Magyar
EnglishKeresés
Találatok
„Ha az egész világot bejárod, találni fogsz városokat bástyák, királyok, tudományok nélkül, de még senki sem talált várost templomok, istenek nélkül, nem
talált várost, mely imákat, áldozatokat föl nem ajánlana a végből, hogy boldogságot és üdvöt nyerjen , s mely ne törekednék áldozatok által a balsors csapásait magától elhárítani.“ Így ir Plutarch, a keresztény időszámitás első vagy második századában. Azóta új világrészeket födöztek föl, a néprajzi kutatás azoknak
legvégső határáig hatolt és még ma is, sőt tulajdonképen csak ma állíthatjuk teljes joggal: nem létezik nép vallás nélkül, nem létezik istentagadó nép. Legyen bár
a vallásos felfogás még oly sívár, legyenek a vallásos élet és az istenitisztelet alakjai még oly szegényesek, legyenek bár azok az igazságnak még oly nyomorúsá-
gos töredékei, vagy alig érthető torzképei, melyekkel a pogány népeknél találkozunk: mégis mindezen különféle tévelyek- és ferdeségekből világosan kitűnik
ama tény, melyre az említett történetiró utal. S vájjon nem kockáztathatott volna-e Plutarch hasonló állítást a babonáról is? Bizonyára; s a folyton haladó népisme által ezen állítása is mindig tökélyesebb és általános érvényű bebizonyítást nyert volna. Valamint a vallás, úgy a babona is minden népnél föltalálható, mind a régi, mind az újabb időben. Az emberi nem bölcsőjénél még nem …
Tovább a műhöz
Reményiem, hogy e műből ki fog derülni a bölcsészet és a bölcsészet történetének fontossága. Itt az előszóban csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a bölcsészet tárgya: a legmagasabb igazságok. Ily tudománynak képzeli a bölcsészeiét az elfogulatlan közvélemény is. A bölcsészet története pedig azt adja elő, mikép ismerte fel az emberi gondolkodás az idő folyamában lassankint és mindig tökéletesebben azon igazságokat. Szóval a bölcsészet története az emberi ismeret kifejlése az időnek rende szerint. Minden emberi műveltségünk az időhöz kötött fokonkinti kifejlés, tehát haladás. De mivel értelmi műveltségünknek legmagasabb foka és legszebb nyilatkozata a bölcsészeti ismeret — feltéve, hogy tárgya csakugyan a legfőbb igazságok — azért a bölcsészet története, mint azon változások rajza, melyeken az emberiség áthaladott, hogy ismerete mindig tökéletesebb, gondolkodása mindig érettebb legyen, a történetnek nem csak kiegészitő, de legtanulságosabb, tehát legfontosabb része. Ezen tudományt, melynek tanítása hivatásom körébe esik, jelen műben előadni, ez által hazánkban a bölcsészeti ismeretet terjeszteni s igy a hazai tudományosságot erőm mértéke szerint szolgálni, legszebb kötelességeim egyikének örömmel tekintem. Nem tértem ki a nehéz kérdések utjából, de mindemellett arra törekedtem, hogy e nehéz tárgyat is világosan, sőt a lehetőségig könnyű …
Tovább a műhöz
A Bölcsészet Története czimü munkám második kötetét a tisztelt olvasó közönség elibe csak most terjeszthetem. Kezdetben azon terv lebegett előttem, hogy az egész munka három kötetből fog állani, s annak második kötete a középkort fogná magába foglalni. De midőn az egyházi atyák és a scholastikusok korán dolgozgattam; mindinkább beláttam, hogy itt oly tárgyakkal és pontokkal van dolgom, melyekre irodalmunk eddig kevés gondot fordított, s melyekről nem lehet elmondani, hogy azok ismerete nálunk el volna terjedve. És mivel azon pontokban sok fontos, korunk gondolkodására még most is kiható van; komoly fontolgatás után örömmel elhatároztam magamat arra, hogy az egyházi atyák és a scholastikusok korát bővebben adom elő. így az egyházi atyák kora külön, és a scholastikusoké szinte külön kötetre szaporodott fel. E szerint elhagytam azon keretet, melybe a munka tartalmát, mint szorosabb értelemben vett kézikönyvbe, be lehetne illeszteni. Ha azonban a szükség kívánná, örömmel kész leszek a két kötetet oly alakba foglalni, minő a kézikönyveknek megfelel. Midőn a két korszak gondolkodása történetének terjedelmesebb előadására magamat elhatároztam, beláttam, hogy nehéz munkára vállalkoztam. A feladatok, melyek megoldásával az egyházi atyák és a scholastikusok foglalkoztak, mélységüknél fogva már magukban véve nehezek. De egyelőre nem ezen, hanem az előadandó tárgyon kívül …
