Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Nincs a tudományfilozófia történetének zavarba ejtőbb jelensége, mint Thomas Kuhn és főműve, A tudományos forradalmak szerkezete (TFSz). Az 1962-ben megjelent könyvet több mint húsz nyelvre fordították le, s eladott példányainak száma jóval meghaladja az egymilliót. Kétségkívül a XX. századi angolszász filozófia legtöbbek által olvasott, messze legnagyobb hatású s máig az egyik leggyakrabban idézett könyve. Ha van olyan szerző, illetve mű, mely a szó tudo-mánymetriai értelmében jól „látható”, a TFSz bizonyosan az. Annak azonban, aki a könyv alapos ismeretében a róla szóló irodalmat lapozgatja, néha az a benyomása támad, mintha nem egyazon műről és szerzőről szólnának ezek az írások. Magának Kuhnnak is volt ilyen érzése, benne is felötlött az ironikus gondolat, hogy talán két Thomas Kuhn van, s ezeknek két azonos című könyve, melyek gondolatilag sokszor átfedik egymást, ugyanazokat a szavakat használják, de lényegi mondandójuk (their central concerns) nagyon különböző. Afelől, hogy legalább a szándékolt értelem más volt, mint a közkeletűen neki tulajdonított, Kuhn alig hagyott kétséget: a kritikákra adott válaszaiban éppúgy, mint a vele készült interjúkban, újra meg újra hangot adott döbbenetének, mennyire félreértik állításait. Mindhiába. Bár írásait mindenki olvasta, sokan egyetértettek vele, mégis azzal a keserű tudattal kellett meghalnia, hogy nem …
Tovább a műhöz
A válság elméleti vonatkozásai című multidiszciplináris konferenciára 2022. április 21-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Huszonhat előadó vett részt a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék szervezésében megvalósuló rendezvényen, köztük tanszéki és kari munkatársak, tanszékünkhöz kötődő hallgatók és más egyetemek kutatói. Kötetünk nem tartalmazza valamennyi elhangzott előadás írott változatát, csupán válogatást közlünk a konferencia anyagából, továbbá megjelentetünk néhány olyan írást is, amelyeknek a szerzői ugyan nem voltak jelen a konferencián, de a válság valamelyik aspektusát kutatják. Az első részben filozófiai, jogelméleti és politológiai válságértelmezéseket találhat az olvasó. A második rész a forradalom és háború okozta válságokat tárgyalja, egy történeti tanulmány után a most zajló orosz-ukrán háború nemzetközi jogi elemzése következik. A harmadik részben a klímaválsággal kapcsolatos kérdésekre és a különféle egészségügyi válsághelyzetekre - köztük a koronavírus járványra - reflektáló írásokat közlünk. Nem csak diszciplinárisan és a vizsgált témákat tekintve sokszínű e kötet, de abból a szempontból is, hogy különböző korosztályokhoz tartozó kutatók munkáit tartalmazza. Elismert tudósok mellett lehetőséget adtunk doktori, illetve graduális képzésben részt vevő hallgatók …
Tovább a műhöz
Az életből és a könyvekből rámmeredő káoszt igyekeztem ebben a kis műben egységes, megbékítő képbe összeolvasztani.
Hogy mennyire sikerült, nem én fogom eldönteni. Minden részletkérdésre természetesen már csak e kis mű terjedelménél fogva sem térhettem ki, de remélem, még alkalom fog adódni reá... Ez a kép engem megbékít s egyetlen jutalmam lesz, hacsak egy olvasóm is ugyanezt elmondhatja önmagáról, hacsak egyetlen olvasóm is úgy nyilatkozhatik erről, mint Goethe egy filozófiai mű olvasása után: ,,Ich fand hier eme Beruhigung meiner Leidenschaften, es schien sich mír eine grosse und freie Aussicht über die sínnliche und sittliche Welt aufzutun.“ (Dichtung u. Wahrheít.) Filozófiai tanulmányaimban Schopenhauert vettem alapul, mert a vágy pesszimizmusa egyoldalúságának; kimutatása után hozzá vonzott s mert meggyőződésem, hogy egyetlen filozófus mély tanulmányozásával messzebbre juthat az ember, mint sok, egymást maró filozófus műveiben való ide-oda kapkodással. S ha Schopenhauer is a kiindulópontom (s vele együtt természetesen azok, akiknek műve Schopenhauer megértéséhez előfeltétel), művem, azt hiszem, megvéd attól, hogy a „homo unius libri“ jelzőt
kapjam. ,,Egykönyvű“ embertől már szt. Tamás is joggal irtózott. Mivel művem első része felett csak ismeretelméleti kérdé-
sekkel behatóan foglalkozó olvasóm tudhat ítéletet mondani, azon olvasóm számára, aki ebbe a …
Tovább a műhöz
A materialista világképet először olyan tudósok kérdőjelezték meg, akik vizsgálataik során rájöttek arra, hogy valami „nem stimmel” az egyetemesnek tartott fizikai törvényekkel. A rést a kvantumfizika forradalma ütötte a 20. század elején.
