fontos tényezővé vált. Mind a három: jog, erkölcs és vallás egy eredetleges egészszé olvadva képezték a társadalmi élet mérvadóit. E „mérvadó egész11 azonban az őskeleten, különösen Indiában, a vallás vezérlete alatt vallásos államdespotismussá fajúit; míg a jogi és erkölcsi momentumok, mint árnyazatok vonulván át és enyészvén el az egészben, csak alábbrendelt szerepet vittek. Hasonlót észlelünk ma az „észjog" terén, hol a vallástól ugyan már teljesen elkülönítve, a jogot azonban az erkölcsiséggel való természetes összefüggéséből teljesen kibontani még nem lehetett. Vannak ugyan, kik e kettőt már szigorúan elválasztva tartják és tárgyalják — de nem zárhatjuk el magunkat e ténynyel szemben azon gyanú elől, vájjon nem-e épen ezen elkülönítés okozza mindazon zavarokat és akadályokat, melyek a jogbölcselet és az észjog általános meghonosulásánák útját állják! Ez még folyton a felelet nélkül maradt sarkalatos kérdések sorába tartozik. Jog és jogtalanság — e két fogalom között a viszonyt megállapítani, képezi az elméleti …
Tovább a műhöz
(...) hanem célszerű eszköz, mely alkalmas arra, hogy a megtévedt egyént a helyes útra visszavezesse, a még lelkében, erkölcseiben idomíthatót megmentse, a pedig immár megrögzöttel szemben a védekezés álláspontjára helyezkedjék. A . büntetőjog célja immár nem annyira a büntetendő cselekménnyel megzavart társadalmi rend formális helyreállítása, mint inkább az egyéni értékek lehető megmentésével s ha ez nem lehetséges, az immár állandó veszéllyel fenyegető egyének ártalmatlanná tételével a társadalmi s egyéni érdekek megelőző védelme. Ennek a minden izében új felfogásnak szülötte hazánkban az 1908: XXXVI. i-с., melynek II. fejezete e nagy szociálpolitikai feladat egyik részét, a bűntettes gyermekek s fiatalkorúak erkölcsi és társadalmi átalakítását, a társadalom s önmaguk részére való megmentését igyekszik megvalósítani. E reformtörvényünk azonban csak akkor fogja a hozzáfűzött várakozásokat betölteni, ha az annak alkalmazásánál érdekeltek: a rendőrhatóságok, ügyészek, ügyvédek, bírák s e nagy munka új dolgozótársai, a társadalom emberszerető tagjai át lesznek hatva azoktól az alapeszméktől, melyek e törvény rendelkezéseit vezérlik, s ha minden módon arra törekszenek, hogy a felismert helyes irányban egyöntetű gyakorlat kifejlődését mozdítsák elő. E gyakorlati kézikönyv is ezt a kettős célt tűzte maga elé, midőn' az irodalom s joggyakorlat …
Tovább a műhöz
The present volume is a component of a series which, when completed, will constitute a comprehensive survey of the many aspects of East Central European society. The books in the series deal with the peoples whose homelands lie between the Germans to the west, the Russians to the east and the Mediterranean and Adriatic seas to the south. They constitute a particular civilization, one that is at once an integral part of Europe, yet substantially different from the West. The area is characterized by a rich variety in language, religion, and government. The study of this complex area demands a multidisciplinary approach and, accordingly, our contributors to the series represent several academic disciplines. They have been drawn from the universities and other scholarly institutions in the United States and Western Europe, as well as East Central Europe. The author of this collection of essays is professor of history at the Norwegian University of Science and Technology, Trondheim, Norway. | In the research work of more than a decade underlying the essays included in the present book, I received financial and moral support from the following institutions: the Department of Economic History, Uppsala University; the Swedish Collegium for Advanced Study in the Social Sciences; the Ian Wallander Foundation for Social-Scientific Research (Svenska Handelsbanken); The Tercentenary Foundation of the Swedish Riksbank; the Swedish Council for Research in the Humanities and Social …
Tovább a műhöz
In diesem Jahr beschreitet die Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften mit ihren beiden Klassen für Geisteswissenschaften und für Natur-, Ingenieur- und Wirtschaftswissenschaften anläßlich ihrer Jahresfeier einen neuen Weg, auch in breiteren Kreisen der Öffentlichkeit auf ihre Tätigkeit aufmerksam zu machen. Bewußt gilt der Festvortrag von Professor Dr. iur. Dr. h. c. Klaus Stern einem nach wie vor hochaktuellen Problem der deutsch-deutschen Beziehungen. Der interessierten Öffentlichkeit wird darüber hinaus die Gelegenheit zum Besuch von zwei Ausstellungen gegeben. Mit einer Bilderfolge zum VLSI ChipDesign wird ein außerordentlich aktuelles Problem einer neuen Wissenschaftsrichtung, der „diskreten Mathematik", und ihrer Beziehungen zur modernen Kunst versinnbildlicht. Auch den für die Wissenschaftsgeschichte so bedeutsamen Akademievorhaben ist eine ungewöhnliche Ausstellung von Münzen und Medaillen gewidmet, die sehr wohl verständlich werden lassen, daß sich von Beginn der Begründung der Akademien die Landesfürsten im deutschen Kulturbereich, an ihrer Spitze der Kaiser des Fieiligen Römischen Reiches Deutscher Nation, in besonderer Weise mit den Zielen der Akademien verbunden fühlten. Ob es nun Kaiser Leopold I. war, der 1687 der heute noch in Halle bestehenden „Deutschen Akademie der Naturforscher", die seither des Kaisers Namen „Leopoldina “ führt, erste wichtige Privilegien verlieh, oder die drei Ministerpräsidenten unseres …
Tovább a műhöz
Amidőn III. Leó pápa a római Szent Páter-templomban Nagy Károlyt császárrá koronázta, a nyugati kereszténység egyik évszázados törekvése valósult meg, mely á régi birodalom emlékeiből és Szent Ágostonnak „De Civitate Dei" művéből táplálkozott. Mindamellett az új alapítás közvetlenül főleg a császár világraszóló hódításainak és személyes uralkodói képességeinek volt eredménye s belső megszilárdulásához nélkülözte a történeti fejlődés lassú menetét, mely a pogány Rómát fokozatosan a világ urává tette. A nagy terjedelmű birodalom határainak védelme, továbbá a faj és műveltség tekintetében egymástól elütő népek kormányzása a kor teljesítőképességét meghaladó feladat volt, mellyel az egyébként tehetetlen utódok nem bírtak megküzdeni. A Karolingok szüntelen versengése, a hűbéresek és nemesi pártok egymásközti villongása, végül a szakadatlan barbár betörések csak siettették Nagy Károly alkotásának széthullását. A népvándorlás borzalmait idézték fel a minden oldalról jövő pogány támadások. Délen a szaracénok elfoglalták az olasz szigeteket, ismételten kirabolták az örök várost és nagyobb ellenállás híján állandóan nyugtalanították Itáliát, Délfranciaországot s a Pireneusok alatt meghúzódó apró keresztény államokat. A X. század hetvenes éveiben, az Alpokon átkelve, még Svájcot és Délnémetországot is elárasztották, a …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 3174