Tovább a műhöz
Mi a Bölcsészet Története czímű munkám ezen kötetét illeti, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy mit a második kötet előszavában elmondtam, annak egy része ezen kötetre is vonatkozik. Mindemellett ezen kötet tartalma külön előszót igényel. Ugyanis az egyszerű áttekintés végett ezélszerünek tartom a scholastilmsok álláspontját és gondolkodásuk módját röviden már itt elmondani. Mit az egyházi atyák a hitelvek alakjában megállapítottak, azt a scholastilmsok megalapítják, indokolják és a hitelveket következményeikben is kifejtik. Az tehát lényeges haladás, hogy a gondolkodás tovább fejlett a hittől a tudáshoz, hogy a dogmák alakjában megállapított hit tartalmát megérteni, hogy a vallási tanokról kimutatni törekedett, hogy azok az emberi észszel megegyezők és általa felfoghatók. De a tudomány kívánja egyes pontjainak logikai összefüggését is, tehát a rendszert. A hierarchia fejlésével párhuzamosan fejlett a dogma. A hierarchiai szervezet az által jutott el zárpontjához, hogy az egyháznak valamennyi tagja függött annak egy fejétől. Szintúgy a dogma terén is arra törekedtek, hogy az egyházi hitnek egyes tantételeit egymással összekapcsolják, és hogy azokat, mint az egésznek részeit az ész utján felfogják. Az egyház tehát tudományt vagyis rendszeres ismeretet akar magából előteremteni. Ezen törekvés elismerésre és tiszteletre méltó. És végre, hogy a scholastika …
Tovább a műhöz
Sokratesben gyökeredzik a görög bölcselkedés, s a görög tudomány. Platón és Aristoteles. Természetes fejlődésben látjuk kiválni a nagyszerű kezdetekből a mesterét meghaladó filozófiát és szakszerű tudást. Platón az állam fönséges tervének magasságára emeli azt az ethikát, mely Sokratesnél még csak az egyén személyes értékét állapítja meg és társas életét szabályozza. Aristoteles örök időkre szóló logikai kategóriákká avatja önismereteit, melyek kútfeje a Sokrates tisztázta fogalom. A nagy gondolkodó és alkotó Platón, a nagy tudós és rendszerező, Aristoteles közös forrásából ittak annak a bölcsességnek, mely földi életében a Sokrates nevet viselte. Ámde Sokrates hatása ebben korántsem merült ki. Nála minden a személyes érintkezés, a személyes befolyás varázsa. Csodálatos egyéniségnek kellett lennie, hogy annyira magához csatolta a legkülönfélébb embereket és egyetlen közös iskola tanítványaivá tette azokat, kik egymásnak származás, nevelés, foglalkozás, vérmérséklet okán heves ellenségei voltak, mint Platón és a Sathon szerzője, Antisthenés, az arisztokrata s a rabszolgáló fia...
Tovább a műhöz
A deductív és inductív logika rendszere mint a megismerés elveinek és tudományos kutatás módszerének előadása (3/1)
- Mill, John Stuart
- 1873
A Magyar Tudományos Akadémia föladata lévén a tudományok önálló művelése és emelése mellett azoknak terjesztésére is hatni, 1872. jan. 22-kén tartott összes illésében egy bizottságot alakított, oly czélból, hogy az részint a külföldi
tudományos irodalmak jelesebb termékeinek lefordíttatása, részint a tudományokat mai színvonalukon elóőadó eredeti magyar müvek készíttetése által, a tudományos műveltség terjesztése érdekében működjék. A M. T. Akadémia ezen Könyvkiadó Bizottsága föladatának megfelelni kívánván, mindenek előtt azon hiányokra fordította figyelmét, melyek az egyes tudományszakok körében leginkább érezhetők. Sietett ennél fogva elismert tekintélyű hazai szakférfiakat tudományos kézikönyvek szerkesztésével megbízni-, egyúttal gondoskodott arról, hogy a külföldi tudományos irodalmak számos jelesebb művei hazai nyelvünkön mielőbb közrebocsáttassanak. Ekkép a bizottság eszközlésére részint a M. T. Akadémia, részint egyes vállalkozó könyvkiadók kiadásában, tudományos eredeti műveknek és fordításoknak sorozata fog megjelenni; hivatva a külföld tudományos munkásságának eredményeit a magyar közönségre nézve megközelíthetőkké tenni. Megjegyzendő azonban, hogy a Bizottság, midőn az eredeti munkák szerzői és a fordítók megválasztása által — az utóbbiaktól, hol szükségesnek vélte, mutatványt is kívánva — már eleve is gondoskodni …