A fény tulajdonságainak vizsgálata során kiderült, hogy a különböző módszerekkel végzett kísérletekben a fény egyszer hullám-, máskor pedig részecsketermészetűnek mutatkozik. Az új tudomány egyik alaptétele ennek nyomán az lett, hogy az anyag különböző körülmények között teljesen más természetet mutat. Az idealista világegyetem újabb bizonyítéka bukkant fel akkor, amikor kiderült, hogy az anyag elemi tulajdonságai egyáltalán nem olyan stabilak, mint ahogyan az a Dalton-féle atomelméletben látszott. Bebizonyosodott az atomokról, hogy korántsem oszthatatlan építőelemek, hanem maguk is kisebb és még kisebb alkotórészekből állnak, ráadásul ezek az elemi részecskék a radioaktív bomlás során teljesen véletlenszerűen, kiszámíthatatlan módon távoznak az anyagból. A kiszámíthatatlanság következtében - amint azt Erwin Schrödinger osztrák kutató kimutatta - egy elemi részecskéről, elektronról lehetetlen megmondani, hogy pontosan hol van, és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. A legtöbb, ami tudható róla, hogy adott valószínűséggel körülbelül merre található. Ez a Heisenberg-féle bizonytalansági elv az 1920-as években újabb …
Tovább a műhöz
Két különböző szempontból kell megvizsgálnunk azt a megdöbbenést, melyet a francia forradalom keltett egész Európában; másképp hat a forradalom az európai népekre és másképp e népek kormányzataira. A francia nép ügye egész Európa, sőt az egész világ ügye. Mindezen országok kormányzatai azonban egyáltalán nem viseltetnek jóindulattal iránta. Ezt a megkülönböztetést soha sem szabad szem elől tévesztem. Nem szabad összekevernünk a népeket és kormányzataikat. Kiváltképp fontos ez az angol nép és kormánya esetében. Anglia kormányzata nem híve Franciaország forradalmának. Erre elegendő bizonyítékot Szolgáltat, hogy a hannoveri választófejedelem, ez a gyenge és ostoba alak, akit néha Anglia királyának is neveznek, milyen hálás köszönetét mondott Bürke úrnak azért a nagy halom sértésért, mellyel könyvében a forradalmat illette, valamint az, hogy Fitt úr, az angol miniszterelnök, rosszindulatú megjegyzésekkel fűszerezi parlamenti beszédeit. Annak ellenére, hogy hivatalos leveleiben az angol kormány legőszintébb barátságáról biztosítja a franciát, viselkedése lerántja a leplet hazug nyilatkozatairól, és napnál világosabban megmutatja, hogy az angol udvarban nem lehet megbízni. Ez egy esztelen királyi udvar, amely háborúra éhesen beleveti magát az összes veszekedésbe és intrikába, hogy eleget tehessen hóbortjainak, és kiélhesse szeszélyeit. Ezzel szemben az angol nemzet …
Tovább a műhöz
Az eddigiek során megpróbáltam rámutatni, hogy n politikai szabadság intézményrendszere - bár létezése elengedhetetlen - nem működik magától Értéke egy adott társadalomban attól függ, hogy m emberek mekkora elszántsággal próbálják működésbe haozni. Nyugalmat egyedül az jelent számunkra, hogy bizonyosak lehetünk benne a Szabadság ellen intézett kihívások mindig ellenállásba fognak ütközni a védelmére elszánt emberek részéről Elismerem, mindez tót jelenti, hogy tó anarchia réme szüntelenül körülöttünk Ólálkodik; véleményem szerint azonban ez igenis kívánatos, mivel a szabadság titka az ellenállás bátorságában rejlik. Ennek a légkörnek kétségkívül legfontosabb aspektusa a szellem szabadsága. Az állampolgár arra törekszik, hogy boldoguljon a világban, és számára az állam egyszerűen azért van, hogy ezt lehetővé tegye. Mint kifejtettem, az emberek annak alapján ítélik meg az államot, hogy mennyire segíti elő szükségleteik kielégítését - szükségleteik viszont egyéni élettapasztalataikból fakadnak. Az egyén tapasztalatai, mint hangsúlyoztam, csakis az ő tapasztalatai. Legfontosabb vonásuk az egyediségük Raja kívül nem.léteznek. Ha ezeket a tapasztalatokat erőszakkal kicseréljük valaki máséra, legyem ez a másik bármilyen bölcs vagy széles látókörű, ezzel vétünk a szabadság ellen. Az állampolgár, teljes joggal, azt várja az államtól, hogy politikája …
Tovább a műhöz
