Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
Sokratesben gyökeredzik a görög bölcselkedés, s a görög tudomány. Platón és Aristoteles. Természetes fejlődésben látjuk kiválni a nagyszerű kezdetekből a mesterét meghaladó filozófiát és szakszerű tudást. Platón az állam fönséges tervének magasságára emeli azt az ethikát, mely Sokratesnél még csak az egyén személyes értékét állapítja meg és társas életét szabályozza. Aristoteles örök időkre szóló logikai kategóriákká avatja önismereteit, melyek kútfeje a Sokrates tisztázta fogalom. A nagy gondolkodó és alkotó Platón, a nagy tudós és rendszerező, Aristoteles közös forrásából ittak annak a bölcsességnek, mely földi életében a Sokrates nevet viselte. Ámde Sokrates hatása ebben korántsem merült ki. Nála minden a személyes érintkezés, a személyes befolyás varázsa. Csodálatos egyéniségnek kellett lennie, hogy annyira magához csatolta a legkülönfélébb embereket és egyetlen közös iskola tanítványaivá tette azokat, kik egymásnak származás, nevelés, foglalkozás, vérmérséklet okán heves ellenségei voltak, mint Platón és a Sathon szerzője, Antisthenés, az arisztokrata s a rabszolgáló fia...
Tovább a műhöz
Isteni dolgok nemtudása minden vétek anyja. Ki azokból alapos oktatást nem vett, erkölcsileg baromhoz fog inkább hasonlítani mint emberhez; mivel t. i. a szentek tudományának hiával a szentség is hiányzik, és bünkerülésre s erénygyakorlásra semmi belső ösztön az emberben nincs. Olyan ő mint a gép, mely mesterségesen mozgásba hozatik, de sem szellem- sem élettel nem bir. Adná Isten, hogy ily tudatlanság csak a vadnépeknél találtatnék ! de tapasztalni azt
köztünk keresztények között is ; és nemcsak faluhelyeken, hanem városokban sőt olyanoknál is, kik haszontalan tudományokban nem ritkán ugyancsak otthonosok. Az ok alkalmasint ott rejlik, hogy gyermekkorunkban megelégszünk azzal, ha néhány imádságot betéve elmondani, s egyik másik kérdésre megfelelni tudunk; haladó korunkban pedig másokon törvén fejünket, az avangeliumi tanok bővebb ismeretére törekedni elmulasztjuk, sőt még szégyeneljük is. Ezen hiba megjavítására irtani jelen könyvecskémet ily czim alatt: „A keresztény tudomány rövid foglalatja, oktatások- és imádságokban előadva;“ mivel a káténak nemcsak elmondására tanit, hanem magyarázataira is ; és minden kor- és állapotbelieknek előadja: mikép kell a tannak az erkölcsökre befolyással lennie. E tanmódszerrel már harmincz esztendő előtt, mint missionarius, haszonnal éltem ; s azért azok kívánságának, kik e müvet sajtó utján közzé tetetni ohajták, ellen nem …
Tovább a műhöz
A mindenkori erkölcsi élet és a mindenkori erkölcsi nézetek és törvények, amelyek egy bizonyos korszakon belül az ember nemi tevékenységének formáit szabályozzák, a legjelentékenyebb és legjellegzetesebb jelenségei annak a fejlődési korszaknak. Minden időnek, népnek és minden egyes osztálynak lényege éppen ebben nyilvánul meg a leghatározottabban. Mert a nemi élet ezerféle kisugárzásában nem csak egy fontos törvényt mutat meg, hanem az élet törvényét általában, az élet ősműködése az egyes korok erkölcsi tevékenységében, erkölcsi nézeteiben és erkölcsi törvényeiben formává alakult. Nincsen az életműködésnek egyetlen formája, egyetlen alkatrésze, mely ne az élet nemi bázisától nyerte volna meghatározó, vagy legalább is jellemző bélyegét, a népek egész nyilvános és magánéletét nemi érdekek és tendenciák hatják át és telítik. Ez az örök és kimeríthetetlen probléma és program, mely sem az egyén, sem az összesség napirendjéről nem kerül le soha. De minden kor — és ez a döntő — másként formálta ezt a történést, törvényeit pedig mindig újból revideálta és korrigálta. Ezerfélék és mindig újak a fokozatai abban a keretben, amelyben mozog: onnan, mint alig felfogott természeti erő nem sokkal több volt a puszta állati teljesülésnél, ennek az ellenpólusáig, ahol a lét legnagyszerűbb titkáig és minden teremtett végpontjáig emelkedett és ismét addig a …