Tovább a műhöz
A deductív és inductív logika rendszere mint a megismerés elveinek és tudományos kutatás módszerének előadása (3/2)
- Mill, John Stuart
- 1877
A Magyar Tudományos Akadémia föladata lévén a tudományok önálló művelése és emelése mellett azoknak terjesztésére is hatni, 1872. jan. 22-kén tartott összes illésében egy bizottságot alakított, oly czélból, hogy az részint a külföldi
tudományos irodalmak jelesebb termékeinek lefordíttatása, részint a tudományokat mai színvonalukon elóőadó eredeti magyar müvek készíttetése által, a tudományos műveltség terjesztése érdekében működjék. A M. T. Akadémia ezen Könyvkiadó Bizottsága föladatának megfelelni kívánván, mindenek előtt azon hiányokra fordította figyelmét, melyek az egyes tudományszakok körében leginkább érezhetők. Sietett ennél fogva elismert tekintélyű hazai szakférfiakat tudományos kézikönyvek szerkesztésével megbízni-, egyúttal gondoskodott arról, hogy a külföldi tudományos irodalmak számos jelesebb művei hazai nyelvünkön mielőbb közrebocsáttassanak. Ekkép a bizottság eszközlésére részint a M. T. Akadémia, részint egyes vállalkozó könyvkiadók kiadásában, tudományos eredeti műveknek és fordításoknak sorozata fog megjelenni; hivatva a külföld tudományos munkásságának eredményeit a magyar közönségre nézve megközelíthetőkké tenni. Megjegyzendő azonban, hogy a Bizottság, midőn az eredeti munkák szerzői és a fordítók megválasztása által — az utóbbiaktól, hol szükségesnek vélte, mutatványt is kívánva — már eleve is gondoskodni …
Tovább a műhöz
A deductív és inductív logika rendszere mint a megismerés elveinek és tudományos kutatás módszerének előadása (3/3)
- Mill, John Stuart
- 1877
A Magyar Tudományos Akadémia föladata lévén a tudományok önálló művelése és emelése mellett azoknak terjesztésére is hatni, 1872. jan. 22-kén tartott összes illésében egy bizottságot alakított, oly czélból, hogy az részint a külföldi
tudományos irodalmak jelesebb termékeinek lefordíttatása, részint a tudományokat mai színvonalukon elóőadó eredeti magyar müvek készíttetése által, a tudományos műveltség terjesztése érdekében működjék. A M. T. Akadémia ezen Könyvkiadó Bizottsága föladatának megfelelni kívánván, mindenek előtt azon hiányokra fordította figyelmét, melyek az egyes tudományszakok körében leginkább érezhetők. Sietett ennél fogva elismert tekintélyű hazai szakférfiakat tudományos kézikönyvek szerkesztésével megbízni-, egyúttal gondoskodott arról, hogy a külföldi tudományos irodalmak számos jelesebb művei hazai nyelvünkön mielőbb közrebocsáttassanak. Ekkép a bizottság eszközlésére részint a M. T. Akadémia, részint egyes vállalkozó könyvkiadók kiadásában, tudományos eredeti műveknek és fordításoknak sorozata fog megjelenni; hivatva a külföld tudományos munkásságának eredményeit a magyar közönségre nézve megközelíthetőkké tenni. Megjegyzendő azonban, hogy a Bizottság, midőn az eredeti munkák szerzői és a fordítók megválasztása által — az utóbbiaktól, hol szükségesnek vélte, mutatványt is kívánva — már eleve is gondoskodni …
Tovább a műhöz
E könyvhöz az szolgáltatta a kezdőlökést, hogy néhány éve felkértek, tartsam meg egy, a néző témájának szentelt művészeti nyári akadémia bevezető előadását, a Le Maitre ignorant [A tudatlan tanár, 1987] című könyvemben kifejtett gondolatokból kiindulva. A felkérés eleinte okozott bennem némi zavart. A könyv Joseph Jacotot különc elméletét és különös sorsát mutatta be. Jacotot botrányos dolgokat hirdetett a tizenkilencedik század elején; azt állította, hogy az egyik tudatlan megtaníthat a másiknak olyasmit, amit maga sem tud, kimondta a különböző intelligenciák egyenlőségét, a szellemi felszabadítást pedig szembeállította a népneveléssel. Gondolatai a tizenkilencedik század közepére feledésbe merültek. Az 1980-as