Az Ego transzcendenciája Sartre legelső bölcseleti műve. Ezt megelőző két publikációját nem lehet a szó szoros értelmében filozófiai vizsgálódásnak nevezni: az egyik egy 1927-ben közölt cikk, mely Duguit realista jogelméletét tárgyalja; a másik írás a Bifur című folyóiratban jelent meg 1931-ben Az igazság legendája címmel, amelyben egy elbeszélés keretein belül önti formába gondolatait. Sartre ezzel a tanulmánnyal indítja el azt a kutatói munkát, amely a A Lét és a Semmiben csúcsosodik ki. Másfelől az időrend is megerősíti filozófiai törekvéseinek ezen időszakra jellemző, elvitathatatlan egységét: talán nem túlzás azt mondani, hogy minden akkori művét, ha nem is egy időben írta, de egyszerre vette tervbe. Az Ego transzcendenciája 1934-ben íródott, részben Sartre berlini tartózkodása alatt, amikor is Husserl fenomenológiáját tanulmányozta. 1935-36 között egy időben írta A képzeletet és A képzeletbelit (melyek sorrendben 1936-ban, illetve 1940-ben jelentek meg), majd 1937-38 között A pszichét, amelynek ötlete már 1934-ben körvonalazódott benne. A pszichébő\ mindössze az Egy emóció-elmélet vázlata maradt meg, amelyet 1939-ben adtak ki. Említsük még meg, hogy ezt A Lét és a Semmi követte közvetlenül 1943-ban. Ebben az írásában félreérthetetlenül megtartja Az Ego transzcendenciája következtetéseit, emellett kiegészíti, illetve elmélyíti a hiányosnak ítélt …
Tovább a műhöz
A kötet szerkezete és koncepciója oktatási gyakorlatunkhoz kötődik, s tükrözi az ELTE ÁJK Politológia Tanszékén kialakult tantárgyinegosztást. így nem foglalkozik sem a magyar eszmetörténettel, sem a szocialista és marxista irányzatokkal, és a modem politológiai elméletekkel sem. Az egyetemes politikaelmélet történetének az ókortól a modern politológia születéséig ívelő fejődési szakaszát tekinti át a Nyugat-Európában kialakult elméletek között tallózva. A politikaelmélet a politikai jelenségeket és folyamatokat leíró és magyarázó, viszonylag koherens a filozófiai és tudományos absztrakció bizonyos - koronként változó - szintjén mozgó elmélet. A politikaelmélet nem azonos az államelméletek történetével, mivel a politika az államnál szélesebb jelenségszférát ölel fel. De nem azonos a politikai filozófia történetével sem, bár a politikaelméletek gyakran filozófiai síkon fogalmazódnak meg. Viszonylag jól elkülöníthető a politikai eszmék történetétől is. A politikai eszmék politikai célokat, követelményeket, programokat fogalmaznak meg vagy támasztanak alá. Míg az államelmélet és a politikai filozófia története a politikaelméletnél szőkébb, addig a politikai eszmék története a politikaelméletnél tágabb diszciplína. A politikai gondolkodás története pedig mindezeket magába foglalja. A politikaelmélet története csak viszonylagosan különíthető el a …
Tovább a műhöz
A gondolkodó ész a maga véges, de egyénenként mindig változó képességeivel a legkülönbözőbb oldalakról igyekezett már megközelíteni az igazságot, s a különböző, látszólag néha egészen ellentétes logikai elgondolások mind ennek a küzdelemnek egy-egy oldalát mutatják. Hogy melyik út, melyik oldal a feltétlenül célravezető, azt talán sohasem tudjuk megállapítani, fejlődést azonban, mely a cél elérhetésének reményét foglalja magában, már tudunk tapasztalni — legalább is egyik irányban. Ez a bíztató út, s annak egyes állomásai a gondolkodás történetének folyamatában több-kevesebb határozottsággal végigkísérhető, s különösen az újkorban jutott éles kifejezésre, hogy azután a magyar gondolkodás legkiválóbb alakjában, Pauler Ákosban rendszerré kristályosodjék. Pauler rendszere a legbiztosabb, legtökéletesebb fundamentumon, az igazságok rendszerén épül fel. Az igazság elméletének kifejtése alkotja tehát a rendszer épületének alapköveit, egyben ez is tetőzi be. Egységét pedig az adja meg, hogy a szerkezetet is mindenütt az igazság, s az abból szigorú következetességgel levont tételek alkotják. Így alakul ki azután a szemlélő előtt az a zavartalan és szédítő perspektíva, amelyet egy ilyen, minden részében egyforma gonddal és következetességgel megkonstruált rendszer nyújt, önmagából következik már most, hogyha rendszerét meg akarjuk érteni, s ennek …
Tovább a műhöz