Tovább a műhöz
Az elveszett paradicsom? Talleyrand mondotta egyszer öreg korában: aki az 1789 előtt való kort nem ismerte, az egyáltalán nem élt. És számtalan kortársa volt ezen a véleményen. Azoknak, akik ezt a korszakot túlélték, gyászban telt le az életük, a boldogság eltűnt szigetét gyászolták, melynek gyönyörét és boldogságát ifjú korukban élvezték és amely íme, ahogy azt a mind szomorúbb jelen bizonyította, örökre elveszett számukra. A szépség és boldogság végigálmodott álma volt ez. Az ancien régime legszembetűnőbb dokumentuma a szépirodalom és a művészet, amelyet ez a kor hozott létre és amelyben az ő képe tükröződik vissza, igazolják ezt a gyászt. Minden szép ebben az irodalomban és művészetben: a nők soha sem voltak ily csábítók, a férfiak soha ily elegánsak, és még maga az igazság sem járt e korban meztelenül, hanem a sugárzó
szellemesség ruházata van rajta. A rózsa elvesztette tövisének hegyét, a bűnözés a csúnyaságát, az erény az unalmasságát. Minden csak illat, grácia és varázsfény. Tragikum, fájdalom és vétek nem emészti az arcokat. Mindegyik arcon öröm és boldogság honol. Mindegyik könnyét megenyhíti a mosoly és a boldogtalanság csak a még nagyobb boldogsághoz vezető lépcső... Ez a kor nem ismer öregséget és elvirágzást. Örök ifjúságot élnek az emberek és még a halálos ágyukon is tréfálkoznak és enyelegnek. Minden kép és gyönyör és az …
Tovább a műhöz
Az ancien régime egyik főtárgya, amelyről a legkülönfélébb dokumentumok maradtak fenn, a nőknek, ahogy azt e korban mondtuk, „a gáláns szolgálat”-ért való állítólag határtalan lelkesedése. A nők férfibolondsága ezek szerint soha sem volt ennyire általános jelenség. Az asszonyok az ancien régimeben mindig „gáláns”-ak; és a legtöbbnek az a legnagyobb becsvágya, hogy “vérbeli gáláns”nak tartsák. Nincs nő, akármilyen országbeli, rangbeli és korbeli, akit e korban máskép lehetne találni, mint gáláns helyzetben. Legkisebb kétséget sem hagytak a nők feltűnően grasszáló férfibolondságát illetően. Maga a nők kezébe szánt „Frauenzimmerlexikon” a cikkek egész sorában beszél a nők túlhajtott szerelemkívánásáról, mint „az asszonynép rendes állapotá”-ról. A nőknek ezt az állapotát azonban természetesnek tartják. A „bujaság” címszó alatt mondja: Bujaság, amelyet az orvosi nyelven Salacitas-nak neveznek, az asszonynépnél a szereleműzés után való szakadatlan vágyakozás és állandó étvágy, amely a test ama részének nedvdús, gyengéd és kéjes struktúrájából keletkezik és ezáltal ezt mind több és több kéjvágyra ingerli.
Épp oly természetesnek találja a szerző, hogy ha ez a szerelemkívánás
„szakadatlanul” kielégítetlen marad, a legtöbb leánynál vagy asszonynál valóságos férfi után való őrület, úgynevezett „hisztéria” következik …
Tovább a műhöz
Az alábbi cikk egyfajta, korhoz kötődő Science-fiction. Arról szól, hogy minden Utópia - beleértve a horror-utópiákat is - sokkal többet mond el a korról, amelyben keletkezett, mint a jövőről, amelyről jósolni akart. El kell mondanom, hogy ez az írás milyen körülmények között született.