években arra jutottam, fontos volna feleleveníteni őket, mintegy követ dobva a közoktatás céljai körül folyó viták állóvizébe. De ugyan mi hasznot hajthat a kortárs művészeti diskurzusban olyasvalaki, akinek a művészeti univerzuma leginkább Démosztenész, Racine és Poussin nevével jellemezhető? Mikor jobban belegondoltam, felmerült bennem, hogy a szellemi felszabadítás eszméje és a néző mint olyan problematikája közti bármiféle egyértelmű viszony hiánya ma nyújthat egy esélyt. Alkalmat adhat arra, hogy radikálisan eltávolodjunk azoktól az elméleti és politikai előfeltevésektől, amelyek - még ha posztmodern formában is -mind a mai napig aládúcolják a …
Tovább a műhöz
Előadásomban azon elképzelés mellett hozok föl további érveket, amelyet már az ezévi kecskeméti konferencián is képviseltem, ti. hogy az emberek elsőbben képekben gondolkoznak, s csak azután szavakban. Ez az elképzelés persze végigkíséri a Nyugat filozófiájának történetét, hol felerősödve, mint a brit empirizmusban, hol szinte föld alá kényszerítve, mint a huszadik század első felében - ám világos megfogalmazást soha nem nyert. Nem is nyerhetett mindaddig, amíg a kifejtés, érvelés és magyarázat nyelve a merő szónyelv maradt. Napjainkban, a képi kommunikáció technológiáinak fejlődésével, a helyzet változik. A változás hatása immár megjelent a kognitív pszichológia berkeiben, s arra számítok, hogy előbb-utóbb a filozófiai gondolkodásban is érezhető lesz. Három témát fogok érinteni: Wittgenstein képfelfogását; Nelson Goodman-nek a képi hasonlóság eszméjével szemben felhozott érveit; s az ún. imagery debate tudományfilozófiai alapjait. Befejezésül egy pillanatra még visszatérek a Wittgenstein-problémához. Előadásom, tekintettel az időbeli korlátokra, igencsak vázlatos lesz; a témakört részletesebben taglaltam az augusztusi kirchbergi Wittgenstein-szimpozium alkalmával. Klasszikus utalással kezdem. 1919-ben, "On Propositions" c. tanulmányában írta Russell: "Az elvont időtöltések szokása a tanult embereket az átlagosakhoz képest sokkal kevésbé teszi alkalmassá a …
Tovább a műhöz
Irracionális viselkedés nyilván minden kultúrában, minden embernél előfordul. Dodds könyvében azt vizsgálta, hogy a görögség különböző korszakaiban hogyan viszonyult az irracionalitás különböző megnyilvánulásaihoz, milyen nyelvet teremtett az irracionalitás megközelítéséhez, milyen fogalmi apparátusokat dolgozott ki, hogy megmagyarázza a racionálisan megmagyarázhatatlant. Könyvét tűnődéssel zárja: mi lehetett az oka, hogy egy racionalizált világkép kialakításának küszöbén a görögség visszahőkölt, és egy káprázatos szellemi fejlődés után váratlanul mélységes szellemi terméketlenségbe hanyatlott vissza? Dodds szerint ennek pszichológiai magyarázata talán a szabadság rettenetében rejlik. | Ez a könyv egy előadássorozaton alapszik, melyet Be-keley-ben volt szerencsém tarthatni 1949-ben. Ez itt lényegileg változatlanul, bár némiképp kiegészítve jelenik meg. Eredeti hallgatóságomban sok antropológus és más olyan tudós is volt, aki nem rendelkezett speciális szakismeretekkel az ókori görögségről; remélem, hogy az előadások a mostani formájukban is érdekelhetik a hasonló beállítottságú olvasóközönséget. Ezért aztán gyakorlatilag a főszövegben előforduló összes görög idézetet lefordítottam, és átírással adtam meg azokat a fontosabb görög kifejezéseket is, amelyeknek nincs igazi angol megfelelőjük. Amennyire lehetséges, igyekeztem a szöveget nem …
Tovább a műhöz
Az első két fejezetet (Stendhal és Taine) Irmei Ferencz fordította és Fredericzy M. revideálta. A többi fejezetet Fredericzy fordította és dr. Katona Lajos revideálta. — E mü szerzője Bourdeau János, kiváló publicista, a párisi Institut levelező tagja, a Journal des Débats egyik főmunkatársa különösen a socialismussal foglalkozik. Fő müvei: Socialistes allemands et Nihilistes russes. — L'évolution du socialisme. — Socialistes et Sociologues. — Azonkívül megírta a nagy moralistának La Rochefoucauld-nak életrajzát is.
Tovább a műhöz