Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Péterkéék házában minden szoba telis-tele volt régi bútorral. Játszani is alig lehetett közöttük, olyan sokan voltak. Haragudott Péterke a bútorra, mert kék foltot vert rajta, amikor futkosott közöttük. Hogy Péterke hét esztendős lett, születésnapjára csontnyelü bicskát kapott. Ezidőben történt, hogy Péterke anyja beteg lett és ágyban feküdt. Nagy barna ágyban, aki négy fekete oroszlánlábon állt mereven. „Biztosan ez a csúnya ágy nem engedi felkelni a mamát," gondolta Péterke. Mikor megkapta a bicskát, mindjárt odakuporodott az ágy alá és lekaparta a festéket a négy fekete lábáról. Azt játszotta, hogy ő vadember és háborúba megy. A kanapé rózsái az ellenség, mindeniket szivén döfte. Alattomosan megkerülte a szekrényt is és hátába szúrta a bicskát. A szekrény nem szólt semmit — de hogy mit gondolt, azt majd később elmondom. Mikor ez is meg volt, ebédelni kellett menni; leves és főzelék között Péterke az asztal szélét vésegette. Estefelé a szék lábáról szedte le a faragásokat. Éjszaka nagyon jól aludt és nem gondolt a megbántott bútorral. Péterke mindig gyötörte a bútorokat. Az anyja intette: „Péterke, ne rongáld a jó, régi bútort!" „Igenis mamuska" szólott Péterke és bement az ebédlőbe. A potrohos pohárszéktől megkérdezte: „Te vagy-e az, aki már óapának is feltálaltad a csúnya főzeléket?" és mindjárt fogta a bicskát és végighúzta a …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1