1951 októberében a Collier's 125 oldal terjedelmű különszámot jelentetett meg, melynek címe a következő volt: The Preview of the War We Do Nőt Want. A szerkesztő előszavában kijelentette: „Hisszük, hogy ez a legnagyobb jelentőségű különszám, amelyet a folyóirat valaha is megjelentetett." A kiadvány valóban akkora visszhangot váltott ki egész Európában, amekkorát amerikai folyóirat még soha, ám egészen másfélét, mint amit szándékozott. Újságírói szempontból egyedülálló és előzmények nélküli vállalkozás volt. Tíz hónapig tartottak az előkészületek. A kiadó ezen idő alatt mindvégig folyamatosan tájékoztatta a szerzőket a többiek munkájáról; úgy vélték, hogy így az egész szám igen gondosan tervezett és összehangolt egész lehet. A szerzők a The New York Times, a New York Héráid Tribüné és a Christian Science Monitor stratégiai, gazdasági és Kelet-szakértői voltak, valamint rádióriporterek, írók és politikusok; köztük Hanson Baldwin, Stuart Chase, Marguerite Higgins, Edivard Murrow, Allan Nevins professzor, ]. B. Priestley, Walter Reuther, Róbert Sherwood, Lowell Thomas, Walter …
Tovább a műhöz
A zsidóság régebb ideje él Európában mint a modern népek, de még ma sem ismerik, sőt ismerete hanyatlik, saját köreiben is. Midőn a Pesti Izraelita Hitközség nemrég alakult közművelődési ügyosztályának elnöke fölvetette az eszmét, hogy a talmud etikai szellemének ismertetésére rövid tanulmány adassák közre, főleg a művelt zsidó közönség és érett ifjúság tájékoztatására és okulására és a hitközség elnöksége magáévá tette ezt az eszmét, azzal a célzattal, hogy hitsorsosaink olvassák ezt a munkát és megismerjék e valláserkölcsi forrás tisztaságát és szellemének mindenek fölött álló nagy vallási komolyságát : a fent említett oknál fogva örömmel vállalkoztunk arra, hogy a művelt közönséget a talmud erkölcsi tanításaira vonatkozólag az igazsághoz híven informáljuk. Noha a talmud csak egyik forrása a zsidó vallás megismerésének, a biblia, a vallástörvény-kódexek, a vallásbölcseleti és a tulajdonképeni etikai irodalom mellett, mégis annak és - a vele rokon hagyományos irodalomnak szelleme á zsidó valláserkölcsi eszmének nagyarányú megnyilatkozása történeti alakulások és kortani fejlődések formái között. Midőn napjainkban a szokottnál élénkebb érdeklődés és figyelem fordul a talmud felé, a megtisztelő megbízásnak sine ira et studio teszünk eleget, azzal a nyugalommal és higgadtsággal, melyet a tudomány megkíván, bízva abban, hogy az igazság …
Tovább a műhöz
Kötetünk a PTE ÁJK-n oktatott Filozófia tárgy hallgatói számára készült. A filozófiát nem könnyű „jegyzetesíteni", mert fennáll a veszélye annak, hogy a terjedelmi korlátok miatt túlságosan leegyszerűsítődnek a komplex gondolatmenetek. Arra törekedtünk könyvünk írásakor, hogy érthetőek legyenek a bemutatott elméletek, de azok lényege se vesszen el: majd olvasóink eldöntik, teljesítettük-e ezt a célkitűzést. A korábbi, Andrássy György által írt, illetve szerkesztett Filozófia és jogászi etika című jegyzet a jogászi etikai kérdéseket tárgyalja bővebben, a filozófiai rész főként szemelvényeket tartalmaz. Mivel tárgyunk neve 2019-től már nem Filozófia és Jogászi etika, hanem Filozófia, így az említett könyv jogászi etikai fejezetei nem képezik a kötelező tananyag részét. Az Andrássy-jegyzet ugyanakkor továbbra is haszonnal forgatható: szemelvényei jól kiegészítik kötetünket, illetve a jogászi etika tárgyköréhez kapcsolódó elemzéseit is érdemes figyelembe venni a vonatkozó választható kurzuson. Nem kívántunk egy általános filozófiai bevezetőt írni, kimaradtak fontos filozófiai diszciplínák (mint a logika vagy az esztétika), és a tárgyalt területeket sem teljeskörűen mutattuk be. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán az utóbbi három évtizedben kialakult filozófia-tematikát vettük alapul, némileg megújítottuk azt, és olyan témákat …
Tovább a műhöz
Filozófia!