A mai keresztyénséget a réginek az ismerete nélkül megérteni nem lehet. A mi egyéni és egyházközségi hitéletünk szinte kétezer esztendős múltnak az eredménye. Tehát ezt a múltat, az ebben szerepet játszó tényezőket kutatni és ismerni, annyit tesz, mint a mai keresztyénséget geneticus fejlődésében és előállásában megérteni igyekezni. A valláserkölcsi élet terén a históriai kutatásnak épen ebben áll a rendkívüli haszna és jelentősége. Innen érthető meg korunk bibliai tudósainak az a lázas törekvése, hogy a keresztyén hit- és életfejlődésnek azt a legkevésbé ismert korszakát, az őskeresztyénség periódusát is minél tisztább világításba igyekeznek állítani, mert nyilvánvaló, hogy az alapítás korának, viszonyainak és körülményeinek biztos ismerete nélkül jelen hitéletünk állapotának a megértésében egy óriási hézag van. Enélkül hiányzik a biztos mérővessző arra nézve, hogy a hittudat tartalmában mi az igazi keresztyéni és mi nem és nincsenek meg az összekötő kapcsok a világtörténelem Krisztus előtti és utáni periódusában s általában úgy áll előttünk a keresztyén életfejlődés, mint egy homokra, vagy ingatag talajra épített ház. Hiába! nekünk tudnunk kell, hogy a mi vallásunk igazsága épen abban áll, hogy a benne levő eszmei tartalom egyszer már megvalósult, történetivé lett s így a szentlélek belső bizonyságtétele nálunk nem egy …
Tovább a műhöz
Az itt következő írás - mint címe is mondja - „bevezetés” a filozófiába. Nem tartalmaz valamiféle filozófiai rendszert vagy elméletet, hanem a filozófia tanulmányozásához kíván kezdők számára segítséget adni. Oktatási, nem pedig tudományos célokat szolgál., s ennek érdekében tudatosan vállal némi eklekticizmust is. Továbbá - ugyancsak bevezetés-jellegének megfelelően - nem tárgyalja részletezően a különféle filozófiai diszciplínákat, hanem a filozófia egészébe (és csak ezen keresztül az egyes részterületekbe) kíván bevezetést nyújtani. Tanulmányozása - elvileg - nem igényel több vagy másfajta előképzettséget, mint amit egy középiskolai szintű általános műveltség és a téma iránti (föltételezett) érdeklődés jelent. A forrásokról és a további informálódás lehetőségeiről a Függelék tájékoztat. (...) A filozófia tanulmányozásában az első nehézséget az okozza, hogy nem adódik magától értődőén az a tárgy, amelyet tanulmányozni kívánunk, nem tudunk rámutatni valami objektíve adott szakterületre, nem magától értődő dolog tehát, hogy mi voltaképpen a filozófia. A filozófia mindenfajta tanulmányozásának ezért azzal kell kezdődnie, hogy föltesszük ezt a kérdést: mi a filozófia? így látszólag nem magának a tárgynak, nem magának a filozófiának a tanulmányozásával kezdjük, hanem tárgyunkat mintegy kívülről vagy fölülről, egy ún. …
Tovább a műhöz
Gyakran halljuk azt a véleményt, hogy a szaktudományok mellett, aminő például a matematika, fizika, kémia,biológia, tapasztalati lélektan stb.fölösleges külön filózófiai tudományt felvenni. Hiszen ami tudományosan megismerhető, azt épp ezek a diszciplinák vizsgálják, ami pedig megismerhetetlen, mint a végső okok, a világ legbensőbb lényege stb., arra nézve hiába szervezünk egy külön, úgynevezett bölcsészettudományt, az ezáltal sem válik megismerhetővé. A filozófia sohasem lehet oly értelemben tudomány, mint a matematika vagy a kémia, amit eléggé bizonyít a bölcselet történetének sajátos jellege. 'A szaktudományok több évszázad, némelyike több ezer év óta folytonosan haladnak, mert az egyik búvár a megelőző kutató ered- ményeire épít, de a filozófusok mindegyike előlről kezdi felépíteni állítólagos tudományát. A filozófia múltja nem is mutatja valamely szerves fejlődés képét, aminőt a szaktudományok történetében ismerünk fel, hanem egymásnak ellentmondó, sőt egymást nagyrészt ügyeimen kívül hagyó elméletek össze-visszaságát képviseli. Ezekben pedig oly kevéssé mutatható ki valamely irányban való haladás, hogy a mai bölcselő is még vitatkozik Arisztotelesszel, világos jeléül annak, hogy e téren biztos, több kutató közös .működésével létrejövő eredményekről szó sem lehet. Bármennyire elterjedt még a tudomány embereinek körében is e vélemény, …
Tovább a műhöz