- Boros János
- 2009
A filozófia mint a világ dolgairól való következetes, szisztematikus és tudatos gondolkodás, mai tudásunk szerint hozzávetőleg két és fél ezer évvel ezelőtt alakult ki az antik görög világban. Az ókorban indult története során a rendszeres gondolkodás többek között a tudományok kialakulásához és fejlődéséhez, a fizikai világ egyre tágabb és mélyebb feltárásához, a modern technológiákhoz, az új típusú gyógyítási módokhoz és a modern demokráciákhoz vezetett, mely utóbbi a benne élő milliárdnyi embernek az emberiség történetében példátlan mértékben és módon biztosított békét, biztonságot, emberi méltóságot és jólétet. Az emberi gondolkodás történetének tanulmányozása és továbbadása által a nyugati demokráciák saját magas fejlettségű kultúrájuk és civilizációjuk kialakulását, a demokratikus emberi világ „kognitív" eredetét és saját fennmaradásuk egyik feltételét kutatják és tanítják. A filozófia gondolkodás, története pedig a gondolkodás története. A világ dolgairól és magáról a világról azt kérdezi, hogy „mi az?” és „miért az?”, illetve „miért van?” és „miért így van?”. Felteszi azt a kérdést is, hogy mi a gondolkodás, és mi a filozófia? Miért vagyunk, miért vagyunk itt, és miért inkább itt vagyunk most és nem itt máskor, ott most, avagy ott máskor? Miért van a világ, és van-e értelme létezésének, és benne a mi …
Tovább a műhöz
A szocializmus idején a filozófia-oktatás politikailag érzékeny témának számított és lényegében a marxista-leninista filozófia oktatására korlátozódott. Más filozófiai irányzatokkal és a filozófia történetével - a még megtűrt egyházi teológiai stúdiumokon kívül - csak az ország egyetlen filozófia szakán, Budapesten és néhány speciális képzés keretében lehetett megismerkedni, s elvben ott is csak marxista-leninista nézőpontból. Jegyzet csak központi felkérés alapján készülhetett - így biztosították, hogy a tartalom megfeleljen a Művelődési Minisztérium Marxizmus - Leninizmus Főosztálya elvárásainak. Az ország akkori három jogi kara azon kevés intézmények közé tartozott, amelynek filozófia oktatói - Pécsett Jóri János, Judi István és Petőcz Ottó - elérték, hogy filozófiatörténetet is taníthassanak, mintegy bevezetésképp a marxista-leninista filozófiához. A három jogi kar “Dialektikus materializmus” c. jegyzetének filozófiatörténeti fejezetét
karunk oktatója, Jóri János írta. Mi, fiatalabb oktatók a filozófiatörténeti bevezetést később már tágabban értelmeztük: kiterjesztettük a Marx utáni filozófiára, s ezzel párhuzamosan egyre inkább mellőztük a jegyzet használatát - Marx-szal kapcsolatban is. A jegyzet természetesen kötelező tananyag maradt, csak éppen nem dolgoztuk fel és nem kérdeztük. A hallgató mindezt két tényből érzékelhette. …
Tovább a műhöz
Az itt következő munka két részre tagolódik: az első bevezeti az olvasót a Nyugat etikai hagyományába, a második pedig bemutatja a jogi etikát, mint a foglalkozási etikák, illetőleg hivatásetikák egy viszonylag jól körülhatárolható területét. A bevezetés egyelőre befejezetlen, az elsajátítandó elméleti anyagnak csak egy részét tartalmazza. Befejezetlen azonban a bevezetés abban az értelemben is, hogy egyelőre hiányoznak még belőle a hivatkozások és a lábjegyzetek, s hogy ezért az olvasó nem mindig tudja, vajon idézetet olvas-e Platóntól, Arisztotelésztől stb., avagy róluk szóló ismertetést. Éppen ezért a segédanyag bevezető része egyelőre csak kézirat gyanánt használható, ami azonban nem akadálya, hogy tanári döntés függvényében a hallgatók kezébe kerüljön. Hasonlóan befejezetlen, töredékes a szaketikai alapvetés is; ebben egyelőre csupán két tanulmány kapott helyet - az anyag e része is csak kézirat gyanánt használható. Az elméleti részt egy függelék egészíti ki, mely dokumentumokat tartalmaz, olyan dokumentumokat, amelyek megismertetik az olvasót a jogászi hivatás legfontosabb területeinek etikai elvárásaival, szabályaival, normáival. A segédanyag e része sem kész, végleges, a későbbiekben valószínűleg bővülni fog. Mindenesetre már jelen formájában is tartalmaz bizonyos kitekintéseket, a hazai etikai kódexek és más anyagok mellett helyet kaptak benne fontos …
Tovább a műhöz
Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy „jó az, amire minden irányul”. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében: némelyek csupán tevékenységek, mások a tevékenységeken kívül bizonyos tárgyi eredmények is. Persze, ahol a cselekvésen kívül egyéb célok is vannak, ott a dolog természeténél fogva a tárgyi eredmények mindig jobbak a tevékenységeknél. S mivel sokféle cselekvés, mesterség és tudomány van, sokféle a végcél is: az orvostudományé az egészség, a hajóépítő szakmáé a hajó, a hadtudományé a győzelem, a gazdálkodásé a gazdaság. Mármost, ha több efféle tudomány egyazon képesség alá tartozik-pl. a zablát s egyéb, lószerszámot gyártó mesterség a lónevelés szakmája alá, ez utóbbi viszont s általában minden, a háborúval összefüggő cselekvés a hadtudomány alá, s ugyanígy más szaktudományok más szakmák alá -, ez esetben a vezető szaktudományok végcélja mindig előbbre való, mint a többi, neki alárendelt tudományé, mert hiszen az előbbiek kedvéért törekszünk ez utóbbiakra is. Itt aztán már nem lényeges, hogy maguk a tevékenységek-e a cselekvések végcéljai, vagy pedig ezeken kívül még valami más is; mint például az imént említett tudományok esetében is. Ha mármost egyáltalán van olyasvalami végcélja …
Tovább a műhöz